Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-09 / 218. szám

A „Brazília hercegnője” egy szép, barna kislány őfelsége haditengerészetének rumja „Rekordok könyve, 1987" Tíz példány érkezett Ma­gyarországra a Rekordok könyve 1987-es, eredeti angol nyelvű kiadásából. A kemény valutáért beszerzett kötet ára 837 forint, de valamennyit le­foglalták a közületek: a nagy könyvtárak és a vezető orszá­gos lapok szerkesztőségei. A leg-ek idei világgyűjteménye — „The Guinnes Book of Re­cords 1987" — azonban kivo­natosan, példálózva is érde­kes, hiszen az ember egyik legszebb szabadságjoga a kíváncsiság, s az egyik leg­sajátosabb természete az ámulás, elcsodálkozás a rendkívüli dolgok, a leg-ek felett. Lapozzunk tehát be a nagy formátumú, 322 lapol­dalas kötetbe, a világ csodái közé. A legnépszerűbb játék, a lobdarúgás rekordjaiban - egyáltalán nem a magyar fut­bal jelen színvonalára céloz­va — a legjobb fejelő a svéd Uno Lindström, aki 21 kilo­métert ment a labdával fe­jelve, vagyis felfelé nézve anélkül, hogy hasraesett vol­na. Erre valószínűleg képtelen az olasz Antonio Ferreira, a világ hivatalosan legalacso­nyabb felnőtt embere; veri a 75 centit és kiterjesztett kar­jával eléri egy nagy autóke­rék belsejének kerületét is. Más; a világ legerősebb al­koholitala az angol tengerész­rum - előkelő nevén „Royal Navy rum", vagyis „Őfelsé­ge haditengerészetének rumja" - burgonyából kifő­zött alkoholtartalma 98 szá­zalékos, de a matrózok tán- torgása nem feltűnő, hisz a hajó is ring. A világ legré­szegebb emberét nem talál­ták, mivel állandóan elölről kellett számolni. A világ leg­hosszabb, de még egybeíran­dó szava a svéd nyelvben van, összesen 90 betűt tartal­maz, ezért a leírásától meg­kíméljük a nyomdászokat és az olvasókat. A földgolyó legrégibb cé­ge az angol Feversham Oys­ter Fischery Et Company nevű halászati társaság, mivel az angol jogforrások már 1189- ben megemlítették és - ezt is abszolút célzás nélkül mond­juk — még mindig nem ment tönkre. A világ legnagyobb jövedelmű dalnoka a híres amerikai country-énekesnő, Dolly Parton, de azt nem ír­ják, hogy mekkora ez a jö­vedelem, parányi figyelemmel az amerikai adóhivatalra. Az viszont igaz, hogy Pestről kiutaztatott Amerikába egy körömkozmetikusnőt, mivel szerinte ő készíti el és helye­zi fel a világ legszebb hosszú körmeit. De csapongjunk tovább az­zal, hogy a következő monda­tot nagyravágyó feleségek ne olvassák el; a föld legna­gyobb ékköve a New York-i Természettudományi Múzeum­ban őrzött Brazília hercegnő­je nevű gyermekfej nagyságú topáz, mely 21 327 karátos. Ellopni nem érdemes, elad- hatatlanul ismert egyedi da­rab. Panoráma öregek festője Kizárólag idős, ráncos em­berek portréképeiből rendezett kiállítást a belga Vera Dubois (képünkön). Ezt nyilatkozta: „Ha az arc a lélek tükre, ak­kor a ráncos arc homályos tü­kör, tehát izgalmas téma a portréfestőnek. Ezért van sok idős modellem!" A Macskák Berlinben Berlin fennállásának 750 esz­tendős évfordulójára meghívták a „Macskák" bécsi előadását is. A Theater an der Wien-beli produkció után a Svájcban, az NSZK-ban vendégszerepei, de tárgyalnak egy szovjetunióbeli turnéról is. Abszolút gyerekcirkusz A cirkuszban, a gyerekek kedves műfajában ezúttal a