Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-10 / 219. szám
1987. augusztus 10., hétfő Dunántúli napló 5 A technika történetéből A nehéz fregatt A Hamburg címere nevű nehéz fregatt 1:75-ös modellje a drezdai Közlekedési Múzeumban. Az újkor hajnalán a hajózás — mint a gazdagodás egyik jelentős, fontos forrása - egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Az újonnan felfedezett tengerentúli területek nyersanyagának elszállítására hatalmas hajókat, kereskedelmi flottát építettek. A kereskedelmi hajókat azonban a támadás ellen biztosítani kellett és ennek megszervezésében a Hanza-városok szövetsége járt az élen. Bemutatjuk a korabeli hajóépítő, technika reprezentánsát, a 320 évvel ezelőtt, 1667-ben készült Hamburg címere nevű Hanza-vitorlás hadihajó modelljét. A hajó eredeti méretei a következők voltak: hossza: 41,70 méter, merülése: 4,50 méter, oldal- magassága 13 méter, a fő- árboca 41,20 méter volt. Fegyverzete 54 ágyúból állott s a hajót 150—250 fős személyzet szolgálta ki. K. A. Tej, kenyér a vendéglőkben Vasárnapi bevásárlás Kiszámíthatatlan forgalom Törzsvevők és turisták Mit tehet az ember, ha vasárnapra elfogy otthon a tej, vagy a kenyér? Az állami és szövetkezeti boltok nemigen vállalkoznak ró, hogy ilyenkor is kinyissanak. Néhány maszek és szerződéses megpróbálkozott a dologgal, de mert az. üzlet nem sok nyereséget hozott, többnyire maradtak a régi nyitvatartási rendnél. Pécs a vasárnapi bevásárlás szempontjából is szerencsés város. Az élelmiszerüzletek ugyan zárva tartanak, a tej és a kenyér azonban tucatnyi vendéglátóhelyen megvásárolható. Sőt néhány vendéglőben, étteremben vagy bisztróban más fontos élelmiszerek is kaphatók. A Konzum étterem gyorsbüféje például ^nár reggel hét órától kiszolgálja a vendégeket. Tegnapra 30 liter tejet és 20-25 kiló kenyeret rendeltek. De ha a kalkulált mennyiség elfogy, az sem gond, mert az áruházból pótolják a hiányt. A vendéglátósok egyébként elmondták, hogy a kereslet! nyáron meglehetősen kiszámíthatatlan. Nagyon hamar észreveszik, ha zökkenők voltak a szombati kenyérellátással, vagy ha valamelyik strandon a pecsenyesütőknél fogytán a zsemle. Némelyik étteremben ugyanis péksüteményeket is1 árusítanak. Megfigyelések szerint vasárnap inkább a helybeliek vásárolnak, kevesebb a turista. A; Jókai téri tejbisztróban például 20—30 rendszeres vásárlót is nyilvántartanak. A vasárnapra rendelt 20 liter tej, 20 csomag túró, 30 csomag vaj és ugyanennyi tejföl is elfogy itt záróráig. Akárcsak a Baranya bisztróban, ahol tegnap 60 liter féltartós tejet, 40—50 kiló kenyeret kínáltak a vásárlóknak. Az Olimpia étteremben már öt éve foglalkoznak vasárnapi árusítással. A 100 kiló kenyér tegnap már 10 óra körül kevésnek bizonyult, a tej viszont végig kitartott. A 100 zsemlére, sőt a tejföl, a túró, a zsír és a kristálycukor egy részére is akadt vevő. F. D. Szederkényi vasárnap A régi búcsúk hagyományait fölelevenítve Lőrinc-napi mulatságokat rendeztek Szederkényben. Több mint fél évtizede, hogy újrateremtődött ez a szép népszokás. A tegnapi rendezvény mindjárt társasjátékkal kezdődött: ki tudja eltalálni, a kultúzházbqn, vagy a sportpálya előtti téren lesz-e a meghirdetett népzenei műsor. A vetélkedő végül is azok javára dőlt el, akik a sportpályára tippeltek. (Olyan ragyogó időben, mint amilyen tegnap volt, vétek is lett volna terembe költözni. Más kérdés, hogy a magnót bőgető körhin- tás tekintettel lehetett volna az énekesekre.) A műsort a Véméndi Német Nemzetiségi Tánccsoport, a véméndi ifjúsági zenekar és pa- lotabozsoki német énekesek szolgáltatták. Kerner Pál hivatásos konferansziékat megszégyenítő humorral és eleganciával fűzte össze a műsorszámokat. Energiájából még a közönség megénekeltetésére is futotta. Persze, ez nem volt nehéz, hiszen a régi dalok Szederkényben is sokak fülében ismerősként csengenek, az idő közben beérkezett német turistacsoport pedig jóleső meglepetéssel fogadta a karénekbe invitálást. Ami pedig az egyéb látványosságot illeti: délelőtt népi iparművészek kirakodóvásárát tartották meg. Délutánra már a bazárosok, céllövöldések uralták a terepet. Gyermekes szülőknek egyenesen életveszélyes volt bemenni a sátorutcába: pénztárcájuk minden bizonnyal megsínylette, mire az apróságok kívánságlistáját kielégítették. De hát ez is hozzátartozik a búcsúhoz, a vasárnaphoz, a szederkényi vasárnaphoz ... H. J. S Moslék: az olasz vulkán okon Amikor fiamut fúj a Stromboli Kiállítás szeptemberben Máti'ái Miklós — kezében egy nagyobb követ szorongatva — mindenek előtt a fürdőszobába invitál. Érdekes bemutatónak lehetek szemtanúja: a látszatra nehéz kő vígan úszik a víz felszínén. Kezembe veszem, és meglepődve tapasztalom, hogy milyen könnyű. Vulkáni kőzet egyébként, egyike annak a rendkívül soknak, melyet a közelmúltban hozott Olaszországból egy zömében pécsiekből álló expedíció. A Janus Pannonius Tudományegyetem támogatásával, és jó néhány cég anyagi segítségével indult a kis csapat a Lipari-szigetekre, hogy ott az aktív vulkáni mű-. ködést tanulmányozza, a látottakat rögzítse, kőzeteket gyűjtsön. Ennek a közel egyhónapos útnak a végállomása ez a fürdőszoba, ahol most az expedíció vezetőjével a követ úsztatjuk. — Persze csak ideiglenes végállomás ez — mosolyodik el Mátrai Miklós. — A pécsi, Déryné utcai Bányászati Múzeumban ugyanis szeptember 16-tól látható lesz mindaz, amit magunkkal hoztunk. Nagyszabású, majd’ egy hónapon át nyitva tartó kiállítást tervezünk, úgy építjük fel, hogy akár az általános iskolások is megértsék a lényeget. Miközben mesél, az ágy alól papírdobozokat húz elő érdekesébbnél érdekesebb kőzetekkel. Előkerül például egy kenyérbomba, mely furcsán repedezett alakjával valóban a kenyérre emlékeztet. S amikor a vulkán ilyeneket hány magából, tényleg szinte bombaként hullik környezetére. Vannak aztán nagyobb obszidián darabok, és kisebb, láthatóan megmunkált, hasított példányok is. Utóbbiak közül némelyik nyilván nyílhegyként, vagy bőrkikészítő szerszámként szolgálhatott néhány ezer éve. A csattanó a végére marad: egy lezárt dobozból a szivárvány minden színében pompázó kőzet csillantja ránk fényeit. Bár a gyűjteménynek csak a felét láthatom — a többi darab meghatározáson van —, mégis érzékelhető, hogy rendkívüli munka áll az expedíció mögött. Ráadásul a vállalkozás nem is volt veszélytelen. — Fotósunknak, Mónfai Györgynek komoly sérüléssel kellett az út javarészét végigcsinálni — mondja erről Mátrai Miklós. — Már a harmadik napon megsérült, hazaérkezésünk után meg is műtötték a térdét porclevólással. Volt egy másik, furcsa élményünk is. A működő vulkánosságot tanulmányozandó, fölmásztunk a Strombolira. Menet közben találkoztunk egy már visszafelé haladó csoporttal, akik elkeserítettek bennünket, mondván, hogy ezúttal nincs kitörés. De volt. Olyannyira volt, hogy „előre tolt ékeink", Kecskés Ferenc és Posztós András, akik persze a hír hallatán bátran nyomultak előre, bőven kaptak a hamuból. Komolyabb baj szerencsére nem történt. Egyébként a vulkán peremén éjszakáztunk, és elég rendszertelenül, de egész éjjel voltak kitörések. Több kilométernyi mozgófilm, mintegy ötven tekercs film, illetve dia, néhány mázsa kőzet - ezek a kézzel fogható dokumentumai egy expedíciónak, mely azzal az ambícióval indult, hogy bebizonyítsa: ahhoz, hogy képet kapjunk a vulkanizmusról, vagy működő vulkánt láthassunk, nem kell Hawaiiba utaznunk. S hogy a vállalkozó kedvű fiatalok nem jártak eredménytelenül, erről a szeptemberben nyíló kiállításon valamennyien meggyőződhetünk. Sz. Koncz István Erről a hirdetőoszlopról is le tépték... Ez a történet nem 1923-ban Chicagóban, hanem 1987-ben Siklóson játszódik. A narrátor Páv/cs János, a helyi művelődési központ igazgatója: — Augusztus 14-ére Z'Zi Labor koncertet hirdettünk meg. A környéken a várudvar