Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-31 / 209. szám
1987. július 31., péntek Dunántúlt napló 3 Forró és poros a kukorica.. Kaposvári szakmunkásképzősök címereznek Sátorhely határában Fotó: Proksza László Bérelr és adóreform Először a Dunántúlon Országos kertbarát kiállítás Pécsett A Kertbarátok és Kistenyész- tők Országos Kiállításának idén Baranya lesz a házigazdája. Ezt a. megtisztelő feladatot a dunántúli megyék kertbarát és kistenyésztő társadalmi szövetségei közül elsőként a baranyai kapta meg. A megbízás megyénk kertbarát és kisállattenyésztő klubjainak eddigi sikerein alapul. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megbízásából, az AGROIMFORM szervezi az országos kiállítást, amelynek a pécsi városi sport- csarnok ad otthont, szeptember 18. és 20. között. A bemutatón valamennyi megyéből legalább két kertbarát és kisállattenyésztő klub vesz részt, tevékenységüket leginkább reprezentáló terményekkel. Ez idáig 53 klub jelentkezése érkezett be a szervezőkhöz, s másfél tucat mező- gazdasági vállalat és szövetkezet is jelezte részvételét. Az országos kiállítás némiképp nemzetközi jellegű is lesz, hiszen Eszékről és Szlovákiából is várnak vendégeket, akik egyben szintén kiállítók lesznek. A szeptemberi pécsi kiállítás iránt máris óriási az érdeklődés a szakmai körökben. Szervezett keretek között a különböző megyékből több, mint ezer kertbarát és kisállattenyésztő látogat a kiállításra. Számukra a rendezvény három napja alatt, szakmai tapasztalatszerző programokat is szervez a Kertbarátok és Kistenyésztők Baranya Megyei Társadalmi Szövetsége: a pécsi gyümölcsös kertekben, a Pannonvin Borgazdasági Kombinát kísérleti telepén, Villányban. A baranyai színeket az országos kiállításon a házigazda jogán három klub képviselheti: a mohácsi, a pécsi és a szabadszentkirályi. Mindhárom klub már az év eleje óta készül, hogy a rendelkezésükre álló kiállítási felületet mivel és hogyan töltsék ki. A mohácsiak zöldségféléikkel, mindenekelőtt korai kelkáposztájukkal szerepelnek, a pécsiek gyümölcstermesztésük eredményeivel büszkélkednek, a szabadszentkirályiak pedig, a termelőszövetkezettel kialakított integráció eddigi eredményeit vonultatják fel a kiállításon. D. I. öt éve tevékenykedik Pécsett egy négytagú Közművelődési Gazdasági Munkaközösség, amelynek alapítója, képviselője Nagy Lajos pedagógus. A gmk-tagok eredetileg o ,,József Attila” Közművelődési Gazdasági Munkaközösség nevet választották, de a költő nevének felhasználását nem engedélyezték. így maradt a „Pedagógia” Közművelődési gmk, amely ma is a Nagy Flórián utca 24. sz. alatt üzemel. A négy pedagógus működése hamar népszerűvé vált. A házon nincs cégtábla, mégis 40—-50 százalékos' túljelentkezés van. Ez nyilván a szokatlanul alacsony órabérekkel, illetve garanciavállalással is magyarázható. Sikertelen vizsgák esetén ugyanis a tandíj 20 vagy 25 százalékát visszatéríti a gmk. Akiket a gmk készít fel, azoknak úgy tűnik, öröm a Hűvös, esős nap van, jól esik egy kis borzongás a hosszú, nehezen elviselhető hőség után. Ilyen idő lenne igazán ideális a munkára a mezőgazdasági építőtáborokban. Bezzeg a múlt héten. Címerező diákoknál jártunk, mindenkiről csörgött a veríték, forró és poros volt a kukorica, végeláthatatlan sorok. A legnagyobb táborok a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát területein működnek most is, mint minden évben. A címere- zés nagyon fontos és csöppet sem könnyű munka, pontosan, hibátlanul kell elvégezni. — Csodálom a fiatalokat — mondja Zérczi István, a károly- majori táborvezető helyettes. - Rendkívül példásan helytállnak ebben a melegben. Attól féltünk, hogy sokan rosszul lesznek, de eddig még nem fordult elő. Alig mondja ki, máris jön valaki és szól, hogy egy kislány napszúrást kapott.