Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-21 / 230. szám
Panoráma Usi a szocofThonban ' Virna Lisi a 60-as és 70-es évek - képünk szerint még mindig gyönyörű - olasz filmsztárja a római öregek szociális otthonaiban mond verset odakerült rajongóinak Tévészobor A svájci Stephan Brunner szobrász és hat fiatal művész- társa régi ‘televíziókészülékekből és tévékábelekből készített szobrokat. A kiállítást a közönség túlélte. Western és művészet" Augusztus 12-én rendkívüli sikerrel vetítették a páiizsi premiermozikban Walter Hill: Kegyetlenség című új amerikai westernfilmjét. Egyik női főszereplője a Pécsett is dolgozott Alberto Alonso kubai koreográfus unokatestvére: Maria Conchita Alonso. Egy mondat a „Ciné" kritikájából: „A vadnyugati filmek történetében eddig a legdrámaibb, legigazibb alkotás." Osztrák—NDK barátlcozás Egyre rendszeresebbek a Nemet Demokratikus Köztársaság és a német nyelvterület más országainak művészeti kapcsolatai. A héten a Dresdner Stattskapelle adott zenekari hangversenyt Salzburgban Hans Vond vezényletével. Szegedi Molnár Géza űjra Játszik Szerep - tolókocsiban Készül a nagylemez — Másfél évve a bécsi tárrortámadás után Jó másfél éve, hogy a bé- cd repülőtéren ropoglak a géppisztolyok: arab terroristák próbálták ott is megfélemlíteni- a közvéleményt, gyilkosság árán elrémíteni az Izraelbe készülő légi utasokat, Gránátokat is dobáltak, de az osztrák biztonsági szolgálat, tagjai, a híres „kobrák” — egyenruhában, azonkívül az utasok között civilruhásan elvegyülve — kapásból bizonyították: Ausztriában is értenek a géppisztolyhoz. A három gyilkos közül egyikkel nem tehettek mást, mint hogy szitává lőtték. Kettő életfogytig tartó börtönben ül és valószínűleg megőrül, mint ahogy a börtönhatás azt sok évtizede bizonyítja. Az áldozatokat eltemették, a Tel Aviv-beli vendégszereplésre meghívott magyar művészcsapatból Ambius Ki ry és Kibédi Ervin hazajött, Szegedi Molnár Géza lába kiváló osztrák gyógykezelés után is megbénult. Ennyit a legújabbkori történelem egyik eseményéről, a többit a művészetről: Hiszen Szegedi Molnár Géza a paródiát művészi rangra emelte: előadásai közben behunyt szemmel bárki azt hihette, hogy nem az utánzat, hanem az eredeti személyiség beszél vagy énekel. Csak a sajátos modor kinagyított túlzásai árulták el: őt bizony Szegedi Molnár Géza parodizálja. Fél éve még senki sem hitte volna, hogy valaha is újra felléphet, vagyishogy bekocsizhat a színpadra. A magyar színésztársadalom ugyan összefogott érte: mindennel segítették. De a gerincét ért szilánk megbénította a lábát. Már többször hívták, vállalja önmagát így, tolókocsiban is. Nemet mondott, várta, hogy jobban legyen. Most azonban eljött a megváltás: aláírt egy olyan szerződést, hogyha hirtelen rosszul lesz, akár . műsorkezdés előtt tíz perccel is lemondhatja szereplését. De a paródia elsősorban a hangra épülő művészet. Balesete óta a Hungaroton már felvett vele egy rsagyle- mezt, rajta legremekebb utánzásai: Karády Katalinnak, Feleki Kamillnak, Hernádi Juditnak és még hány. kiválóságnak sajátos modora. A közeli hetekben - valószínűleg először a magyar szórakoztató műfaj történetében — egy parodista tolókocsiban arat majd sikert. A művészetben a „come back”, vagyis „visszatérés" a nemzetközi neve a hosszú szünet utáni első fellépésnek. Szegedi Molnár Gézában nemcsak az ember, hanem a művész is túlélte a legújabbkori történelem egyik véres eseményét. A bécsi repülőtéren a terrortámadás után Kibédi Ervin felállt a hasaló helyzetből és megkérdezte őt: „Mi van Géza, miért nem kelsz már fel?" Meglepve válaszolta: „Te! Nem érzem a lábam, nem tudok felkelni!” - Ezt felelte az ember. De a parodista rövidesen felkel! Földessy Dénes A szükséges csodák éjszakája lsh/án király még nem állhafoH" az ördög ügyvédje előtt Székesfehérvár, anno 1083. augusztus 20. Uralkodásának hetedik évében, 1083-ban I. László király augusztus 15-re, az államalapító István király halálának emléknapjára országos gyűlést hívott össze Székesfehévárra. Már korábban, évtizedeken keresztül ugyanekkor és ugyanitt tartották királyaink évenként a törvénynapokat, de ez a gyűlés egészen másnak ígérkezett, hiszen meghirdették, hogy jelenjenek meg a gyógyulásukban reménykedő nyomorultak is. A király az ország nagyjaival, püspökeivel tanácsot ült és háromnapos általános böjtöt határoztak, hogy ez alatt isteni útmutatásért fohászkkossanak. A böjt után lementek a fehérvári templomba, ahol a nagy király el volt temetve, de amikor fel akarták emelni a kő szarkofág fedelét, semmi erőlködéssel nem sikerült megmozdítaniuk. Tanácstalanságukon egy szent életűnek ismert apáca segített, aki látomására hivatkozva javasolta: engedjék szabadon a Visegrádon raboskodó exkirályt, Salamont, László unokatestvérét és ellenlábasát. Lovasfutár nyargalt a parancscsal és Salamon visszanyerte szabadságát. Az elrendelt újabb böjt augusztus 19. estéjéig tartott. Vecsernyére zsúfolásig telt a székesegyház, ahol István király hamvai nyugodtak. Mindenki várta csodákat és a „csodák" bekövetkeztek. Egy inaszakadt fiú, aki 12 éve se kezét, se lábát mozgatni sem tudta, visszanyerte végtagjai mozgását. Aztán egy születése óta béna hétéves gyermek kapott lábra a sírnál; László király örömében sírva vitte az oltárhoz hálaadó imát mondani. A ncp egész éjjel extázisbán virrasztón a templomban és ujjongva fogadta az újabb és újabb gyógyulásokat/"' Biztos, hogy ezek között jó néhány volt a színlelt, sőt előre kitervelt, de a mai orvostudomány állása szerint is a feltétlen hit és vele együtt a lelki megrázkódtatás bizonyos esetekben eredményezhet valódi gyógyulásokat. Augusztus 20-án reggel a gyászmisc után most már köny- nyedén leemelték a sírt fedő kőlapot. István király a koporsóban szétestve fekvő csontjait összeszedték, fehér gyolcsba, majd ezüst tartóba rakták és az oltárra helyezték. Magyarországnak ezzel saját szentje lett,' amelynek jelentőségét korunk felfogásával alig lehet igazán érzékelni. A keresztény államok akkori közösségében az egész országra dicsfényt vont, ha volt saját szentje, vagyis olyan elhunyt szülötte, akit az egyház vallásos tiszteletben részesített és példaképül állított a hívők elé. Hogy példa lehessen, szükséges volt életútjának, tetteinek propagálása is, amelyek az idők folyamán telítődtek természetfölötti csodás elemekkel, olyannyira, hogy a csoda észlelése csakhamar a szentté avatás előfeltételévé vált. István szentté avatása idején már ez volt a szabály, de még nem olyan szigorú rendben megszabva, mint amit a későbbi fejlődésében kimunkált a kánonjog. A XI. században még nem volt követelmény, hogy a „szentnek felterjesztett" közbenjárására bekövetkezett négy csodát igazoljanak, s azok valódiságát nem vizsgálta hivatalból kételkedő egyházjogász, akit az „ördög ügyvédjének" is szokás nevezni. A szentté avatás ilyen peres eljárása csak a protestantizmus hatására alakult ki. A XI. században még az egész egyházra kötelező érvényű szentté avatás pápai zsinaton történt, amikor a jelölt életrajzát felolvasták, s ennek hitelt érdemlő tanúbizonyságokat kellett tartalmaznia a megtörtént csodás jelekről. István királyunkat bármekkora tisztelet is övezte, sírja körül nem alakult ki a csodás esetek legendaköre, s életrajzírója sem tudott élettörténetéből ilyeneket kiemelni. Csak a még az akkori kor szemében is kétes esetekre hivatkozott, hogy István megjövendölte a besenyők betörését, és hogy imájára egy rejtélyes futár visszarendelte a német császár támadó csapatait. VII. Gergely pápa bármennyire is jóindulattal fogadta fontos szövetségese, I. László magyar király előterjesztését, csak a problémát és a hiányosságokat áthidaló általánosságban engedélyezte a „Pannóniában a hit magvát elhintők testének felemelését". Valószínű, hogy Gellért, Csanádi püspök felszentelésére küldött legátusával megüzente a magyar királynak: István testének felemelése előtt még nyilvánvaló csodáknak kell történniük. Kellett, tehát történtek is csodák. Az államalapító király testének felemelése is megtörtént, viszont elmaradt a szentté avatás eljárási előfeltétele: István életrajzát nem olvashatták fel és fogadhatták el pápai zsinaton, mert annak összegyűlését a Rómát ostromló német császár megakadályozta. D. I. A skótok is utaznak! McTurtie vitába kevere- dik egy londoni villamoskalauzzal a viteldij miatt: a kalauz 4 pennyt követel az utazásért, McTurtie azonban kategorikusan kijelenti, hogy ilyen rövid útért egy pennynél többet nem hajlandó fizetni. Természetesen a kalauz nem hagyja annyiban, szó szót követ - végül a kalauz úgy feldühödik, hogy kidobja McTurtie bőröndjét a kocsiból ... A villamos akkor éppen egy hídon megy át, és a koffer elsüllyed a Temze habjaiban. McTurtie felugrik és üvölt:- Pimasz fickó! Először engem zsarol, most meg a fiamat fojtja vizbe...! Dr. Mándoki László fordításai Augusztusban mindennap meghalt egy ember Emlékük, s a fajdalom el Fényképek. Szép arcú, tiszta tekintetű fiúk. Közlekedési balesetek áldozatai. Tegnap még bömbölt a magnetofon, pattogott a teniszlabda, s nyitották a kaput, ha berregett a kismotor. Ma, holnap, s ezután mindennap virágot visznek egy sírra. A nyárutó virágait. A 15 éves József a helyszínen meghalt, a pótkocsi kerekei összezúzták koponyáját. Kálmán 17 'éves volt, s a baleset után még négy napig élt a kórházban. A 20 éves Attila él, bénán, tolókocsiban. Baranyában az első félévben 368 közlekedési balesetnél 512 ember sérült meg, nyolcán meghaltak. Januárban 29, februárban 37, márciusban 55, áprilisban 70, májusban 80, júniusban 97, júliusban pedig 100 közlekedési baleset történt. Augusztus első hetében mindennap meghalt egy ember az utakon. A 20 éves Attila él. Az Országos Rehabilitációs Intézetben. Tolókocsiban. — Legalább él, s reménykedik, hogy talán, egyszer újra járni tud — mondja az édesanyja. — Aki bénán született az csak látja, hoqy mások járnak, de Attila tudja is, hogy az milyen volt. A sápadt arcú asszony pénzt számol a konyhaasztalon. — Kétezerhatszázhúsz forint — mutatja. — Most vettem fel a táppénzét, ebből kell eltartanom. Attila azon a nyári reggelen dolgozni indult. A buszmegállóban dudáltak rá a munkatársai. Felvették, s a gépkocsivezető mögötti ülésen foglalt helyet. A gépkocsivezető ■— vele egyidős munkatársa — ittas volt. — Azt mondják, hogy százharminccal vette a kanyart — mondja az édesanyja. — Attila édesapja érkezett elsőként a helyszínre. Akkor még nem tudta, hogy a fiunk is a gépkocsiban ült. Attila a kormányra esett, s eltörött a gerince. Végig észnél volt. A férjem tartotta a kezében, amíg megérkeztek a mentők. Azóta a szülők hetente utaznak Budapestre, meglátogatni Attilát. Édesanyja készülődik berendezkedni az új életre. A tolókocsira, a fürdetésre, az etetésre. S reménykedik, hogy sikerül elcserélni a második emeleti lakást, itt Újmecsekal- ján, egy földszintesre. Fontos lenne, hogy itt kapjanak lakást a megszokott környezetben, ahol mindennap várhat látogatót Attila. — Leszaladok oz udvarra pingpongozni — mondta Kálmán az édesanyjának azon az estén. S többet nem jött visz- sza. Három fiú indult el autózni azon az estén. A tizennégy éves Csaba, aki az autót vezette, és utasai, a 16 éves István és a 17 éves Kálmán. Az, hogy a rossz állapotban lévő, régen lejárt műszaki vizsgájú Trabantot tulajdonosa beleegyezésével, illetve tudta nélkül vitték-e el, az még nem tisztázódott. A fiúk nem jutottak messzire. A Zobák-aknai úton, egy erősen jobbra ívelő kanyarban kisodródtak, s egy villanyoszlopnak ütköztek. A gépkocsit vezető fiú és az egyik utas épségben maradtak. Kálmán- az ötödik napon, hajnali fél háromkor belehalt sérüléseibe. Csendben ültünk az asztal körül. Az asztalon fénykép, szép arcú, tiszta tekintetű fiú mosolyog ránk. — Megfordultak utána a lányok az utcán — mondja az édesanya. Az apa letakarja a képet, s elfordítja a fejét. — Kálmán temetésén sorfalat álltak az iskolatársak, barátok. Csendes, szófogadó gyerek volt. Mindenki szerette — mondja. — És óvatos, mindig rám szólt, hogy apa ne vezess gyorsan! Hogy mégis, miért ült be azon az estén abba a kocsiba? Nincs válasz. Amint lekísér, karcsú magas fiú robban be a lépcsőház ajtaján, kezében teniszütő. A fiú, aki a gépkocsit vezette. Ugyanabban a házban lakik, a földszinten. 4 vasárnapi A 15 éves József temetésén ott volt az egész falu. József és a^, édesapja szénát szállítottak a háztájiból azon a szombat délutánon. "A traktort az édesapja vezette, a fiú pedig a pótkocsira három és fél méter magasra púpozott széna tetejére ült. Aztán egy döccenés ... A fiú leesett, s a pótkocsi kereke átment a vállán és fején. Ebben a községben két hét leforgása alatt ez volt a második ilyen baleset. Az első ugyanilyen körülmények között történt, de ott az utas életben maradt. Mint a termelőszövetkezeti fő- agronómustól megtudtam, a baleset utáni napon a körzeti megbízott parancsolt le egy fiatalasszonyt egy pótkocsis szénarakomány tetejéről. József szülei tudják, többé nem jön haza. Kistestvére még nem tudja, s ha berreg egy motor az utcán, a kapuhoz szalad. Marton Gyöngyi