Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-14 / 223. szám

1987. augusztus 14., péntek Dunántúli napló 3 Pécsi emlékkötet a nagyharsányi csatáról Budától - B Válogatott dokumentumrészletek az 1686—1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez Az első jelentős magyar kommunista folyóirat megjelenésének 60. évfordulójára 100% Megkapóan szép és értékes könyv első példányát vehettem kézbe az elmúlt hétvégén. A kötet rövidesen megjelenik, ez­úttal bemutatására szeretnék vállalkozni. Főcíme: BUDÁTÓL—BELGRÁ- 'DIG. Alcíme: Válogatott doku­mentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadiáratok tör­ténetéhez. Belső címoldalán még egy al­címet találunk: A nagyharsányi csata 300 évlordulójára. Szerkesztette: Szita László. Pécs, 1987. * Címek, szerkesztők, szerzők. Technikai munkatársak. Felso­rolások, ahogyan más hasonló kötetekben. Ezúttal azonban meg kell állnunk mégis, elidőz­ve kissé annál, ami a nevek mögött van . . . Ez a vaskos, 500 oldalas könyv, 141 színes és fekete-fe­hér, jobbára eddig ismeretlen dokumentumok — képek, egy­korú rézkarcok, térképek, vázla­tok, csatajelenetek, okirat-rep­rók stb. -, műmellékletével a témát a maga teljességében feltáró évtizedes kutatómunka eredménye. Mint a szerkesztő írja elősza­vában a kötet születéséről, egy lelkes, rég elhunyt baranyai helytörténész, Horváth Kázmér adott inspirációt hozzá. A 30-as években a nagyharsányi csata országos emlékünnepélyéhez, nyugati levéltárakban végzett áldozatos kutatásaival, amelyek 1975-ben, a történész hagyaté­kaként kerültek a pécsi levél­tárba. Az ő nyomdokain elindulva a Karlsruhei Tartományi Főlevéi,- tár, a Bajor Állami Főlevéltár Hadilevéltára, az Osztrák Álla­mi Levéltár Hadilevéltára, a Müncheni Bajor Nemzeti Könyv­tár munkatársainak készséges segítsége, tudományos támoga­tása révén, sikerült olyan meny- nyiségű és minőségű dokumen­tációt gyűjtenie, amely lehető­séget adott áttekinthető váloga­tásra, a legfontosabb dokumen­tumrészletek közreadására. * A nemes gondolat nemes gesztusok özönével találkozott. Mindenütt elismerve, s a sors­fordító csatához méltó kezde­ményezésnek tekintve, hogy a nagyharsányi emlékkötet a táj­egység szellemi központjában láthasson napvilágot. Kik által? A forrásokat őrző intézmények mellett itthoni szervek, intéz­mények és személyek támoga­tásával. Mindenekelőtt a Ma­gyar Történelmi Társulat Dél- Dunántúli Csoportja elnöksé­ge; a Baranya Megyei Tanács; Pécs Város Tanácsa, a Siklósi Városi Tanács, a Nagyharsányi Községi Tanács, továbbá a Baranya Megyei Művelődési Központ vezetése, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum által. A szerkesztő ezentúl köszöne­tét mond személyesen dr. Ger­hard Seewann könyvtárvezető­nek (München), Somorjai Béla svájci kartográfusnak. Talierner Antal müncheni tudományos ku­tatónak; Takács Éva muzeoló­gusnak, dr. Lakatos Ernő ny. le­véltárigazgatónak, dr. Sarosácz György mohácsi múzeumigaz­gatónak, dr. Füzes Miklós tudo­mányos kutatónak és dr. Beze- rédy Győző történésznek, akik hosszú éveken át, kutatásai­ban önzetlenül segítették. A tudományos kutatók — tör­ténészek, nyelvészek, fordítók, régiírásfejtők (paleográfusok) -, légiója mellett külön szólnunk kell itt arról a szakszerű, szép munkáról, amelyet a Pécsi Szik­ra Nyomda végzett el, Farkas Gábor irányításával, e kötet vi- lágrahozatalában. A kézirat 1987. májusban ke­rült nyomdába. S három közül, az egyik első kötetet 1987. jú­lius 31-én délelőtt már kézbe vehettem. Ami — a kötet mére­teit és műmelléklet anyagát alapul véve —. Magyarországon a rekordok rekordja is lehetne. * A címoldal belső kolumnáján ez olvasható: A kötet szerzői: Nagy Lajos és Szita László. A fordítói, szövegkritikai és paleográfiai munkát Borsy lu­dit, Filákovity István, Fricsy Ádám, Gerner Éva, dr. Horváth Kázmér, Jánás Frigyesné, dr. Lakatos Ernő, Mézner Ferenc, dr. Winfried Müller, dr. Gerhard Seewann, dr. Anton Talierner (München) és dr. Franz Tauber (Bécs), valamint dr. Nagy Lajos, dr. Szita László és Újvári And­rás végezték. A képeket gyűjtötte és közre­adja: Szita László. A nagyharsányi csata vázla­tait tervezte: dr. Nagy Lajos; rajzolta: dr. Zeleni Ferenc. A reprodukciókat készítette: Nádor Gábor és Gőzsy Béláné. * „Ez a kötet a nagyharsányi csata 300. évfordulójának em­lékére készült. Egy évtizedes kutatásaim eredményeit tesszük közzé Nagy Lajos helytörténeti kutatóval. (...) A korszak iránt érdeklődő olvasók, szakemberek ezeket a dokumentumokat most ismerhe­tik meg először, részint, mert eddig feltáratlanok voltak; ré­szint igen régi, vagy egykorú kiadásokban találhatók, s alig hozzáférhetők a hazai kutatás számára . . ." -, írja a szerkesz­tő Bevezetője soraiban, majd részleteiben is megismertet ben­nünket a kötet születésének kö­rülményeivel; a feltárt levéltári anyag válogatásának lehetősé­geivel és koncepciójával. Itt hívja fel a figyelmet a doku­mentumok egy részére, a had­járatok főszereplői által írott naplókra. Ezek elsősorban a hadmozdulatok pontos meneté­re, napi változásainak rekonstru­álására nyújtanak lehetőséget. . Az egyidőben keletkezett naplók szerzői között találunk hadvezéreket, tábori hadititká­rokat, hadikancellistákat; mű veit főtisztet, papot. A naplók összevetésével órányi pontos­sággal megrajzolható a háború menete, s a mai ember számá­ra megdöbbentő szenvedések­kel, kegyetlenséggel, vakbuz­gósággal teli katonasors. Film­szerűen pereg le előttünk ez a háború, s benne kikerülhetetle­nül Magyarország és Erdély né­pe, a Dráva és a Duna mentán élő horvátok és magyarok min­dennapos szenvedése, sanyar- gattatása. S amiről eddig kevés szó esett: nemcsak a visszavo­nuló törökök „felperzselt föld" taktikája okán, de a gyakran nélkülöző, éhező, téli szállást kereső zsoldoskatonák, vagy éppen a magyar hajdúk erősza­koskodása miatt is. Számos új ismeret birtokába juthatunk a tanulmányok, nap­lók s az itt közölt 42 eredeti le­vél (főparancsnokok levelezése, jelentések), s az egykorú nyom­tatványok, röpiratok révén. Ki­választásuknál arra törekedtek, hogy a középpontban álló ese­ményt, a nagyharsányi diadalt olyan sokoldalúan dokumentál­ják, amennyire ezt a kiválasztott forrásrészletek szolgálni tudják. De fontos szempont volt a szi­gorú időrend is. Az, hogy a dokumentumok időben megelőz­zék, azután meghaladják 1687. augusztus 12-ét, a nagyharsányi csata napját. így válhat ugyan­is szemléletessé az az út, amely Buda felszabadulásától elveze­tett az eddig kellően még nem értékelt nagyharsányi csatáig, s válhatott világossá a csata jelentősége azon év második felének, s az 1688-as évnek az eseményei szempontjából. * A könyv dokumentumanyagát két tanulmány vezeti be. Nagy Lajos Az 1686—1687. évi hadjá­rat c. munkájában izgalmas, érdekfeszítő leírással tárja elénk a dél-magyarországi hadjárat fázisait 1686 őszén; majd az 1687. évi nagyharsányi hadjáratot és magát a csatát. Szita László Erdély megszállása 1687 őszén; az 1688. évi belg­rádi, szlavóniai és boszniai hadjárat címmel írt tanulmányt a válogatott dokumentumrész­letek elé. A hadinaplók közlését a hadjáratról írott levélanyag, majd egykorú nyomtatványok közreadása követi: a hadjárat­ról és a nagyharsányi csatáról. A dokumentumközlő részeket életrajzi és hely-, illetve földraj­zi névmutató zárja. it A kötet tudományos értékei mellett méltó tiszteletadás is a baranyai földben nyugvó kato­nák hősies küzdelmének. Wallinger Endre A magyar sajtó történeté­ben a 100% volt az első olyan politikai és kulturális folyóirat, amelyet a Kommu­nisták Magyarországi Pártja irányított, amely Magyaror­szágon hosszabb időn keresz­tül megjelenhetett, és tábort tudott maga köré tömöríte­ni. Bonyolult korszakban in­dult útjára az illegális KMP legális folyóirata hatvan év­vel ezelőtt, 1927. augusztus 15-én, Európa-szerte a for­radalmi hullám apályának, a kapitalizmus viszonylagos sta­bilizációjának ideje volt ez, Magyarországon a Bethlen István miniszterelnök nevével jelzett konszolidáció idősza­ka. A rendszer viszonylagos liberalizálódását felhasznál­va, az emigráns írók egy ré­sze visszatért Magyarország­ra, s a kulturális életben is erősödött a baloldal be. folyósa. Ám a helyzet megítélése ellentmondásos va.lt: a ha­ladó írókban, még Móricz Zsigmondban is illúziókat éb­resztett a bethleni konszoli­dáció, a Magyar Kommunis­ta Párt stratégiai célkitűzé­se viszont a proletárdiktatú­ra azonnali kivívása volt. Változatlanul reálisnak látta a forradalom gyors lekövet-, kezését, és ez a szövetségi politika helytelen értelmezé­sét, így a nem-kommunista írókkal szembeni bizalmat­lanságot is jelentette. Ez a szemlélet tükröződött a 100% pártirányításában is. Az évenként tízszer meg­jelenő 100% szerkesztője Ta­más Aladár kommunista író, szellemi irányítói pedig a Tanácsköztársaság bécsi emigrációba kényszerült ve­zetői voltak. Ez bonyolulttá tet­te a szerkesztői munkát. A lap indításának megbeszélé­se céljából Tamás Aladár dr. Lukács Hugónak, Ady egyko­ri orvosának bécsi lakásán találkozott Komor Imrével, aki elvezette a szerkesztőt Kun Bélához, s együtt men­tek át egy kerthelyiségbe, ahol Landler Jenő, Révai Jó­zsef, Lukács György és Lán- dor Béla ülték körül az asz- talt._ A párt vezetői úgy dön­töttek, hogy a többi kapcso­lattól független, önálló vo­nalnak kell az úi, legális lapot Béccsel összekötni. Az összekötő Földes Pál lett, aki az osztrák fővárosban igen komoly állással rendelkezett, egy textilgyár igazgatójaként dolgozott. Később egy Bécs- ben élő író, Vajda Sándor vette át ezt a fontos felada­tot. A kéziratok vaskos leve­lek formájában Szelényi Ist­ván zeneszerző címére ér­keztek Bécsből Budapestre. A folyóirat hasábjain kez­detben az irodalom és a művészet többi ága szere­pelt, majd fokozatosan elő­térbe kerültek a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom témái, a gyarmati kér. dés, a Szovjetunió helyzetét elemző cikkek, tanulmányok. A magyar munkásmozgalom ideológiai, eszmei és kultu­rális nevelésével szinte fel­mérhetetlenül fontos szerepet töltött be a 100% az ellen- forradalmi Magyarországon. A 100no főként a munkás­lapterjesztőkön jutott el a mozgalom résztvevőihez, és fellendítette a szavalókóru­sok működését is. Három-há­rom és félezer fiatal mun­kást mozgósított a szavaló­kórusokba a folyóirat, eny- nyi aktív harcost nyert meg a mozgalom párt, vagy a KIMSZ irányította, legálisan működő szárnyának. Nagy érdeme volt a fo­lyóiratnak, hogy a nemzet­közi haladó kultúra áramá­ba kapcsolódva olyan szer­vezetten és bőségben közöl­te a szovjet és más népek kortórs íróinak, költőinek mű­veit, ahogyan korábban ma­gyar nyelven nem jelenhet­tek meg. Hogy csak néhány nevet említsünk: Babel, Glad­kov, Gorkij, Panfiorov, Ehren- burg, Tyihonov. Solohov, Ma- iakovszkii mellett i német Becher, Weiskopf. Tucholsky, Mühsam műveivel, az ame­rikai U. Sinclair. Reed al­kotásaival. a cseh írók közül Hasek, Wolker. Kisch mun­káival ismerkedhettek meg a 100% olvasói. A viszonylagos nyugalom éveinek véget vetett az 1929. október 24-i New York-i tőzsdekrach, amellyel meg­kezdődött a világgazdasági válság. 1930 a nagy tömeg­megmozdulások és a meg­torlások éve. Nem is csodál­kozhatunk azon, hogy 1930 június végén a rendőrség le­tartóztatta Tamás Aladárt, írót és értelmiségiek egy csoDortja erkölcsi garanciát vállalt a szerkesztőért, és szabadon bocsátását köve­telte. Köztük.-volt Kodolányi János, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, József Attila. Kül­földről tiltakozott Gorkij. Andrsen Nexő, Romain Ro­land, Henri Barbusse, André Gide. Stefan Zweig és Lud­wig Renn. Az ítélet kényte­len volt megállapítani, hogy a 100% „magas színvona­lú, tárgyilaaos szellemű lap”. A szerkesztőt felmentették, de a lapot — éppen háromévi működés után — 1930 au­gusztusában betiltották. Ma már nem mindenben értünk eavet a hatvan évvel ezelőtti folyóirat cikkeinek megállapításaival, de tiszte­lettel emlékezünk a lao kommunista eszmeiségért ví­vott harcára, a kortárs viláa- irodalom értékeinek közvetí­tésében vállalt szerenére, és a maavar nén sorsáért ér­zett felelősségére. Imre Erzsébet Ismeretlen mester rézkarca a csatáról Levélválogatás a pécsi föpostán Csak a postai meghatalmazást veszik figyelembe Ha azt mondom a nyaralá­sok, kiküldetések, költözések miatt a postai előfizetők 5— 10 százaléka kér évente át­irányítást, vagy utánküldést, nem tűnik nagy számnak. Ha hozzáteszem viszont, hogy a Pécsi Postaigazgatósághoz Ba­ranyából, Somogybái, Tolnából és Zalából immár másfélmillió ember tartozik, nem kis plusz­munkáról van szó. Vegyük csak a folyóiratokat: újabb elosztás, címcédulák gépelése, azok fel­erősítése, a színes, értékesebb lapokat pedig borítékban, ajánlva adják fel. A ritkábban kért, csak megyén belüli át­irányítások annyival egyszerűb­bek, hogy a kézbesítők egy­más között rendezik le. — A körzeten belüli átirá­nyítás, vagy a megyék közöt­ti utánküldés, szervesen egy­bekapcsolódik a kézbesítéssel •— mondja dr. Gazda Ferenc, a Postaigazgatóság postafor­galmi és hírlaposztály vezető­je. — A küldemény akkor töl­ti be rendeltetését, ha oda­ér a címzetthez. így a közbe­jött, vagy megváltozott nehéz­ségeket nekünk kell megolda­ni. Ehhez csupán annyit ké­rünk, jelentsék be időben a lakhelyváltozást — akár szó­ban, akár írásban — és pon­tos címet jelöljenek meg. A költözők, elutazók 80 szá­zaléka ezt meg is teszi, má­sok megfeledkeznek róla. Ez esetben kezdődik a házmester, a szomszédok, a telefonkönyv, s legvégső esetben a tanácsi nyilvántartás révén a címnyo­mozás. Mivel minden postai küldeménynek megvan a kéz­besítési határideje, ha a cím­nyomozás elhúzódik a külde­mény visszamegy a feladóhoz. Az átvételre kiszabott ilyen határidő: utalvány esetében 7 nap, ajánlott levélnél ugyan­csak, táviratnál 48 óra, cso­magoknál a tartalomtól füg­gően 15 vagy 2 nap, de a feladó meg is tilthatja az utánküldést. Az átmeneti időre nyaralni utazók zöme a rokonságnak, a szomszédnak adja át a postaládakulcsot, csatolva egy meghatalmazást. Nem mindegy azonban, milyent. Ajánlott kül­deményt, utalványt 5000 forin­tig, a közvetlen hozzátartozó is átveheti. A szomszéd, vagy ismerős azonban csak olyan meghatalmazással jogosult er­re, amelynek aláírása postai alkalmazott vagy a kézbesítő előtt történik. — ügyfeleinknek talán bü­rokratikusnak tűnnek az előírá­saink, azok betartására azonban saját érdekükben van szük­ség — nyomatékost dr. Gaz­da Ferenc. — Minden fel­adott küldeményért mi fele­lünk. Az elkeveredéseket elő­zi meg a kézbesítő, amikor a nem felhatalmazott személy­nek megtagadja a pénz át­adását. Ilyen esetben nincs barátság. Az utánküldésre visz- szatérve, általában egy-két na­pot vesznek igénybe, de a központi lapokat természete­sen a megjelenés napján kóp­iák kézhez az előfizetők. Ha bármi problémájuk adódik, a helvi kézbesítőhivatalhoz for­dulhatnak reklamációjukkal. Németh A. mSSk :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom