Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-24 / 293. szám

HÉTVÉGE 43. hét Becsülni a munkát! Nemrégiben „érdekes" esetnek lehettem tanúja. Az éjszakai Budapesten a Baross téren kisebb csoport figyelte a buszmegálló hepehupás burkolatát felújító aszfaltozó brigádot. Több busz indult, a szemlélődök csoport­ja azonban alig fogyott. A 220 C- fokon forró aszfaltot egyszerű ké­ziszerszámokkal egyengető brigád szokatlanul tempósan dolgozott a fullasztó gőzfelhőben. Munkakörül­ményeik még jóindulattal sem vol­tak irigylésre méltóak. Mégis úgy tűnt: ezek az emberek a világ leg­fontosabb dolgának tartják, hogy az aszfaltot minél előbb egyenle­tes felületűvé simítva fogadhassa a több tonna súlyú buszokat. A nagy erőfeszítést igénylő, görnyedt testhelyzetben végzett simítás után légkalapácsot fogta, majd ismét csapolás és terítés következett. Igyekezetük magával ragadott. — Túl sok tengéslengést láthatunk a gyárudvarokban, az építkezéseken és az irodákban egyaránt. Legér­dekesebbnek azonban az „aszfalt­csatát vívók” körül kialakult lég­kört tartottam: „Ez igen: így is lehet dolgozni!” „Én ezt biztosan nem csinálnám!” „Hogy bírják ezt a forró gőzt?" „Vajon megfizetik-e őket?” — ezek voltak a kérdések és vélemények. Cigaretta szünetre vártam. De látva, hogy itt megállásra nemigen számíthatok, néhány percre meg­szakítottam a munkát. „Évtizedek óta ezt csinálom” — így a brigád vezetője, aki a legkeményebb ré­szét végezte. Megtudtam: munkás- szálláson laknak, valamennyien in­gázók. — A család? — Megszokták mór. Mi meg szeretjük amit csiná­lunk. Hogy a forró gőz ártalmas-e? — Legalább nem kapunk könnyen influenzát. Egyébként megvan a pénzünk. Éjszakai pótlékkal együtt összejön a tizenhárom, de volt hó­nap, amikor tizenötezret vettem fel. Vagyis tisztességes munkával is lehet szép pénzt keresni legalábbis jó néhány munkahelyen már Így van, még akkor is, ha a futósza­lagok mellett dolgozók vagy a kórházak nem kis áldozatot hozó ápolónői, a képességeik és érték- teremtésük alatt fizetett értelmisé­giek közül sokan ezt nem így ér­zik is. Számos munkakörben jog­gal vehetik fel, hogy többet tesz­nek a közöshöz, mint amilyen arányban abból részesülnek. Hogy ez ne így legyen, ahhoz gazda­ságunk megerősödése, talpra állása mellett többek között az szükséges, hogy egyre kevesebb legyen az olyan „buli" állások száma, ahol kis munkával lehet nagy pénzt ke­resni. Mert ezen lehetőségek szű­külésével érthető el, hogy e nagy' pénzt azok kaphassák, akik a va­lós értékeket teremtik. Akár fizi­kai, akár szellemi munkával, akár nappal, akár éjszaka . . . Délutáni csúcsforgalom a drávaszabolcsi határátkelőhelyen. (Riportunk a 6. oldalon) Proksza László felvétele ■v Az erőmű iskolája Paks napjainkban egyedül­álló nevezetességekkel dicse­kedhet: itt kapott helyet az atomerőmű, itt épült fel nyolc hónap alatt egy modern mű­szaki szakközépiskola vállalati kezelésben. Tavaly szeptember­ben volt az évnyitó és idén szeptemberben megindulha­tott a főiskolai képzés is. Ez a paksi szakközépiskola teljesen más, mint az ország­ban létező többi. — Két évvel ezelőtt vált bi­zonyossá, hogy az atomerőmű­építés hosszú távú, és felme­rült az utánpótlás kérdése - mondja Kováts Balázs, az is­kola igazgatója. — Magyaror­szágon ugyanis eddig nem volt atomenergetikai képzés, az embereket az utcáról vet­ték fel és betanították. Úgy láttuk, szakmai képzésre van szükség, nem elég a betaní­tás. Szerencsére ez a kívánalom találkozott Paks célkitűzései­vel is. A város ugyanis 1984­ben egy szakmunkásképző in­tézetet kezdett el építeni. Át­vettük a munkát múlt év ele­jén - én az atomerőműben mérnök voltam — és rekord­idő alatt, nyolc hónapra már iskolát avattunk. Az új műsza­ki szakközépiskolát a vállalat dotálja, minden támogatást onnan kapunk. Évi költségveté­sünk húszmillió forint. Az atomerőmű iskolájába bekerülni nehéz. Többfordulós felvételi rendszert dolgoztak ki. írásbeli vizsga van matemati­kából, fizikából és ezt ötvöz­ték technikai kérdésekkel. Ugyancsak írásbeli van ma­gyar fogalmazásból és helyes­írásból. Végül egy kérdőív ki­töltése — a szülővel egyidejű­leg, de más teremben. Ez utóbbi a pályaválasztással kapcsolatos. A szóbeli vizsgán a vállalat szakemberei és az iskola képviselői kérdeznek. Majd egy általános orvosi vizs­gán esnek át a pályázók. Pro­tekció nincs. A jelentkezők egy- egy kódszámot kapnak, ezzel megjelölve írják a felvételit, ezzel mennek a szóbelire. Az összesített eredményeket a számítógép értékeli. A leg­jobb húsz-harminc eredmény után meghúzzák a vonalat: csak ezek juthatnak be. Ek­kor hívják le a számítógépről kódszám szerint a neveket. A felvételi jelentkezés bizo­nyítványhoz kötött, a szakmun­kástanulóknak 3-as átlag alatt, technikusoknak 4, számítógé­peseknek 4,5 alatt nem lehet jelentkezni. Igyekeznek megvá­logatni a tanulókat. Hogy ne legyen semmi probléma, már februárra hirdetik a felvételit. Akinek nem sikerült bejutni, máshol még szerencsét pró­bálhat. Az atomerőmű-gépész szak - műszaki szakközépisko­la, technikusi képzést ad öt év alatt. Az alkalmazott szá­mítástechnikai szak négyéves, középfokú képzést nyújtó szak- középiskola. Ugyancsak négy­éves szakközépiskolai képzést ad a műszerész és a villamos­ipari szak. A gépszerelő- és karbantartó lakatos hároméves szakmunkásképzésben vesz részt. — A vállalatnak mi nem az Iskolája, hanem az üzeme va­gyunk — mondja az igazgató. - így ránk is vonatkoznak a vállalati szabályok. Munkaru­hát, szállásköltséget, tanköny­vet ad a vállalat, a tanulók nem juttatást, hanem fizetést kapnak. Az első fél évig min­denki 200 forintot havonta, ké­sőbb a tanulmányi eredmény­től, közösségi, társadalmi mun­kától függően havi 700 forintig. Juttatásnak mondható, hogy rövid idő alatt felépült a sa­ját éttermünk, az iskola mö­gött közvetlenül. Az elhelyezé­sük kétágyas vállalati szállá­son történik. Az utazást is ked­vezménnyel segíti a vállalat. Maga az iskola is óriási kedvezménynek tekinthető. Gyönyörű, szupermodern épü­let. A tantermekben testresza- bott berendezések. A rajzte­remben például szabályozható különálló rajzasztalok. Min­denütt mozgatható táblák, szemléltető eszközök, Commo­dore 64-es szémítógépék, vannak kísérleti termek, mű­helyek. Egyedi a nyelvi labo­ratórium is - itt egyszerre két nyelven folyhat az oktatás. Újszerű, hogy az érettségi tetszés szerint választható tan­tárgya az orosz vagy az an­gol. Főállású pedagógus nincs. Mindenki iparvállalati besoro­lásban van. Ennek megfele­lően alapfizetése általában 6000-7000 forint, ehhez jön még 15 százalék területi pót­lék és negyedévente a célpré- miumi feladatok elvégzése után 14 százalék. Nyereségré­szesedés, év végi jutalom . . . Nincs kötelező óraszám — he­lyette munkaidő van. Elhagy­ni az épületet nem lehet. Itt munkaidőben mindenki tanít, korrepetál, dolgozatot javít. Mindenkinek saját magának kell a tanmenetet, a tervet ki­dolgoznia, hisz olyan tárgyak is vannak, melyhez nincs tan­könyv. A tanáriban el lehet mélyülni a munkában, nincse­nek egymásra zsúfolva az író­asztalok. Nagy a vendégtanárok szá­ma. A vállalattól 26-an jön­nek rendszeresen tanítani egy- egy órát.- És mi lesz annak a diák­nak a sorsa, aki nem felel meg a követelményeknek?- Azt eltanácsoljuk. Tulaj­donképpen már jelentkezéskor a legjobbakat választjuk ki - idén 130 helyre 420-an jelent­keztek. Számolunk arra, hogy a nálunk tanuló gyerekek 30- 40 százaléka kap csak munkát az erőműben. Itt is a legjob- bakra van szükség. A tanulók érzik ezt, ezért hajtanak. A többit biztosan örömmel fogadják vállalatok, üzemek. Aki pedig év közben bukik ki - segítünk elhelyezkedni. Több vállalattal ellentétben itt sem­miféle visszatérítést nem kö­vetelnek a szülőktől. A példájuk bevált. A pak­siak kezdeményezése alapján jött létre a Ganz-MÁVAG sa­ját iskolája Budapesten, és a HUNGARHOTELS iskolája Sop­ronban.- Több vállalat is felkere­sett bennünket, mert iskolát szeretne indítani. Tán ezért is gondoltunk a továbblépésre. Égy tanév leforgása alatt — fennállásunk első évében a felső szinten kialakítottuk a főiskola tantermeit. így most szeptemberben megindult a főiskolai energetikai képzés. Adóm Erika

Next

/
Oldalképek
Tartalom