- Na tessék, hát ezt elkia- bóltam, de ez az első eset. Egyébként azért sem fordult elő eddig, mert a hőségben kötelezővé tették a sapka viselését, a kombináttól minden diáknak hoztak vászonsapkákat, ezeket azután a tábor végén haza is vihetik. A munkaruhát is ők biztosítják, s hogy jobban elviselhető legyen a meleg és a száraz, poros levegő, naponta többször is visznek ki teát. A lajtkocsi a vízzel, pedig mindig kint van a földeken. tanulás. Az órák menete, hangulata merőben eltér az iskolákban végigült órákétól. Néhány anekdota, játékos grimasz, őszinte (s persze, megNincs szükség cégtáblára alapozott vélemény írókról, költőkről — így válik élvezetessé a tanulás. A gmk középiskolásokat, dolgozó fiatalokat készít fel egyetemi felvételire, ,általános iskolásokat középiskolai felvételi vizsgára, vagy pótvizsgára, napközi hiányában alsótaA károlymajori táborban a baranyai diákok mellett nógrádiak is vannak, velük közel húsz szlovákiai középiskolás érkezett, de a több mint ötszáz fős építőtáborba a legtöbben — négyszázötvenen — Szolnok megyéből jöttek. Nemcsak kézi, hanem gépi címerezés is folyik, bár szerencsésebb lenne úgy nevezni, hogy gépi és gyalogos, hiszen magát a címert mindkét esetben természetesen kézzel kell leszedni. Csak míg az egyik esetben gyalogolnak, a másiknál annyival könnyebb a dolguk, hogy fölkapaszkodnak a gépre, s az viszi őket lépésben előre. Aki gyakorlottabb, mert már a korábbi években is volt címerezni, az két kézzel is tudja már egyszerre két szárról leszedni a címert. Nagyon kell figyelni - mondják a fiúk, akik éppen új sorra indulnak —, egyetlen címer sem maradhat fönn. Ha viszont ez megtörténik, mindenkinek újra vissza kell menni a sor elejére, s még egyszer végigjárni ugyanazt az utat, és ez nagyon rossz. Hat órát kötelező dolgozni egy nap, ebéd után már nem mennek ki, pontosabban nem mindenki megy ki. Aki éppen a gépi címerezéshez került, annak vissza kell mennie, ez nyolc órás munka, ezenkívül azok, akik több pénzt szeretnének keresni, visszamehetnek délután is dolgozni. Elég sokan kimennek újra. Van olyan tárgozatosokkal foglalkozik, illetve életkortól függetlenül a gyerekek magyar nyelvű kifejezőkészségét javítja. A vizsgákra való előkészítés maximum öt fős csoportokban, matematika, fizika, magyar nyelv és irodalom, történelem, illetve orosz tantárgyakból történik. A munkaközösség évente 50 levelező és 30 nappalis diákot készít fel, akiknek 85— 90 százalékát felveszik a kívánt intézménybe. Vizsgadíj visszafizetésre az öt év folyamán eddig háromszor került sor, ugyanis jelentkezéskor a diákoknak is garanciát kell vállalniuk: rendszeresen járnak az órákra, rendesen készülnek. Ha ezt nem teszik, visz- szatérítésre nem számíthatnak. A gmk ez év szeptemberétől számítástechnikai tanfolyamot is indít. Katona Gábor saság, amelyik majd együtt akar utazni valahová, s erre gyűjtenek. Ez a plusz munka a táboron belüli szokásos munkaversenybe nem számít bele, de a keresetbe nagyon is. Az, aki a két hét alatt plusz órában nem dolgozik, az is össze tud szedni két—háromezer forintot. Ennyi marad körülbelül az ellátás levonása után. Ez tisztán az övék. S nagyon ösztönző az is, hogy a bérezés egyénenként differenciált. Személyenként tartják számon a teljesítményt. Olyan nem fordulhat elő, hogy aki keveset és rosszul dolgozik, ugyanannyit kapjon, mint aki sokat és jól. Elérkezett az ebédidő. Míg a diákok ebédelnek, az étterem külső falán, ahogy