Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-19 / 228. szám

1987. augusztus 19., szerda Dunántúli napló 3 i «wpvvm Min pp* swoisiy »-•*.......................^ ...... ’ ...........................■'■■■■■"■’■—............•••...... H ozzászólás egy kritikához „Mindketten csalódtunk..." Képmagnókat javítanak a pécsi Rókus utcai szervizállomáson A Pécsi Nyári Színház La Mancha lovagja című előadá­sáról írott kritkájához szeretnék hozzáfűzni néhány szót. Köszönöm W. E. elismerését, amivel színészi képességeimet il­lette. A hangomról így ír: „Kár, hogy az énekhangját tekintve ezt a műfajt valahogy nem ne­ki találták ki... A musical szép énekhangot és tökéletes orgánumot föltételez, itt nem lehet markirozni. Ez volt az est egyetlen csalódása." Mit mondjak, én is enyhén szólva csalódtam, amikor ezt olvastam. Nem azért, mert a látott előadás alapján nem igaz, hanem azért, mert még­sem ez a teljes igazság. Biz­— Mondjuk, vásárolok itt egy videomagnót, és megkérdezem, hová vigyem, ha elromlik. Mit válaszolna rá? A pécsi Jókai utcai FOTÓ­ELEKTRONIKA boltban a hölgy sokatmondóan mosolyog:- Próbálja meg valamelyik maszeknál . .. Egy kisvállalat és egy szö­vetkezet javítja Pécsett a Ma­gyarországon forgalomba ke­rülő videomagnetofonokat a tulajdonosok szerint nem sok eséllyel. Aggodalmukat azon­ban nem osztják a Híradás- technikai és Gépjavító Kisvál­lalatnál (HÍRGÉP). — Kilencvenkilenc százalék, esélye van, hogy meg tudjuk javítani a hozzánk behozott ké­szülékeket - mondja Marosi István igazgató. - Általában egy hét, de legfeljebb tíz nap alatt elkészülünk vele. Persze, ez csak a Magyarországon kapható típusokra vonatkozik; belátható, hogy képtelenség valamennyi, innen-onnan szár­mazó típushoz alkatrészparkot tartani. Ebben a tekintetben előnyben van c* maszek, rugal­masabban tud hozzájutni a speciális alkatrészekhez. A gond akkor jelentkezik, ha va­lamilyen főalkatrész romlik el, ezt a RAMOVILL szerzi be és szállítja le, ha . .. Mi is tőlük függünk, hiszen önálló keres­kedelmi kapcsolata nincs a szervizeknek a gyártókkal. — Egyébként sem szokott túl nagy baj lenni ezekkel a készülékekkel — kapcsolódik be a beszélgetésbe Lovas László üzemvezető — a hibák több­sége egy-két óra alatt meg-, javítható: fejtisztítás, ilyesmi. Három speciálisan képzett szakemberünk van, ők elvé­gezték a videomagnetofon sze­relési tanfolyamot, egyikük csak a videomagnók javításá­val foglalkozik. Az új, három hete megnyílt Jókai téri szerviz kirakatüvegén öles betűk hirdetik gyorsszol­gálatban a videomagnók javí­tását. Mégis, amikor bemen­tem, elküldték a Budai Nagy Antal utcai szervizbe . ..- Tudunk róla - vág a sza­vamba Marosi István — sajnos, ez az az eset, amikor a rek­lám megelőzi magát a szol­gáltatás kezdetét, de pár nap múlva ott is átvesszük a ké­szülékeket. Elmondásuk szerint a HÍRGÉP havonta 160-170 videomagne- tofont javít. Ezt a számot túl soknak tartják a Rókus utca 7-ben a VILLGÉP Szövetkezet szakemberei. Itt már több gond előkerül: az alkatrészhiány, a hozzá nem értés, pedig ők ked­vezőbb helyzetben vannak, mert a RAMOVILL alvállalko­zói. Eredetileg a VILLGÉP kap­ta meg a garanciális szervize­lési jogot (ők vannak feltün­tetve a garancialevélen is), de aztán ugyanezt a jogot meg- kapta a HÍRGÉP is. Ügy tű­nik, verseny alakult ki a kis­vállalat és a szövetkezet kö­zött.- Szinte az egész Dél-Du­nántúlról ide hozzák a video­magnókat, egy emberünk van ráállítva, ő havonta 40—50 da­rabot javít - mondja Trinn Csaba, a szerviz vezetője. — Van egy örömhírünk a video­magnó-tulajdonosoknak: a ter­vek szerint 1988 első negyed­évében videoszervizzé alaku­lunk, a RAMOVILL biztosítja a megfelelő alkatrészparkot, ak­kor talán jobb lesz a helyzet. Most még kérdés, hogy na­gyobb hiba esetén a RAMO­VILL tudja-e biztosítani a kért alkatrészt. Egyik cég sem vállalja azon­ban a Videotonnál kooperáció­ban gyártott AKAI típusú vi­deomagnetofon szervizelését. Ez kizárólag a Videoton gyár joga. Egyébként a gyárnak van márkaszervize Pécsett, a Var- sány utcában, oda is siettem, de csalódnom kellett. Csak tisztítást és egészen minimális javítást vállalnak, ha a készü­lék elromlik, be kell tenni az: autóba, és irány Székesfehér­vár. Elég drága mulatság. A szakmunkásképzőben nem szerepel még a tananyagban a videomagnetofonok szerelé­se, a RAMOVILL belső tanfo­lyamán kívül mindenki onnan szerzi be az ismereteit, ahon­nan tudja. Szaklapokból, kap­csolási rajzokból, időnként nem kis fantáziával. Az állami szer­vizek általában csak a VHS- rendszerű készülék javítására vállalkoznak, a többiből sze­rintük olyan kevés van hasz­nálatban, hogy nem érdemes foglalkozni velük. A kisiparos nem így gondolja, ő nekiáll a más típusoknak is. Nemrég nyílt meg a Rókus utca 3-ban az Elektronika GMK videoboltja, ahol javítást is vállalnak, minden készüléktí­pust átvesznek. Mint Marton László, a gmk vezetője elmond­ja, elvük, hogy nem lehet sen­kit elküldeni. A legnagyobb probléma szerinte, hogy a gyá­rak nem mellékelnek kapcso­lási rajzot a készülékekhez, azokat csak a RAMOVILL szak­emberei ismerik.- Persze, azért megszerezzük - mondja, és csodálkoznék, ha nem így lenne. — Bújjuk a szak- irodalmat, állandóan képezzük magunkat. Tudomásul kell ven­ni: most még új a videmagnó- park, de ez nem lesz mindig így. Egyre több lesz a gond velük, kevesen tehetik meg, hogy csak egyszerűen lecse-< rélik a készüléket. A probléma jogos, itt ta­pasztalom először az előrelá­tást, az előregondolkodást. Az új vámrendelkezés révén még; könnyebb lett behozni az 'or­szágba a különböző típusú vi­deomagnetofonokat, egymás­után nyílnak a videoboltok, egyre nő az igény a valóban képzett szakemberekre, megfe­lelően felszerelt szervizekre. Mert így csak az alkatrészek vándorolnak kiismerhetetlen utakon készülékekből készülé­kekbe, időnként nem kis bosz- szúságára a videomagnó-tulaj­donosoknak. Pozsgai Miklós Kovácsié Nagyváradi Zsuzsaona Tanulmányúton az Egyesülf t Államokban Idén tavasszal a Soros Ala­pítvány először hirdetett meg olyan pályázatot a HVG-ben, amellyel a korábbinál rövidebb ideig, egy hónapig látogathat­tak ki a kiválasztottak az Ame­rikai Egyesült Államokba. A felhívás angol szakos tanárok­nak; illetve angolul tanuló egyetemistáknak és középisko­lásoknak szólt. A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem történelem-angol szakos hallgatója, a komlói Kovácsné Nagyváradi Zsuzsan­na is elküldte Budapestre an­gol pályázatát, önéletrajzát, magyar nyelvű bemutatkozó írá­sát és szaktanára véleményező sorait, így kaphatott - az ország különböző városaiban tanuló 74 egyetemista társával egye­temben — repülőjegyet a ten­gerentúli járatra. — New York-i megérkezé­sünk után Marylandbe utaz­tunk. Ennek a Washingtontól nem messze fekvő kisvárosnak az egyeteme látott vendégül bennünket egy hónapig. Már az első napon öt csoportra osztottak minket, valamennyi társaság amerikai vezetőt ka­pott. Hogy felmérjék nyelvis­meretünket, egy tesztet kellett kitöltenünk. Az ottaniak nem számítottak ilyen jó eredmény­re, a dolgozatok 90—100 szá­zalékosak lettek. Ez a teljesít­mény kicsit megváltoztatta a vendéglátóink munkáját, az eredményt látva rövidesen át­szervezték az egész hónap programját. Délelőttönként be­széd-, írás- és olvasásfejlesztő gyakorlati foglalkozásokon vet­tünk részt, míg a délutánok többnyire az amerikai kultúrát, életvitelt bemutató, rengeteg vizuális anyaggal illusztrált előadásokkal teltek. Az egy hónap alatt rendelkezésünkre állt az egyetem hatalmas könyvtára, a napi munkában rendszeres volt az itteni kuta­tás is — mondta élménybeszá­molójában Kovácsné Nagyvá­radi Zsuzsanna. Ezeken felül a magyar cso­port az életben is megismer­kedhetett a tengerentúli or­szággal. Számos kiránduláson, pikniken, különböző ünnepsé­geken vettek részt, amerikai családokkal ismerkedtek meg, jellemző, jellegzetes rendezvé­nyekre látogattak el. Zsuzsa például baseball-mérkőzésre is eljutott, amit a bonyolult sza­bályok ellenére is nagyon él­vezett. A magyaroknak csak ritkán támadtak nyelvi nehéz­ségeik. A csoport minden tagja jól beszélt angolul. Engem a pécsi egyetemen tanított az amerikai Ziff professzor, így nekem még könnyebb volt megértetnem magam. Csak néha fordult elő, hogy a kiejtésbeli különbsé­gek gondot okoztak — mesél­te Zsuzsa. A magyar csoport hamar közkedveltté vált. Tagjait so­kan hívták vendégségbe, szá­mos újságcikk is foglalkozott velük. Az egy hónap végén a marylandi vendéglátók nagy közös összejövetelt szerveztek. Ezen mindenki elmondhatta benyomásait, javaslatok hang­zottak el az esetleges változ­tatásokra. Ez hasznos lehet a jövőre nézve, mivel a Soros Alapítvány ezentúl évente szer­vez hasonló látogatásokat. — Számomra nagyon szép és hasznos élmény volt a kint töltött egy hónap. Sokat segí­tett a beszédkészség fejleszté­sében, nem okoz már gondot angolul megszólalni. Csoport- vezetőinktől és előadóinktól si­került néhány pedagógiai mód­szert is ellesni, amit itthon is jól lehet majd hasznosítani — fejezte be beszámolóját Ko­vácsné Nagyváradi Zsuzsanna, aki nemsokára kipróbálhatja a kint tapasztalt újdonságokat, ötödéves az egyetemen, ha végzett, a komlói Kun Béla Gimnáziumban szeretne taní­tani. K. E. tos, hogy ezt a műfajt nem „nekem találták ki", de már elég sokszor bizonyítottam, hogy otthonosan mozgok ben­ne és megfelelek a követelmé­nyeinek, hiszen ezért is hívott a rendező, Bagossy László ide, erre a csodálatos szerepre. Mégis, mi a hiba? Az ok egészen egyszerű, és engem bánt a legjobban. Meg­fáztam, berekedtem. A hangom nem úgy működött, ahogy szo­kott, és ez életemben először fordult elő velem. Más körül­mények között lemondtam vol­na az előadást, nem csak azért, mert maximalista vagyok és nem engedhetem meg ma­gamnak az úgynevezett „mar- kírozást", hanem azért is, mert orvosi tanács volt. Mégis ját­szottam, bár minden kiejtett szó, kipréselt hang fizikai fáj­dalmat okozott. Hogy miért? Mert ez nyári szinház, csak né­hány előadás, nem éves prog­ram, és az esetleges elmaradt előadások sokkal súlyosabban érintették volna a színházat mind erkölcsileg, mind anya­gilag, és akkor a nézőkről most nem szólok. Soha életemben eddig nem válaszoltam kritikára, de most úgy érzem, hogy muszáj. Mert: ahogy a műfaj föltételezi a szép énekhangot és az orgá­numot, úgy én is föltételeztem egy újságíróról — akinek a vé­leményét sokan olvassák -, hogy tájékozottabb arról a szí­nészről, akit eltanácsol egy műfaj területéről. Föltételez­tem, hogy ha nem is látta, de tudja, hogy a Popfesztiválban, a Kőműves Kelemenben, az Evitában, a Krónikásban, a Sztárcsinálókban és a lemeze­men ez a hang már működött, és föltételeztem, hogy kritiká­jában valamilyen módon jelzi mostani betegségemet az ol­vasónak is. Tudom, hogy ez nevetségesen pici dolog, ha kis országunk nagy gondjait nézzük, de nekem ez nagyon fontos, hiszen ez az életem. Szakácsi Sándor színművész (A kritikus megjegyzése.) Popfesztivál, Kőműves Kele­men, Evita stb. plusz lemez? Lehet. Bizonyára így is van. Azon a La Mancha-előadáson (VII. 28.) viszont csak azt szűr­hettem le, amit írtam. A mű­vésszel, fájdalmai, torokfájása okán együttérzek. Amit, ha mégis vállalja az előadást, ál­talában bejelentenek. Enélkül a közönség — a pénzéért — nem köteles tudni, miért markíroz az énekes színész, és miért nincs hangja. A kritikus pedig egy a közönségből. A kritika­írás pedig legalább olyan ke­gyetlen szakma, mint a szín­művészé. Nekünk pedig ez az életünk . . . W. E. Népi írók szoborkertje Kedden a vésztő—mágori tör­ténelmi emlékhelyen, a népi írók szoborkertjében újabb két kő mellszobrot avattak: a Ve­res Pétert és Németh Lászlót ábrázoló alkotást. Az alkot­mány napja alkalmából rende­zett szoboravató ünnepségen Ribánszki Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára mondott beszédet. Né­meth László mellszobrát Hor­váth János, Veres Péterét pe­dig Gyulavári Pál szobrászmű­vész készítette. A mágori Csőit monostornál e napon állították fel azt a hat méter magas kopjafát, amely a hatezer éve lakott hely név­telen embereinek állít emlé­ket. A faragott emlékoszlop dí­szítése Vésztő-Mágor múltját jelképezi. Képernyő A zöld majom mosolya ’ Pár évvel ezelőtt ilyen cí­mekkel indították a turistasze­zont a képes világlapok: „Szű­zies nyár"... „Halálos csók"... stb. A színes címlapokon szép­séges fiatal szerelmeseket le­hetett látni, ám a csókra ké­szülő fiú és lány többé nem a szépséget, a fiatalságot, a szerelmet, az élet beteljesülé­sét jelképezte, hanem a halá­los kórt, az AIDS-t. A múlt héten e betegségről mutatott be egy finn tévéjáté­kot a magyar televízió. A két­személyes dráma két íróember (Márton András és Bálint And­rás) párbeszéde. Beszélgeté­süket egy strandon folytatják, s ehhez a hátteret fiatal mezte­len nők adják, akik napoznak, sétálnak, fürdenek, mutogatják magukat. Eleven háttérként, szinte díszletként kísérik végig a Sólyom András rendezte fil­met. Jelenlétük, szépségük azonban annyit tesz, mint a Memento mori — Emlékezz a halálra intő szava a karthauzi kolostorokban. Két hete azon meditálhat­tunk, milyen műalkotás szület- hetik Csernobilről, s láthattunk egy lehetséges megoldást, a szovjet újságíró, Gubarjev do­kumentumdrámáját. A Szarko­fág című darabban az atom­erőmű-robbanás áldozatai idézték fel a kataklizmát. A zöld majom mosolya című finn televíziós játékban is beszél­nek a bajról, a rosszról, a be­tegségről, ami nyolcvanas évekkel együtt köszöntött az emberiségre, megtoldva a kör­nyezetszennyezés, a túlnépese­dés, az atomfenyegetés, a rák okozta bajokat. Az AIDS-ről — bár százezrek szenvednek tőle világszerte — nem az áldozatok beszélnek Ahlfors és Bargum tévéjátéké­ban, hanem két lehetséges ál­dozat. Két ereje teljében lévő férfi, nem hederítve a körülöt­tük sétálgató meztelen szép­ségekre, jut el ahhoz a követ­keztetéshez, hogy teljességgel meg kell változtatnia magatar­tását a szexuális életet s a kalandokat illetőleg. A tudomány és a művészet is keresi a választ az emberi­séget fenyegető olyan konkrét veszedelmekre, mint a radioak­tív sugárzás vagy a nem várt módon felbukkant betegség, a szerzett immunhiány, az AIDS. A szovjet újságíró Csernobil- darabja és a finn szerzőpár AIDS-ről szóló tévéjátéka is ott tart, hogy a nézőre, olvasó­ra, hallgatóra árasztja a le­hetséges információk tömkele­gét. A két darob szereplői el­mondják, ami keveset korunk mindent tudó, mindent ismerő embere tudhat radioaktív su­gárzásról és a szerzett immun- hiány betegségéről. Mondhat­ni, felmondják a leckét, elso­rolják a veszedelmet, ami itt tornyosul felettünk. Inkább kor­dokumentumok ezek, mint mű­alkotások. Meg lehet-e írni Csernobilt, meg lehet-e írni, festeni az AIDS-t? Meg lehetett írni, fil- mesíteni Hiroshimát? Igen. Csakhogy Alain Resnais Sze­relmem, Hiroshima című filmje nem attól remekmű, hogy fel­mondja nekünk az első atom­támadás leckéjét. Többről szól: az életet, az embert fenyegető rombolásról, erőszakról és az emberről. G. O. A videomagnók szervizelése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom