Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-18 / 196. szám

1987. július 18., szombat Dunäntmi ncroio 3 A kibontakozás programjának megvalósítása nemzeti ügy A pártegység helyzete és erősítésének feladata írta: dr. Jerszi István, a Megyei Pártbizottság titkára A közelmúltban a Megyei Pártbizottság egy igen jelentős feladatra vállalkozott a párt- egység érvényesülésének elem­zésével, és erősítése feladatai­nak kimunkálásával. A XIII. kongresszus a párt vezető szerepe érvényesítésé­nek, a politika sikeres valóra váltásának fontos feltételeként jelölte meg a pártegység további erősítését. Ez nem véletlen. Az MSZMP történelmi tapasztalatai egyértelműen igazolják, hogy csakis az esz­meileg, politikailag, szerveze­tileg és cselekvésben is egy­séges, a demokratikus centra­lizmus alapján működő, a tö­megek bizalmát élvező pórt képes betölteni a munkásosz­tály forradalmi élcsapatának szerepét. Az elvi egyetértés feltétele, hogy a pórt azokat tömörítse soraiba, akik magu­kénak vallják a forradalmi elméletet. Erre az alapra épül­het a politikai azonosulás, amely a párt tagjainak el­kötelezettségében, a munkás- osztály céljainak, a társada­lom egyetemes érdekeinek egyöntetű megítélésében és vállalásában jut kifejezésre. Á szocializmus építésének alapkérdése Pártunk tapasztalatai meg­erősítik azt az általános érvé­nyű lenini igazságot, hogy a pártegység a munkáshatalom kivívásának és megszilárdítá­sának, a vezető szerep érvé­nyesülésének, a tömegkapcso­latoknak, végső soron a szo­cializmus sikeres felépítésének alapkérdése. Több évtizedes harcunk sikerei és kudarcai egyaránt megmutatták: ha pártunk egységes, ereje meg­hatványozódik, eredményesen képes megoldani feladatát, ha sorait széthúzás osztja meg, el­veszti erejét. A tapasztalatok bizonyítják, hogy különösen bonyolult poli­tikai helyzetekben, az egység hiánya a frakciózásnak kedvez, elbizonytalanodást idéz elő a párt soraiban, a tagság laza vitatkozó csoportokra bomlik, lehetetlenné válik a követke­zetes, egységes fellépés. Ez súlyos feszültségeket is okoz­hat, amlyek megoldása az egész pártot komoly próbára teheti. A párt számára elenged­hetetlen követelmény volt és lesz a jövőben is az, hogy fel­ismerje a munkásosztály szö­vetségeseinek sajátos érdeke­it és azokat a munkásosztály érdekeivel összhangban figye­lembe is vegye. A szövetségi politika változó körülmények között is azonos célt szolgál: minden társadalmi erőt tö­möríteni a nép előtt álló feladatok megoldására. Ezt a politikát nem volt könnyű el­fogadtatni párton belül sem. A politika — benne a szö­vetségi politika — kidolgozása, elfogadtatása, megvalósítása harcban, viták során történt. Ez mára nézve is számos ta­nulsággal szolgál. Ilyen pél­dául a szövetségi politika és az ideológiai harc kölcsönha­tásának, az érdekek egyezteté­sének és képviseletének kér­dése, stb. A munkásosztály a társadalom többi osztályával rétegével, politikai egyetértés­re jut a közös célok jegyében. De a politikai szövetség el­térő világnézetű erők, csopor­tok szövetsége. Ezért a fejlő­dés jelenlegi szakaszában szükségszerű mind a politi­kai szövetség, mind a külön­böző ideológiák harca. Tudo­mányos világnézetünk terjesz­tése a társadalom eszmei egy­ségének megteremtését szol­gáló fontos és állandó fel­adat, ami a kommunistáktól egyidőben követel türelmet és ideológiai szilárdságot. Az idősebb elvtársak sze­mélyes élményeik alapján tudják, hogy nagy szakító­próbának volt kitéve a párt politikája, szövetségi politiká­ja az agrárpolitikai tézisek vi­tája során. Az volt az alap­kérdés, hogy a mezőgazda­ság átszervezésével egyidőben lehetséges-e a mezőgazdasági termelés növelése. A párt elvi módon, nyílt vitában formálta és alakította ki egységes ag­rár- és szövetkezetpolitikójót, tisztázta és leküzdötte a káros, véqleges nézeteket, mindenek előtt helyretette az egyéni gazdaságokban rejlő, valós le­hetőségeket, illetve eredmé­nyesen cáfolta azt a felfogást, mely szerint csak annyi szö­vetkezetét szabad tervezni, amennyinek a működéséhez szükséqes anvaqi. műszaki stb. feltételt ideális szinten tudiuk biztosítani. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapién nem nehéz bizonyítani ennek az eqvséqet formáló és biz­tosító harcnak az eredményét. Á gazdaság­irányítás reformja és a pártegység A szocializmus alapjainak lerakását követően fő feladat volt a népgazdaságban ural­kodóvá vált szocialista terme­lési viszonyokból adódó lehe­tőségek jobb kihasználása. Az általános gazdasági fejlődé­sünk és a gyorsuló műszaki­tudományos haladás, a mind bonyolultabb nemzetközi felté­telek megkövetelték a szoci­alista tervgazdálkodást meg­valósító gazdaságirányítás to­vábbfejlesztését. A gazdaság- irányítási reform nagy hord­erejű politikai és társadalmi kérdésként vetődött fel. Beve­zetése fontos lépés volt a szo­cializmus megvalósításának út­ján, nagy tudatformáló tevé­kenységet igényelt a párttól. Az e kérdésekben lefolytatott viták a párttagok körében is különféle véleményeket vál­tottak ki, de végül is a lé­nyegi kérdésekben kialakult az egység. Ennek alapján be­vezetett új irányítási rendszer helyességét a gyakorlat iga­zolta. Természetes, hogy a köve­telmények változásával új helyzetek és feladatok is fel­vetődnek. Az irányítási rend­szer folyamatos tökéletesítésé­hez egyrészt politikai stabili­tásra, másrészt kellő rugal­masságra, az új iránti fogé­konyságra van szükség. A párt politikai vonalvezetése, egysége akkor lehet töretlen, ha számol a változatlan cé­lok és elvek megvalósításának konkrét feltételeivel. A politika fő irányvonalának folytatása nem jelenthet konzervativiz­must, hanem éppen ellenkező­leg, szüntelen megújulást igé­nyel. A pártégység nem volt és nem lesz a jövőben sem egy­szer s mindenkorra adott, azt minden helyzetben, minden új kérdésben újra és újra ki kell alakítani a Központi Bizott­ságtól a pártalapszervezete- kig. Ez a feltétele annak, hogy a tömegek elfogadják és támogassák a politikát, ez a feltétele a ma aktuális, meg­újulást, gyorsítást kifejező tár­sadalmi, gazdasági és politi­kai természetű feladataink elvégzésének. Megállapítható, hogy me­gyénkben a politika több kér­désében kialakult a pártegy­ség, de számos területen nem kielégítő, tendenciájában gyengül. (Gondoljunk csak az új vállalkozási formák, az, új választójogi törvény, az új vál­lalatvezetési formák, a külön­böző antiszociális jelenségek, vagy a népgazdaság jelenle­gi helyzetét kiváltó okok és a kibontakozás lehetőségeinek megítélésére.) összetevői sok­rétűek. Közrejátszottak objek­tív. és szubjektív tényezők . is. Ezek összefüggnek a nemzet­közi, a hazai politikai, gazda­sági viszonyok változásaival, de döntő mértékben az irá­nyító pártszervek munkastílu­sának, munkamódszerének, a pártalapszervezetek politikai, ideológiai, szervezeti munká­nak gyengeségeivel. Más szó­val a pártegység nem kielé­gítő állapotáért mindenek­előtt az irányító pártszervek a felelősek. Nem készítették fel kellően a párttagságot előre­haladásunk kulcsfontosságú feladataira. A KB ez év július 2-i ülésén átfogóan értékelte társadalmi, gazdasági helyze­tünket és állásfoglalásban rögzítette a kibontakozás lé­nyegét, irányát és teendőit. A társadalmi, gazdasági kibon­takozási program alapvető célja, hogy a társodalmi és gazdasáai élet minden szférá­ját megújítva, új lendületet adjunk a szocializmus építésé­nek, megteremtsük a gazdaság fejlődéséhez szükséges forrá­sokat és meghaladjuk a köze­pes gazdasági fejlettség szint­jét. Azt hiszem, valamennyi­ünk előtt világos, hogy a megváltozott fejlesztési elgon­dolások, az új célok és mód­szerek megértetése, elfogadta­tása elképzelhetetlen haté­kony politikai munka nélkül. Nemcsak azért, mert a tár­sadalomban mindig is a párt határozta meg a fejlesztés alapelveit, és a párttagság volt az, amely elsőként állt ki az új mellett, hanem azért is, mert a reformcélok meg­valósítása az eddiginél na- qyobb elméleti és szakmai felkészültséget, tudatosabb közreműködést feltételez min­denkitől, minden poszton. Céljaink megvalósításának kulcskérdése a reformfolyama­tok felgyorsítása. Ezek kapcsán olyan új, kényes feladatokat is meg kell oldani, mint pl. az átszervezések, a leépítések, a munkaerő-átcsoportosítások stb. Itt nemcsak az újszerű fel­adatokkal, hanem az érdeküt­közésekből adódó gondok so­kaságával is találkozunk. A kommunisták legfőbb felada­ta elhárítani ezt a veszélyt, hogy az érdekek szemléleti korlátokat állítsanak a vég­rehajtás elé. Ennek nagy az esélye, olykor még a reform hívei is elbizonytalanodhatnak, ha a saját személyüket, egzisz­tenciájukat érintő változásról van szó. Az ilyen gátakat csakis egy szigorú, elvi alap­ra támaszkodó, a népgazdasá­gi érdeket minden más érdek elé helyező szemlélet és ma­gatartás törheti át. Az ilyen szemlélet azonban nem alakul ki automatikusan. Igényes, sok­oldalú elméleti és politikai képzéssel, türelmes napi po­litikai munkával arra kell tö­rekednünk, hogy a párttag­ságban kialakuljon egy elvi­leg, közgazdaságilag és poli­tikailag megalapozott, átfogó reformszemlélet, mert csak ez teszi lehetővé, hogy az újban való gondolkodás és cselek­vés normává váljék. Csakis az ilyen szemlélet és magatartás segít elkerülni olyan buktató­kat, amelyek ma még fékez­nek az előrehaladásban. Tapasztalni, hogy a szavak­ban kifejezett általános egyet­értés nem minden esetben je­lent egyetértést a részfelada­tokkal. És megfordítva: az igen válasz egy-egy részfel­adatra nem minden esetben jelenti az egyetértést általá­ban a reformmal, illetve an­nak alapelveivel. Ennek több káros következménye tapasz­talható. Ahol a párttagság nem egységben 'képviseli az átfogó reformszemléletet — késlelteti közfelfogássá érését párton kívül is. Ilyen helyzet­ben alkalom és lehetőség nyí­lik a feladatok közötti válo­gatásra. A következmény az egységhiány, a visszavonulás, a passzivitás, az elbizonytala­nodás. Ezt elkerülni csak az egységes, átfogó reformszellem birtokában lehet. annak a megértésével, hogy a reform­ban az egyes feladatok lánc­szemekként kapcsolódnak egy­máshoz és nem lehet a lánc­nak csak az egyik vagy a másik elemét kézben tartani, hanem az egészet kell, külön­ben szétesik. Megállapítható, hogy a párttagság egészét még nem hatja át, cselekvését még nem határozza meg egy elméletileg megalapozott, át­fogó reformszemlélet. A gazdasági kényszerek gyors, önálló döntésekre és cselekvésre késztetik a kü­lönböző szintű párt-, állami és gazdasági vezetőket, kommu­nistákat. Ez azt jelenti, hogy a vezető posztokon dol­gozó kommunistáknak —, de az egyszerű párttagoknak is — nap mint nap dönteni kell, illetve állást kell foglalniuk, a döntéseket értelmezniük, közvetíteniük kell, de nem mechanikusan, hanem értő, meggyőződést sugalló állás- foglalással, a megértés, az átadás, a hatni tudós képes­ségével. Erre fel kell készíteni az eddiginél jobban a párt- szerveket, szervezeteket, a kommunistákat. . Elsősorban erre vonatkoznak a javas­latok is. Azt persze nem le­het elvárni, hogy a pártta­goknak minden egyes tenniva­lót a szájukba rágjanak. Az élet naponta produkál olyan fejleményeket, tennivalókat, amelyekre a párttagoknak vá­laszolni kell. Ezért az önálló­ság, a gyors helyzetfelismerés és döntési képesség minden párttaggal szemben követel­mény, természetesen minden­kinek a maga helyén. Á pártmunka sokoldalúsága Nem volt még olyan idő­szak a párt felszabadulás utá­ni történetében, amikor a párt­munka módszereinek olyan széles körét kellett volna al­kalmazni, mint napjainkban. Ez egyfelől a feladatok új­szerűségéből, másrészt maga­sabb szakmai szintjéből, össze­tettségéből következik. A párt- munka sokoldalúságának, sok­színűségének lényege azt je­lenti, hogy a párttagoknak gyakran egy személyben pro­pagandistának és agitátornak, közgazdásznak és politikusnak, pszichológusnak és pedagó­gusnak, a szervező- és meg­győző erő megtestesítőjének, ugyanakkor példát mutatónak kell lennie. Ha figyelembe vesszük, hogy mindezt ma magasabb fokon, nagyobb hozzáértéssel kell tennünk, akkor, amikor megnehezültek a munka- és életfeltételek, a fel­adat nemhogy könnyű, hanem igen nehéz. Ezek mellett az is nehezíti a párttagok munká­ját, hogy a napjainkban je­lentkező antiszociális jelensé­gek, nézetek és törekvések, fejlődésünk vadhajtásai nem kapnak egyértelmű és világos minősítést a párt- és kor­mányszervek részéről, illetve a nyilvánosságra hozott állás­pontoknak nincs kellő foga­natja. A párttagságot és a közvéleményt irritáló, negatív jelenségek burjánzónak to­vább. A szervezeti szabályzat min­den párttagot pártmunkára kötelez. A demokratikus cent­ralizmusnak a pártéletben ér­vényes törvénye alapján, bár­kitől meg lehet követelni, bár­kinek elő lehet Írni, hogy mit tegyen, mit közvetítsen. Csak­hogy nem mindegy, hogyan: puszta tolmácsként, vagy hit- vallóként teszi-e. Az új, szo­katlan, ráadásul roppant ne­héz és többször népszerűtlen feladatok megértetése, nép­szerűsítése mély meggyőző­dést kíván, olyan fokút, amely ellenállhatatlanul afelé visz, hogy másokat is meggyőzzünk, megnyerjünk. A párt- és tö- megpropaganda-munka ezzel még adós. Ez okozza a gyak­ran tapasztalható pesszimiz­must, az elbizonytalanodást, a kishitűséget és a kiábrán­dultságot. A kibontakozás programjá­nak megvalósítása nemzeti ügy. Konkrét feladatainkat döntően a magunk erejéből kell elvégezni, nem számít­hatunk számottevő külső se­gítségre. A kibontakozás kul­csa saját kezünkben van. Tu­domásul kell vennünk, hogy valamennyiünk részéről na­gyobb áldozatvállalásra, lelki- ismeretesebb, fegyelmezettebb és hatékonyabb munkára van szükség —, de nem általában, hanem mindenkinek konkrétan a maga helyén. Meggyőződé­sünk, hogy megyénk minden kommunistája —, példájuk nyomán minden dolgozója —, akinek drága és szent nem­zetünk felemelkedésének sor­sa, egy emberként részt vesz az előttünk álló nehéz, de végrehajtható feladatok meg­valósításában. „Menthetetlennek kellene tartanunk azokat a kommu­nistákat, akik azt képzelik, hogy tévedések nélkül vissza­vonulások nélkül, a befejezet­len és rosszul befejezett /dol- gok többszöri átalakitása nél­kül is sikerre lehet vinni egy olyan világtörténelmi „vállal­kozást", mint a szocialista gazdaság alapjainak megte­remtése . . . Nem vesztek el, (s minden valószínűség szerint nem is fognak elveszni) azok a kommunisták, akik nem rin­gatják magukat illúziókban, de nem is csüggednek él, akik megőrzik szervezetük erejét és rugalmasságát, hogy ismétel­ten „élűiről kezdjék” a hihe­tetlen nehéz feladat megoldá­sát." (Lenin: „Egy újságíró jegyzetei" c. cikkéből.) Nemcsak az AIDS miatt Védőkesztyűk a POTE-n Várják az ötleteket Az AIDS sajnálatos ter­jedése miatt is egyre in­kább előtérbe kerül a kü­lönböző kórházakban dol­gozó orvosok, ápolók és ezzel összefüggésben, a páciensek védelme, a fer­tőzésveszély elkerülése. Természetesen, mindig is használtak különböző fertőtlenítő eljárásokat, és ma is szigorú előírások kötik az alapos kézfertőt- lenítést valamennyi orvo­si beavatkozás előtt és után. Mégis sokan úgy véle­kednek, hogy a védő­kesztyű használatának további elterjesztése len­ne az igazi megoldás. Az egyszer használatos, kü­lönböző műanyagokból készült kesztyűké. Bár a köztudatban az terjedt el, hogy — éppen az AIDS- veszély kapcsán —, vala­mennyi emberi váladékkal kapcsolatos vizsgálathoz kesztyűt kellene használni, erre konkrét utasítás ez- idáig nincs. Ez adta az ötletet, hogy megkérdezzük, a Pécsi Orvostudományi Egyete­men, amely ilyen szem­pontból regionális fel­adatokkal is rendelkezik, hogy hasznólják-e a védő­kesztyűt, van-e belőle ele­gendő? Dr. Málovics Ilona hi­giénés főorvos: A POTE tíz éve gyárt polietilén kesztyűt egyetlen gépen. Ez a mennyiség az egye­temre sem elég, hiszen használják ápolási mun­kára, szennyesszámolásra, mosdatáshoz, ágytálazás- hoz. Felvetődött, hogy ^ vért is lehetne ebben a ; kesztyűben venni, de ez ! erre alkalmatlan, mert nem simul az ujjakra, nincs j elegendő sablonméret. Létezik még ezen kívül f egy másik, magyar válto­zatú kesztyű, amit Lajos- j mizsén csinálnak finomabb alapanyagból, de anyag-' j r hiány miatt sem lehet ebből folyamatosan vásó- J rolni, drága is. Még drá- ! gább a vérvételre is ide- < ális anyagú és formájú i jugoszláv kesztyű, erre vi- ; szont nincs elegendő pénz, j és folyamatos beszerzése is nehéz lenne. Valószínű, hogy hosz- I szabb távon . megtérülne j egy új, korszerűbb kész- i tyűkészítő gép vásárlása, j hiszen a fertőtlenítő sze- I rek sem ingyenesek ... j Nem is szólva arról, hogy a POTE-n készítendő j kesztyűk eladásából is csoroghatna vissza valami pénz. A POTE-n várják azok ötleteit, akik megfelelő géppel rendelkezve, segí­teni tudnának, esetleg vannak elképzeléseik erre a célra minél jobb alap­anyag beszerzési módjáról. Bozsik L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom