Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-31 / 239. szám

1987. augusztus 31., hétfő Dunántúli napló s Újabb természet­védelmi területek Az OKTH Dél-dunántúli felügyelősége Baranyában újabb területeket szeretne természetvédelmi területté nyilváníttatni. A szársomlyói várerdö, a nagyárpádi gyapjas gyűszűvirág, a me- gyeileg már védett mecseki parkerdő Misina-Tubes déli oldala (később az északi oldal is), a jakab- hegyi természetvédelmi te­rület továbbterjesztése a Vöröshegyre és a Szuadó völgyre, a villánykövesdi Fekete-hegy, a Tenkes, a borjádi erdő, a villányi templomhegy természetvé­delmi területté, valamint a bédai erdő tájvédelmi kör­zetté nyilvánítása folyamat­ban van. A Nemzetközi Neveléstörténeti Állandó Bizottság konferenciái Pécsett Mätfil: IX. plenáris ülés Mint arról már beszámol­tunk, több napon át helyszí­ne Pécs a Nemzetközi Ne­veléstörténeti Állandó Bizott­ság egymást követő három konferenciájának. Az óvodai pedagógia történetének át­tekintése után tegnap és tegnapelőtt a felvilágosodás nagy pedagógiai eszmevilá­gáról és a különböző orszó- gokbeli hatásukról tartottak előadásokat, vitatkoztak az öt kontinensről érkezett részt­vevők; ma veszi kezdetét a Nemzetközi Neveléstörténeti Állandó Bizottság, az ISCHE IX. plenáris ülése. Jövőre finnországban találkoznak a tagok. A vendégek közül töb­ben jelentkeztek a felvilágo­sodás korával foglalkozó kon­ferenciára és a plenáris ülés­re is. Sokan családostól jöt­tek Magyarországra, örömmel ismerkedve Péccsel és kör­nyékével. — Érdekes előadások hang­zottak el és mindegyikből ki­derül, hogy a felvilágosodás nagy áramlata az általános vonások mellett minden or­szágban más és más színe­zetet kapott az ország sajátos­ságainak megfelelően. A ne­veléstörténészek' eddigi mun­kája azt is megvilágította, hogy mennyire fontos ismer­nünk az árnyalatokat, a fi­nomságokat is. Mindez még további kutatásokat igényel - foglalta össze a két nap ese­ményeit dr. Komlósi Sándor, a konferencia elnöke. — A pedagógiai gyakorlat­ban mennyire lehet haszno­sítani az önök tudományos munkájának és évenkénti eszmecseréjének a tapaszta- talatait? — A meglévő óraszámok nyújtotta időn belül például mi a JPTE-n mindig igyek­szünk átadni a fontos, új in­formációkat. A neveléstörté­netet tanulmányozva felfi­gyelhetünk arra, hogy hány­szor akartak már túl sokat megtanítani a gyerekeknek. Azután ötven, hatvan év múl­tán kiderült, hogy a kevesebb több lett volna, hogy a gon­dolkozáshoz - a feltétlenül szükséges, alapműveltség megszerzése után — még kell „helynek" lennie a tanulók fejében. A sokszor emlegetett tananyag koncentrálás eh­hez segítené a hallgatókat, a tanulókat — válaszolta a kér désre dr. Komlósi Sándor. A plenáris konferencia té­mája a nemzetközi kapcsola­tok története a pedagógiá­ban. Áttekintik a különböző elméleti hatásokat, jelentke­zésüket a pedagógiai moz­galmakban. B. A. Oda a húsz mázsa búza Deli Imre fájdalma Lapáthoz szokott a keze, de nehezen forgatja át a gabo­nát; talán nem is annyira a gö- csörtös ujjak fájnak, a kar és a váll, hanem az egész test rokkád bele a látványba. A fó­liára ömlesztett búza jó felét gazok magvai teszik ki,, dohos szag csap az orrába minden lapátforgatás után. Szürkén penészes az egész halom, ros­tával próbálja tisztítani, nap alá forgatni, talán még lehet valamit kezdeni vele. De az ez évi termés az oda, a 65 éves Deli Imre nem győzi kipucolni. — Vártam a kombájnost, kinn álltam az út mellett, úgy vár­tam. Arra aratták a háztájit Töttös felé, de fél háromkor csak elhúztak előttem, s csak egy hét múlva jöttek learatni az enyémet, meg a szomszé­dokét. Végeztek, leeresztették a fóliára a búzát, egy óra múlva: meg jött az eső, napokig nem fértem hozzá, úgy esett, mos­tanra meg befülledt az egész. Nézze, amúgy milyen szép búza lenne ez, könyörögtem a tsz-nek, engedjék át a szárítón, de azt mondták nem lehet, pe­dig megtehették volna. Tűzőr voltam, vigyáztam a vasút mel­lett a tsz gabonáját, azt is kér tem, ne pénzt adjanak, hanem gabonát cserébe . . . Bár vittem volna egyenesen Dombóvárra a malomba, adtak volna jó vörös­lisztet. Ha meglesznek a má­zsásak, leadom őket, pedig gö bének megtartottam volna ket­tőt, de nem éri meg a vesződ- ség. Szántatni, akkor is borra­való, vetni, akkor is borravaló, aratni, akkor is. Ez a húsz má- zsa búza meg oda. Mit adjak most, ezt nem eszik meg! A kaposszekcsői termelőszö­vetkezet elnöke, Pápp Nándor tud Deli Imre panaszáról, bá­natáról — Mindenkinek a maga mun­kája a legfontosabb. Először a tsz-gabonát kellett levágni, hc- rom napra még kölcsönkombáj- nokat is kértünk, -hogy végez­hessünk, aztán kerülhetett sor a háztájira. Segítjük, persze, hogy segítjük a háztájit, ryiégha nagy ráfizetés is, dirib-darab földek, gazos, fertőzött néhány- tucat négyszögölek — nem vi­hetjük a szárítónkra a háztáji búzát, mert mi vetőmagot ter­melünk, vigyáznunk kell, el ne fertőződjön. Annak se lenne sok értelme, hogy pénz helyett ga­bonát adjunk: elmegy a takar­mányboltba, s kap a pénzért, ami kell neki, mint mindenk: más. Emberileg megértem Imre bácsi fájdalmát, de nem tud­tunk előbb aratni nála. A nagy­üzemin kellett előbb végezni. Deli Imre a kertet is mutat­ja, a fák alja tele lehullott, férges gyümölccsel: — Permetezem én rendesen, aztán mind lehullott mégis. Nem érdemes veszkődni ... . I. L. Szezonvég a strandokon Bezárt a Nagy Lajos uszodája A pécsi Nagy Lajos Gimná­zium uszodája — mint közismert - csak a nyári szezonban mű­ködik, tanévzárástól tanévkez­désig. S hogy valóban mindjárt itt az ősz, azt a tanévnyitók, az iskolakezdés jelzi, s ezzel egyidejűleg az is, hogy a pé­csi gimnázium uszodája idén utoljára, tegnap fogadta a vendégeket. De már nem sok dolguk akadt, hiszen vala­mennyi strandon alig volt élet tegnap. A Balokányban például szin­tén kevesen voltak, s két óra után szinte kongott az üresség­től: mindössze öt fürdőző ven­dég lézengett náluk az augusz­tus végi vasárnapon. A Hullámfürdő sem dicse­kedhetett valami nagy forga­tómmal: a szokásos zsúfoltság­gal ellentétben kora délutánig csupán százhúszon keresték föl a népszerű fürdőt — hiába, nem volt már strandidő. Ez persze nem jelenti azt, hogy az elkövetkező hetekben nem lesz esetleg ismét nyári hőség, s akkor újra fölélénkül a forga­lom mind a Hullámban, mind a Balokányban, hiszen e két városi strand nyitvatartása ki­zárólag az időjárás függvénye. NÉPSZABADSÁE A PÉCSI BÁNYÁSZNAPON Szeptember 6-án délelőtt 10 órai kezdettel a Szabadtéri Színpadon (Rossz idő esetén 11 órakor a TIT pécsi Bartók-termében) a Népszabadság fóruma A KÉRDÉSEKRE VÁLASZOL: BERECZ JÁNOS, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára DÁNYI PÁL, a Baranya Megyei Pártbizottság első titkára NAGY SÁNDOR, a SZOT titkára KRÁLIKNÉ CSER ERZSÉBET, a KISZ Központi Bizottságának titkára KIRÁLY FERENC, a Népsport főszerkesztője BORBÉLY GÁBOR, a Népszabadság főszerkesztője Szerkesztő: FRISS RÓBERT, SÁFRÁN ISTVÁN A fórumot vezeti: SZABÓ LÁSZLÓ Kérdések: Délután 3 órától a sétatéri Sajtóutcában, a Népszabadság sátrában nagy könyvvásár és videoklip-bemutató. Könyvét dedikálja: BERECZ JÁNOS (Ellenforradalom tollal és fegyverrel, Baráti szövetségben), BOSSÁNYI KATALIN (Vállalatvezetés és érdekeltség, Vállalkozás és kockázat), CSERHALMI IMRE (Ki fog repülni T), HÁMORI BALÁZS (Politikai gazdaságtan III., A szocializmus gazdasági elmélete), SZABÓ LÁSZLÓ (Bandák nyomában az Interpol). A Népszabadság 1987-es évkönyvét a főszerkesztő, BORBÉLY GÁBOR dedikálja. A pavilon előtt látható az új Zaporozsec! AJAN DÉKTARGYV ASARI ü Hatmillió egy öttagú családhoz került Baranyaiak nyerték a lottó ötöst- És le mit szeretnél? - kér­dezem a kisebbik fiút, a nyolc­éves Csabát, aki rám néz és vágyakozva Így szól: — Egy matchboxot. A két kisfiúnak szemmel lát­hatólag fogalma sincs - hon­nan is lenne, amikor egy fel­nőtt is alig fogná föl —, hogy hirtelen mennyi pénzük lett. Csak azt érzik, hogy nagy sze­rencse érte őket, mert édesap­juk megnyerte az augusztus huszadiki lottósorsoláskor az ötös találatért azon a héten járó hatmillió forintot. Egészen pontosan, ahogy az apa, Gu­lyás István mondja fejből, hat­mi Ilié-kétszázharmi ncnégyezer- kilencszózhét forintot, amit ün­nepélyes keretek között most, szeptember 2-án ódnak át a családnak a szigetvári OTP-nél. Ritka az az ember, aki, ha ilyen szerencse éri, hozzájárul neve közléséhez, s ahhoz is, hogy eláruljuk a baranyai köz­ség nevét, ahol él: Mozsgót. Nem vagyok babonás, de azért mégis érdekes: az ő ke­resztneve István, s augusztus húszadikán éppen István-nap van, bár igaz, hogy ő a decem­berit tartja. De múlt év decem­berében, István-nap hetén se járt rosszul. Akkor tizenhárma­sa volt a totón és hatszáz- negyvenezret nyert. Nemrégi­ben meg tizenhárom plusz egyese volt, de akkor mindösz- sze nyolcezret fizettek. S ez­után nyerte a család a hatmil­liót, s ezúttal valóban olyan helyre került a pénz, ahol igencsak szükség van rá. Még a régi házban laknak, de köz­ben - a decemberi nyeremény után — telket vettek és építkez­ni kezdtek ugyancsak Mozsgón, ehhez azért kölcsönt is kellett fölvenni, amit most azonnal visszamondták. Gulyás István a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó sásdi erdészeténél hosztoló, havi átlagkeresete nem éri el a négyezer forintot. Felesége háztartásbeli, két fia van és velük él idős és csaknem telje­sen vak édesanyja is.- Tizenkilenc éves korom óta rendszeresen lottózok, de még hármasom sem volt soha. Há­rom hónapja - miután a töb­biek kiszálltak a közös lottó­zásból -, egyedül játszom ti­zenhét szelvénnyel. Ezen a nyertes szelvényen - egyébként havilottó volt — a szerencse­számokat tettem meg: 3, 7, 13, 21 - és nem tudtam, mi legyen az ötödik. Pécsett, a Színház téri lottózóban van egy pörge­tő, arra bíztam, s az 59-est pörgette ki. Nem akartam el­hinni, mint ahogy a helyemben biztos más sem hitte volna el először, hogy ötösöm van. Csütörtökön este kivételesen a 2-es csatornán közvetítették a húzást, siettem haza megnéz­ni. Először azt hittem, négye­sem van, mert az 59-est elfe­lejtettem. Csak a feleségemnek szóltam, s másnap reggel na­gyon csodálkoztam, amikor a félhetes hírekben bemondták a rádióban, hogy csak egy ötös van. Azt hittem, több is lesz és egy-, másfél millióra számítot­tam - de hatra, arra nem. Be­mentem Pécsre az Alkotmány utcai lottózóba, hogy biztosra azonosítsák a szelvényt - hát én akkor kezdtem el csak verí- tékezni. Anyám először el se hitte, azt gondolta, becsapjuk, azután meg sírva fakadt örö­mében. A két fiam, a 10 éves Zsolt és a 8 éves Csaba kaptak egy-egy kerékpárt, legelőször ezt szerették volna, a nagyob­bik most magnóra vágyik, a kicsi meg mondta már.- Önöknek mik a terveik a hatmillióval? — Az természetes, hogy az épíkezést mielőbb szeretnénk befejezni és az új házba köl­tözni, de megjegyzem, hiába van az embernek pénze, ha egyszer fél éve nem kapok téglát. Meg szeretnénk ala­pozni a gyerekeink jövőjét; külön-külön az ő nevükre, s külön-külön a miénkre a fele­ségemmel teszünk be pénzt, ezenkívül a többit egyelőre át­utalási betétszámlára íratjuk. Mindenesetre egy autót azért szeretnénk venni, de valójá­ban nem döntöttük el, hogy ezeken kívül mik a terveink.- Nem irigykednek önökre? — Még eddig nem vettem észre. Egyelőre mindenki olyan, szerencsére, mint régen volt, s mindenki gratulált. ■ Diictö- Csilla Együtt a lottónyertes család Fotó: Läufer László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom