Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-22 / 200. szám

1987. július 22., szerda Dunántúli napló 3 Nagy pontszóródás Felvételi leltár Fellebbezés július 31-ig Csörögtek a telefonok az eltelt néhány hétben az egyetemeken és főisko­lákon. Most vált végleges­sé, hogy — a fellebbezé­seken kívül — kiket vettek fel és kiket nem. A jó hír, hogy — lévén az okta­tási törvény értelmében nyilvánosak az eredmé­nyek — kevesebben tele­fonáltak. Nem szűnt viszont a protek­cióért folyamodók csöngetése. Ennek az írásnak egyetlen célja lehet: ismertesse az ille­tékes minisztériumok által meghatározott ponthatárokat. Az érdekeltek többsége már megkapta levélben az értesí­tést, a most sikertelenül jár­taknak és az ezután próbálko­zóknak viszont iá viszonyítási alapként szolgálhatnak az idei tények. Réqi hagyomány szerint, a felvételi eredmények alapján, az illetékes főhatóságok dön­tik el, hogy az adott intézmé­nyekben, illetve azok különbö­ző szakjain milyen minimális ponthatárt húznak a felvételi eredmények alapján. Létezik abszolút és relatív ponthatár, főként azokban az intézmé­nyekben, ahol a jelentkezők száma jóval meghaladta a keretszámot. A kettő közötti sávba esők közül különböző feltételek (nyelvvizsga, szak­mai gyakorlat, a felvételin el­ért pontszám) alapján választ­ják ki a legmegfelelőbbnek ítélteket, a többiek fellebbez­hetnek. A továbbiakban ismertetjük a pécsi felsőoktatási intézmé­nyek ponthatárait. Megjegyzé­sünk: bármilyen észrevétel a felvételekkel kapcsolatban — a fellebbezéseket is beleértve — július 31-ig tehető az ille­tékes intézményeknél. A Pécsi Orvostudományi Egyetem általános orvosi ka­rára 155-en kerültek be. 107 pont alatt nem vettek fel senkit az általános orvosi kar­ra, 112 felett mindenki bejut­hatott. A fogorvosi szakon 17- en kezdhetik a tanévet, olya­nok, akik 104 pont felett tel­jesítettek. Az általánoson 15, a fogorvosin 3 helyet hagytak a fellebbezőknek az illetékes rendelkezések alapján. A fel­vettek több mint fele lány. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán 355 embert vettek fel összesen, közülük 187 más intézményből ótirányítottan ke­rült az intézménybe, 5 belső átirányítás eredményeként kezdheti tanulmányait szep­tembertől. A megadott keret­számot így sem töltötték be. Nappali tagozaton a legma­gasabb ponthatár 83 épület­villamossági szak a legalacso­nyabb 75 (mélyépítési és víz­gazdálkodási szak) volt. A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Állam- és Jog- tudományi Karán 100 pont volt a határ, 95 fiatal beke­rült, 50 százalékuk fiú, felleb­bezésre van lehetőség, 5—6 embert vehetnek még így fel nappali tagozatra. A Közgaz­daságtudományi Karon 102 pont volt a határ, 100 fiatal került be nappali tagozatra, 6—7 embert vehetnek fel fel­lebbezéssel, közülük az egye­temi képzésre. A Tanárképző Karra össze­sen 384-en kerültek be. A magasan meghúzott minisz­tériumi vonalhatárok és a je­lentkezők szakonkénti pályázó-, sának nem megfelelő aránya miatt, nem töltötték be az összességében megjelölt keret­számot (410). Itt egyetlen megjegyzést tennék: igen ko­moly mennyiségi tanárhiánnyal küzd az ország. Ez bizonyára tovább növekszik majd, hi­szen, bár a demográfiai hul­lám szeptemberben eléri a középiskolákat, továbbra is lesz elegendő tanuló az álta­lános iskolákban is. Feltétle­nül mérlegelni kell természete­sen: vagy nem megfelelő fel- készültségűek kerülnek be nagy számban a tanárképző intézményekbe, vagy tovább növeljük a tanárhiányt. A minisztérium az utóbbi mellett döntött. Döntésének hátteré­ben bizonyára nemcsak okta­tási problémák állnak, ahogy annak is társadalmi oka van, hogy egyre kevesebben kíván­ják a tanári, tanító pólyát választani. A Tanárképző Karon egyéb­ként a legmagasabb pontha­tár az egyetemi képzésben 102 (történelem—angol), a főiskolaiban 98 (német—kap­csolt), a legalacsonyabb az egyetemi képzésben 95 (több párosításnál), a főiskoláin 75 volt (matematika—technika). A fellebbezésekről az au­gusztus közepi döntés után ér­tesítik az érdekelteket. Bozsik L. Zenei tábori zárókoncert a Művészeti Szakközépiskolában és a POTE aulájában - A műsorban Wagner, Csajkovszkij és Beethoven művei Zárókoncertjeikre készül­nek a 19. Pécsi Nemzetközi Zenei Tábor fiatal muzsiku­sai. Csütörtökön este 8 óra­kor a Pécsi Művészeti Szak középiskola nagytermében a táborban kiemelkedő telje­sítményt nyújtó kamarazenei csoportok lépnek a közönség elé. A koncertre bárki ellá­togathat, nyilvános és ingye­nes. Egy nappal később ugyan-' ebben az időben rendezik meg a POTE aulájában a tá­bor nagyzenekari zárókon­certjét. Ennek műsorán há­rom mű szerepel: Wagnertől Trisztán és Izolda, Csaj­kovszkijtól a Rómeó és Júlia, Beethoventől pedig a VII. szimfónia. A zenekart Ligeti András vezényli. A koncertre a helyszínen, valamint a Pé­csi Nyári Színház elárusító- helyein válthatók meg a je­gyek. Kazinczy-versenyek, „Beszélni nehéz!” körök Az élőbeszéd ápolásáért Régóta szívügyem a szép magyar beszéd. Valamikor kö­zépiskolás koromban fogott meg Kazinczy néhány sora: „Szólj, s ki vagy — elmondom. Ne tovább, ismerlek egészen!" S amikor elsős gimnazistaként 1967-ben én is résztvevője let­tem az országos Kazinczy-ver- senynek, őszintén átéreztem az ügy fontosságát. Akkor ugyan még keveset tudtam Péchy Blankáról, arról az alapítvány­ról, melynek neve: Kazinczy- díj. Később olvastam csak a művésznő megfogalmazott cél­ját: „minél szélesebb körben felébressze és ébren tartsa az érdeklődést a helyes magyar kiejtés közügye iránt”. Az alapítólevél keltezése 1960. április 6. Csaknem harminc év telt el azóta, de helyes ma­gyar kiejtést szorgalmazni az­óta is, ma is időszerű. Ezért is indult el tíz évvel ezelőtt egy másik mozgalom, a Beszélni nehéz! Az országban jelenleg több mint száz Beszélni nehéz! kör működik rendszeresen. Fel­adatunk az, hogy a rádió mű­soraiban elhangzó, s az abból kiemelt mondatok rossz hang- súlyviszonyait megállapítsák, s hogy egy sajátos jelrendszer­rel - amely nem nehéz, köny- nyen megtanulható — most mór helyesen jelölt mondato­kat elküldjük a művésznő cí­mére. A kéthetenként jelentkező rádióadásban Deme László professzor értékeli a jelölése­ket, megadja a helyes megol­dást. A Rádióújság közli az elhangzott mondatokat. Min­den alkalommal a legjobb megoldást beküldők közül öten 200,- Ft-os könyvvásárlási utal­ványt kapnak. Augusztusban a jól és rendszeresen működő Beszélni nehéz! körök Kazin- czy-jutalomban részesülnek. Ennek összege 10 000,— Ft, amelyből ötezer a körvezetőé, ötezer a résztvevő gyerekeké. Én magam 1981-ben kap­csolódtam be ebbe a munká­ba, s azóta folyamatosan küld­jük a megoldásokat. Kétszer nyertünk Kazinczy-jutalmat. A kör tagjai a siklósi Táncsics Gimnázium tanulói: tanítvá­nyaim, akiket sikerül fellelkesí­tenem, akik ugyanúgy fontos­nak tartják a helyes magyar kiejtés ügyét, mint én. S hogy hasznos, amit csinálunk, gye­rekeim erősítik meg bennem. Megfogalmazták már, hogy a körben végzett munka során fülük nyitottabb és érzéke­nyebb lett. Tudatosabban oda­figyelnek arra, hogy jól mond­ják el gondolataikat. Ebben az évben június 22- től 27-ig a Hazafias Népfront Komárom Megyei Bizottsága Tatán egyhetes találkozót szer­vezett az országban rendszere­sen működő Beszélni nehéz! körök vezetőinek. Általános és középiskolákban, szakmunkás- képzőkben tanító tanárok gyűl­tek össze, hogy elmondják ta­pasztalataikat, hogy segítsenek egymásnak. A találkozó szak­mai vezetője Deme László professzor volt. Az elméleti kér­dések mellett (előadást tartott Deme László, Szende Aladár, Z. Szabó László, Wacha Imre) a gyakorlat számos problémá­ja vetődött fel. Eljött Péchy Blanka művésznő is. Baranya megyéből én vol­tam az egyetlen résztvevő. A mi megyénkben mindössze né­hány kör működik rendszere­sen. Deme professzor szerint a siklósin kívül a mohácsi Kis- faludyban, a lánycsóki és a mohácsi Park utcai utcai álta­lános iskolában van Beszélni nehéz!-kör. A mohácsi Marek is rendszeres beküldő volt, de mostanában akadozik a mun­ka. Időnként a Leőwey Gim­názium is jelentkezik, de meg­oldásaik nem érkeznek folya­matosan. Pedig Péchy Blanka művész­nő szülővárosára nagyon oda­figyel, s mindig szomorúan kér­dezi meg, hogy hol vannak a pécsi iskolák? Nem hiszem, hogy Baranyában csak néhá­nyon lennénk, akik szeretik az anyanyelvűket, akik fontosnak tartják a nyelv védelmét, az élőbeszéd ápolását, akik elhi­szik, amit az alapító Péchy Blanka így fogalmazott meg: .......a magyar beszédkultúra jövője mindenkor a magyar­tanárok - de bővíthetnénk a kört - a magyar nevelők ke­zébe tétetett”. B. Aradi Éva, a siklósi Táncsics Gimnázium tanára Sokan keresik fel Pécsett, a nemrégiben új helyre költözött idegennyelvű- és zeneműboltot. Legtöbben angol és német nyelvű alkotásokat vásárolnak. Fotó: Kóródi Gábor —----------------------------------------------------------------------------------------------------------------i O rszágos első hely i —--------------------—————— --------------------------------------------------------------------------------------------—^———— —.—.—-—­I zeg-mozog a fotelban, hosz- szú lábait rendezgeti. — Nem lesz az a cikk, hogy is mondjam, túl feltűnő? Egy­szer írtak a bringázásról, min-, denki szólt, hogy olvasták . . . Persze, cikiztek - Varjas István, a „tapasztalt" riportalany ti­zenhat éves, a Zipernovszky Szakközépiskola ll/E osztályos tanulója. Az elmúlt héten első lett fizikából az országos kö­zépiskolai tehetségkutató ver­senyen. Tanára, Kiss Jenő hívta föl rá a figyelmemet. István ennek nagyon örül, kéri is,’ hogy írjam bele a tanár urat, aki sokat foglalkozott a ver­senyre való felkészítésével. Azonkívül, legalább az osztály­társak, ismerősök is megtudják, hogy nem ő jelentkezett a szer- kesztpségben.> íme, az igazo­lási' Az ősszel Tatán megnyerte az öveges József emlékver­senyt. A fizika és a kerékpáro­zás, pardon, a „bringázás" a1 mindene. Ez az utóbbi ’kicsit jobban és régebb óta érdekli, de a jövőjének a fizikát tekin­ti. A Műszaki Egyetem villa-* mosmérnöki karára készül. Annyia, hogy meghívták a ma­gyar ifjúsági kerékpárválogo- lottba, de az NSZK utat mind­járt le is mondta, ugyanis egy- időben zajlott a fizikaverseny­A biciklista fizikus nyel. Júliusban megy edzőtá­borba, reméli akkor, „jóvá tud­ja tenni” ezt a lemondását.- Mennyit foglalkozol fizi­kával?- A hétvégeken néhány órát, a versenyek előtt külön is. Ami érdekel, annak pedig folyamatosan utánanézek. Az elektronika és a mechanika izgat. Érdekes, hogy az általá­nos iskolában nem vonzott túl­zottan a fizika. Járok a városi tehetséggondozó szakkörbe, már amikor van időm. Tavasz- szal, nyáron, ősszel naponta száz kilométert letekerek, ez már maga a délután. Másfél' órákat tanulok — mindenből - általában.- Ezt talán nem írom meg, hátha olvassák a tanárok is ...- Tessék csak nyugodtan, tudják ők is.- Milyen volt a bizonyítvá­nyod?- 4,8. A PMSC kerékpáros csapa­tának tagja. Közeleg a Me­csek Kupa, úgy gondolja, le­hetnek esélyei . . .- Előre persze, nem lehet megmondani, de talán sikerül jól meghajtanom magam. Lassan a szerény mondatok­ból is-kiderül, hogy meghívták a nyáron Egerben tartandó ifjú fizikusok országos találkozójá­ra, ahol előadást is tart István, amelynek címe A kerékpáros versenysport fizikus szemmel. — Nos, mlyen a kerékpáros sport fizikus szemmel? — Elég sokat estem régeb­ben. Anyám nem is akart töb­bet bringázni engedni. Meg­vizsgáltam például a könnyen törő alkatrészeket a biciklin, milyen óvintézkedéseket lehet tenni, végeztem egy mérésso­rozatot a gumifelület és a súr­lódási együtthatók vizsgálatá­ra, dolgoztam a biztonságo­sabb kanyarodási technikán. Hát ilyeneket csinálok. A fizika és a bicikli, ösz- szekapcsolódnak István életé­ben. Meséli, hogy mór sport­szíve van, lehet, hogy néhány év múlva a kerékpározást ab­bahagyja és csak a fizikával foglalkozik. De addig . . . Jön a Mecsek Kupa . . . Jövőre sze­retne indulni az Országos Kö­zépiskolai Tanulmányi Verse­nyen és „nem ártana” ha si­kerülne jó eredményt elérnie. Mi is szurkolunk. B. A. Képernyő előtt Krúdy Krúdy Gyulát — erős a gyanúm — a film hozta széles körben divatba. Az­az egy film, Huszárik Zol­tán, továbbá Latinovits Zoltán, Dayka Margit és további nagyszerű magyar művészek filmje jó más­fél évtizeddel ezelőtt — a Szindbád. Divatjelenség, hogy e film óta szélesebb körben és gyakrabban em­legetik a krúdys hangula­tokat, az ínyencek pedig a krúdys ízeket, ételeket. Hálátlan dolog még jó ideig Krúdy-filmet készíte­ni a Szindbád után, hiszen akaratlanul is a csúcshoz mérjük az elkészülő alkotá- • sokat - így Katkics Ilo­náét is, amelyet szombat este adott a televízió. Mert Huszárik leckét adott ab­ból, hogyan kell irodalmi alkotást filmre vinni, ho­gyan kell megjeleníteni egy bizonyos író helyszí­neit, tárgyait, hangulatait. Magyar filmrendezők Hu- szárik-filmje után kéjjel vették filmszalagra a szá­zadforduló szoba belsőit, porladó függönyeit, ódon tárgyait. Mert közben vi­lágdivat lett ez is — a szá­zadforduló és annak em­lékei. Krúdy hősei, így a szom­baton látott televíziós vál­tozaté, az Aranyidőé is a „boldog békeidőknek” ne­vezett és napjainkban job­bára csak dicsérettel em­legetett ferencjózsefi kor­ban élnek Budapesten, és vágyakozva gondolnak vissza bizonyos aranyidők­re. Azokat az éveket, Bu­dapest nagyvárossá serdü­lésének éveit nézik meg­vetéssel, melyeket nosztal­giával emleget a ma em­bere. Emlékidézőnek mára már eltűnt városrészeket keresnek fel, Óbudára, a Tabánba járnak át anda- logni a svindlerektől nyüzsgő Pestről. A most televízióra vitt Aranyidő főhőse jellegze­tes Krúdy-figura: idős óbu­dai nemesúr, aki méltó­sággal viseli függetlensé­gét és magányát. Pincéjé­ben, ahová behallatszik a megáradt Duna morajlá­sa, egy hölgy arca jelenik, meg újra és újra. És ami­kor ez az emlékkép testet ölt, akkor az idős óbudai úriember meghal, mérteb­be valóban bele kell hal­ni. Szirtes Adóm elegán­san, méltósággal játssza el ezt a szerepet, s elhiteti az egész életet végigkísé­rő nagy szenvedélyt. Né­mely pillanatban úgv fest, akár az idős Krúdy Gyula. A megtestesült álom, Má­ria szerepére a rendező Moszkvából hozott egy színinövendéket. A gyönyö­rű Elena Szeropova fel­adata megjeleníteni a szépséget, az ifjúságot, a messzetörő vágyakat a színpad, a csillogás és a halál után. Kettőst játsza­nak a főiskolás Nagy- Kálózy Eszterrel - meny­nyire szerette Krúdy az ilyenfajta női kettősöket —, körülöttük pedig ott a csa­lókkal, hamiskártyásokkal teli Pest, lázasan épülnek a körutak, a sugárutak, hideglelős gyorsasággal gazdagodnak és mennek tönkre emberek. Ezernyi kihívás - akkoriban még úgy mondták: kisértés — éri az embert, különösen, ha szép és fiatal. Persze, Krúdy Gyula nem holmi krónikás vagy hely­történetíró. Hőseinek, az embernek nincs hova visz- szavágynia. Az aranyidő elmúlt vagy soha nem is létezett. Amit ők keresnek, amit Krúdy keres, az ma­ga, az eltűnt, a tovaszálló idő, mindannyiunk eltűnt, s vissza hiába vágyott idői. G. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom