Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-17 / 256. szám
1987. szeptember 17., csütörtök Dunántúlt napló 3 * Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka * Kádár János: Mai helyzetünk határozott cselekvést követel A szocialista rendszer humánus alapelveit megtartva kell megteremteni a hatékony gazdálkodást (Folytatás a 2. oldalról) 14—15 százalékos átlagos fogyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. A kormány munkaprogramja ebben a jelenlegi helyzetben is felelősen foglalkozik az életszínvonal, a társadalmi, szociális gondoskodás feladataival. Az átrendeződéssel együttjáró feszültségek enyhítésére külön intézkedéseket tervezünk. Az elhelyezkedésben, s foglalkoztatásban várható nehézségek ellenére a kormány garantálja a szociális biztonságot. A kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok érdekében tervbe vettük a szociálpolitika megújítását. Ennek keretében a központi és helyi eszközöket elsősorban a fiatalok, a gyermekes családok, az időskorúak, a hátrányos Helyzetűek ellátására összpontosítjuk. Ilyen szellemben terjesztjük az Országgyűlés elé 1988- ban a nyugdíjrendszer módosítását. Csalód- és népesedéspolitikai céljainkkal összhangban gondoskodunk az ezt szolgáló eszközrendszer fokozatos kiépítéséről, korszerűsítéséről. A következő három évben a lakásépítést, -felújítást és a minőségi cseréket is számítva mintegy 550 600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Ehhez új lakásgazdálkodási rendszert kell kidolgoznunk, igazságosabb támogatási rendszer kialakításával kell segítenünk az otthonteremtés feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy csak akkor szerezheti meg a programhoz nélkülözhetetlen társadalmi támogatást, ha érezhetően megnő a társadalmi ellenőrzés, ha az állampolgárok képviselőik útján és közvetlenül is felelősen szólhatnak bele a gazdasági célok és eszközök kijelölésébe. A kormány munkamódszerének megújítása szempontjából az államigazgatás központi szervei munkájának ésszerűsítése és összehangolása, valamint a döntési jogkörök és a felelősségi viszonyok világos elhatárolása a legsürgetőbb feladatunk. Azt akarjuk elérni, hogy a Miniszter- tanács elsősorban nagy horderejű kérdésekben döntsön, és ne terheljék részletkérdések. A kormány mellett olyan szakértői hálózat kialakítására van szükség, amely képes az egyébként nélkülözhetetlen hivatali szakértelmet és ágazati szemléletet kontrollálni, és az egységes kormányzati szempontokat megfogalmazni. A vállalati önállóság fejlesztésével párhuzamosan oldani szándékozunk az irányítás túlzott ágazati zártságát, a népgazdaság egészében pedig a merev funkcionális és ágazati elkülönülést. Célunk annak elősegítése, hogy a gazdasági minisztériumok egy adott népgazdasági ág átfogó, tulajdonformáktól független szabályozására, befolyásolására, ne pedig a vállalatok hierarchikus irányítására koncentráljanak. A Minisztertanács, mint az államigazgatás központi szerve, megkülönböztetett figyelmet fordít az államapparátus munkájára, munkafeltételeire, s minden szinten növelni kívánja a munka szakszerűségét és a törvényességet. Céljainkból következik, hogy magát az államot is olcsóbban kell működtetnünk. Nagyon fontos természetesen, hogy az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére irányuló törekvéseink során ne kergessünk illúziókat és ne kövessünk el hibákat. Az egészségügyre vagy az oktatásra fordított összegek csökkentése például nem lehet célunk, de a hatékonyabb működést, o gazdaságosabb felhasználást itt is elő kell mozdítani. Biztonságunk és nemzetközi kötelezettségeink teljesítésének garantálásával egyidejűleg takarékosabban kell gazdálkodnunk a védelmi kiadásokkal. Álláspontunk szerint az állami szerveknél kisebb létszámú, de képzettebb, jobban megfizetett apparátusra van szükség. Ezt már régen hangoztatjuk, de érzékelhető eredményeket még alig mutathatunk fel. Ezért itt is fordulatra van szükség. Elhatározott szándékunk, hogy munkánkat az eddiginél lobban az Országgyűlés ellenőrzése alá helyezzük. A kormány parlamenti kapcsolatainak szervezésére már 3 közeljövőben létrehozzuk a Minisztertanács munkaapparátusa részeként működő Parlamenti Titkárságot. A társadalmi-érdekképviseleti szervekkel való kapcsolatok fejlesztésében a kormány abból indul ki, hogy az állam- igazgatás feladatkörének és szervezeti túlméretezettségé- nek csökkentésével együtt fokozottabban kell kérnie a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek támogatását. Valódi társadalmasításra gondolunk, amely módot ad arra, hogy a kormány partneri együttműködést folytathasson a társadalmi szervezetekkel, érdekképviseletekkel, egyesületekkel. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjának végrehajtásában bizakodva épít a nemzetközi viszonyok kedvező alakulására. Külpolitikánk alapelvei ismertek és változatlanok. Ezeket mind a párt XIII. kongresszusa, mind az 1985-ben itt elfogadott kormányprogram egyértelműen jelölte meg. A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája a következő időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizakodással vesszük tudomásul, hogy a Szovjetunió és más országok következetes politikájának eredményeként érezhetően javulnak a világbéke megőrzésének esélyei. Az utóbbi évek talán legnagyobb figyelmet keltő és érdemlő világpolitikai fejleménye, hogy a szocialista országokban mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások kezdődtek. E folyamatban kiemelkedő jelentőségűek a Szovjetunióban megkezdett reformok, radikális változások és a vezetés egyre inkább meghonosodó új stílusa, Hazánk kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal, a béke megőrzésében meglévő közös érdekeltségre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre való törekvés jegyében fejlődnek. A magunk részéről a továbbiakban is minden szinten fenn kívánjuk tartani az érdemi párbeszédet. Történelmi hagyományainkkal, földrajzi helyzetünkkel összhangban és a helsinki záróokmány szellemében kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk és cselekvő részesei vagyunk az európai együttműködési folyamatnak. A gyakorlatban bizonyítottuk, hogy hazánk társadalmi-gazdasági kibontakozását olyan irányokban keressük, amelyek összhangban vannak a Helsinki által felszínre hozott politikai értékekkel. Ennek jegyében határoztuk el, hogy az utazási lehetőségek további könnyítésével - többek között az utazások gyakoriságára vonatkozó korlátozás megszüntetésével is - előmozdítjuk a népek közeledését, együttműködését. Tisztelt Országgyűlési Képviselők! A kormánynak saját munka- programjáért magának kell viselnie a felelősséget, s ezt nem is szándékozik másra áthárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki — sem az állampolgárok, sem a társadalmi szervezetek, és különösen nem a gazdálkodó egységek — nem érezheti magát a kívülálló pozíciójában. Lehetőségeink a cselekvésre különbözőek, felelősségünk sem ugyanaz: a legnagyobb az országot irányító politikai-állami testületeké, szerényebb az egyes állampolgáré. Mégis a legtöbb eredmény az állampolgári közreműködésből születhet, hiszen végső soron az egyes emberek teljesítményeiből áll össze az, ami a népgazdaság eredménye lesz. A változásnak most szorító kényszere hat. Ezt csaknem mindenki látja, felismeri. Nem mindegy azonban, hogy ennek milyen iránya alakul ki, s hogy az irányt mi tartjuk-e akaratunk, szocialista értékrendünk szerint, vagy sodródunk az eseményekkel. Meg kell újulnunk, de úgy, hogy eddig létrehozott történelmi jelentőségű értékeink megmaradjanak, sőt alapjai megszilárduljanak. A kormány nem kívánja sem önöktől, sem pedig a társadalomtól, hogy örüljenek a várható terheknek. Azt viszont kéri, hogy ha jóváhagyják ezt a programot, és azt önökön keresztül a társadalom is elfogadja, a végrehajtás legyen közös ügyünk! A nemzeti érzés mélyen benne él minden tisztességes emberben. A más népek iránti tisztelet és megbecsülés is akkor hiteles elsősorban, ha a hazánk és népünk szeretetére épül. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy amikor most honfitársainkat közös cselekvésre szólítjuk,—érezzük át annak jelentőségét, hogy a haza sorsáról és jövőjéről van szó — mondotta Grósz Károly. Tisztelt Országgyűlés! Ismerve a Minisztertanács munkaprogramját — és meghallgatva most Grósz Károly miniszterelnök elvtársat — az a meggyőződésem, hogy a helyzetelemzés pontos, a . fő tennivalók megjelölése helyes. A. kormány 1990-ig szóló munkaprogramja jól kapcsolódik a párt július 2-i, gazdasági- társadalmi kibontakozási programjához. Ezért elfogadom és a Központi Bizottság nevében is elfogadásra ajánlom. Hangsúlyozni szeretném, hogy én — és gondolom, hogy velem együtt mindazok akii; figyelemmel kísérték — nagyra értékelem azt a nagyszabású, dinamikus és alapos előkészítő munkát, amelyet a kormány a program kidolgozása során végzett, azt a széles körű konzultációt, amelyet a társadalom legkülönbözőbb területeinek felelőseivel folytatott. Meggyőződésem, hogy a munkaprogram bizalmat és támogatást érdemel! Hadd emlékeztessek arra, hogy sok évvel ezelőtt, az akkor új párt- és kormányvezetés nevében én is szóltam itt az Országgyűléshez. Akkor azt mondtam: azok az emberek, akik a vezetés felelősségét magukra vették, nem hatalmaskodni, nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak — szolgálni a szocializmus ügyét, a nép érdekeit. Kiemeltem: ha az ország ügyeiről szólunk, a mi feladatunk nem az, hogy szépeket mondjunk, hanem az, hogy a valóságról szóljunk és igazat mondjunk. Ha önök végiggondolják a pártnak a gazdasági-társadalmi kibontakozásról szóló július 2-i állásfoglalását, a Minisztertanács itt beterjesztett munkaprogramját, s a miniszterelnök ehhez kapcsolódó szavait, azt hiszem bátran mondhatják, hogy az ország vezetése ma is nyíltan beszél a valóságról, az igazat mondja. Ebből nem engedhetünk, ezt meg kell tartanunk. Mai helyzetünk azonnali cselekvést, határozott lépéseket követel az ország vezetőitől, népünktől is. Milyen körülmények játszottak közre a mai helyzet kialakulásában? Az extenzív fejlődés tartalékai fokozatosan kimerültek és át kellett térnünk a szocialista építés intenzív szakaszára. Ez az átállás lassú. A másik tényező az 1974- ben bekövetkezett olajárrobbanás és annak számos következménye. Lényegesen megváltoztak Magyarország nemzetközi gazdasági körülményei, s nem igazodtunk ezekhez a gazdasági szerkezet megváltoztatásával, a termékváltással — legalábbis népgazdasági szinten nem. Mindez — Grósz elvtárs is utalt erre - felveti a felelősség kérdését. A mi pártunkban valóban kollektív vezetés van. A végrehajtásban az egyéni felelősség mellett létezik a testületek felelőssége is. Ha azt nézzük, hogy ki milyen régen van ezekben a testületekben, akkor valószínűleg nekem is jár egy jó rész ebből a felelősségből, hiszen elfogadtam, megszavaztam a terveket. A felelősség dolgában a legfontosabbnak azt tartom, hogy tanuljunk a hibákból, és vonjuk le a következtetéseket. A Minisztertanács munkaprogramja ezt meg is teszi. Melyek voltak a párt- és az állami vezetés hibái? Elsőként az, hogy a nemzetközi gazdasági környezet számunkra hátrányos változásait időlegesnek, átmenetinek tartottuk. Emellett bizonyos mértékig mi is magunkévá tettünk egy olyan téves nézetet, hogy a világgazdasági változások a szocialista országok gazdálkodására nem gyakorolnak jelentős befolyást. Jó pár éven át fenntartottunk egy közepes fejlődési ütemet, mind a termelés, mind pedig az életszinvonal emelkedését tekintve. Nem arról van szó, hogy valami esztelen tempót diktáltunk volna, de az ütem nem volt megalapozott. Szólok egy olyan természetű hibáról is, amely lényegében azóta véqigkiséri a rendszerünket, mióta a szocialista fejlődés útjára léptünk. Előbb deklaráltuk a vívmányokat, rendeltük el a járandóságokat, juttatásokat — beleértve (Folytatás a 4. oldalon) (Munkatársunk telelonje- lentése) Többször, több fórumon fogalmazták meg az elmúlt napokban, hogy az országgyűlések történelme jegyezni fogja ezt a mostani ülésszakot: döntő jelentőségű az ország további életére! E tény szinte kitapintható a Parlament folyosóin. A szünetekben beszélgetők között szinte nincs, aki ne szenvedélyesen vitatkozna az adóreform tervezett egy-egy pontjáról, ne mondaná el ezzel kapcsolatos saját véleményét. Az egyik munkaszünetben a Parlament folyosóján kértünk rövid interjút Horváth Lajos országgyűlési képviselőtől, a Baranya Megyei Tanács elnökétől. Azt kérdeztük, a kormányprogram és az adóreform hatásai hogyan jelennek meg a tanácsi irányítási munkában?- Mielőtt a kérdésére konkrétan válaszolnék, szeretném megemlíteni, hogy a tanácsi gazdálkodás már hosszabb ideje küszködik azzal a gonddal, hogy évről évre mérséklődtek bizonyos pénzügyi keretek. Az ezzel felmerülő problémákat sokszor nehéz volt levezetni. Épp ezért 'érthető, hogy a tanácsi vezetést bizonyos aggodalom tölti el, hogy az elkövetkező várható, további mérséklések nem eredményezik-e esetleg azt, hogy a tanácsi gazdálkodás jelenlegi rendszerét — ami nagy előrelépés volt - nem fogja-e vissza. Grósz Károly elvtárs az expozéjában külön is utalt erre, és szinte garanciát nyújtva, hogy semmiképpen sem szeretnék azt, hogy a tanácsi gazdálkodás valami módon jelentősebben visszaessen. Ez ugyanis az önállóságuk visszaesését is jelentené.- Minden érintett szervnek el kell készíteni a saját stabilizációs és kibontakozási tervét. Mi erre már készülünk, valószínű, decemberben visz- szük a megyei tanács ülése elé. Ennek a programnak fő törekvése a tanácsi tevékenység és szervezet korszerűsítése. Ez rendkívül szerteágazó feladatsort jelent. Ezek közé tartozik például a kétszintű tanácsi igazgatás kérdése. A kormányprogram expozéja szólt erről is, de Baranyában egyelőre nem tudjuk megvalósítani, mert a kis falvakban nincs erre elégséges lehetőség. — Mit kell érteni a kétszintű tanácsi igazgatás alatt? — Azt, hogy a városok, a járások megszűnése után még részt vesznek az irányításban. A kétszintű irányítással a városok kiiktatódnak, és a megye a községekkel közvetlen kapcsolatba kerül. Ahol nagyobbak a települések és erősebbek a helyi tanácsok, ott ez könnyebben megvalósítható. Baranya megyében azonban nagyon sok aprófalu van és a személyi feltételek sem elegendőek. — Várhatóan mik lesznek az adóreform és a tanácsi munka közvetlen összefüggései? — Nekünk a személyi jövedelemadóról érdemes csak beszélni, mert az általános forgalmi adó nem érinti közvetlenül a tanácsi munkát. Most úgy tűnhet, hogy a jövőben a tanácsi apparátus kevesebbet foglalkozik majd az adóval, mint eddig. A személyi jövedelemadó összes kérdését a Pénzügyminisztérium szervezetei veszik át. Azonban ez helyi ismeretek nélkül nem tudja jól ellátni a feladatát, tehát szükség lesz még a tanácsok ilyen jellegű tevékenységére. Továbbá várhatóan — 1988-ban még nem, de ’89-ben igen — jelentősen növekedni fog a személyi jövedelemadó szerepe a tanácsi bevételekben. Arról van szó, hogy valószínű, ezek a bevételek a helyi tanácsoknál maradnak. Ez természetesen azt jelenti majd, hogy szorosabbá válik a kapcsolat a befizető lakosság és a tanácsok között, és a lakosság jobban oda is fog figyelni, hogy mire költik pénzét. A tanácsok az elkövetkező időkben még inkább igénylik a lakosságtól az anyagi közreműködést, az infrastruktúra fejlesztésében — viz, szennyvíztelep, góz kiépítése. Szerencsére, az adótörvény-tervezet módosítása lehetőséget teremt adókedvezményre, ha a lakosság a pénzét infrastrukturális fejlesztésre fordítja, vagyis ha ezekre a célokra áldoz, kevesebbet kell adóznia. Ez nagy jelentőségű intézkedés, mert feltehetően a tanácsok és a lakosság közötti közös vállalkozások bővülnek és ezzel jelentős hiányokat pótolhatnak.- Az Országgyűlést követően nehéz feladat vár ránk országgyűlési képviselőkre, hiszen meg kell értetnünk a lakossággal ezeknek az intézkedéseknek okát, szükségességét és a következményeit is. Sarok Zsuzsa Az Országgyűlés folyosóján