szereplők is gyerekek: a hol­land Zapellin vándorcirkusz hatéves akrobatáival járja Eu­rópát. Kétszáz éves köveka sáncban „A sírkövek miatt nem lehetett kaszálni" Amióta a magyarlukafai nép­rajzi műhely felvirágzott, a székhelyközségben, Somogyhár- ságyon, többnyire csak átvihar- zanak a látogatók. Ha megáll­nak is, a temető miatt teszik. Itt nyugszik id. Kapoli Antal, a messze földön híres somogyi pásztorfafaragó, s itt látható az az érdekes formájú (1848-ban épült) temetőkápolna, amely­ben néhány éve Lantos Miklós fotóművész stílusos munkái kaptak helyet. És itt voltak a régi sírkövek, köztük a szívalakúok, melyek­hez hasonlókat legközelebb Ba- latonudvariftan találunk. Ezek a néprajzi kincsek azonban ma már nincsenek a helyükön: idén márciusban a falu lakói társadalmi munkában „temetőt rendeztek". Traktorral, lóval ki­tépték a „gazdátlan” sírköve­ket, s a temető sarkában gú­lába hányták őket. Csak az e század eleji márványlapok me­nekültek meq, lévén, hogy azok úgymond, kőfaragóknál még hasznosíthatók. A „temetőrendezés” követ­kezményeit először Szigetvári János építészmérnök fedezte fei. — A szokásos műemléki be­járásomat végeztem, így jutot­tam el a somogyhárságyi te­metőbe — emlékezik vissza. — Elképesztő látvány fogadott: a gyönyörű kápolna mellett üres a temető, a védett kövek a sír­kert szélén összehányva, töröt­ten. Természetesen azonnal je­lentettem az esetet az illetéke­seknek. Rendkívül barbár mun­káról van szó. A minimum az, hogy a köveket kellően restau­rálva visszaállítsák az eredeti helyükre. A helyszínen járt Kárpáti Gábor régész is, aki szintén megerősítette, hogy a múzeu­mi törvényt itt alaposan meg­sértették, és teljesen érthetet­len pusztítást végeztek a vé­dett temetőben. Bizony, szomorú látvány, ami most elénk tárul. A töredezett homokkő-lapokon még itt-ott kivehető a gótbetűs felirat: „Geboren am 6. Juli 1807 ­Gestorben am 14. Dezember 1833". Van itt kő 1780-ból is. Ekkortájt alakult meg a so­mogyhárságyi egyházközség: az első német telepesek sírjait je­lölték a kövek! De hát miért? Miért volt út­jában a falu lakóinak a tucat­nyi régi síremlék? A tanácsel­nökasszony beszélgetni hajlan­dó volt, nyilatkozni nem. így hát a „szóbeszéd” alapján áll össze a kép: Somogyhárságyon évek óta nem kapni embert a temető karbantartására. (Pedig 2000 forintot fizetnének a fű leka­szálásáért.) Féltik az emberek a kaszát, kicsorbulna a régi sírköveken. Ezért hát közös el­határozással kihúzkodták őket... Kaszást ugyan most sem köny- nyű kapni, de legalább „rend van”. Hogy nem akadt egyetlen ember sem, aki megálljt pa­rancsolt volna a dúlásnák? Nem ismerte senki a múzeumi törvényt? Az ötven ember, aki a társadalmi munkát végezte, miért nem kaszát ragadott in­kább? S ha már kiszedték a köveket, nem lehetett volna ép­ségben megmenteni őket? Kérdések, melyekre nincs vá­lasz. Újabban olyan tervek szület­tek, hogy a síremlékeket res­taurálni fogják, és „kerítéssze- rűen” felállítják a temető ol­dalában. A lukafai műhely máris felajánlotta segítségét. A történtekért aligha csak a hárságyi emberek hibáztatha­tok. A hárságyi „temetőrende­zés" egy adalék csupán. Havasi János Balatoni program­ajánlat Vili. 9-16. Ha az idő hűvösebbre fordul, töb­ben keresik fel a kiállító- és be­mutatótermeket a Balaton mellett. Ma nyílik a leilei Kék és Vörös Ká­polnában egy kiállítás Szántó Pi­roska műveiből; mely szeptember 14- ig látható. Érdemes egy pillantást vetni a tópart többi művészeti lát­nivalójára : Siófokon, a Dél-balatoni Kulturá­lis Központban a mai magyar ötvös­művészek bemutatkozó tárlata és a Gobelin 14 csoport munkái szeptem­ber 20-ig, a leilei Tóparti Galériá­ban textilkiállítás szeptember 1-jéig, a fonyódi Nyári Galériában szep­temberig Rétfalvy Sándor festőmű­vész anyaga tekinthető meg. Az északi parton Balatonfüreden, a Ba­laton Galériában augusztus 23-ig vadászati kiállítás, a tapolcai Tó­parti Galériában augusztus 13-ig Gerzson Pál festőművész képei vár­ják az érdeklődőket. Hétfőn a Siófoki Kulturális Köz­pontban 10 órától Csili Csala cso­dái címmel gyermekelőadás lesz. Este a földvári szabadtérin 21 órától a ,,Sej, haj, cigányélet” című ze­nés, látványos műsor kerül színpad­ra. Keszthelyen, a Festetics kastély­ban 20 órakor kezdődik Pege Aladár nagybőgőestje, közreműködik Szabó- ky Márta zongoraművész. Kedden a Zamárdi Művelődési Házban lesz látható a tegnap Sió­fokon bemutatott gyermekműsor, szintén 10 órai kezdettel. Este a sió­foki szabadtérin 21 órától a Z’Zi Labor koncertezik. A tihanyi apát­ságban kedden és szerdán a len­gyel Joachim Grubich orgonahang­versenyét rendezik meg Lugosi Me­linda énekesnő közreműködésével 20 órától. Szerdán a leilei gyerekek talál­kozhatnak Csili Csala csodáival, az előadás kezdete 16 óra. Bogláron, a Régi Muzsika Kertjében fuvolaestre kerül sor. A siófoki szabadtéri szín­padon 21 órától az Állami Népi Együttes szerepel. Csütörtökön ugyanitt kabaréest lesz. A leilei szabadtérin az Omega ad koncertet 21 órai kezdettel. Pénteken kezdődik, s szombaton, vasárnap is folytatódik Szántódpusz- tán a kisállattenyésztési bemutató. A Leilei Művelődési Házban tánc­ház lesz, zenél a Tilinkó együttes. Vetebics János Éhségében faágakat ragcsalt Egy kisfiú pokoljárása Augusztus elsején a késő es­ti őrökben érkezett a bejelen­tés a Mohácsi Rendőrkapi­tányságra: július 29-én Ge- resdlakon ismeretlen körülmé­nyek között eltűnt Kisgyörgy Zoltán három és fél éves kis­fiú. A rendőrkapitányság azon­nal megkezdte a körülmények kivizsgálását, majd megszer­vezték a kutatást. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi készenléti szolgálata, valamint a Mohácsi Rendőr- kapitányság bűnügyi és köz- biztonsági osztályának a hely­beli lakosság bevonásával vég­rehajtott közös akciója más-, nap sikerrel járt. Augusztus 2-án, este 8 óra előtt néhány, perccel a falu határában egy elhagyatott, bokros, bozótos te­rületen megtalálták a teljesen kimerült gyermeket, akit rög­tön a mohácsi kórházba szál­lítottak. A kisfiú meztelenül ült a föl­dön. Sovány kis testét horzso­lások és szúnyogcsípések borí­tották, bőre alá több tucat kullancs fúrta be magát.- Pénteken délután már be­széltek róla az emberek, hogy a kis Zoli eltűnt, de senki sem tudott semmi biztosat - idézi a történteket Aranyos Lajos, aki törött bordái ellenére maga is részt vett a kutatásban. — Ami­kor kiderült, hogy a tűzoltók hiába szivattyúzták ki a vizei Varga János kútjából, a nyo­mozók kérték a falu segítségét, így indultunk el a kútvölgyi ös­vényen. — Ott ahol az út elágazik, mi az egyik, a többiek meg a másik irányba haladtak, — veszi ót a szót Podoszky Fe­renc. - Lajos és én kicsit hát­rább maradtunk, a Maczali és a Pólyák gyerek előbbre men­tek. Egyszer csak szól az egyik, hogy valami hangot hall. Meg­álltunk, hallgatóztunk, de elő­ször csönd volt. Mentünk to­vább és már mi is hallottunk valami nyöszörgésfélét. Előbb azt hittük, hogy valami vad, talán őz. — A Maczali Jani meg a Pó­lyák Misi - két 10-12 éves gyerek - nem mertek bemen­ni a bokrok közé - folytatja Aranyos Lajos. - De már lát­ták a kis Zolit. Ott ült szegény ^ ruhátlanul és egy faágat rág­csált. — Megdöbbentő látvány volt - mondja még most is bele- borzongva Podoszky Ferenc. - A gyerek csak ült és nézett riadt szemekkel. Meg se moz­dult amikor odaértünk, csak d tekintetével követett bennün­ket. Nagy csomó, összerágott fiatal hajtás volt körülötte. * Kisgyörgy Ferencéket jól is­merik a helybéli tanácson. Ne­vük szerepel a szociális segély­ben részesültek listáján. Mol­nár Adámné, a végrehajtó bi­zottság titkára és munkatársa nemrég otthonában kereste fel a családot. — Akkor még együtt volt a család, a gyerekek az udvaron játszottak, a konyhában főtt az ebéd. — mondja Molnárné. - A tisztasággal viszont nem volt minden rendben, ezt szóvá is tettük. Megbeszéltük az anyá­val, hogy szeptemberben mun­kába áll, és a gyerekek óvodá­ba mennek. — Valami mégis történt. — Talán két hónapja, hogy Kisgyörgy Ferencné az ugyan­csak helybeli Varga Jánossal megjelent a tanácson. Az asz- szony elmondta, hogy eltartási szerződést szeretne kötni a 79; éves férfival. A körülményeket ismerve mi ezt nem tartottuk a legjobb megoldásnak. Egy idő után megtudtuk, hogy az asszony mégis elköltözött a férjétől és a négy gyereket is vitte magával. Varga Jánost a faluban go­nosz, összeférhetetlen ember­nek ismerik. Köztudott, hogy nem szereti a gyerekeket. Töb­ben emlékeznek rá, hogy ta­valy például késsel kiszúrta a szomszéd fiúk bőrlabdájót, mert az utcán fociztak. Ebbe a környezetbe került a három és fél éves Zolika, aki testvéreivel együtt hol az apá­nál, hol az anyánál tartózko­dott. A gyerekek soha nem csavarogtak el, a két ház kö­zött mindig egyedül közleked­tek. Az eset előtti héten az anya Szűr községből elhozta a családtól külön élő legidősebb fiút. Az ő feladata lett, hogy vigyázzon a kisebbekre, amíg az asszony Varga Jánossal Mo­hácsra megy, bírósági tárgya­lásra. Kisgyörgyné a legidősebb fiút. az apához küldte a há­zassági anyakönyvi kivonatért. Ez ugyan nem került elő, az idő­sebb testvér azonban ott ta­lálta a kis Zolit, akit kézen­fogva hazavezetett az anyjá­hoz. A kisgyerek a szerdáról csütörtökre virradó éjszakát ott is töltötte. Az apa július 29-én látja utoljára gyermekét, az anya másnap a válóperes tárgyalás után hazatérve még rágógumii ad a kisfiúnak. Varga János viszont nadrágszíjjal megveri, majd késő délután a háztól tá­vol egy szakadékos, bozótos területre viszi és ott hagyja. A Baranya Megyei Rendőr­főkapitányság vizsgálati osztá­lya emberölés kísérletének ala­pos gyanúja miatt folytatja a nyomozást. Ferenci Demeter vasárnapi Furcsa temetörendexés Somagyhärsäsyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom