Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-16 / 225. szám
„Mi alól irotlak adjuk emlékezet okáért tud tokra...” Üzenet az utókornak Helyhörf-éneH dokumenl-umok a bólyi templomtoronyból „Mi alól Írottak adjuk emlékezet okáéit tudtokra azoknak, kik jelen sorainkat valaha olvasni fogják ..így kezdődik az a kézzel írott, 1853- ból származó üzenet, amelyet hajdani bólyiak helyeztek el az utókor számára a templom keresztje alatt lévő gömbben, egyéb dokumentumokkal együtt. — Áprilisban kezdtük renoválni a templomot, akkor ke-, rültek elő a kereszt alatti gömbből a dokumentumok és a pénzérmék, mégpedig két különböző időpontból: 1853- ból és 1889-ből. Mindkét esztendőben a templom újjáépítésekor helyezték el ezeket. Ezt a régi gömböt mi most egy új, tömör anyagból készülttel helyettesítettük, s így — miután fénymásolatokat készítettünk az eredeti anyagokról, s magunk is1 kiegészítettük 1987-es iratokkal és fémpénzekkel - egy rézhengerbe téve, a kereszt vízszintes ágába helyeztük el, június 20-án. Az eredeti gömbből előkerült először is az 1853-as évkönyv egy része. Az évkönyvet a püspökség adta ki, de minthogy az egész nem fért volna el, a Bolyra vonatkozó lapokat tépték ki, és ahhoz csatolták az akkori plébános, Kubinyi Elek által kézzel írt levelet. Érdekes adatok derülnek ki, így például az, hogy a plébánia épületét 1744-ben építették, két évvel előbb, mint magát a templomot. A templomot egyébként eredetileg Batthyány Károly, az akkori kegyúr építtette, 1853-ban .leszármazottja, Batthyány Fü- löp építtette újjá. A templom új „tetőt kapott, sőt új tornyot is: az eredetileg alacsony tornyot nyolc lábbal megemelték! Érdekes kérdés, hogy miért éppen 1853-ban, a szabadságharc bukása után ínséges időszakban kezdtek ilyen költséges építkezésbe: Mind az 1853-as, mind az 1889-es évkönyvrészletből megtudhatjuk, mekkora lélekszámú volt a község lakossága, s hogyan oszlottak meg vallási szempontból. A két év adatait összevetve 1889-re csökkent a lakosság. Előkerült még ebből az időből 1ó „akkor forgásban. lévő” fémpénz, s hat bankó is. 1889-es dokumentumból megtudjuk, hogy miért kellett újjáépíteni ismét a templomot: „Július 24-ik napján emberemlékezet óta nem tapasztalt iszonyú vihar által a kereszt megrongáltatott és a toronytető egy részével lezuhant." Ekkor megtalálták az 1853-ban elhelyezett Ijely- és kortörténeti dokumentumokat, s miután „Montenuovo Alfréd kegyúr kegyességéből" és lakossági hozzájárulásból helyrehozták a vihar okozta károkat, ők is elhelyezték az új évkönyvet, az újjáépítésről szóló beszámolót és négy pénzérmét, néhány szentképet, s az akkori plébános, Streicher József által latin nyelven íródott szöveget. A templom jelenlegi renoválása még tart, de a torony már elkészült, s a keresztben a többi mellett ott van már az 1987-ben írt, In Memoriam című beszámoló a most folyó újjáépítésről, melyet nemcsak Funk Gusztáv plébános, hanem dr. Cserháti József me- gyéspüspökjs aláírt. S mint ahogy az elején említettem, a jelenleg forgalomban levő pénzérmékből is egy-egy példány a rézhengerbe került. Dücsö Csilla Kár, hogy igazi vitára nem nyílott lehetőség — megjelent a háromszáz évvel ezelőtti nagyharsányi csatához méltó ütközet bontakozhatott volna ki — a „második mohácsi csata” évfordulója alkalmából a hét végén a siklósi várban rendezett tudományos konferencia résztvevői között. Csak a később felszólalóknak adatott meg az a lehetőség, hogy az előttük szóló előadásának részletével, vagy egészével szemben elhatárolják magukat, s kifejtsék maguk álláspontját, olykor jócskán túllépve a rendelkezésükre álló időt. A sportszerűség úgy diktálta, hogy az elnöklő dr. Sza- kály Ferenc, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára összegző zárszavában ne vitatkozzon a vele is vitatkozókkal, tanulságként leszűrve: máskor ilven tudományos konferencián alkalmat kell teremteni a közvetlen vitára is. Az egyik legfőbb eltérés az előadók között abban bontakozott ki, hogy a török megszállás vagy az osztrák felszabadítás jelentette-e a nagyobb pusztulást Magyarország számára. De megoszlottak a vélemények az ország elnéptelenedésének kérdésében éppen úgy, mint a magyar részvétel ügyében. Arra nézve is csak utalásokat hallhattunk, hogy milyen török belpolitikai és katonapolitikai viszonyok tették lehetővé a keresztény seregek 300 évvel ezelőtti győzelmét Villánynál vagv Nagy- harsánynál, s hogy milyen további beloolitikoi következményei voltak török oldalon a csatavesztésnek a szultán le- mondatásán kívül.- Mi volt tehát végered-- menyben a nagyharsányi csata? - Kérdeztük dr. Szakoly Ferencet, zárszava után. — Hogy ítéljük meg? - S kérdeztük azért éppen őt, mert az ő álláspontját tartottuk a legösszetettebbnek, legárnval- tabbnak.- Pozitívan kell viszonyulnunk ehhez a felszabadító háborúhoz egészen 1699-ig, függetlenül azoktól a kísérő jelenségektől, amik felhozhatók vele szemben. A kifogások is a tizenöt éves háború első pár évére vonatkozhatnak,, míg Magyarország volt a hadszíntér, utána ugyanis egyfajta gazdasági konszolidációt is eredményezett. Ez a tizenöt év történelmi mértékkel nézve egy keserű pillanat, sok emberi szenvedéssel, kínnal, de haszna évszázadokra szólt. A töröktől ugyanis csak háború révén lehetett szabadulni, önfelszabadításra a magyarság képtelen volt, a felszabadítással viszont Magyarország lehetőséget kapott arra, hogy visszatérjen az európai fejlődés útjára. Ennek megvolt az ára is, természetesen, de éppen a történelem mutatja, hogy Magyarországban volt annyi erő, találékonyság, hogy vissza tudott kapaszkodni, olyannyira, hogy például már a dualizmus korában már sok tekintetben elérte a nyugat-európai színvonalat. Ezért jogos a mohácsi csata visszavágójának, s nem „második mohácsi vésznek" tartanunk a nagyharsányi csatát. B. L- Neve?- Molnár Csilla. Először Molnár Csilla I. és II. voltunk, csak az elődöntő után kapott az a Csilla még egy nevet, az Andreát. Amikor meghalt, úgy éreztem, én is meghaltam egy kicsit: nemcsak a mi nevünk volt ugyanaz, édesapáink is ugyanarra a névre hallgattak, a pécsi elődöntőről együtt kerültünk a középdöntőbe, csak én ott kiestem, Csilla pedig királynő lett. Vele nem, de a Kruppa Judittal jó barátságba kerültem.- Mivel foglalkozott két éve?- A Szigetvári Cipőgyárban voltam meós. Szakmám eredetileg cipőfelsőrész-készítő. Szerettem volna cipőket tervezni, de erre nem volt lehetőségem. Aztán, hogy indultam a szép- ségkirálynő-versenyen, néhányszor reklámoztam a gyár cipőit, például az őszi BNV-n, majd olyan ajánlatot is kaptam az egyik gyári embertől, hogy csinálnak velem plakátot, naptárt, menjünk le együtt az Adriára, s készítsünk meztelen képeket. Mondom, én azt nem vállalom. De a férfi mondta, azzal lehet jól reklámozni. Mondom, legalább cipő lesz rajtam? — Nem, az sem kell, teljesen meztelenül — mondta. Nahát, ezt nem vállaltam . ..