Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-18 / 257. szám

2 Dunántúli napló 1987. szeptember 18., péntek ★ Folytatja munkáját az Országgyűlés * (Folytatás az 1. oldalról.) fejlesztés kedvezően hat a ha­zai élelmiszerellátás színvona­lára is, s a hazai piacra nagy szükségünk van, mert a meg­termelt élelmiszerek 70 száza­lékát itthon értékesítjük. Szocialista országokba irá­nyuló élelmiszerexportunk jö­vőjét hosszú távú egyezmé­nyekkel kívánjuk megalapozni, hiszen az e piacon eladott élelmiszerekért nélkülözhetet­len energiahordozókat és nyersanyagokat vásárolhatunk. A konvertibilis elszámolású piacon is bővítenünk kell a ki­vitelt, célul tűzve a külkereske­delmi aktívum erőteljes növe­lését. A jövőben nemcsak élel­miszert szeretnénk eladni, ha­nem komplett termelési rend­szereket, korszerű technológiá­kat. Az eddiginél jóval na­gyobb arányban kívánunk be­kapcsolódni egyes országok mezőgazdasági fejlesztési programjaiba. A program megvalósításá­nak feltételeiről szólva Ván- csa Jenő elmondta: ha a fej­lesztésre fordítható pénzt ész­szerűen használják fel, ha itt is érvényesül a szelektivitás, s ha számolunk a háztáji ter­melőeszközökkel is, akkor nem kevés a fejlesztés forrása. A jövőben is biztosítani szeret­nék a nagyüzemek számára az élenjáró technikát. A közgazdasági környezet hatását értékelve a miniszter kiemelte, hogy az új adórend­szer segíti a valós értékítélet kialakítását. A fő cél a jöve­delemtermelő-képesség fokozá­sa, s miközben az adó- és ár­reform általános céljai a me­zőgazdaságban is érvényesül­nek majd, figyelembe veszik az ágazat sajátosságait. Az agrárolló nyitását szeretnék megállítani, az értékarányos árak kialakítása mellett az is cél, hogy biztosítható legyen az árak „együttmozgása". A, jövőben a termelői árakban el­sősorban a minőséget fizetjük meg - hangsúlyozta Váncsa Jenő, majd a személyi jövede­lemadóról is szólt. — A személyi jövedelemadó­ban elismerjük a háztáji ter­melés sajátos helyzetét. Ez nem valamiféle megkülönböz­tetett kedvezmény, csupán a kistermelésben lévő anyagi be­fektetések, a termelési és piaci kockázat és a szabadidőben végzett fokozott munka elisme­rése. Erősíti azt a bizalmat, amely a kistermelők széles tá­borában hosszú ideje megvan az agrárpolitika iránt.- A mezőgazdasági termelés stabilizálására törekszünk, igyekszünk fokozni a rugal­masságot és az alkalmazkodó­képességet. Fenntartjuk a fej­lesztési támogatást az üzemi termelés szerkezetét sok évre meghatározó feladatoknál, pél­dául a nagyüzemi állattartás­nál, a meliorációnál, az öntö­zésnél, az ültetvénytelepítés­nél. Ugyanakkor a termelési támogatások fokozatos leépíté­sét tervezzük. A kedvezőtlen termőhelyű üzemeknek is javí­taniuk kell gazdálkodásukat, jövedelmezőségüket, a racio­nális gazdálkodás megterem­tésével mindenütt pótolni kell a csökkenő állami támogatást. A miniszter fontos feladat­nak nevezte az irányítás és a vállalati szervezet korszerűsí­tését. A mezőgazdasági nagy­üzemek fejlődése, szerepe to­vábbra is meghatározó marad, de szükség van a vállalkozási formák gazdagítására, a szö­vetkezeti tagok, a dolgozók vagyoni érdekeltségének erősí­tésére. Új szervezeti formákat kell találni a kedvezőtlen adottságú gazdaságok számá­ra, hogy működésük egysze­rűbb és hatékonyabb legyen.- Elengedhetetlen a kisebb munkakollektívák, szocialista brigádok belső érdekeltségé­nek, önelszámolásának megte­remtése. Erre alkalmassá kí­vánjuk tenni a keresetszabá­lyozóst is. Szervezeti korszerű­sítést, a feladatok átcsoporto­sítását, a hatáskörök csökken­tését tervezzük a minisztérium­ban is. Szét kívánjuk választa­ni a hatósági munkát a kü­lönféle szolgáltató tevékeny­ségtől, s ezzel egyidejűleg erő­teljesen csökkentjük a hatósá­gi előírások számát. Új típusú kapcsolatot szeretnénk kiépí­teni a minisztérium és a ter­melőüzemek között. Váncsa Jenő azzal zárta be­szédét: a párt ma is irányt mu­tató agrárpolitikája, a sok százezer