Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-23 / 201. szám

1987. július 23., csütörtök Dunöntüli napló 3 l JÓS jövedelmező vállalkozás Csomagolás előtti utolsó ellenőrzés a gépsoron a Sopiana Gépgyárban Fotó: Kóródi Gábor Négyzetméterenként 20 forint Telkek Magyarhertelenden Telket eladni könnyű Ma­gyarhertelenden: még min­dig sokan építenének vikend- hózat, hogy a meleg vizű strandot huzamosabban él­vezzék. Ám amikor letelik a szezon, a háromezres köz­ség létszáma 1200-ra apad: akik az ittlakók. Ezek számának gyarapításá­ra alakított ki a tanács — egyébként közel a fürdőhöz, egy gyönyörű domboldalon 24 családiházas telket, me­lyeket nem üdülési célokra kívánnak hasznosítani. A ki­alakított telkek közművesíté­se nemrég fejeződött be: van víz és villany. Csak az út nem végleges: bányapa­lával leterített, míg a java építkezések le nem zajla­nak. A huszonnégyből tíz már vevőre talált, az alapo­zást is megkezdte már vala­ki Magyarhertelend új. lakó­negyedében. Az erdő széléig felnyúló telkek 950-től 1750 négyzetméteresek (négyzet- méterenként 20 Ft az áruk, illetve egységesen 70 000 a közműdíj). fferf és kerékpár Életerő A kilencvenéves Dombay Miklós az egészséges életmódról Vizsgálat indult Kinek jó a szobaiizlet? Néhány éve, amikor életbe lépett a ma is ér­vényes rendelet, mely sze­rint magánszemélyek tu­ristáknak közvetlenül is kiadhatják szobáikat, a közvélemény nem sokat törődött a dologgal. Egyedül az utazási irodák nehezteltek a váratlan konkurencia miatt, mond­ván, hogy az ellenőrizhe­tetlen vendégforgalom tu­lajdonképpen tőlük viszi el a pénzt. A vállalkozás beindítá­sához nem sok formaság kellett. Ha valaki kivál­totta a tanácsnál az en­gedélyt, rendesen fizet­te a havi párszáz forintos adót, vezette a vendég­könyvet és nem érkezett ellene panasz, a hatóság nem sokat törődött vele. Senki sem kérdezte meny­nyit keres, mennyit dolgo­zik. Sőt egy ideig azt sem igen firtatták, hogy ki hogyan jut vendéghez, milyen pénznemben kapja a szállásdíjat. Az országos adat, mint­egy 70-80 000-en lehet­nek, akik ebből élnek. Van­nak, akik egész házukat, nyaralójukat, üdülőjüket kínálják, míg mások va­lóban csak szobákat ad­nak bérbe. Pécsett példá­ul 41 egy-, 252 két-, il­letve 131 három- vagy többágyas szobát tartanak nyilván. Legtöbben valamelyik utazási irodával állnak kapcsolatban, több mint félszázan maguk gondos­kodnak vendégeikről. A bennfentesek szerint a címek főként a taxisok se­gítségével terjednek, egy- egy jól fizető vendég ese­tében nyilván nem önzet­lenül. A népi ellenőrök kö­zelmúltban végzett vizsgá­lata szerint Pécsett egyet­len olyan szobakiadó sincs, aki étkeztetéssel vállalta volna a fizető­vendéglátást. Azt viszont több helyen is lehető­vé teszik, hogy a vendég maga készítse el a reg­gelijét. A szobakiadás tehát üz­let a javából. Pécsett 300 forintot fizetnek a ven­déglátók minden hónap­ban, amikor valakit fo­gadtak. Nem sok, ha azt vesszük alapul, hogy a fi­zetővendéglátásban égy kétágyas szoba napi ára 240—300 forint körül van. A látogatók érkezését és távozását pedig senki sem ellenőrzi. A népi ellenőrök úgy vélik, az önadózás jelen­legi formája nem szolgál­ja az állami érdeket. Az adóhatóság szerint viszont helytelen lenne a szállás­helyeket közvetítés nélkül