Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-22 / 291. szám

1987. október 22., csütörtök Dunántúlt napló 3 A piac és a gazdasági hatékonyság Mágocsi orvosok fflKkSS.^ Polecsák Márta laborasszisztens és dr. Gyimesi László körzeti orvos a mágocsi orvosi rende­lőintézet korszerűen felszerelt laboratóriumában Proksza László felvétele rw Kérdező óra a doktor bácsinál A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én megha­tározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás prog­ramjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikksorozat­ban kivánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat megadni, és az összefüggésekre rámutatni. Jönnek ide a sok mese­kép, játék miatt. Ez a nap a mágocsi gyermekorvosi ren­delőben az iskolásoké. Az év elején egyeztették az iskola igazgatójával, hogy minden osztály számára egy napot biztosítanak, amikor az orvos végigszűri őket. így minden évben minden gyereket legalább egyszer alaposan megvizsgálunk - mondta dr. Gyimesi László, Mágocs körzeti gyermekorvo­sa. - Mondanom sem kell, mit jelent, ha idejében, még korai stádiumban fedezünk fel olyan látás- vagy hallásza­vart, lúdtalpat, gerincferdü­lést, amilyent gyermekkorban még jól lehet korrigálni. Ezek­nek az iskolanapoknak a má­sik nagy jelentősége, a „kér­dező óra". Úgy osztom be az időt, hogy minden alkalom­mal maradjon legalább egy óra arra, hogy a gyerekek kérdéseire válaszoljak. A kér­déseket írásban teszik fel és annyit gyűjtenek össze egy- egy alkalommal, hogy nem is tudom mindet megválaszolni. Minden érdekli őket. A 7—8. osztályosok olyanokat is kér­deznek — az AlDS-től kezdve a fogamzásgátlásig — amit se otthon, se a tanáraiktól nem mernek. Sajnos, ezen a környéken naqyon sok 15—17 éves fiatal köt ki az AB-bi- zottsóaon. Szerintem nincs szörnvűbb annál, mint amikor például 15 éves overeket kell abortuszra vinni. Ezért fontos a felviláqosítás. Dr. Gyimesi László maga is mágocsi. Pár év dombóvári kórházi qyakorlat után tavaly november végén jött vissza falujába. Szinte mindenkit is­mer. Tán ennek az ismeret­ségnek is, no, meg a község vezetőjének és a mágocsi üzemeknek köszönhetően olyan orvosi laboratóriumot rendez­tek be, amilyent sok kisebb kórház is megirigyelhetne.- Azt mondta a tanácsel­nök, nem sokkal azután, hogy elkezdtem itt dolgozni, hogy már régóta szeretne egy olyan laboratóriumot a falunak, amelyben a legszükségesebb vizsgálatokat el lehet végezni. Én meg azt határoztam el, ha körzeti orvos leszek, előbb- utóbb olyan hátteret szeret­nék teremteni, aminek segít­ségével jól lehet dolgozni. így aztán elindult a szervezőmun­ka. A tanács pénzén kívül a mágocsi tsz, a Bikali A. G., az egyházaskozári tsz, a Car­bon, a Mezőgép mágocsi üze­me és a mágocsi húsfeldol­gozó járult hozzá a költsé­gekhez. A laboratórium augusztus 1-jétől mór működik. Fenntar­tását is a mágocsi tanács vál­lalta, de az üzemek is ad­nak pénzt a vizsgálatokhoz. Az új laboratórium korszerű. Automata pipettától az olyan vércukorszint-mérő készülékig, amely pillanatok alatt kiírja az eredményt, szinte minden megtalálható, ami a legszük­ségesebb vizsgálatok elvégzé­séhez kell. Nem muszáj már Dombóvárra utazni a labora­tóriumi vizsgálatok miatt. Az életét mentette meg a laboratórium annak a gye­reknek, akit az édesanyia eqyik reggel eszméletlen ál­lapotban hozott be hozzánk- folytatja dr. Gyimesi Lász­ló. — A laboratóriumnak kö­szönhető, hogy három perc múlva tudtuk, mi a baja. Cu­korhiányos kómában volt. Azonnal megkapta a megfe­lelő kezelést, és a gyerek tíz perc múlva magához tért. Mágocs egészségügyi ellá­tását talán még valami ki­emeli a megye több községe közül. Dr. Vass Edit fogorvos, sál együtt elkezdték a fogvé­delmet a Dentocar tabletá- val. A Dentocar fluor tartalmú gyógyszer. A fluor szükséges az ép és a szuvasodásnak el- lenállóbb fogzománc kialaku­lásához. — Tulajdonképpen irigyke­dem a kollégámra — vette át a szót az egy éve végzett fogorvosnő — amiért neki si­került elérni, hogy kapott min­den osztály szűrésére egy na­pot. Nekem ezt nem sikerült itt Máaocson megszerveznem. A tanóravédelemre hivatkoz­tak, amikor ezt kértem, pedig nagyon nagv szükség lenne rá, mert a környék gyerekei­nek foga rendkívül rossz. Pél­dául a szűréskor a 32-es lét­számú másodikosok közül 22- nek volt maradandóan rossz a foga. A szűrésre csak reg­gel, a tanítás előtt fél nyolc­tól nyolcig, és tanítás után fél egytől egyiq van lehető­ségem. Ennyi idő alatt csak a bajt tudom megállapítani. Ha osztályonként kapnék egy napot, akkor a lyukas foga­kat be is tudnám tömni. így két-három év alatt rendbe lehetne tenni valamennyi gye­rek fogazatát. Sarok Zsuzsa Gyökeres megújulásra van szükség gazdaságunkban, ha ki akarunk kerülni a mai vál­ságos állapotunkból. Ez az át­alakulási folyamat óhatatlanul maga után vonja bizonyos ka­tegóriák átértékelését, újra­értelmezését. E kategóriák so­rába tartozik a piac is. Mind a mai napig nagyon sokan a piacot valamiféle tő­kés kategóriának tartják, mely­nek nem szabad teret enged­ni, hiszen ez egyenlő lenne a kapitalizmus felé tett nyitással. Vajon igaz-e az előbbi követ­keztetés? Mielőtt válaszolnánk erre, fel kell idéznünk azt, hogy a szo­cialista forradalom győzelme után az volt az egyik legfonto­sabb gazdaságpolitikai kérdés, vajon a szocializmus áruterme­lő társadalom-e? Évtizedes vi­ták után tért nyugvópontra a kérdés azzal, hogy a termelő­erők adott szintje és a gaz­dasági-tulajdoni elkülönültség miatt a szocialista termelés csak árutermelés formájában valósulhat meg. Ha viszont a termelés áru­termelés formáját ölti, akkor ehhez szorosan kapcsolódik q piac, ahol az áruk és szolgál­tatások cseréje megvalósul. A piac tehát nem tőkés vagy szocialista kategória, hanem a fejlett árutermelő társadalom szükségszerű velejárója! A piac szerepének bővülése nem a tár­sadalmi céljaink ellen hat, ha­nem - a gazdaságra gyakorolt kedvező hatásain keresztül - éppenséggel ezek elérését szol­gálja. A piactól sokáig azért is „féltették" a szocializmust, mert a piaci viszonyok és a gazda­sági anarchia közé egyenlő­ségjelet tettek. A piac szabá­lyozatlan működése esetenként és időszakonként valóban okoz­hat zűrzavart és okozhat káro­kat, de ezeket a piaci mecha­nizmus önmaga korrigálja, il­letve körültekintő gazdaságpo­litika az ilyen esetek kialaku­lását meg tudja előzni. A piac szabályozásának a szocializ­musban különösen komoly le­hetőségei vannak, hiszen itt a gazdasági élet legfontosabb szereplője az állam, amely ren­delkezik a befolyásolás összes eszközével. A szocialista állam gazda­ságszabályozó szerepe a terv- gazdálkodáson keresztül való­sul meg, ez azonban csak ak­kor lehet sikeres, ha az esz­közök alkalmazásakor sikerül összehangolni a tervet a piac­cal. Ez persze nem könnyű fel­adat, bizonyítja ezt az, hogy az 1968 utáni mechanizmus­történetünk valójában az előb­bi két kategória kombinálásá­nak sikerekkel és buktatókkal teli időszaka. Piac és verseny Valós piaci viszonyok esetén a gazdaság valamennyi szerep­lőjének (munkáltatóknak és munkavállalóknak egyaránt) a piaccal kell elismertetni saját teljesítményét. Emiatt a terme­lők és szolgáltatók rákénysze­rülnek arra, hogy magasabb színvonalon működjenek. El­lenkező esetben a piaci elis­merés — értékesítés — elma­rad, s ez hosszú távon meg­kérdőjelezi a cég létét. Ez a teljesítményelismertetés lénye­gében a vevők pénzért való küzdelmet jelenti, ami versenyt eredményez a piac szereplői között. A vásárlók, de az egész társadalom szempontjából is kedvező a helyzet, ha a pi­acon enyhe túlkínálat van, mert ebben az esetben az eladók versenyeznek a fogyasztók pén­zéért, és ez a termelési színvo­nal emelkedését, az igények jobb kielégítését vonja maga utón. Gazdaságunkban azonban nem ez a helyzet, mert az igen ritka kivételektől eltekintve a kereslet rendre meghaladja a kínálatot, és emiatt a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetben van. A kínálat-hiány több okra vezethető vissza, ezek közül a két alapvető: a termelés ala­csony termelékenységi és mű­szaki színvonala és a gazda­ság monopolizáltsága. A ter­melés mennyisége, minősége alapvetően a termelőerőktől függ, amit csak hosszabb tá­von lehet megváltoztatni. A gazdaság monopolizáltsága a piac „minősítéséből" fakadó helyzet. A szocialista iparosítás kezdetén az erőforrások szű­kösségéből és a piac negatív megítéléséből arra következtet­tek, hogy a szocialista gazda­ságban kerülni kell a versenyt, a konkurencia kialakulását. Ezért - és nemcsak a szűk belső piac miatt — a népgazda­ság több területén kialakult „az egy iparág - egy, vagy maximum néhány vállalat", ami eleve kizárta a versenyt. Ettől az állapottól nemcsak a fo­gyasztók, hanem a termelő-fel­használók is „szenvednek”. Ez utóbbiak az eladók piacának hátrányát a kooperációs fegye­lem hiányában és az alkat­rész, részegység stb. ellátási problémákként érzékelik, ami végsősoron ugyancsak a fo­gyasztókat sújtja. Gazdasági életünk szereplői már szinte objektív adottság­ként számolnak a verseny hiá­nyából származó számtalan anomáliával, ami például az eladók elkényelmesedésében, a vevők igényeinek figyelmen kí­vül hagyásában mutatkozik meg. A világpiac — melynek éltető eleme a verseny — nem enged az eladók diktátumának, ott a vevő az úr. A versenyhez nem szokott hazai vállalataink gyenge nemzetközi helytállása tehát nem véletlen, hanem szükségszerű következménye belső gazdasági helyzetünknek. A piac hatásai Az utóbbi kb. másfél évtized­ben gazdaságunk teljesítménye erőteljesen leértékelődött a vi­lágpiacon. A mostani súlyos gazdasági helyzetünknek ez a közvetlen oka. Ma már nem vi­tatott kérdés, hogy gazdasá­gunk romló versenyképessége viszont a műszaki-technikai el­maradásunk következménye. Egyértelmű tehát, hogy műsza­ki fejlődésünket fel kell gyor­sítani, de ez eddig több hatá­rozat és egyéb erőfeszítés elle­nére sem következett be, sőt nőtt a szakadék, mely bennün­ket a fejlett termelőktől elvá­laszt. Mi a műszaki sikertelen­ségünk oka? „A tőkehiány" — felelik sokan. És amikor gazda­ságunk és a vállalataink jobb pénzügyi pozícióban voltak (például 1968-tól a 70-es évek közepéig), akkor miért nem gyorsult fel a műszaki fejlődés?! Mert a vállalatoknak a verseny hiánya miatt nem volt és ma sem létérdekük a lolyamatos műszaki fejlesztés, a nemzetkö­zi követelményekkel való lé­péstartás. Ezen a helyzeten csak úgy változtathatunk, ha a vállalataink életbentmaradá- sának egyedül járható útja a versenyben való helytállás lesz, és nem számíthatnak olyan biztonsággal költségvetési men­tőövre, mint eddig. A kínálat csak akkor tud megfelelni az igényeknek, ha a termelés szerkezete állandó­an megújul. Különösen nagy a megújulási kényszer akkor, amikor a termelőerő fejlődése hirtelen felgyorsul. A termelési szerkezet átalakítása idő- és pénzigényes folyamat, azért itt a tévedés és a kivárás különö­sen kockázatos. Kérdés tehát az, hogy milyen irányban vál­tozzon a termelési struktúra. Ezt spekulatív úton nem lehet meghatározni, a helyes döntés­hez figyelembe kell venni a tartós világpiaci folyamatokat és a meglevő gazdasági adott­ságainkat. Vagyis alapvetően a piaci igényeknek (kereslet) kell meghatározniuk az átalakí­tás lehetséges irányát és ebből azt kell megvalósítani, amely­hez a belső feltételek legin­kább rendelkezésre állnak. Kinek kell te/löd nie? Fejlett árutermelő társada­lomban a termelési tényezők fejlett piacának szoros vele­járója a tőke, a munkaerő és a pénz folyamatos áramlása a kevésbé jövedelmező területek­ről a jövedelmezőbbek fele, ami a tőketulajdonos szempont­jából egyben önkorlátozást is jelent. Csak akor fejleszti meg­lévő vállalkozását (gondosan mérlegelve a gépi beruházás és a létszámbővítés közti ará­nyokat), ha az számára jöve­delmezőnek ígérkezik, s ha nem - más, nagyobb hasznot hozó befektetési lehetőséget keres. Vajon csak a magántulajdon viszonyai között kell ezt érvé­nyesnek tekintenünk? Vajon a társadalmi tulajdon birtokosai­nak — végül is tehát mind­nyájunknak - nem alapvető ér­deke-e, hogy vagyona a leg­nagyobb hatékonysággal mű­ködjék és tartósan magas jö­vedelmet hozzon? A kérdés természetesen költői, s számta­lan egyéb kérdést vetne fel a tulaidonviszonyok és a tulaj­donformák témaköréből is. Maradjunk azonban a piac­nál. Vajon az elmondottak azt jelentik-e, hogy a piaci auto­matizmusok önmaguktól, állami beavatkozás nélkül optimáli­san működhetnek? Nem, sem­miképpen sem! Az állam - a gazdaságfejlesztési stratégia kialakítójaként - különféle ked­vezményekkel támogathat (és kell is, hogy támogasson) a jövő szempontjából fontos és ígéretes tevékenységeket, javít­va azok jövedelmezőségét, ez­által a kívánt irányba befo­lyásolva a vállalati szintű dön­téseket. Ha tehát arról beszélünk, hogy vállalatainknak fejlődniük kell, azt a kérdést sem szabad megkerülni: kinek kell (szabad) fejlődnie, és mely vállalat, al- ágazat az, amelynek vissza kell szorulnia. Tehát: szelektálni kell. Ha mindent fejlesztünk, nem fejleszthetünk semmit, fő­leg ilyen tőkehiány mellett. A fejlesztendő területeket pedig a (belső és külső) piac igé­nyeinek és a gazdaságfejlesz­tési stratégiának együtt kell ki­jelölnie, a piac kiteljesítésének és a világpiac, a műszaki ha­ladás fő tendenciáinak alapos ismerete és mérlegelése alap­ján. Dr. Cservék Emil, Sóvári Gizella Megfürdetett házak ötéves szünet után idén ismét mosták a házak fa­lát Pécs belvárosában. A járókelők megfigyelhették, hogy a Munkácsy Mihály ut­cai Barlang borozó, a Sal- lai utca 1„ valamint a Széchenyi tér 6. sz. alatti épületek egyik napról a másikra visszanyerték ere­deti színüket. De miért kellett erre öt évet várni? Hajdú László, a Pécsi In­gatlankezelő Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettese el­mondotta, hogy ezt a mosá­si technológiát a PIK és a fővárosi Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat közösen dolgozta ki még a 70-es években. Azokban az idők­ben terjedtek el a mosható műanyag festékek. Ezek ugyan rendelkeznek öntisz­tuló tulajdonsággal is, de a rájuk tapadt szilárd, mik­ron nagyságú anyagokat már nem mossa le az eső, s így egy idő múlva el­szürkülnek a falak és a homlokzatok. A mosás ezt a részt távolítja el, és a szí­nek eredeti frisseségükben tűnnek elő. A vizet környe­zetbarát vegyi anyagokkal keverik. A technológia alkalmazá­sára igen ritkán kerül sor, mert drága. Nem is telje­sen veszélytelen, mert ha a vízsugár erősebb nyomás­sal éri a házfalat, akkor a festékkel együtt a vakolatot is leverheti. A pénzügyi lehetőségek függvényében a PIK tovább­ra is folytatja a házfalak mosását, elsősorban a pé­csi Széchenyi téren és kör­nyékén. Külső megbízásra is vállalnak mosást, például családi ház tulajdonosok' ré­szére. 6. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom