Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-06 / 245. szám
vasämapi 12+1 Nagy sikert arat augusztus 22-én Orfűn a játékos sportvetélkedő és Nagy Bandó András kabaréja, vagyis az első tó-show. Nagy Bandó András még néhány napig Orfűn készül az őszi bemutatókra.- Az orfűi Elszigetelt kabaré ötleteit felhasználja-e a szilveszteri műsoraiban?- Tele vagyok új ötletekkel, egyszerre több műsoron is dolgozom — mondta Nagy Bandó András. — Hároméves szerződés köt a Játékszínhez, amelynek véletlenül épp a századik tagja lettem. Októberben egy bemutató, novembertől pedig havonként szociológiai kabarét szervezek a Játékszínben. Emellett az Erkel Színház számára is készítek műsort, s szilveszterre is kell a kabaré. '- Soknak tűnik.- Jó passzban vagyok. A tavalyi szilveszteri kabaré után februárban már új műsorszámaimat írtam: a Color Star használati útmutatót, a Börtönavató beszédet és a Kórházi levelet. Márciusban amerikai turnén vettem részt, áprilisban az Erkel Színházban léptem fel, májusban a tévé készített velem egy felvételt. Nyáron azonban lemondta a fellépéseket, hogy minél több időm legyen az emberekkel beszélgetni, meghallgatni őket, ötleteket meríteni - belőlük táplálkozom.- Ősszel ön lesz a szelep, amelyen kimegy a gőz?- Nem, többet akarok. A húsárak emelése után Sass József elénekelte: Pá, kis husikám, pá. Az emberek nevettek, kész, kiment a gőz. Engem viszont a kisemberek véleménye érdekel. A Rádióban például egy nyugdíjas néni mesélte: 10 deka parizert kért a hentestől, mire az megkérdezte, vendégek lesznek-e. Ez azért mélyebb, ugye?- Milyen lesz a szociológiai kabaré a Játékszínben?- 12 embert hívok meg a színpadra egy-egy társadalmi rétegből, csoportból. A műsor első részében az őket bántó visszás dolgokat boncolgatjuk, a második részben pedig az elhangzottakat „veszem tréfára". Szívesen fogadom például népművelők, nyugdíjas pedagógusok, elváltak, rokkantnyugdíjasok, „megszállottak" leveleit, amelyekben sérelmeiket, bosszankodásaikat írják le. Szeptember végéig Orfűre is küldhetik. Forth E. Ssoujet, osztrák: ás magyar együttesek vendégszereplése Ezen a szombaton bányásznapot ünnepeltek a komlóiak is. Színes forgatag fogadta az embert a főutcával párhuzamosan kialakított alkalmi szórakozó soron. Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere. Nag/ volt a forgalom, elégedett volt mindenki. Eközben délután négytől gazdag közművelődési programokban gyönyörködhettek, válogathattak az érdeklődők. A legnagyobb sikert az immár három évtizede .idejáró szovjet együttes, a Szovjet Déli Hadseregcsoport Komszomol Érdemrenddel kitüntetett százfős ének- és táncegyüttese aratta. Művészeti vezetőjük, Jurij Petrovics Sein, az ossz-szövetségi köztársaság érdemes művésze kitett magáért, kitűnő összeállítást szerkesztett, vastaps fogadott minden produkciót. A műsorban moldvai néptáncok, ukrán népdalok is szerepeltek, szép sikert arattak a szólisták, így például Iván Nyecsiporkó, Alexandr Miros- nyicsenkó és Olga Sein. A repertoárból a bányász témájú alkotások sem hiányoztak, ahogy belekerültek magyar zeneszámok is. Menetzenével vonultak fel Komló szívében a Komlói Bányász Koncert Fúvós Zenekar, valamint a nálunk most először bemutatkozó feldbachi fúvószenekar Ausztriából. 53- an, illetve 52-en masíroztak és gyönyörű, fülbe mászó zenével szolgáltak. Kellemes színfoltnak hatott az osztrákok oldalán a népviseletbe öltözött ugyancsak osztrák lánymenet. A 15 éves jubileumát ünneplő ausztriai csoport idén fedezte tel a komlóiakat, már meg is hívta őket, s jelenleg ezt a látogatást viszonozzák. A barátság szálai tán tovább erősödnek. A külföldiek színes, kissé katonás küllemű egyenruhában meneteltek, vezetőjük, Franz Kerschholer elegánsan dirigált. Hasonló méltósággal szerepeltette közösségét Szabó Ferenc zenekarvezető is. A két együttes közösen .is feliépei', óriási tetszés fogadta bemutatkozásukat. A Színház és a Lenin tér az együtteseket látta vendégül, oly elégedettséggel, hogy a közönség gyűrűjéből alig tudtak szabadulni. A feleségek, a rajongó ismerősök be-befurakodtak a szünetekben, megtörölték férjük homlokát, a kisgyerekek pedig zenét próbálgattak a hangszereken. Akiket a könnyebb, még szórakoztatóbb műfaj vonzott, azok végigülték a „Bányásznapi randevú" című műsort, ahol fővárosi és pécsi színészek, művészek szórakoztatták a publikumot, többek között Schütz Ha, Balázs Péter, Vári Éva, Unger Pálma. Fél hétkor, ha rövid időre is, de elcsendesedett a zajos ünnepi forgatag: szomorú, gyászos zene csendült a Lenin tér feletti domboldalban, ö Bányászemlékművet koszorúz- ták. Párt, állami, társadalmi és a testvérvóllalatok vezetői, képviselői helyezték el a kegyelet virágait a bányászhősök, a bá- nyászmártirok emlékművénél. Aztán késő este tűzijátékkal, utcabállal zárult a szombati komlói bányásznap. Csuti J. Légiparádé, hőlégballon-bemutató, bábszínház, vidám műsor, vásár... Bányásznapi randevú a pécsi Ho Si Minh parkban A kétórás műsorkezdésre hiába harsogott a zene - csak 1 néhány érdeklődő tévedt be. Egy-két gyerek ült fel a körhintára és a ringlispilre. Szinte senki nem nyitotta ki a pénztárcáját, hogy vegyen kerámiatárgyakat, bizsukat, nyakláncokat, játékokat, könyveket, vagy édességet a játszótéren felállított sátrakból. A közszemlére kiállított halványzöld kis Polski Fiat — a PMSC-tombola fődíja — viszont többeket arra késztetett, hogy vásároljon a 150 forintos tombolajegyből akár kettőt-hármat is. Az MHSZ lövészpavilonjában viszont sokan megpróbálkoztak a J lövészettel: volt, aki csak rá- gót, más pedig nagyobb nyereményeket vihetett el az eredménye után. A rekkenő meleg — tűző napon 28 fok volt — és a járkálásokkal felkavart, szálló por és salak miatt szinte mindenki a büféknél állt meg egy-egy hideg üdítőre, sörre. A tér melletti kézilabdapályán három óra körül kezdtek gyülekezni az emberek. Kemény Henrik bábszínháza vonzott kicsiket és nagyokat. Közben a focipálya fölött körözni kezdett a helikopter és 1000- 1500 méter magasról ugrani kezdtek az ejtőernyősök. E színes látványra a környező utcákból megindult a tömeg. így már sokan nézték végig Fülöp Gyula bűvész műsorát, a hőlégballon felszállását, a Ság- vári Művelődési Ház Quatró tánccsoportjának bemutatóját, a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek - Unger Pálma, Bukszár Márta, Vári Éva, N. Szabó Sándor, Moravetz Levente, Gergely Róbert és Papp Zoltán — vidám műsorát már rengetegen nézték, hallgatták meg. A bányásznapi randevú ideje alatt a Ságvári Művelődési Ház is árusít tombolát: a fődija egy Fischer videomagnó, melyet vasárnap 17—18 óra között sorsolnak ki a helyszínen. A programot ugyanis vasárnap is folytatják: lesz kabaréműsor fővárosi színészekkel, a magyarnóta kedvelőinek is meglepetést tartogatnak. És folytatódik a vásár is . . . Adóm E. A terrorista géppisztolyt szegezett az utasokra, abban a pillanatban agyonlőtték Á magyar repülés története Az újságíró az olvasók helyett is utazik. Sokértelmű helyzet: egyfelől igazságtalan, mert mindenki szeretne sokat utazni, repülni. Másfelől viszont, ha már ilyen a dolgok rendje, hogy az emberiség zöme nem rendszeres repüléssel keresi kenyerét, hát kell valaki, aki írásban, — hanggal, képpel — tudósít az élet, a világ sokféle helyzetéről. A sokmillió másik ember nevében kíváncsi valaki — maga újságíró. Illetve rádió, -vagy tévériporter. Cserhalmi Imre sokféle utazásának, kíváncsiságának eredménye ez a könyv, címe szerint „Ki fog repülni?" A magyar repülés történetét ismerteti meg több tízezer magyar olvasóval. Értékeit kapásból felsorolt, de méltó jelzőkkel próbálom előbb meghatározni: izgalmas, emberi, bizalmat sugárzó, becsületes. De a jelzők többsége általában jellemzője a legtöbb jó riportkönyvnek. Ezért közülük kettőt emelek ki. Egyik: bizalmat sugárzó. Hiszen manapság, a gépeltérítések korában lassan már legalább úgy félünk a terroristáktól, mint egy végzetes zuhanástól. Mellesleg a kötetben is olvasható, hogy Malév-gép műszaki hibából még sosem zuhant le. De Cserhalmi Imre gondoskodik arról, hogy a repülésbiztonságba vetett hitünk a terroristákkal szemben is megmaradjon, mégpedig egy magyar repülőgéprablási kísérlet leírásával: Egy fiatalember előremegy és elkezdi nyitogatni a pilótafülke ajtaját. A másik pedig, kezében lefűrészelt tu- sájú, szürke gépisztollyal szembefordul az utasokkal és felkiált: „Kezeket fel!" Ebben a pillanatban a szélső széken ülő nyomozó villámgyorsan kirántja pisztolyát és lő. A lövés talál. Rögtön rálő az ajtót feszegető fiatalemberre is ... — ennyi egy meghiúsult géprablási kísérlet leglényegesebb tíz másodpercének leírásából a leglényegesebb tíz másodperc. A könyv másik jellemzője: a becsületesség, pártatlanság. Hiszen benne van a „legeredményesebb" magyar vadászrepülő, az 1971-ben Koppenhágánál lezuhant Szentgyörgyi Dezső kapitány históriája. Öt háborús bűnösként ítélték el vadászrepülő múltja miatt, de a börtön után a Malév alkalmazta. Első londoni útján egy ősz úr virágcsokorral várta a Heathrow repülőtéren. Egykori angol vadászrepülő volt, aki 1944-ben Pest felett légiharcba keveredett Szentgyörgyi Dezsővel, de elfogyott a lőszere, s Szentgyörgyi ezt látva, nem lőtt rá többet. Az angol pilóta évekig nyomozott utána, míg átadhatta a hálacsokrot a gentleman magyar repülőnek. Földessy Dénes Egy igazi, otthonos kisvendéglő nyílt Pécsett még vagy másfél évvel ezelőtt — a Ke- szűi út 80 alatt, a Megyeri út kertvárosi végén. A csendes kerthelyiségen ót jut be az ember a vendéglőbe, ahol az -asztalok ízléses terítékei várják az ebédelő, vacsorázó vendégeket a barnára pácolt - bárpultra emlékeztető - pult mögött pedig a hűtött italokat kínálják. Az üzlet vezetője Nagy Istvánné - fiatal asszonyka -, aki egyben a konyhafőnök is. Fiatal kora ellenére is már tapasztalt vendéglátós - úgy értve, hogy az állami vendéglátónál tanulta a cukrász szakmát, a melegkonyha „tudományát" pedig szinte a családban tanulta meg, tekintettel arra, hogy a szülők is ezt az „ipart" gyakorolták. A konyhában éppen most tálalnak néhány adag rántott sertéskarajt egyik asztal részére. Két szép szelet hús, körettel önvenhét forintért, igazán nem mondható drágának. Terefere-tokány a Tereferében Férje mondja:- Másodosztályú árakkal dolgozunk, de azon belül is alacsonyabb árfekvésben. Egy ilyen új lakótelepen, mint Kertváros is, figyelembe kell vennünk azt, hogy a környéken lakó vendégeinknek éppen elég a lakás és hitelre vett bútorok költségeinek törlesztése. Magasabb árakkal csak elriasztanánk őket. Felesége:- Férjem szülei itt laknak a szomszédban, ez a telek pedig - ahol most a kisvendéglő van — üres volt, megvásároltuk és építkeztünk. Környékünkön nincs ilyen jellegű üzlet, ezért döntöttünk egy kisvendéglő mellett. Természetesen hitel igénybevétele mellett, így aztán van kiadásunk éppen elég.- Másfél év alatt mit tapasztaltak?- Nagyjából reményeink beváltak, de nagyon sok gonddal -munkával. Az volt és ma is az a célunk, hogy egy jó konyhát vezessünk, szolid árakkal: ha tartjuk a színvonalat, vendégeink nem hagynak el bennünket. Az étlapon szerepel a Terefere-tokány. Nagy Istvánné mondja, neki is ez az egyik kedvenc étele, öt főre számítva kell hozzá 15 deka sertésmáj, 15 deka gomba, 15 deka füstölt szalonna, 40 deka sertéscomb, 15 deka vöröshagyma, egy szem paradicsom, és egy darab zöldpaprika, só, bors, majoránna. Elkészítése: metéltre vágjuk a sertéshúst, továbbá a májat, gombát szintén, a szalonnát is csíkokra. A felszeletelt hagymát zsiradékban pároljuk, hozzátesszük a karikázott paprikát, paradicsomot, majd a húst. Amikor a hús megpuhult, és kissé lesütöttük, hozzáadjuk a gombát, szalonnát és tovább pároljuk, közben sózzuk, borsozzuk. Amikor a gomba is puha, hozzáadjuk a májat és majoránnával fűszerezzük, összekeverjük, s rövid, pár perc után tálaljuk. Köretnek rizst, vagy sós burgonyát adhatunk. A másik - vendégek által szintén kedvelt - étel a sajtos göngyölt karaj. Egyszerű az elkészítése: 2 szelet karajt kicsontozunk, kiverünk, sózunk, majd mindegyikre egy-egy vékony szelet trapista sajtot helyezünk. Összegöngyöljük, tűvel átszúrjuk, panírozzuk és kisütjük. Rizs, vagy sült burgonya jár hozzá, salátával. Tálalásnál reszelt sajtot szórhatunk a forró húsra. R. F. Bányásznap Komlón