a legalkalmasabb hely az ilyen sokakat érdeklő rendezvények számára. Az Országos Rendező Iroda közvetítésével szívesen jönnek ide az együttesek. Annak rendje és módja szerint kinyomattunk vagy hétszáz plakátot, s kiragasztottuk a szokásos helyekre. Siklóson kedden plakátoztunk. Este már láttam, hogy jó néhány plakát hiányzik, szerdán reggel pedig azzal állított be a kolléganőm, hogy a férje látott egy csomó suhan- cot. Letépett plakáttal a kezükben loholtak. Aznap több telefont kaptunk, igaz-e, hogy elmarad a koncert, mert azt híresztelik, hogy a vár állapota nem teszi lehetővé a megtartását. Szerdán ismét kiragasztottuk a plakátokat. Másnap reggelre megint eltűnt belőlük jó néhány. Eltűnt az ABC-ből is, az együttes poszterével együtt. „Itt volt egy gyerek, elkérte a posztert, vitte a plakátot is" — mondták az üzletben. Ekkor már gyanítottam, hogy szervezett akcióról van szó. Bejelentést tettem a rendőrségen — így az igazgató. (A történethez hozzátartozik egy apróság: augusztus 14-ére egy másik rockhangversenyt is meghirdettek — Harkányba. Az Eddát várják.) Idézet a rendőrségi vizsgálat jegyzőkönyveiből: „Elmondom, hogy 1987, aug. 1-én szombaton Harkányban voltam a Művelődési Házban megtartott diszkóban. Eközben egyszer odajött hozzám Narancs becenevű barátom, akit Sz. J.-nek hívnak. (A rövidítést a fiatal kor indokolja. A szerk.). Elmondta, hogy a Vasas Csaba nevű emberrel beszélt, aki a harkányi műv. ház dolgozója, és azt mondta neki, meg másoknak is, hogy aki 10-én, hétfőn az Edda-koncer- tig, ami Harkányban a műv. házban lesz, visz neki legalább öt darab olyan Z’Zi Labor plakátot, amit a siklósi művelődési ház dolgozói raktak ki a városban, az ingyen bemehet az Edda koncertre.” „Na, volt nagy felüvölltés, a P. azt mondta, hogy átjön Sik. lósra, az összesét le fogja szedni, és elviszi a Csabának.” „Ezért aztán tegnap délelőtt elmentünk hármasban, szedtünk vagy 25 darab plakátot a falakról, majd délután busszal átmentünk Harkányba, ahol a műv. ház előtt találkoztunk Csabával. Két szatyorban vittük neki a plakátokat, mire mondta, hogy menjünk az épületbe. Bementünk, megnézte a plakátokat, majd örömében adott egy százast a P. Zs-nak. Ezt igyuk el, rendben van." Mivel én hajnalban járok dolgozni, kimaradtam a gyűjtésből. Amikor késő délután mentem befelé a városba, a buszmegállóban találkoztam P. Zs-val, meg a két M-al. P. nagy büszkén egy százast lobogtatott. Mondták nekem, hogy elvitték az első szállítmányt a plakátokból, és a Vasas Csaba fizetett nekik egy százast, úgyhogy este még- egyszer körbe kéne járni a környéket és gyűjteni kéne, mert a Csaba biztos meg fog fizetni. (. . .) Az egyik adagot a benzinkúttal szemben, a bokrok között dugtuk el, de egy marékkai a Zs. és a D. is eldugtak valahol a gimnázium környékén.” (Még egy apróság: a hat fiú közül kettőnek már többször volt dolga a rendőrséggel: tizenhat rendbeli lopás és más bűncselekmények miatt bíróság előtt is álltak.) Vasas Csabának, a harkányi Művelődési Ház szervezőjének véleménye:- Vasárnap esté Markos- Nádas est lesz nálunk, hétfőn Edda koncert. Nagyon ideges voltam, mert a siklósiak mindenhol beterítették a mi plakátjainkat a Z'Zi Laboréval. Szalóntán, Mánián, Terehegyen — mindenhol. A diszkóban is többször kifakadtam. Mellettem állt néhány srác, szidták a Z’ Zi Labort, hogy milyen ócska banda, le kéne tépni a plakátot. Erős felindultságom- ban csak annyit mondtam: „Tépjétek, gyerekek!" Hogy ingyen belépőket ajánlottam érte? Ugyan! Én mindig beengedem azokat, akiken látom, nincs elég pénzük Ezek a környék rémei, ahoi v mondani szokás. Még szendv -set is fizetek nekik, csak balhé ne legyen. Nálam nem is volt sosem. De kérdezem én, Siklóson miért nincs Edda plakát? Pedig oda is ragasztottunk. Az nem számít? Az ügy jogi minősítésén az illetékesek most dolgoznak. Eqyéb minősítését az olvasóra bízom. Havasi János Pécsi vulkánkutatók