elnevezték, a dühöngőnél olvasgatjuk, hogy miket írtak föl az erre a célra kifüggesztett faliújságra. Ide bárki írhat bármit, ötleteket, javaslatokat, üzeneteket, humort. Tán mondani sem kell, hogy ezt ki is használják. Vége az ebédnek, mindenki fölköti az oldalára a poharát, fölülnek a buszra, s vissza a kukoricaföldre. A gép már várja őket. Az elsőnél a nógrádi és szlovák diákok szállnak ki a buszból. Fölkapaszkodnak körbe-körbe, s lassan elindulnak, fogy a címer, folytatják, ahol ebéd előtt abbahagyták. Egy hét múlva pedig, fölváltják majd őket a következő turnus diákjai. Dücső Csilla Egymilliárd forintos hitel Élénk az érdeklődés az idén'alakult Magyar Mezőgazdasági Szövetkezetek Országos Pénzintézete Rt (Mezőbank) szolgáltatásai iránt. Nemcsak az alapító termelőszövetkezetek élnek a hitelfelvétel lehetőségével, hanem számos állami vállalat is megkeresi az intézetet azért, hogy kiegészíthesse saját pénzügyi lehetőségeit. A Mezőbank az alapítás óta eltelt időszakban száz szerződést kötött és ezek alapján összesen mintegy egymilliárd forint értékű tőkét helyezett ki különféle célokra. A tapasztalatok szerint a gazdaságok az eddiginél nagyobb ütemben láttak hozzá régi állattelepeik felújításához, rekonstrukciójához. A fejlesztési célra felvett hitelek jelentős része a szarvasmarha- és sertéstelepek korszerűsítését szolgálja. M ost azon gondolkodnak a szakemberek, hogy az adóreform esetleges elhatározásával és bevezetésével megszüntethető-e a létezése óta oly sok vitát kiváltó, az általános szabályozó rendszertől lényegében elkülönített keresetszabályozás? Vannak olyan elképzelé-. sek — sokan és hevesen vitatják —, hogy esetleg bevezethető a munkáltatók és a munkavállalók közös megállapodásán alapuló kereset- szabályozás. Ez esetben az egyik nagy kérdés, hogy kik képviselnék a munkáltatókat? Az ágazati minisztériumok? Ez aligha megy, lévén, hogy az államigazgatás nem léphet fel afféle érdekképviseleti szervezetként. A Kereskedelmi Kamara szakmai tagozatai? Ez már járhatóbb útnak látszik, ám ehhez lényegesen át kell alakulnia a kamarai szervezetnek. És a legnagyobb gond, hogy vannak-e olyan, intézményesen is manifesztálódott érdekkülönbségek a munkáltatók és a munkavállalókat képviselő szakszervezetek között, hogy ezek alapján valóságos alkupozícióban egyezkedjenek a mindenkori béremelések mértékéről. És hogy nem fenyeget-e a veszélye annak, hogy minden ágazat, s lé-,1 nyegében minden munkahely nagyjából azonos béremelésért haretrlna, nem tűrve el az átlagnál alacsonyabb, de az átlagnál lényegesen magasabb mértéket sem. Ez esetben a megegyezésen alapuló szabályozás a már eddig is rendkívül káros nivelláció konzerválásához, megmerevedéséhez vezetne. A megegyezéses szabályozás támogatói viszont meggyőződéssel hangsúlyozzák, hogy a javasolt módszer már csak azért is megvalósítható, mert minden eddigi bérszabályozási konstrukció lényegében csődöt mondott. Vagy azért, mert alkalmatlannak bizonyult a teljesítménynövelés érdemleges ösztönzésére; vagy azért, mert nem szolgálta az emberi munkával való takarékos, racionális gazdálkodást; vagy azért, mert nem tartotta kellőképpen erős kézben a vásárlóerőkiáramlást; vagy éppenséggel azért, mert egyik feladatának sem felelt meg. (Nagyjából - egyes vélemények szerint — itt tartunk most a jelenleg érvényes keresetszabályozással.) Most nincs hely annak boncolgatásával foglalkozni, hogy a mindenkori keresetszabályozástól olyan funkciók ellátását várták el, amelyekre e szabályozási metódus, minden formájában eleve alkalmatlan. Legalábbis abban a jövedelemelvonási, árszabályozási és támogatási