- Hol dolgozik most?- A szigetvári építők boltjában. ígéretet kaptam, ha Molnár Csilla két éve sikeresen leérettségizem, akkor számítógépkezelő is lehetek a Városgazdálkodási Vállalatnál. Közben dolgoztam a bíróságon, de nem jöttem ki a főnökkel, akkoriban arcüreggyulladással bajlódtam, azt hitte, lógok a sok h!óny: zással, műtétre sem engedett. — Közérzete? — Most éppen rossz. Itt a faluban mindent pletykálnak rólam, hogy ilyen lány vagyok, meg olyan . . . Attól félek, hogy a barátom megtudja, ki terjeszti a pletykákat, mert képes, hogy jól elagyabugyálja. Ö bízik bennem, ahogy a szüleim is, de egyre idegesitőbb azt hallani, hogy én milyen vagyok, hogy kivel és kivel nem. Ha egy nagyvárosban éltem volna, talán az aktfotózást is elvállaltam volna, de Hobolban élni, s naptáron szerepelni meztelenül, az együtt nem megy. Aztán azért is rossz, mert megbuktam matekból, most készülök a pótvizsgára. — Ajánlatokat kapott? — Kaptam. — Tisztességeset? — Azt is. Még a királynőválasztás elején megkerestek a filmesek, szerepeltem is a Szépleányok című filmben, de az Andris is mondta (a film rendezője), hogy nem érdemes nekem ezt csinálni, nem bírom innen vidékről sem anyagilag, sem időben kivárni, hogy befuthassak mint manöken Budapesten. Egyszer lett volna egy reklámfilm, de meg is mondták, könnyebb egy kevésbé csinos pesti lánnyal, mert bármikor rendelkezésre áll, mint egy vidékivel, Szigetvár mellől, Hobolról . . .- Tisztességtelen?- Hébe-hóba. Van, akinek a rendszeres „na, menjünk el együtt borozni" felszólításait kell visszautasítani, aztán nem mentem az Adriára, néhány szemtelen taxis a pesti éjszakában, amikor felrendeltek, s kiderült, se szállás, se ellátás. Amúgy kibírható: nem sértő, ha megtetszem valakinek. Legfeljebb az, ahogy ezt tudomásomra hozza.- Tervei?- Segíteni a szüleimnek a családi ház felépítésében, a matek bukás ellenére jövőre jól befejezni estin a gimnáziumot, s aztán vagy Kaposváron vagy Pécsett tanárnőnek lenni. De a számítógépkezelői is érdekes munka, ugye? Bodó László Ennek az ötéves gyermeknek a megkínzott arcát nem tudom elfelejteni... Éjszaka felébredek és a kis Miklóst látom. Ennek az ötéves gyermeknek megkínzott arcát nem tudom elfelejteni. Sebekkel borított vézna testét, a sötét lépcsőházat, ahol egy vizelettől bűzlő nagykabáton reszket. Reszket az éhségtől és kétségbeesetten fal. Perecet, barackot, csokoládét és mindent, amit a kezébe adok. Minden falat után könyörgően néz rám: ugye, nem veszik el? Szili Ferencné gyámügyi helyszínelő telefonált, hogy jöjjek István-aknára. A 8-as számú ház előtt akkor már többen álltak: gyámügyesek, rendőrök, szomszédok és a néhány méterre lévő bányaüzem dolgozói. A rendőr szótlanul mutatja az utat a fenyő- és szelídgeszte- nyefákkal övezett villa udvarán. — Semmi félreértés — mondja, — ebben a házban kínoztak egy kisgyermeket hónapok óta. Aztán meglátom a lépcsőfeljáró alatt a kisfiút. Felállt és okos szemeit rámszegezte. Egy kisfiú kálváriája — Igen, itt aludtam az éjszaka. Aztán szétnyitotta a kisingét, — mellén éktelenkedő sebek. Letolta nadrágját, - kis fütyi- jét anyja felvágta ollóval és elnyomta rajta az égő cigarettát. Elborzadtam. El kellett fordítnom a fejemet a megkínzott arcról, amelyen egyetlen ép folt sem volt. A szeme alatt ütések, karcolások, a száján behegedt égési sebek. Mindezt szülőanyja, a 25 éves, háromgyerekes Bogdán Sándorné tette. Mint mondja azért, hogy szobatisztaságra szoktassa a kisfiút, aki attól a naptól, hogy kivette az állami gondozásból, nap mint nap bepisilt, bekakilt. Bogdán Sándornéval, aki előzetes letartóztatásban van, a pécsi rendőrkapitányság fogdájában beszélgettem: — Karácsonykor kivettem az intézetből Miklóst. Mindennap bepisilt, bekakilt. Le akartam szoktatni. Lefogtam és a tüzes piszkavasat hozzányomtam. Azóta mindennap megverte söprűvel, piszkavassal, bottal, papuccsal, kézzel. Egy hete történt, hogy amikor bepisilt, ollóval belevágott a fütyijébe* és két cigarettát nyomott el rajta. Utána fogott egy újságpapírt, meggyújtotta és azzal égette a haját. Bogdán Sándorné és élet- társa, Szabó Miklós, az asszony édesanyjánál lakott egy parányi szobában. Velük volt Bogdánná kilencéves kislánya az első házasságából, és az élettársi kapcsolatból született másfél éves kislányuk. Amikor Miklóst kivették az intézetből, a tanács kiutalta nekik ezt a gyönyörű, központi fűtéses, háromszobás lakást, ahol Miklósnak már nem jutott hely, — csak a lépcsőhózban és néha a csirkeólban, ahova bezárták. Kilencéves testvére mesélte el, hogy amikor anyjuk söprűvel betörte Miklós fejét, utána a csirkeólba zárta.- Miért törte be? — Azért, mert mindig Miklóst hagytuk itthon, hogy vig'yázzon a csirkékre. Ha a macska elvitt egy-egy krédlit, akkor kapott a Miki. Meg akkor is kapott, ha ennivalót lopott... Bogdánná ezt mondja:- Nem adtam neki enni azért, hogy kevesebbet kakiI- jon. S mit tett Miklós édesapja? — Én mindennap délután 5 óra körül érkeztem haza — vallott a .rendőrségen. — Ettem, rádióztam, majd lefeküdtem. Semmit sem vettem észre, mert mindig felöltözve láttam a fiamat. Azt láttam, hogy az arcát sebek borítják, de amikor megkérdeztem, mi történt vele, élettársam azt mondta, hogy a gyerek leesett a lépcsőről. A csontvázsovány, éhes kisfiúra felfigyeltek a szomszédok és a bányaüzem dolgozói. A sofőrök kiflit, csokit dobáltak neki az udvarra. Ha az anyja észrevette, kiverte az élelmet a gyermek kezéből. A kisgyermeket utoljára a bányaüzem dolgozói látták az udvaron a csirkéknél. Orrán, száján ömlött a vér. Ezután három hétig senki . .. Valaki nem bírta tovább. Levelet írt a gyámhatósághoz egy asszony a bányaüzem ruhakiadójából, aki az emeletről nap mint nap végignézte a kisgyermek kálváriáját. M. Gy. Panoráma Amanda lesz Nóra Amanda- Ducout brüsz- szeli színésznő (képünkön) alakítja egy új francia nyelvű belga filmben Ibsen: Nóráját. Új erők a festészetben Párizsban kiállítás nyílott az 1935-39 között működött Új erők nevű festőcsoport műveiből. A túlnyomórészt akvarell képeket szeptember 28-ig lehet megnézni Quinper Szép- művészeti Múzeumban. > I Tévéfilm a Buddenbrook-házból Thomas Mann: A Bud- denbrook-ház című regényéből Franz Peter With tévéfilmsorozatot forgatott, melyet Európa tizenegy országának tévéállomásai vettek meg. A két főszereplő: Martin Berath és Wega Janhke. Új operasztár A Monte Carlo-i operaházban Mozart: Varázsfuvolájának Papageno szerepében kirobbanó sikert aratott Lambert Wilson. Eredmény: egyszerre hat meghívás a világ nagy operaházaiba. vasárnapi Mohácsi uisszavägö vagy második Mohács? Ellentétes megítélések