hasznosító magánszemé­lyek adóügyi ellenőrzése. A NEB-vizsgálat jegyző­könyve egy másik ellent­mondást is felszínre ho­zott. A 45/1983. (XI. 20.) PM számú rendelet 42. paragrafusa szerint „300 forintos adótétel üdülőhe­lyen szedhető", márpedig Pécs nincs üdülőhellyé nyilvánítva. A vizsgálódás országos szinten is megkezdődött. A Központi Statisztikai Hivatal útnak indította kérdezőbiztosait, akik arra keresnek választ, hogy a kiválasztott kilencezer szo­bakiadónál milyen a for­galom, milyenek a szolgál­tatások. A beszélgetés, az adatszolgáltatás termé­szetesen nem kötelező, a felmérések eredményének viszont döntő szereoe lesz abban, hoqvan alakulnak a fizető-vendéqlátás sza­bályai. F. D. Budapesten, a Belváros egyik legforgalmasabb részén, a Ré- vay utca sarkán neon hirdeti: Gyorsszolgálat Szövetkezet. Miért fontos ezt Pécsett is tudni? — Elsőként említeném, hogy Pécsett évtizedes múltra tekint vissza a Mechanikai Laborban működő csomagolócsoportunk munkája. A Sopiana Gépgyár­ban pedig immár három éve dolgoznak munkásaink — mondja Szöllösi Imre, a szövet­kezet műszaki vezetője. - Sze­rencsére létszámgondunk sincs, mert munkaerő-átcsoportosí­tással segíthetünk, ha kell. Hogy miért érdekes Pécsett az, hogy Pesten van a központ? Azért, mert csak itt van olyan irodánk, ahonnan külföldre, vagy belföldre vállalnak cso­magküldést. — Nem luxus a szövetkezet közbeiktatásával küldeni cso­magot ? — Talán egy példát monda­nék. Ha értékesebb kerámiát szeretne küldeni külföldre, ak­kor mi intézünk szinte min­dent. Kellenek különböző mi­nőségű csomagolóanyagok: fólia, vattapapír, doboz, ön­tapadó ragasztószalag. Ezek­nek kis mennyiségű beszerzése nem éri meg a pénzt, és a hozzájutása is gondot okoz­hat. Mi a vámkezelés alól is mentesítünk. Sokan vannak, akiknek ez megéri. — A Gyorsszolgálat Szövet­kezet 1957-ben alakult, akkor még csak a lakosság szolgá­latára. Mikor kezdtek exportra csomagolni? — Huszonhét éve, kis téte­lekben. Megértettük, hogy a Hosszúak a nappalok. Még este kilenckor is világos van, sokan járnak az utcán. Ennyi ember között is leltűnő az a férfi, aki bizonytalanul a járda egyik szélétől a másikig tán­torog. Viszi a lendület és vele együtt járja cikcakkban az utat egy tiz év körüli kisfiú. Bal kezével átöleli az apja de­rekát, jobbjával a vállán lévő férfikezet szoritja. Csak időn­ként néz fel, talán azért, hogy bemérje, mennyit kell még menniük az útkereszteződésig, ahol már csak sárgán villog a lámpa, talán Őzért, hogy kör­benézzen: nem jön-e szembe ismerős, aztán gyorsan lehajtja a fejét... * Valahányszor arra jártunk, az idős asszony délutánonként mindig kint ült a háza előtti pádon. Rozzant kis vályogház a faluban, egyetlen utcára néző, művirágokkal teli ablak­kal. Talán valamikor valakik hozták neki, de az is lehet, hogy ő vette őket. ölbe ejtett, összekulcsolt keze csak akkor csomagolás elsőrendű felada­ta az áru védelme, de egyben annak névjegye is.- A KGST-országokban egyedül önök végeznek bér­csomagolást . . .- Gazdálkodási rendszerünk tette ezt szükségessé. A kisebb üzemeknek nem gazdaságos átállni az önálló csomagolás­ra. Mivel mi csak ezzel fog­lalkozunk, korszerűsíteni tud­juk a technológiát. Mi több Szerződéses brigád­vállalkozások A munkaverseny új formáit alalmazzák a gabonaiparban. A Gabona Tröszt húsz vállala­ta a korábbiaknál nagyobb önállóságot kapott, ehhez al­kalmazkodva az egyes üze­mek, kisebb munkahelyi kö­zösségek kezdeményezőbbekké váltak, termelő tevékenységük­re mindinkább a vállalkozás elemei a jellemzőek. Az iparágban dolgozó 985 szocialista brigád nagyobbik része a teljesítményhez kö­tődő, úgynevezett szerződéses vállalások alapján tevékenyke­dik. A Gabona Tröszt vállalatai­nál az idén 663 brigád kötött vállalkozói szerződést. Sikeres munkájuk - az év eleji fel­ajánlások szerint — mintegy 70 millió forint gazdasági eredményt hozhat, s ha sike­rül a teljesítés, úgy a válla­latok 4,5 millió forintot fizet­nek ki a brigádtagoknak. emelkedett mozdulásra, ha a kutyája is kijött az utcára. A napokban megint láttam, de nem egyedül. A szomszéd- asszony ült mellette, borsót fej­Pillanat­képek tettek, beszélgettek, a lérje meg az öreg ház udvarát ka­szálta ... * A szomszédok a friss gazdák lelkesedésével kapáltak a föl­dön. A kölcsönös üdvözlésnél, elköszönésnél még nem jutot­tak tovább. Azon a napon a kislány egy csokor mezei virá­got szedett. Egy ideig téblá- bolt a szülei körül, aztán meg­indult a szomszédok felé. Nem lehetett hallani, hogy miről beszélgettek, de a csokor a szomszédnál maradt, aki pár mint 200 vállalat, szövetkezet termékeit csomagoljuk itt hely­ben. — Ha olyan megbízásuk van, amit saját helyiségeikben nem tudnak vállalni? — A megbízó telephelyén csomagolunk olyan terméke­ket, amelyek nem mozgatha- tóak, nagy súlyúak, vagy érzé­kenyek a szállításra. Mindent elvállalunk, a megbízásokat megfelelő minőségben és idő­ben teljesítjük. — Még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mond­ta: csomagoló a szakmám. — Fájó pontot érintett. Azért is kevés az emberünk, mert a bércsomagolás nem szakma, bár már többször próbáltuk el­ismertetni. Szerveztünk szak­mai tanfolyamokat is. Aki ezt elvégezte, annak emeltük a fi­zetését, de kedvezőbb kategó­riába nem tudtuk átsorolni. Sa­ját oktatói könyvet is összeál­lítottunk belső használatra. — Térjünk vissza Pécsre! Mi a helyzet a két pécsi „kiren­deltséggel"? — Felhívást adtunk közre, jelentkezzenek azok, akik eb­ben a munkakörben szeretné­nek elhelyezkedni: így jött lét­re a mostanáig is jól dolgozó „stáb” a Mechanikai Labora­tóriumban és a Sopianában. A laborban stúdiómagnókat csomagolnak gépek segítségé­vel. A labor gondoskodik a dolgozók szociális ellátásáról úgy, mintha az „ő” munká­saik lennének. Tavaly az árbevétel 400 mil­lió forint volt, a nyereség 67 millió. Mindez 370 ember és a gépek segítségével. Bódi Ágnes perccel később a kislánnyal együtt megindult a másik te­lek felé.- Permetezni akartam, de tönkrement a gépem, kölcsön­adná a magáét? Délután visszavitte és leült egy kicsit beszélgetni. * Kora délelőtt még a meden­ce melletti pádon ültek, Für­dőruhára vetkőzve sorakoztak egymás mellett, mint a fecs­kék. Nézték a zuhanyrózsát, amelyből gyönge permetben szóródott a viz a kék szinű medencébe. Délelőtt háromszor-négy- szer is belementek. Csapkod­ták, szórták a nagyobbaknak térdig, a kisebbeknek derékig érő vizet. Később műanyag játékokat vittek nekik a gon­dozónők. Kacsákat, karikákat,- labdákat, önfeledten úsztat­ták, dobálták őket. Dél körül kiürült a medence, ebédeltek, aztán lepihentek a bölcsődések. A viz tetején lassan kerin­gőztek a játékok. Az ébredést várták. T. L Gyalog megyünk fel a má­sodik emeletre. Vérszegény magyarázkodás lenne, hogy rá való tekintettel fogjuk lassabb- ra lépteinket. Félúton rádöb­benünk, hogy ha nem igyek­szünk, még elkerül bennünket. Fent az irodában is megvárja, míg leülünk, ő csak utánunk foglal helyet. Kánikula ide, vagy oda, öltönyt visel. Köny- nyű, szelfős anyagból varrt nyári öltönyt. Munkaidőben, munkahelyen vagyunk, ő itt dolgozik és a véleménye sze­rint sokat számít a megjele­nés. Akkor is, ha az ember ki­lencvenéves. Dombay Miklóst rengetegen ismerik Pécsett. Nem túloz az a kedves barátja, aki szerint jobb, ha Miklós bácsi a Kossuth Lajos utca elején leveszi a ka­lapját és csak az Irányi Dá­niel téren teszi vissza, külön­ben elfárad a karja az állan­dó kalapemelgetésben. üd­vözli a sok egykori diákja, a volt, nálánál fiatalabb kollé­gái és azok, akiknek a mai napig vetít. A Baranya Megyei KÖJÁL egészségnevelési osztályán dolgozik, immár 15 éve. Nyug­díjasként jött ide és belátható időn belül nincs szándékában felhagyni a körzetről körzetre járással. — Azt propagálom, amit va­lóban fontosnak találok, s ma­gam is e szerint élek — mond­ja és rögtön visszakérdez. — Hát nem szerencsés egybe­esés? Ezek a filmek, amelyeket vetítek, kivétel nélkül az egész­séges életmódról szólnak. A zsírszegény, könnyű ételeket, a sok mozgást népszerűsítik. Kollégáitól tudom, hogy a feladatát rendkívül lelkiisme­retesen teljesítő Dombay Mik­lós néha lélegzetelállító perce­ket szerez nekik. Megesett, hogy egy este, úgy tíz óra tájt. amikor az épület rendésze és portása végigjárta a helyisé­geket, az ő irodáját nyitva ta­lálta: bütykölte a gépét, mert az esti vetítéskor valamit ész­revett. Volt rá példa, hogy a berendezést szállító gépkocsi késett, ő pedig attól való fé­lelmében, hogy nem ér oda kezdésre, kerékpárra pakolta az egész berendezést és út­nak indult. . . Télen, azon az emlékezetesen kemény napon, amikor a fél város csúszkált a jégpályává változott utakon, a másik fele pedig be sem ért a munkahelyére, ő az elsők kö­zött érkezett. Aki megjárt két világhábo­rút, feleségével együtt felne­velt és taníttatott két gyerme­ket, aki tanított több ezer fia­talt és korosabb felnőttet, az nincs híján az emlékeknek, él­ményeknek. Dombay Miklós azonban nem a régmúltból me­rít. Sokkal szívesebben idézi, hogy mit csinált tegnap, még- inkább, hogy mit tervez hol­napra. A kert és a kerékpár körülfonja a beszélgetés szá­lait. A fia kertje körül azért, mert akad hely, ahova a ka­pálógép nem tud beférkőzni, s így ő is tud dolgozni. A kerék­pár körül meg azért, mert a felesége mindig kéri, hogy egy- egy hosszabb túra után leg­alább visszafelé jöjjön vonat­tal, hisz a kerékpárt föladhat­ja csomagként. Ö rendre meg­ígéri, hogy igen, most már va­lóban ezt teszi, aztán mégis másként alakul. Legutóbb Sely- lyén járt és ezen a túrón is az történt, ami a többin. Itt is, ott is akadt ismerős, akivel nem lehetett nem beszélgetni, s nagyon gyorsan elment a nap. Nem volt már ideje vo­natra, várni, hát így inkább hazafelé is kerékpárra ült... T. É. Csomagolás Pesten és vidéken 67 millió forint nyereség egy év alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom