Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-14 / 253. szám
1967. szeptember 14., hétfő Dunántúlt napló 3 Hódított a Csilla és a Lilla a párizsi bőrhéten A Párizs versailles-i kapujánál levő hatalmas, háromszintes csarnokban kedden zárult a négynapos bőrhét, a legjelentősebb szakmai világbemutató, melyen összesereglett a földrészek összes bőrügynöke és minden magára valamit is adó gyártó-, feldolgozó cége. A Pécsi Bőrgyár a Bivimpex standon mutatta be teljes kol- leckcióját a másik három hazai bőrgyár és a francia képviseleti Báli cég társaságában. Mennyiben megszokott és miben jelentett újat a párizsi bőrhét? — kérdeztem a Pécsi Bőrgyárban Tarr György műszaki főosztályvezetőt, a világ- kiállításon először megfordult dr. Komjáti Zoltán exportosztályvezetőt és Halesfai Sándort, a krómos gyárrészleg vezető helyettesét. A Pécsi Bőrgyár teljes termékskálájának fő helyét a marha cipőfelsőbőrök és a sertés ruházati bőrök (velúr és koptatott nappa) foglalták el. Sikerrel mutatták be újdonságaikat a Pull-ap marhabőrt (húzásra kivilágosodik a bőr színe) fényes és matt kikészítésben, a mokasszínt (puha töretett marhabőr sima és préselt kivitelben) és a díszműbőreiket. Mindháromból nagyon sok mintakollekciót kértek tőlük, s ez bíztató a jövőt illetően. A sertésdíszműbőreik közül alapanyagként is bemutatták a Csillát és a Lillát, ez utóbbi közül a 8 tagú szettre (kulcstartó, levéltárca, pénztárca stb.) nem is kevés konkrét megrendelést nyugtázhattak. A pécsi sertésvelúr iránt eddig is igen nagy volt a kereslet, a nagyvevők mellett (Franciaország és Belgium) Finnország és várhatóan Kanada is egyre többet kér, ugyanakkor teljesen új partnerük lett Spanyolország. A párizsi bőrhét tapasztalatai szerint jelenleg még a velúr vezet, de várhatóan jövőre ismét fordul a kocka és a nappa lesz a sztár. Az alapanyaggyártók a világban kénytelenek tudomásul venni, hogy a nyersből piacon a keresleti (ezért drága a nyersbőr), míg a késztermékek terén a kínálati piac érvényesül. Változatlan az a felfogás, hogy a gyengébb alapanyagot is igyekeznek különféle kikészítés! módszerekkel jobban, tehát magasabb áron értékesíthetővé tenni. Ehhez újszerű technikai és technológiai eljárásokat vezettek és vezetnek be, a gyűrést, zsugorítást, a különféle mintázatú préselést. Az is észrevehető, hogy amíg a cípőbőröknél csappan, addig a díszművonalon növekszik a fantáziadús préselések iránti igény. Az is divat továbbra is, hogy a különféle gyártási és kikészítési eljárásoknál láthatóvá teszik a bőrfelületet, hogy annak természetes jellege minél jobban érvényesüljön. A háromszintes párizsi épület földszintjén a gépkiállítók bizonyították, hogy gyártmányaik nélkülözhetetlenek az újabb és újabb bőrki készítési eljárásoknál. S — ahogy Tarr György mondja — a gépgyártók nemcsak lépést tartanak, hanem előre is tekintenek. A párizsi bőrhéten is kitapintható volt mindez. A hőszivattyús szárítás energiatakarékos megoldást biztosít. Egyre több az élő munkát kiváltó berendezés, s az elektronika térhódítása a vegyipari folyamatok automatizálásában is lemérhető. A több ezer kiállítót felvonultató párizsi bőripari világkiállításon — épp a látnivalók áttekinthetetlen mennyisége miatt — nem tudtak tüzetesen mindent megnézni a pécsi szakemberek. Ezt a hiányérzetüket ellensúlyozza, hogy az eredményes bemutatkozás és tárgyalások révén újabb jelentős tőkés-export növelésnek nézhet elébe a Pécsi Bőrgyár. M. L. A Pécsi Bőrgyár modellje Meg kell védeni a generátorokat Veit egyszer egy áramszünet... Szakemberek a múlf heH üzemzavarról Háttérhiány Beszélgetés Czakó Bélával, a MOHOSZ főtitkárával A mattyi horgásztó . A Magyar Országos Horgász Szövetség' (MOHOSZ) megyei intézőbizottsági titkárai részére szervezett kétnapos orfűi értekezlet egyik izgalmas kérdése volt - és feltettük ezt Czakó Bélának, a MOHOSZ főtitkárának is az egyesületi életet érintő szabályozás változása érinti-e a horgászmozgalom szervezeti felépítését? — Nehéz erre most' pontos választ adni. A legutóbbi közgyűlésünk véleménye szerint nem kell változtatni a horgászmozgalom struktúráján. Ez mellett természetesen a politikai intézményrendszer módosulásai, a meghirdetett társadalmi-gazdasági kibontakozási program érinthet minket is. — Horgászmozgalmat mondott, ami mögött közel 310 000 horgász van. Más fogalmazásban: kikapcsolódási, szórakozási, sportolási igényeik megfelelő hátteret követelnek. Biztosított ez? — Több oldalról kell a válaszhoz közelítenünk. Nézzük a vizet: nincsen megfelelő háttér. Kevés a horgászvíz, pedig sok olyan van, amelyik nincs hasznosítva. Holott nálunk elv: azé legyen a vízterület, aki a legjobban hasznosítja. A megyei intézőbizottságaink, az egyesületek pedig már bőven bizonyították erre való alkalmasságukat. Legalább ilyen fontos feltétel: a hal. Az elmúlt három évben a halászati ágazat meglehetősen nehéz helyzetbe került - ennek sok oka van, én döntően most a gazdaságiakra gondolok. Sokkal drágább lett a hal, hovatovább már követhetetlenül nő az ár. Ez a horgászmozgalomnak óriási gondja. A háttér harmadik fontos szektora: a felszerelés. Ezen a téren nincsen gondunk, jól ellátottak a horgászok különböző eszközökkel, a luxuskategóriától az olcsóbb felszerelésig. Sokat tesz ennek érdekében szövetségünk vállalata, a HO- KÉV is. Nézzünk még egy szempontot, a horgászturizmust. Igen nagyok a hiányosságok, a lemaradásunk. Az idegenforgalmi vállalatok érdeklődése ugyan megnőtt a horgászturizmus iránt, s mi szeretnénk is kölcsönös előnyöket biztosító együttműködést kialakítani, de a pillanatnyi helyzet szerint- miután nekünk nincsen megfelelő színvonalú horgászta- nya-hálózatunk — a vendég- horgásztatásból eredő haszon döntő része nem a horgászmozgalomé. Egyébként éppen Baranya megyében szolgáltat az Intéző Bizottságunk az elmúlt években követendő példát: hogyan kell szervezni és lebonyolítani okosan, figyelmesen a külföldről érkezett ven- déghorgószok programját.- Térjünk vissza a vízhez: mi az akadálya annak, hogy- ahogy ön minősítette - a hasznosításukra legalkalmasabbakhoz kerüljenek, azaz még több legyen a horgászvíz?- Elsősorban az, hogy azok, akik mór kezelik a különböző vizeket, nehezen válnak meg tőlük. Másik tényező gazdasági: jóllehet, most a halászat ilyen szempontból nehéz helyzetben van, de a vízkezelők abban bíznak, hogy eljön egy jobb időszak. Bíznak ebben akkor és annak ellenére is, ha ez a várakozási idő 6-8 év . . .- Mennyibe kerül ma egy ótlaghorgásznak a szórakozása? — Nagyjából tudjuk megbecsülni, e szerint évente 1000 forintot költenek különböző felszerelésekre, erre jön még az állami jegy, az egyesületi tagdíj, a területi jegy ára. Ezzel együtt mintegy 2000 forintért, azaz harmadhónapnyi bérért tudja egy-egy horgász egész évi kikapcsolódását, szórakozását biztosítani. Mi ezt nem tartjuk soknak, s arra számítunk, hogy ha a korábbihoz hasonló dinamikus ütemben nem is, de tovább nő majd a horgászok száma Magyarországon. Most ugyanis a lakosságnak mintegy 3 százaléka hódol ennek a szép szenvedélynek, de nem kevés az olyan országok száma, ahol az arányuk eléri a 7—8 százalékot. Tehát akár a vizeket nézzük, akár a létszámfelfutási lehetőségeket, van mód bővíteni a horgászatot. És még egy gondolat: egyre több a nő horgászok száma. Ennek nagyon örülünk, azért is, mert ahol ők megjelennek, ott fegyelmezettebbek a vizek partján a horgászok, rendezettebb lesz a környezet. Mészáros Attila „A villamosenergiában az a csodálatos, hogy láthatatlan, rejtett forrós. Odalépünk a falhoz, megérintünk egy kapcsolót, és fény árad szét a szobában. Csak akkor tűnik fel, mekkora műszaki apparátus rejlik mögötte, ha valami üzemzavar támad.” Egy villamosmérnök, Schmalz József, a DÉDÁSZ üzemviteli főosztályvezetője fogalmazza meg ilyen költőien a villamosság „természetét". Pedig a kérdés, amellyel fölkerestük, nagyon is prózai: hogyan érin tette a dél-dunántúli régiót a múlt heti kiterjedt áramszünet? A szakember válaszából kiderült, hogy ha akadtak is, akik a DÉDÁSZ-t kárhoztatták az áramszünetért, ezúttal teljesen alaptalanul „pereltek nagy haraggal". A szűkszavú MTI- közlemény, továbbá Hatvani Györgynek, a Magyar Villamosművek Tröszt vezérigazgatójának nyilatkozata világossá tette: ritka nagy kiterjedésű üzemzavar következett be szeptember 2-án, s ennek oka a 400 kilovoltos távvezetékben keletkezett zárlat volt, Marton- vósár térségében. A regionális áramszolgáltató vállalatok „készen kapták" a váratlan problémát, s nem tehettek mást, mint amit a rendelkezések ilyen helyzetre előírnak. A főosztályvezető és a körzeti diszpécserközpont munkatársai így elevenítették fel azoknak az óráknak a történetét: — 12 óra 39 perckor jelezte az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) az első üzemzavart. Akkor még azt hitték, hogy kisebb korlátozással helyre lehet állítani a hálózat egyensúlyát. Miután világossá vált, hogy ez nem lehetséges, 12,50-kor nagyobb korlátozást rendeltek el, amely 14 óra 5 percig tartott. — A fogyasztás korlátozása az egyetlen lehetséges módszer? — Ha a rendszer, vagyis az áramtermelés és fogyasztás egyensúlya megbomlik, először az erőművi tartalékokat igyekszünk mozgósítani. Minden erőműben van még körülbelül húsz százalék tartalék. A hálózatot is meg lehet „szívni" egy rövid ideig. De ha tartós az üzemzavar, a generátorok megvédése, valamint a vezetékek túlterhelésének megakadályozása céljából, korlátozni kell az áramfogyasztást. Ez mindaddig tart, amíg a rendszer egyensúlya helyre nem áll. Magasfeszültségű fogadóállomás Pécs határában — Minek alapján állapítják meg a fogyasztás korlátozásának sorrendjét? Nyilván nem a kórházi műtők lesznek az elsők .. . — Természetesen gondos mérlegelés alapján készül a terv, az Energiafelügyelettel és más illetékes szervekkel közösen. A termelőüzemek közül azoknál lép életbe először a korlátozás, amelyeknél nem okoz nagy technológiai veszteséget az áramszünet. Egy papírgyár kevésbé érzi meg a kimaradást, mint mondjuk, egy üveggyár, ahol néhány pillanat alatt beledermed az üveg a kohóba. A városokban is először azokon a lakóterületeken szűnik meg az áramszolgáltatás, ahol kevesebb közintézmény, kórház, stb. található. Pécsett, például a belvárosban szinte meg sem érezték az üzemzavart, a Kertvárosban viszont jelentkezett az áramszünet.- Hosszú vagy rövid ez a másfél óra?- Sokkal hosszabb lehetett volna, ha nem ilyen jól szervezett a villamosipar üzemzavar-elhárítása. Gondoljuk csak el: a zárlat mindössze tized- másodperc alatt következett be. Részben az automatika, részben a szóbeli riasztás elvégezte a szükséges áramkorlátozást. Új vezetékszakaszokat kellett üzembe állítani, ott a karbantartást be kellett fejezni, az embereket leparancsolni az oszlopokról stb. Ehhez idő kell. S amikor mór helyreállt az egyensúly, értesíteni kellett a fogyasztókat a visszakapcsolás lehetőségéről. S mindezt a mai telex- és te- tefonviszonyok mellett. . . Csak emlékeztetőül: a New York-i áramszünet több mint két napig tartott . . . fi Hivatalos! miért csak Resten? Az arab városok közhivatalai előtt gyakran látni utcai másolókat. Csöppnyi asztalkájukon körmölik le az írás- tudatlanok kérvényeit, periratait. Idehaza természetesen nem ilyen naturális módon folyik a hivatalos papírok másolása, hitelesítése, de például a fordításokkal kapcsolatban kevés okunk van a büszkeségre. A szakmai leírások, meghívólevelek, katalógusok és egyéb nem hivatalos iratok magyarítása, illetve idegen nyelvre fordítása még úgy- ahogy megoldott. Pécsett több magán-, illetve közületi fordítóiroda működik (ha nem is nevezi magát irodának). A legismertebb a Sallai utcai leíróiroda, amelynek tulajdonosa 1940 óta végez, illetve szervez szakfordítást. Sajnos, hiába kérdeztük tapasztalatairól, elzárkózott a nyilatkozat elől. Megfáradt, megkeseredett ember benyomását keltette, akitől csak annyit sikerült megtudni, hogy nem látja értelmét annak, hogy december 31-e után tovább dolgozzon. Külföldi utazásokhoz szükséges meghívólevelek fordításával foglalkozik az Európa ügynökség is, amelynek alkalmazottja, egy ifjú hölgy, lakonikus rövidséggel közölte: „Minden nyelvből fordítunk, s mindent, ami jön." Megtudtuk az IBUSZ-ban, hogy ők sem zárkóznak el néhány soros meghívólevél lefordításától. A fordításra várók újabb reménysugara a TIT, amelynek pécsi nyelviskolája egyik szolgáltatásként cégeknek és egyéneknek is vállal szakfordítást. Megfelelő hálózatuk van a legbonyolultabb szakszövegek gyors és pontos átültetésére. Az imént felsoroltakéhoz hasonlóan az ő fordításaikat is elfogadja mind a rendőrség, mind a vám- és pénzügyőrség. Csakhogy az iratok nagy része olyan hivatalos dokumentum, amely bírósági, anyakönyvi, tanügyi és más hivatalos eljárásban kerül felhasználásra. S itt már érvényesül a „vízfejű országokra" jellemző megoldás: hivatalos fordítást csak a Budapesten székelő Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) végezhet. A legkisebb fecnivel is a fővárosba kell tehát utazni, hogy ott üssék rá a pecsétet. Ffiába fordítaná le idehaza nyelvész- professzor, a szabályt megkerülni nem lehet. Érhető, hogy bizonyos iratok hitelesítése állami monopólium. így volt ez már a középkorban is. De az már legkevésbé sem XX. századi megoldás, hogy az OFFI-nek nincs minden regionális központban területi irodája. Nem gáláns gesztus, hanem állampolgári jogok gyakorlati elismerése volna, ha a megfelelő szellemi kapacitással rendelkező vidéki központok hiteles fordítói jogot kapnának. (Ahogy közjegyző sem csak a fővárosban működik.) Ez azonban már nem nyelvi, hanem szemléleti kérdés. Havasi i. Ferde helyzet a fordításban H. J. A horgászturizmus: kihasználatlan lehetőség Uelür uagy nappa? 1