téesztag, háztáji gazda, állami gazdasági és élelmiszeripari dolgozó alkotó­ereje biztosíték arra, hogy az ágazat dolgozói végrehajtják a megújhodásból, a kormány munkaprogramjából rájuk há­ruló feladatokat. További felszólalások Bognár József, Csehák Judit és Medgyessy Péter a parlamenti ülés szünetében (Fotó: MTI - KS - DN) Devcsics Miklós (Nógrád m. 1. vk.), a Nógrád Megyei Tanács elnöke szerint a munkaprogramban szereplő elgondolások megvalósításához szükséges, hogy a program egésze és a gyakorlati végre­hajtása egyértelmű politikai tá­mogatóst kapjon. Elengedhe­tetlen az is, hogy a lakosság többségét megnyerjék a prog­ram megvalósításához. A biz­tosítékok közé tartozik, hogy a kormány megfelelő felhatalma­zást és mozgásteret kapjon a cselekvéshez és az intézkedé­sek meghozatalához. A továbbiakban a munka- program egy konkrét témakö­rével, a gazdasági szerkezet átalakításával foglalkozott, mint mondotta: a szerkezetát­alakítás nemcsak ágazati fel­adat, hanem számos, politikai­gazdasági konzekvenciával já­ró folyamat. Éppen ezért a döntéseknél figyelembe kell venni, hogy az átalakulás mi­lyen hatást gyakorol az egyes térségekre, megyékre, telepü­lésekre, s az ott élő embe­rekre. Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a sajátos térségi problémák megoldá­sában, az elmaradottság fel­számolásában — természetesen saját erejükhöz mérten - a megyéknek is kezdeményezőb­beknek kell lenniük. Bíró Miklós (Szabolcs-Szatmár m. 11. vk.), a Magyar Optikai Művek má­tészalkai gyáregységének igaz­gatója kiemelte: mélyreható viták után az ipari vezetés rendszerszemléletű, a fejlesz­téseket és visszafejlesztéseket meghatározó, ezek konzekven­ciáit vállaló elképzeléseket dolgozott ki. A képviselő in­dokoltnak tartotta, hogy az ipar súlyának, jelentőségének megfelelően ezzel a témával az elkövetkező időszakban foglalkozzék az Országgyűlés. A stabilizálás és ezáltal a ki­bontakozás alapja az, hogy a két fő termelőágazatban a szerkezetátalakítási folyamat felgyorsuljon — tette hozzá. Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a kormányprog­ram végrehajtásához szükséges eszközök fogyatékosságai újra az adminisztratív és ezáltal szubjektív beavatkozások tér­nyerésére adnak lehetőséget. Lestárné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), a fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórház- Rendelőintézet főigazgató-he­lyettes főorvosa felhívta a fi­gyelmet arra a fontos politikai követelményre, hogy minden lehető eszközzel törekedni kell Vitázni lehet, de az udvariasság kötelező ... a növekvő társadalmi feszültsé­gek mérséklésére. Ez természe­tesen nem könnyű feladat, mi­vel szükségessé váló szociál­politikai intézkedések végre­hajtásához nem áll rendelke­zésre elegendő anyagi forrós. A pénzügyi keretek - a kép­viselő szerint - csak a fo­gyasztás visszafogásával nö­velhetők. E téren elsősorban az áflamigazgatás, a fegyveres testületek kiadásainak mérsék­lését, a párhuzamosan műkö­dő, helyenként felduzzasztott létszámmal tevékenykedő tár­sadalmi szervezetek munkájá­nak korszerűsítését tartja szük­ségesnek. Elmondta: sajnálattal érte­sült arról, hogy a Pénzügymi­nisztérium előzetes szociálpoli­tikai csomagtervéből kimaradt néhány, korábban felvetett ja­vaslat, többek között a fogya­tékos gyermekeket nevelők gyes-idejének növelése, illetve családi pótlékuk olyan méretű emelése, amely teljes kompen­zálást biztosít. Végezetül hangsúlyozta: sür­getőnek tartja a társadalom- biztosítás átfogó reformját. Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyebek között a gazdaság lehetősé­geit, a termelő kapacitások ki­használását akadályozó jelen­ségekre hívta fel a figyelmet, majd az adóreformmal kap­csolatban tett különféle javas­latokat. A költségvetés kiadá­sainak csökkentésére indítvá­nyozta a már hosszú ideje ki­dolgozott regionális rendszer életbe léptetését, mivel a je­lenlegi közigazgatás és in­tézményrendszer méretei, költ­ségei meghaladják az ország nagyságrendje által indokolt szintet. Az óllamirányítás és a közigazgatás ésszerűbb átren­dezésével felszabaduló forrá­sokkal nagyobb mértékben csökkenthetők lennének a fia­tal házasokra, a nagycsaládo­sokra, a nyugdíjasokra háruló terhek. Mindezek alapján ja­vasolta, hogy az állami irá­nyítás, a közigazgatás és in­tézményrendszer korszerűsítése, az 1970-es évek elején már ki­dolgozott regionális tervek megvalósítása kerüljön be a kormány programjába. Antal Ferenc (Veszprém m., 7. vk.), az Elekthermax vállalati igazgató- helyettese megállapította: a programban meghatározottak jelentősége alighanem túlzás nélkül megfelel annak a fel­adatnak, amikor a háború után az új pénzt, a forintot •kellett megteremteni. Ma a forint inflálódását kell szabá­lyozható keretek közé szorítani és a gazdaság dinamizálásá­nak gazdaságpolitikai és struk­turális alapjait megteremteni. A kormány munkaprogramja szellemében, logikájában, őszinte helyzetelemzésében és határozottságában méltó a ki­tűzött célok megvalósításához. A bizalomra épül, olyan érte­lemben is, hogy teljesítéséhez új nemzeti összefogásra van szükség. Kifejtette: a gazdaság fej­lődésének, a nemzeti jövede­lem termelésének fő területe a vállalati munka, az előrehala­dás letéteményesei a vállala­tok. Ezért is lehetővé kell ten­ni, hogy a vállalatok vezetői gazdálkodó egységük munká­ját valóban irányíthassák és szervezhessék, fejlesszék a ter­mékek minőségét. Éljenek a nagyobb vállalati önállóság­gal. Az új helyzetben — mond­ta - a gazdaság állapotának, a prioritásoknak megfelelően kell kialakítani a vállalatok anyagi támogatásának új rendszerét — hangsúlyozta a képviselő. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 12. vk.), az Ózdi Kohászati üze­mek vezérigazgatója felszóla­lásában történelmi jelentősé­gűnek ítélte a népgazdaság, illetve a társadalom stabilitá- cióját szolgáló programot. Új­szerűnek nevezte, hogy az nem a külső körülmények szá­munkra kedvezőtlen alaku­lását, hanem gazdaságunk belső gyengeségét, alkal­mazkodóképességének ala­csony szintjét tette az első helyre. E megközelítési mód példamutató lehet az irányító szervek és a vállalatok számá­ra is, hogy ott tegyenek na­gyon határozott intézkedéseket, ahol valóban szükséges. Ez­zel összefüggésben rámuta­tott: nem elég csak jó dönté­seket hozni, hanem azokat kö­vetkezetesen végre is kell haj­tani. Példaként a vaskohásza­tot érintő határozatok végre­hajtásának helyzetét hozta fel. Elmondta, hogy lassan másfél éve tartanak a viták a külön­böző szaktárcák között a ko­hászat fejlesztése és szerveze­ti korszerűsítése felett, ám az ígéretek nem teljesülnek, s el­maradásunk a nemzetközi szín­vonaltól egyre fokozódik. Végezetül az Ózdi Kohásza­ti üzemekről szólt, emlékeztet­ve arra, hogy az ágazat szer­kezetváltása a legmélyebben az ózdiakat érintette. Az átalaku­lás számos feszültség forrása volt, de a kormányzat megkü­lönböztetett figyelme, megho­zott intézkedései, valamint a megyei és a helyi párt-, ál­lami és gazdasági szervezetek együttes munkája eredménye­ként napról napra konszolidá­lódik a helyzet. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Kereskedelmi Kamara főosz­tályvezetője kifejezve egyetér­tését a kormány munkaprog­ramjával, javasolta, hogy a stabilizációs időszakban az éves költségvetések tárgyalásá­val egy időben kerüljön az Országgyűlés elé a Miniszter- tanács operatív, éves szintű munkaprogramja. A végrehaj­tással kapcsolatos teendőkről, szándékokról a miniszterelnök személyesen adjon rendszeres tájékoztatást. Javasolta a kormánynak: te­remtsen olyan feltételrendszert, olyan közgazdasági környeze­tet a kereskedelem számára, amely biztosítja a működőké­pességet és fejlődőképességet, s amely a magánvállalkozások számára is vonzóvá teszi az élelmiszer-kereskedelmet. Má­sik javaslata: a kormány vizs­gálja meg milyen intézkedések (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom