Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-09 / 248. szám
1987. szeptember 9., szerda Dunántúli napló 3 Új vezetők a felsőoktatásban Dr. Zeller Gyula, a JPTE Közgazdaságtudományi Karának dékánja Néhány éve találkoztunk először. A szokásos vizsgariportok egyikeként szigorú és lágyabb szívű oktatókat szólaltattam meg. Dr. Zeller Gyulát az utóbbiak közé sorolták a hallgatók. Nem lepődött meg. Beszélgetésünkkor következetességről, emberségről beszélt az említett témával összefüggésben. Tagadta, hogy elvtelen engedményeket tenne a vizsgákon. A mérlegelésről tett említést, mint egy igazi marketing szakember. Most pedig - alig egy hónappal azután, hogy dr. Zeller Gyula egyetemi tanárt, a JPTE Közgazdaságtudományi Karának dékánjává nevezték ki —, meg sem várva kérdéseimet rögtön a közgazdaságtan Pécsett oktatott változatának jövendő reformjairól kezd beszélni. Talán természetéhez, alapjellemvonásához leginkább jellemző módon folyton mosolyogva adja elő legkeményebb érveit is. Keményen fogalmaz a kettesre. épphogy átmenésre törekvő hallgatókról, töpreng a Budapest árnyékában működő pécsi kar további lehetőségeiről, latolgatja a tanulmányi idő meghosszabbítását, érvel a középfokú nyelvvizsga mellett. Aztán elhallgat. Mit várok még tőle ezen a szép órán, amikor új dékánként mutatkozik be lapunk olvasóinak? Én pedig maradnék az időrendi sorrendnél, és nem vallom be, hogv furcsaságokat is hallottam pályafutásáról. Úgyhogy, amikor azzal kezdi, hogy ,,az én pályám cáfolja. hogv két pont között legrövidebb út az egyenes”, nem is lepődök meg. Nagytótfalun született 1928- ban, a faluból elsőként szerzett érettségit, aztán az Eötvös- kollégiumban tanult. Elkésett a kérvénye a kor izzasztóan hideg légkörében, így végül is nem az áhított magyar—történelem, hanem magyar-latin szakon végzett három évet. Szüleit kitelepítették, így neki is munkát kellett vállalnia: segédmunkásból lett osztályvezető az építőipar közgazdasággal kapcsolatos határterületén. 1970-ben végezte az egyetemet Pécsett levelezőn, rögtön azután a szerveződő pécsi kar oktatója lett. 1971-ben doktorált, 75-ben szerzett kandidátusi címet. 1986- ban Piac és vállalatvezetés címmel írt dolgozatáért nagydoktori címet kaoott. Érdemesnek tartotta külön felhívni a figyelmem arra, hogy hazánkban 61 -en rendelkeznek a köz- gazdasóatudományok doktora címmel, ő a második nem budapesti, aki ezt a címet megkapta. Befejezve életpályája ismertetését megjegyzi, hogy mindent elért, amit szeretett volna, így jogosnak éreztem megkérdezni: miért vállalta el a dé- kánságot? Mosolyog rajta, mint aki e mögé rejti érzelmeit. Hozzáteszi, nem szereti az ál- szerénységet. Véleménye szerint több mint illetlenség lett volng nem vállalni a dékáni posztot, miután oz oktatók és az egyetemi vezetők túlnyomó többsége mellette szavazott. Mint a mesében: úgy szövődik a beszélgetés fonala, ahogy a krónikás szeretné. A végére a tervek maradtak. A karról, az oktatásról, a változásokról — a jövőről. Tervekről esik szó, amelyek korántsem biztosak, a jelenről, amit mindig másképpen értékelnek, a múltról, ami mindezeket meghatározhatja. Idézőjelet teszek dr. Zeller Gyula zárómonológja elé, mert fontos a pontosság, mert annyi minden változik szerte e hazában és annyi mindenről dönthetnek helyi szinteken is, akik akarnak valamit: „Szeretnénk, ha belátható időn belül ötéves, tíz szemeszteres lehetne a köz- gazdasági képzés Pécsett is. Megkaphatnánk a lehetőséget arra, hogy az egyetemi tanulmányok elején szelektálhassunk: elküldhessük hasonló profilú főiskolai helyekre azokat, akik nem váltak be. Másrészről: megfelelő szűrők után átvehes- sük a tenni akaró hallgatókat a pécsi karra. Ugyanezt a gondolatot követve, egyik fő célkitűzésünk, hogy növeljük a kar elismertetését, elsősorban a helyi és környékbeli vállalatoknál, aztán az országos körökben is. Jó lenne ázsiónkat külföldön is növelni. Úgy gondolom, jelenlegi oktatói gárdánk, amelyben 18 kandidátus és négy tudományok doktora is van, alkalmas ennek megvalósítására. A hallgatóknál pedig rendkívül fontosnak tartom a kötelező középfokú nyelvvizsga elérését. Nem a nyelvi óraszámok növelésével, hanem annak a ténynek elismertetésével, hogy szakmai ambícióik kiteljesítéséhez erre is szükség van". Kicsit megáll a gondolatmenetben Zeller Gyula. Látom, arra koncentrál, mit hagyott ki a beszélgetésünk legelején vázolt koncepciójából. Aztán, végül még egyszer hangsúlyozza: a kar további oktatási-nevelési, szakmai terveit alulról felfele, először oktatói majd tanszéki, végül vezetői szinten folytatott folyamatos tárgyalások után szeretné kialakítani, úgy hogy a lényeges kérdések döntéseibe a hallgatókat is bevonják. Bozsik László Nyári napló VII. 1. Ma kezdtem írni a nyári naplót. Bevásároltunk Anyuval. Labdával játszottam. VII. 3. Nanival boltba mentünk. Segítettem cipelni a nehéz szatyrot, örült neki. VII. 4. Meglátogatott minket az István. Fűzős macit kaptam tőle. Sokat fűzögettem a zsinórokkal. VII. 6. Málnát szedtem az udvari bokrokról. Nagyon finom volt. Mindenkit megkínáltam. VII. 7. Elmentünk a fülészetre. De jó, hogy meggyógyult a fülem! Újra úszhatok a víz alatt. VII. 8. Ebédre paradicsomlevest ettem. Ez a kedvencem. Délután megnéztük a Macskafogó című rajzfilmet. VII. 9. Délelőtt rendet raktunk a szekrényemben. Előkerestük a babaruhákat a testvéremnek, aki nemsokára megszületik. Anya kimosta őket. VII. 11. Anyuék eltették a meggyet télire. Robival korongot dobáltunk. Távolt is ugrottunk. VII. 12. összecsomagoltam. Egy hétre lemegyek Nagy- harsányba. Mama és Dédi várnak rám. VII. 12. Átjött a Kriszti. Nagyon jól játszottunk. A nagy biciklijével mentem. VII. 14. Megcsípett egy vadméh. A mama bekente ecettel. Már nem is fájt. VII. 15. Elmentünk Siklósra fürödni. Sokat ugráltunk. Nagyon elfáradtam. VII. 16. Meggyet magoztunk. Anya születésnapjára virágos lapot küld tem. Biztosan örült neki. VII. 17. Segítettem a mamának. Porszívóztam. Fölmostam a konyhát. VII. 19. Anyuék értem jöttek. Elbúcszúztam a Mamától és a Déditől. Megköszöntem a nyaralást. VII. 20. Anyut elkísértem a vérvételre. Miklóskával játszottunk az udvaron. Fürödtünk a medencében. VII. 24. Itt volt a keresztanyám a gyerekeivel. Undi és Jörg játszottak velem. VII. 25. Meghozták a kajszit. Megfőztük a lekvárt, üvegekbe raktuk. VII. 27. Nani eltette az uborkát télire. Apa kocsiját behorpasztotta a tojásnagyságú jég. Nagyon bánatos volt. VII. 28. Ma elmentünk a Ritáékhoz. Sátrat építettünk. Vicceket meséltünk. VII. 30. Kimentünk Véméndre. Sokat ugróköteleztünk. Vili. 1. Tévét néztem, A nagyon szomorú királylány című Tóth Judit T óth Judit, a JPTE 1. sí. gyakorló iskolájának 1. A. osztályos tanulója Pécsett lakik egy kétszobás lakásban, édesapja festő a MÁV-nál, édesanyja telefonközpontkezelő a postánál. Velük él Nani is, a nagymama, aki pedagógus volt, míg nyugdíjba nem ment. Judit naplót vezetett a nyáron, amiből az derül ki, hogy bár nem történt vele semmi nagy dolog, ez a világ mégis nagyon érdekes és felfedezésre méltó. filmet. Nagyon szép volt. Vili. 2. Reggel elmentem újságot venni. Rendet raktam az íróasztalomon. Nani megdicsért. Vili. 3. Anyuval elmentünk vásárolni. Felnőtt paplant és egy nyári takarót kaptam, örültem neki. Vili. 5. Erős gázszagot éreztünk a pincében. Azonnal jöttek a szerelők. Kijavították a hibát. Vili. 4. A 2-os füzetcsomagot és a pótfüzeteket is megvettük. Hazafelé megáztunk Vili. 6. Egyedül mentem át a Zsófiákhoz. Együtt mentünk moziba. Rajzfilmet néztünk, nagyon érdekes volt. Vili. 7. Ma vagyok 8 éves. Sok ajándékot kaptam. Anyuéktól hátizsákot mesekazettát, tortát, Nanitól jojót, könyvet, 2 csokit. Mamától dísztáviratot és széldzsekit kaptam. Vili. 8. Ma volt a születésnapi zsúrom Vendégeim voltak. Sokat játszottunk.VIII. 10. Ritáéknál voltunk, sokat játszottunk. Vili. 12. Zsófiákkal játszottunk. Uzsonnára dinnyét kaptunk. Vili. 13. Katiéknál indiónosdit játszottunk. Zászlókat dugtunk el. Meg kellett keresni. Vili. 14. Anyával elmentünk vásárolni. Saját pénzemen dinnyét vettem. Vili. 15. Nanival kimentünk a temetőbe. A sírok közt kigazoltunk. Virágot vittünk a nagypapámnak. Vili. 19. Ma egyedül hoztam haza az ebédet. Megdicsértek. Vili. 20. Ma van István névnapja. Táviratot küldtünk Neki. Sokat hallottam Szent István királyról a tv-ben. Vili. 21. Tegnap barackot tettünk el télire. Magnóról mesét hallgattam. Anya régi meséskönyvéből olvastam. Vili. 23. Három mesét néztem a tévében. Megtudtam, mitől lett púpos c teve. Vili. 25- Segítettem takarítani a Naninak. Megdicsértek. Vili. 26. Ma Svédországból jöttek vendégeink. Péter fiuk itt fog járni egyetemre. Vili. 27. A babáimmal, állataimmal iskolást játszottam. Könyvekből voltak a padok. Én voltam a tanító néni. Vili. 30. Meggratuláltuk a házban a Rózsi nénit. Almáspitével és üdítővel kínált meg. Mi virágot vittünk. Vili. 31. Ma volt az évnyitó ünnepély. Alig vártam, hogy mehessek iskolába. Az országos taneszközvásár tapasztalatairól A tanítós első napjaiban a papírboltok előtt kígyózó sorok látványa évről évre visszatérő jelenség. Nemcsak azért, mert a diákok egy része nem akarván „megkeseríteni" a szép vakációt, ekkor szeretné megvásárolni a füzeteket, körzőket, festékeket, hanem azért is, mert sok iskolában csak ezekben a napokban derül ki, az egyes tantárgyakhoz mi minden szükségeltetik (még). Nem tudom, ezek az igények miért nem kerülnek nyilvánosságra, mondjuk a nyári szünet előtti órákon? A budapesti sportcsarnokban szeptember 2-6-ig megrendezték az I. országos taneszközvásárt és -kiállítást. Voltak, akik csak piackutató szándékkal szerepeltek, de jelentős számú pultnál, pavilonnál árusították is a taneszközöket, kiegészítő felszereléseket, sportcikkeket. Tizes ecset kivételével, amely már elfogyott a vásár utolsó előtti napjára, sok mindent meg tudtam venni - sorban állás nélkül. A PIÉRT Kereskedelmi Vállalat kezdeményezését többek között a Művelődési Minisztérium és az OPI is támogatta. Délutánonként szakmai fórumokat szerveztek egyebek közt az iskolaszámítógépes programmal, az elektronikus hangrögzítőkkel kapcsolatosan, illetve vitafórumra invitálták a tanárokat, szülőket, diákokat, gyártókat és kereskedőket. A vásár, oz iskolatörténeti kiállítás meglehetősen vonzó volt, bar a rendezők véleménye szerint jóval kevesebben érdeklődtek a vártnál, noha az ország minden iskolájába elküldték a meghívókat. Mégis eredményesnek nevezhető, mert akik elmentek, a vendégkönyv tanúsága szerint is, megtalálták omit kerestek. Hiányolták viszont, hogy nem kapható a kiállított, újfajta könnyű anyagból készült táskacsalád, vagy a gyakran hiánycikknek számító krétasorozat. Az előzetes ígéretek szerint nem sokájg kell várni a praktikus és kellemes külsejű táskákra, jövő év tavaszától a PIÉRT-üzletekben már megtalálhatják a vásárlók. Eredményes volt a vásár még egy fontos szempontból: találkoztak az oktatásügyi irányítók, a gyártók, a kereskedők és a vevők. Gyorsuljon föl az információ, minél előbb és alaposabban ismerjük meg. milyenek is a hazai vásárlói igények, mivel elégedettek, mivel nem, melyik eszközt találták gyengének, hibásnak — így a gyártók, mint például a Schuler írószergyár vagy az írószer Szövetkezet. A jogos reklamációk ne maradjanak el, ne magában mérgelődjön a szülő, a diák, hanem forduljon a papírbolthoz vagy a gyártókhoz — mondta a PIÉRT. Adjuk a nevünket, az eddigieknél jobban, a gyártmányokhoz és a kereskedelmi tevékenységünkhöz — bontakozott ki az ígéretes gondolat a vitafórumon. Hasznos ötletek hangzottak el, amelyek a takarékos felhasználáshoz nyújtanak esélyt. Év végén az iskolák összegyűjthetnék és közösen elvihetnék a MÉH-be a kiselejtezett füzeteket, míg jelenleg inkább az első útmenti kukába szórják irkáikat a diákok. Közös óhaj: legyenek rendszeresen kisebb hasonló fórumok és az ország különböző helyein vásárok, kiállítások. Jó lenne, ha az elképzelések meg is valósulnának. B. A. Az éjszaka vége Therése éjszakája a halállal ér véget Francois Mauriac regényében, mely folytatása a Therése ifjúságáról és bűnéről szóló regénynek. Mauriac hősei a Bordeaux-tól keletre húzódó hatalmas fenyőerdők között élnek, gazdag földbirtokosok ők, akik zárt világukat jól megfontolt üzleti lépésekkel és főként házasságokkal konzerválják. Ebből a fojtó légkörből próbált kitörni a húszéves Therése, innen vágyódott az igazi szerelem, a valódi élet után, szerelem utáni vágya itt fordult gyűlöletbe, itt követte el bűnét, itt kezdte meg és végül itt fejezte be bűnhődését. Francois Mauriac a Nobel- díjas katolikus íróóriás persze nem(csak) társadalmi regényeket írt a francia földbirtokosokról, és nem is csak katolikus regényeket, ahogyan azt mifelénk értették volt. Ma uriac hősei, így Therése is megjárják a poklokat, perzselő szenvedélyeik gonosztettekbe sodorják őket, és aztán sohasem tudnak szabadulni bűnük súlyától, hogy végül a halál hozza el számukra „az éjszaka végét”. A csütörtökön bemutatott televíziós játék Francois Mauriac Az éjszaka vége című regényéből késtégkívül Vass Éva számára választott ki nagy gonddal, s lett végül a rég nem látott művésznő jutalomjátéka. Talán visszatérése is, mint annak idején hosszú-hosz. szú mellőztetés után az idős Dayka Margité. Négy huszonéves színész társaságában játszotta el Vass Éva Therése alkonyát. Távol a mauriaci fenyőerdők homályától, egy inkább pesti, mint párizsi enteriőrbe zárva, hogy csak legvégül, már csak halálos ágyát vegye körül Argelonse madarainak csicsergése. Vass Évának Therése magányát kellett eljátszania. ami maga a bűnhődés a húsz évvel ezelőtt elkövetett bűnért, hogy aztán ez a bűnhődés tovább tetőződjék leánya, Marie megjelenésével (Ráckevei Anna). Therése bűne leánya sorsát is megbélyegzi. Vass Évának el kellett, s el is tudta hitetni, hogy még mindig varázslatos asszony, aki huszonéves fiatalembereket, Marié vőlegényét is el tudja bűvölni. De el kellett játszania az öregséget, a visszahozhatatlan időt. Lelki folyamatok skáláját kellett felmutatnia Vass Évának, hogy megformálja a mauriaci hősnőt. Négy fiatal partnere, Ráckevei Anna, Ivancsics Ilona, Eperjes Károly és Moravetz Levente között örömmel láttuk viszont az utóbbit, a Pécsi Nemzeti Színház művészét. A huszonkét éves fiatalember férfivá érését játszotta el, a döbbenetét, amellyel tudatára ébred az életnek, az embert mozgató sötét erőknek, a lenyűgözött csodálatot, amit kedvese anyja, Therése vált ki belőle. Érzékeny arcjátékkal, sok finom gesztussal, máskor kamaszos szögletességgel érzékeltette Moravetz Levente az érett asszony iránt érzett csodálatot, s utolsó monológjában a tulajdon bűneivel való szembenézést. Megannyi megrázó lélektani drámát rejtenek a Nobel-di- jas nagy francia író regényei, melyek közül szívesen vittek mozivászonra (mint a Tékozló szív húszegynéhány évvel ezelőtti francia újhullámos változatát Emmanuele Rivával), és mint a mostani magyar változat mutatja, televízióra is. A két háború között született Sárközi György-fordítás helyett Pór Juditét használta feldolgozásához a rendező Felvidéki Judit és forgatókönyviró társa, Gábor Miklós. Érzékeny alkotás került ki az elsorolt művészek keze alól. G. O.