környezetben, amelyben működnie kellett és kell. Arról sem érdemes hosszasan meditálni, hogy minden bérszabályozási rendszerrel kapcsolatban elementáris erejű türelmetlenség nyilvánult meg, mihelyst kiderült, hogy valami hiba van, hogy az éppen aktuális szabályozás nem hozza, de azonnyomban, a várt ösztönzési és legfőképpen a vásárlóerő-korlátozási eredményeket. S ez a türelmetlenség rendre tapasztalható volt akkor is, amikor a keresetszabályozás elvi alapjait ásták aló a szinte szá- molatlanul osztogatott - mert a legkülönbözőbb informális csatornákon keresztül kiharcolt - állami, központi bérpreferenciák. De vissza az alapkérdéshez: milyen szabályozási rendszer várható a közeljövőben, az adóreform után? Aligha kétséges, hogy nálunk, a személyi jövedelem- adó bevezetésével sem szüntethető meg valamiféle központi keresetszabályozás. Azokban az országokban, ahol ezt mellőzik, nem azért mellőzhetik, mert adózási rendszerük része a személyi jövedelemadó, hanem azért, mert olyan piaci viszonyok között gazdálkodnak, hogy maga a környezet gátolja, sőt teszi lehetetlenné a teljesítményfedezet nélküli bér- kiáramlást. Mi pedig, fájdalom, ettől messze vagyunk. Az is nyilvánvaló, hogy a mai rendszer már csak technikailag sem tartható fenn, éppen az adózási rendszer változása miatt. Akkor mi lesz, mi legyen? Felmerült a javaslat, hogy mindenképpen meg kell szüntetni a teljesítményhez kötött szabályozást, és át kell térni a lehető legegyszerűbb központi bérszabályozásra, egyszersmind a nyereségrészesedésnek sokkal nagyobb ösztönző szerepet kell adni, éppen a munkateljesítmények növelése érdekében. Igen ám, csakhogy a nyereség, mint mérce, rendkívül megbízhatatlan. Néhány durvább, vagy akár finomabb áremelési akció, s máris megugrik a nyereség — a teljesítmények növekedése nélkül. S egyelőre aligha látszik elkerülhetőnek, hogy a vállalatok a nyereségnövelés e roppant egyszerű módszerét mellőzzék. Következésképpen a nyereségből való nagyobb arányú és differenciáltabb részesedés sem lehet — ilyen körülmények között — a teljesítmény növelésének rugója. Egy másik elképzelés szerint a mindenkori névleges bérnövekedésnek csak egy része függjön a teljesítményektől, másik részét pedig teljesítmény-feltételektől függetlenül is kifizethessék a vállalatok. Ezzel kapcsolatban „csak" az a kérdés, hogy ha egyszer túlságosan is alacsony a népgazdasági terv által megszabott béremelési lehetőség, akkor mi értelme van központilag is meghatározni, meg teljesítmény követelményekhez is kötni a béremelést? Sokszor bebizonyosodott, hogy kevés pénzből teljesítményarányosan differenciálni - különösen a szűnni nem akaró inflációs körülmények közepette - lehetetlenség. M indezek végiggondolása után alighanem mégis csak járható útnak látszik — nem a közeljövőben, csakis távlatilag - az érdekegyeztetésen alapuló bérszabályozás, akkor, ha ennek pontosan kidolgozott, kiérlelt mechanizmusa körvonalazódna és megfogalmazódna. És addig? — Nos, addig - tekintettel arra, hogy a közelebbi jövőben, s értendő ezafatt a következő néhány év — gazdaságunk, nagyon szerény teljesítőképességét is figyelembe véve aligha képzelhető el más szabályozási módszer, mint hogy azt a kevéske pénzt, ami a bérek emelésére fordítható, központilag osszák el, s valamiképp megpróbálkozzanak a nyereségrészesedés ösztönző erejének növelésével. Nem a leglátványosabb és főleg nem a leghasznosabb megoldás; úgy is mondhatnánk, hogy kényszerszabályozás lenne ez, mindaddig, amíg a gazdálkodási feltételek, no és persze saját munkánk eredményei nem változnak, nem javulnak — de gyökeresen. Vértes Csaba Címerezők
