Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-21 / 230. szám

Panoráma Usi a szocofThonban ' Virna Lisi a 60-as és 70-es évek - képünk szerint még mindig gyönyörű - olasz film­sztárja a római öregek szo­ciális otthonaiban mond verset odakerült rajongóinak Tévészobor A svájci Stephan Brunner szobrász és hat fiatal művész- társa régi ‘televíziókészülékek­ből és tévékábelekből készített szobrokat. A kiállítást a kö­zönség túlélte. Western és művészet" Augusztus 12-én rendkívüli sikerrel vetítették a páiizsi pre­miermozikban Walter Hill: Ke­gyetlenség című új amerikai westernfilmjét. Egyik női fősze­replője a Pécsett is dolgozott Alberto Alonso kubai koreog­ráfus unokatestvére: Maria Conchita Alonso. Egy mondat a „Ciné" kritikájából: „A vad­nyugati filmek történetében ed­dig a legdrámaibb, legigazibb alkotás." Osztrák—NDK barátlcozás Egyre rendszeresebbek a Ne­met Demokratikus Köztársaság és a német nyelvterület más országainak művészeti kapcso­latai. A héten a Dresdner Stattskapelle adott zenekari hangversenyt Salzburgban Hans Vond vezényletével. Szegedi Molnár Géza űjra Játszik Szerep - tolókocsiban Készül a nagylemez — Másfél évve a bécsi tárrortámadás után Jó másfél éve, hogy a bé- cd repülőtéren ropoglak a géppisztolyok: arab terroris­ták próbálták ott is megfé­lemlíteni- a közvéleményt, gyilkosság árán elrémíteni az Izraelbe készülő légi utaso­kat, Gránátokat is dobáltak, de az osztrák biztonsági szolgálat, tagjai, a híres „kobrák” — egyenruhában, azonkívül az utasok között civilruhásan elvegyülve — kapásból bizonyították: Ausztriában is értenek a géppisztolyhoz. A három gyil­kos közül egyikkel nem te­hettek mást, mint hogy szi­tává lőtték. Kettő életfogytig tartó börtönben ül és való­színűleg megőrül, mint ahogy a börtönhatás azt sok évtizede bizonyítja. Az áldo­zatokat eltemették, a Tel Aviv-beli vendégszereplésre meghívott magyar művész­csapatból Ambius Ki ry és Kibédi Ervin hazajött, Sze­gedi Molnár Géza lába ki­váló osztrák gyógykezelés után is megbénult. Ennyit a legújabbkori történelem egyik eseményéről, a többit a művészetről: Hiszen Szegedi Molnár Géza a paródiát művészi rangra emelte: előadásai közben behunyt szemmel bárki azt hihette, hogy nem az utánzat, hanem az eredeti személyiség beszél vagy éne­kel. Csak a sajátos modor kinagyított túlzásai árulták el: őt bizony Szegedi Molnár Géza parodizálja. Fél éve még senki sem hitte volna, hogy valaha is újra fellép­het, vagyishogy bekocsizhat a színpadra. A magyar szí­nésztársadalom ugyan össze­fogott érte: mindennel segí­tették. De a gerincét ért szi­lánk megbénította a lábát. Már többször hívták, vállalja önmagát így, tolókocsiban is. Nemet mondott, várta, hogy jobban legyen. Most azonban eljött a megváltás: aláírt egy olyan szerződést, hogyha hirtelen rosszul lesz, akár . műsorkezdés előtt tíz perccel is lemondhatja sze­replését. De a paródia elsősorban a hangra épülő művészet. Balesete óta a Hungaroton már felvett vele egy rsagyle- mezt, rajta legremekebb utánzásai: Karády Katalin­nak, Feleki Kamillnak, Her­nádi Juditnak és még hány. kiválóságnak sajátos modo­ra. A közeli hetekben - való­színűleg először a magyar szórakoztató műfaj történe­tében — egy parodista toló­kocsiban arat majd sikert. A művészetben a „come back”, vagyis „visszatérés" a nemzetközi neve a hosszú szünet utáni első fellépés­nek. Szegedi Molnár Gézá­ban nemcsak az ember, ha­nem a művész is túlélte a legújabbkori történelem egyik véres eseményét. A bé­csi repülőtéren a terrortáma­dás után Kibédi Ervin felállt a hasaló helyzetből és meg­kérdezte őt: „Mi van Géza, miért nem kelsz már fel?" Meglepve válaszolta: „Te! Nem érzem a lábam, nem tudok felkelni!” - Ezt felelte az ember. De a parodista rövidesen felkel! Földessy Dénes A szükséges csodák éjszakája lsh/án király még nem állhafoH" az ördög ügyvédje előtt Székesfehérvár, anno 1083. augusztus 20. Uralkodásának hetedik évé­ben, 1083-ban I. László király augusztus 15-re, az államalapító István király halálának emlék­napjára országos gyűlést hívott össze Székesfehévárra. Már ko­rábban, évtizedeken keresztül ugyanekkor és ugyanitt tartot­ták királyaink évenként a tör­vénynapokat, de ez a gyűlés egészen másnak ígérkezett, hi­szen meghirdették, hogy jelen­jenek meg a gyógyulásukban reménykedő nyomorultak is. A király az ország nagyjaival, püspökeivel tanácsot ült és há­romnapos általános böjtöt határoztak, hogy ez alatt isteni útmutatásért fohászkkossanak. A böjt után lementek a fehér­vári templomba, ahol a nagy király el volt temetve, de ami­kor fel akarták emelni a kő szarkofág fedelét, semmi eről­ködéssel nem sikerült megmoz­dítaniuk. Tanácstalanságukon egy szent életűnek ismert apáca segített, aki látomására hivat­kozva javasolta: engedjék sza­badon a Visegrádon raboskodó exkirályt, Salamont, László unokatestvérét és ellenlábasát. Lovasfutár nyargalt a parancs­csal és Salamon visszanyerte szabadságát. Az elrendelt újabb böjt augusztus 19. estéjéig tar­tott. Vecsernyére zsúfolásig telt a székesegyház, ahol István ki­rály hamvai nyugodtak. Min­denki várta csodákat és a „cso­dák" bekövetkeztek. Egy ina­szakadt fiú, aki 12 éve se ke­zét, se lábát mozgatni sem tud­ta, visszanyerte végtagjai moz­gását. Aztán egy születése óta béna hétéves gyermek kapott lábra a sírnál; László király örömében sírva vitte az oltár­hoz hálaadó imát mondani. A ncp egész éjjel extázisbán vir­rasztón a templomban és uj­jongva fogadta az újabb és újabb gyógyulásokat/"' Biztos, hogy ezek között jó néhány volt a színlelt, sőt előre kitervelt, de a mai orvostudomány állása szerint is a feltétlen hit és vele együtt a lelki megrázkódtatás bizonyos esetekben eredmé­nyezhet valódi gyógyulásokat. Augusztus 20-án reggel a gyászmisc után most már köny- nyedén leemelték a sírt fedő kőlapot. István király a kopor­sóban szétestve fekvő csontjait összeszedték, fehér gyolcsba, majd ezüst tartóba rakták és az oltárra helyezték. Magyarországnak ezzel saját szentje lett,' amelynek jelentő­ségét korunk felfogásával alig lehet igazán érzékelni. A ke­resztény államok akkori közös­ségében az egész országra dicsfényt vont, ha volt saját szentje, vagyis olyan elhunyt szülötte, akit az egyház vallá­sos tiszteletben részesített és példaképül állított a hívők elé. Hogy példa lehessen, szüksé­ges volt életútjának, tetteinek propagálása is, amelyek az idők folyamán telítődtek ter­mészetfölötti csodás elemekkel, olyannyira, hogy a csoda ész­lelése csakhamar a szentté avatás előfeltételévé vált. István szentté avatása idején már ez volt a szabály, de még nem olyan szigorú rendben meg­szabva, mint amit a későbbi fejlődésében kimunkált a ká­nonjog. A XI. században még nem volt követelmény, hogy a „szentnek felterjesztett" köz­benjárására bekövetkezett négy csodát igazoljanak, s azok va­lódiságát nem vizsgálta hivatal­ból kételkedő egyházjogász, akit az „ördög ügyvédjének" is szokás nevezni. A szentté ava­tás ilyen peres eljárása csak a protestantizmus hatására ala­kult ki. A XI. században még az egész egyházra kötelező ér­vényű szentté avatás pápai zsinaton történt, amikor a je­lölt életrajzát felolvasták, s en­nek hitelt érdemlő tanúbizony­ságokat kellett tartalmaznia a megtörtént csodás jelekről. István királyunkat bármekko­ra tisztelet is övezte, sírja körül nem alakult ki a csodás esetek legendaköre, s életrajzírója sem tudott élettörténetéből ilyeneket kiemelni. Csak a még az akkori kor szemében is ké­tes esetekre hivatkozott, hogy István megjövendölte a bese­nyők betörését, és hogy imá­jára egy rejtélyes futár vissza­rendelte a német császár tá­madó csapatait. VII. Gergely pápa bármennyire is jóindulat­tal fogadta fontos szövetsége­se, I. László magyar király elő­terjesztését, csak a problémát és a hiányosságokat áthidaló általánosságban engedélyezte a „Pannóniában a hit magvát elhintők testének felemelését". Valószínű, hogy Gellért, Csanádi püspök felszentelésére küldött legátusával megüzente a ma­gyar királynak: István testének felemelése előtt még nyilván­való csodáknak kell történniük. Kellett, tehát történtek is cso­dák. Az államalapító király testének felemelése is megtör­tént, viszont elmaradt a szentté avatás eljárási előfeltétele: István életrajzát nem olvashat­ták fel és fogadhatták el pápai zsinaton, mert annak összegyű­lését a Rómát ostromló német császár megakadályozta. D. I. A skótok is utaznak! McTurtie vitába kevere- dik egy londoni villamos­kalauzzal a viteldij miatt: a kalauz 4 pennyt követel az utazásért, McTurtie azonban kategorikusan ki­jelenti, hogy ilyen rövid útért egy pennynél többet nem hajlandó fizetni. Természetesen a kalauz nem hagyja annyiban, szó szót követ - végül a ka­lauz úgy feldühödik, hogy kidobja McTurtie bőrönd­jét a kocsiból ... A villamos akkor éppen egy hídon megy át, és a koffer elsüllyed a Temze habjaiban. McTurtie felug­rik és üvölt:- Pimasz fickó! Először engem zsarol, most meg a fiamat fojtja vizbe...! Dr. Mándoki László fordításai Augusztusban mindennap meghalt egy ember Emlékük, s a fajdalom el Fényképek. Szép arcú, tiszta tekintetű fiúk. Közlekedési bal­esetek áldozatai. Tegnap még bömbölt a magnetofon, patto­gott a teniszlabda, s nyitották a kaput, ha berregett a kis­motor. Ma, holnap, s ezután mindennap virágot visznek egy sírra. A nyárutó virágait. A 15 éves József a helyszínen meg­halt, a pótkocsi kerekei össze­zúzták koponyáját. Kálmán 17 'éves volt, s a baleset után még négy napig élt a kórház­ban. A 20 éves Attila él, bé­nán, tolókocsiban. Baranyában az első félév­ben 368 közlekedési baleset­nél 512 ember sérült meg, nyolcán meghaltak. Januárban 29, februárban 37, márciusban 55, áprilisban 70, májusban 80, júniusban 97, júliusban pe­dig 100 közlekedési baleset tör­tént. Augusztus első hetében mindennap meghalt egy ember az utakon. A 20 éves Attila él. Az Or­szágos Rehabilitációs Intézet­ben. Tolókocsiban. — Legalább él, s reményke­dik, hogy talán, egyszer újra járni tud — mondja az édes­anyja. — Aki bénán született az csak látja, hoqy mások jár­nak, de Attila tudja is, hogy az milyen volt. A sápadt arcú asszony pénzt számol a konyhaasztalon. — Kétezerhatszázhúsz forint — mutatja. — Most vettem fel a táppénzét, ebből kell el­tartanom. Attila azon a nyári reggelen dolgozni indult. A buszmegál­lóban dudáltak rá a munka­társai. Felvették, s a gépko­csivezető mögötti ülésen fog­lalt helyet. A gépkocsivezető ■— vele egyidős munkatársa — ittas volt. — Azt mondják, hogy száz­harminccal vette a kanyart — mondja az édesanyja. — Atti­la édesapja érkezett elsőként a helyszínre. Akkor még nem tudta, hogy a fiunk is a gép­kocsiban ült. Attila a kormány­ra esett, s eltörött a gerince. Végig észnél volt. A férjem tartotta a kezében, amíg meg­érkeztek a mentők. Azóta a szülők hetente utaz­nak Budapestre, meglátogatni Attilát. Édesanyja készülődik berendezkedni az új életre. A tolókocsira, a fürdetésre, az etetésre. S reménykedik, hogy sikerül elcserélni a második emeleti lakást, itt Újmecsekal- ján, egy földszintesre. Fontos lenne, hogy itt kapjanak la­kást a megszokott környezet­ben, ahol mindennap várhat látogatót Attila. — Leszaladok oz udvarra pingpongozni — mondta Kál­mán az édesanyjának azon az estén. S többet nem jött visz- sza. Három fiú indult el autózni azon az estén. A tizennégy éves Csaba, aki az autót ve­zette, és utasai, a 16 éves Ist­ván és a 17 éves Kálmán. Az, hogy a rossz állapotban lévő, régen lejárt műszaki vizsgájú Trabantot tulajdonosa bele­egyezésével, illetve tudta nél­kül vitték-e el, az még nem tisztázódott. A fiúk nem jutot­tak messzire. A Zobák-aknai úton, egy erősen jobbra ívelő kanyarban kisodródtak, s egy villanyoszlopnak ütköztek. A gépkocsit vezető fiú és az egyik utas épségben maradtak. Kálmán- az ötödik napon, haj­nali fél háromkor belehalt sé­rüléseibe. Csendben ültünk az asztal körül. Az asztalon fénykép, szép arcú, tiszta tekintetű fiú mosolyog ránk. — Megfordultak utána a lá­nyok az utcán — mondja az édesanya. Az apa letakarja a képet, s elfordítja a fejét. — Kálmán temetésén sorfa­lat álltak az iskolatársak, ba­rátok. Csendes, szófogadó gye­rek volt. Mindenki szerette — mondja. — És óvatos, mindig rám szólt, hogy apa ne vezess gyorsan! Hogy mégis, miért ült be azon az estén abba a ko­csiba? Nincs válasz. Amint lekísér, karcsú magas fiú robban be a lépcsőház aj­taján, kezében teniszütő. A fiú, aki a gépkocsit vezette. Ugyanabban a házban lakik, a földszinten. 4 vasárnapi A 15 éves József temetésén ott volt az egész falu. József és a^, édesapja szé­nát szállítottak a háztájiból azon a szombat délutánon. "A traktort az édesapja vezette, a fiú pedig a pótkocsira há­rom és fél méter magasra pú­pozott széna tetejére ült. Az­tán egy döccenés ... A fiú leesett, s a pótkocsi kereke át­ment a vállán és fején. Ebben a községben két hét leforgása alatt ez volt a második ilyen baleset. Az első ugyanilyen kö­rülmények között történt, de ott az utas életben maradt. Mint a termelőszövetkezeti fő- agronómustól megtudtam, a baleset utáni napon a körzeti megbízott parancsolt le egy fiatalasszonyt egy pótkocsis szénarakomány tetejéről. József szülei tudják, többé nem jön haza. Kistestvére még nem tudja, s ha berreg egy motor az utcán, a kapuhoz szalad. Marton Gyöngyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom