Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-17 / 195. szám

1987. július 17., péntek Dunántúlt napló 3 Folyóiratszelnie Kerekasztal az elemi rendről A PÁRTÉLET júliusi számá­ban szerkesztőségi kerékasz­tal beszélgetés olvasható Az elemi rendről címmel, mely nek pécsi résztvevője is volt Száméi Lajos, a Janus Pan nonius Egyetem tanára. A szerkesztőségi cikk beve zetőben utal arra, hogy nap jóinkban 'nyugtalanító jelek figyelmeztetnek a munkahe lyi, a közéleti rend gyakori megsértésére, az állampolgári fegyelem lazulására. A ren detlenség jelei az élet szinte valamennyi területén jelent keznek. A folyóirat szerkesz tősége azzal a céllal szervez te a kerekasztal beszélgetést hogy hozzájáruljon az okok és összefüggések feltárásá­hoz, keresse az eszközöket a helyzet megjavításához. A beszélgetés kezdetén Lakos Sándor, a folyóirat fő- szerkesztője utal arra, hogy jogi értelemben, politikai ér­telemben, a közbiztonság ér­telmében számos, a mienk­nél fejlettebb ország irigyel­heti a mi állapotainkat. Saj­nos ugyanezt nem mondhat­juk el a munkafegyelemről, a munka szervezettségről, nem mondhatjuk el a min­dennapi élet számos területé­ről, a hivatalok munkájáról, a szolgáltatásokról és az irá­nyításról. A résztvevők egyet értettek abban, hogy az elmúlt esz­tendők során sem a munka- szervezetek belső követelmé­nyei, sem a vállalati maga­tartást szabályozó külső kény­szer nem segítette a munka- fegyelem fokozottabb meg­szilárdítását. „A közállapotok rendje el­választhatatlan az állampol­gári fegyelemtől — fejtette ki többek között véleményét Száméi Lajos. — Ha a munka- fegyelemről megállapítottuk, hogy romlott, nem mondha­tunk mást az állampolgári fegyelemről sem. Ennek sok­féle morális és egyéb oka le­het. Közrejátszik ebben, hogy nemegyszer kifejezetten az jár jól, aki megszegi a törvé­nyes rendelkezéseket." A beszélgetés során arra a következtetésre jutottak a résztvevők, hogy az élet leg­különbözőbb területein fel­lelhető rendetlenség tünetei már-már veszélyeztetik társa­dalmi céljainkat. Eredmények ugyanis csak ott születhetnek, . ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége és ennek megfelelően cselek­szik. Az áltagember szereti a rendet, még az is híve a rendnek, aki esetleg , maga nem rendkövető. Éppen ezt a skizofréniát kellene felszá­molni, hogy a rend és a fegyelem követelményét ön­magunkra és ne kizárólag másokra, a környezetünkre vonatkoztassuk. A rend és a fegyelem el­engedhetetlen társadalmi­politikai céljaink megvalósí­tásához. Éppen ebben rejlik szocialista társadalmi célja­ink elérésének egyik elemi feltétele. A rend korszerű kö­vetelményeit, egy korszerű po­litika keretei között lehetsé­ges érvényesíteni. A korszerű politika éppen azt jelenti, hogy az érdekek és az ösz­tönzés érvényesítésére irá­nyuló erőfeszítések egészülje­nek ki egy intézményesített •felelősségi és szankcionális rendszerrel. M. E. Baranyából hárman Indultak — mindhárman nyertek Országszerte megalakultak az ifjúsági tanácsok és tagoza­tok, de sok helyen még bi­zonytalanok abban, hogy tu­lajdonképpen mit várnak tő­lük, sok helyen még csak for­málisan működnek. Akadnak azonban szép számmal olya-1 nők is, akiknek már konkrét! tervezik vannak, akiknek már sikerült a formát értelmes mun­kával megtölteniök. ösztönzésképpen a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa pá­lyázatot hirdetett, s a legjobb pályamunkákat, a legtartalma­sabb terveket benyújtó szak- szervezeti ifjúsági tagozatokat anyagi támogatásban részesí­tette. Az ország minden tájá­ról beérkezett pályamunkák közül 118-at tartottak a köz­bülső értékeléseken arra ér­demesnek, hogy a SZOT-hoz továbbítsák, ott pedig száz­tizenegyet minősítettek értéke­lésre alkalmasnak. Ebből a:‘ száztizenegyből hatvanhárman kaptak pénzjutalmat, munká­jukhoz anyagi támogatást. Baranya megyéből három ifjúsági tagozat pályázott, mind a hárman nyertek. A Me­cseki Szénbányák Anyagellátó üzemének tagozata 300 000 fo­rintot, a Mecseki Szénbányák Építési üzemének tagozata és a Pedagógus Szakszervezet Szi­getvári Körzeti Bizottságának óvodai ifjúsági tagozata 20—< 20 ezer forintot. * A Mecseki Szénbányák Épí­tési üzeme a vállalat legki­sebb üzemei közé tartozik, há­romszázötvenen dolgoznak ott, közülük hetvennégyen tagjai az ifjúsági ’tagozatnak. Ök szabadidős és kulturális prog­ramok tervezésével pályáztak. Minthogy a fiatalok többségé­nek családja van, munkahe­lyeik eléggé szétszórt — sok­szor tíz kilométernél is mesz-j szebb dolgoznak a telephely­től •—, olyan programokat pró­báltak kigondolni, ami való­ban érdekli a fiatalokat. Vi­tafórumokat, kerekasztal-be- szélgetéseket terveztek —• s egyszer már sor is került ha­sonlóra —, ahol nem előadá­sokat hallgatnak, "hanem min­denki fölteheti az őt legjobban érdeklő kérdést, amire választ! is kap a meghívott vendégek-, tői. A jövőben két ilyen ösz- szejövetelt terveznek, az egyik témája az ár- és béremelke­dések, a másiké, hogy mit te-, hetnek a fiatalok a városért és a város a fiatalokért, s hogy milyenek az ifjúság kul­turált szórakozásának lehető­ségei. A nyári időszakra ter­veznek olyan kirándulásokat, túrákat, amelyekre a fiatalok családostul mehetnek. Terveik­ben szerepel, hogy az üzemi KISZ-szervezettel közösen vál­lalnának valamilyen társadal­mi munkát, s az így keresett pénzből néhány napos kirándu­lást terveznek Budapestre. * A szigetvári óvodai ifjúsági tagozat is szabadidős és kul­turális programokkal pályá­zott. E tagozathoz tartoznak az: 1-es, a 2-es, a 4-es számú napköziotthonos óvodák, har­Szigetváron a Ságvári Endre utcában fogják megkezdeni a mű­velődési ház építését ifjúsági tagozat tagjai. Ok a megadott témák közül a gaz­dasági építőmunkát segítő új ifjúsági munkaformát válasz­tották. Az üzemben új beru­házás indult: egy korszerű tá­rolási technológiát biztosító magasraktár építése kezdődött. Az ott alkalmazandó munka- módszer és munkarend lénye­gesen eltér az eddigi hagyo­mányos raktározási módszer­től, ezért is esett választásuk erre a témára. Az új magas­raktár működtetésénél alapve­tően a fiatal korosztályra gon­doltak. Létrehoznának egy disz­pécserszolgálattal irányított munkacsoportot, amelynek tag­jai szerződésben vállalnák, hogy a jelentkező raktári fel­adatokat a szorosan vett mun­kaidőtől függetlenül, az anyag­beérkezések függvényében vé­geznék. Díjazásuk a végzett munka mennyisége és minősé­ge alapján történne. így nem a munkaidő eltöltése, hanem a feladat elvégzése kapna prioritást: a raktározással, tá­rolással kapcsolatos feladato­kat csak főmunkaidőben vé­geznék, ezzel szemben a be- és kitárolást az anyagok ér­kezéséhez igazodva már ru­galmas munkaidőben látnák el. * Bizonyára sok ifjúsági tago­zatnak van már ötlete, terve a jövőre nézve, ha nem indul-', tak is ezen az országos pá­lyázaton. S akinek van, azok­nak jelentkezését várjuk szer­kesztőségünkben. Dücső Csilla mine éven aluli dolgozói, kö­rülbelül harmincon. Tavaly má­jusban alakult meg a tagozat, s szeptembertől folyamatosan működik. Legfontosabb munkájuk az volt, hogy tavaly ősszel a 3 és 10 év közötti szigetvári gye­rekeknek a város történelmével, hazaszeretettel, történelmi ér­tékek megbecsülésével kapcso­latos rajzpályázatot hirdettek. Mégpedig nagy sikerrel: 116 gyermek 122 pályamunkát ké­szített, ezekből kiállítás is nyílt, melynek bevételét a szigetvári művelődési központ építéséhez ajánlottak fel. Ök szervezték meg az óvodai dolgozók gyer­mekeinek télapó-ünnepélyét: első helyezést értek el a vá­rosismereti vetélkedőn és —| többek között — anyagot gyűj­töttek az óvodákban a Pécsett, a Nevelők Házában megren­dezett Szigetvári alkotó peda gógusok kiállításhoz. Hasonló terveik vannak a jövő tanév­re vonatkozóan: ezúttal a szi­getvári körzet valamennyi óvo­dását szeretnék bevonni a rajzpályázat lebonyolításába és megszervezésébe: megren­dezik a télapó-ünnepélyt, részt vesznek a vetélkedőkön, közös színház- és mozilátogatásokat szerveznek, családi túrákat, részt vesznek a Dél-zselici Ter­mészetbarát Klub programjai­ban, jelentkeznek a bizottság által szervezett varrótanfolya­mon. Más jellegű pályázatot nyúj­tottak be a Mecseki Szénbá­nyák Anyagellátó üzeméből a$ SZOT-pályázót ifjúsági tagozatoknak Szabadidő, kultúra, gazdaság Kiváló pedagógus Gyermekszeretet és hivatástudat Beszélgetés a pécsi Fehérhegyi Általános Iskola igazgatójával Azon a tanévkezdeten nagy sutyorgás volt az osztályban. Bennfentesebb nebulók terjesz­tették a hírt: Új tanárnő ta­nítja idén a történelmet. Ma­gyar meg rajz szakos is, de nálunk csak történelmet ta­nít . .. Egészen fiatal... Ö lesz az új úttörő csapatvezető is .. Hetedikes általános iskolás voltam akkor, s ennek már hu­szonhárom éve. Csak egy évig tanított: igazi tanítványainak csak a későbbi generációk vallhatják magukat, azok, akik 1964-től mostanáig voltak di­ákjai a pécsi Fehérhegyi Ál­talános Iskolának. Märcz Ró- bertné, aki annak idején pá­lyakezdő pedagógusként állt elénk a katedrára. 1986 au­gusztusa óta ugyanannak az iskolának az igazgatója. Ne­héz tanévet tudhat maga mö­gött. S nemcsak az új fel­adatkörrel járó felelősség, a még szokatlan teendők miatt: súlyos betegség is hátráltatta a munkában, s már-már attól tarthatott, hogy pályáját is kettétöri. Lélekerősítőként is legjobbkor jött a magas elis­merés: az idei pedagógusnap alkalmából a Parlamentbe^ vehette át a „Kiváló Pedagó­gus” kitüntetést. A vakációt most talán job­ban várta, mint bármikor ko­rábban. Talán soha nem volt még annyira szüksége a pi­henésre, a feltöltődésre, mint a mostani nyáron, hogy újult erő­vel, a régi lelkesedéssel kezd­hesse munkáját szeptember­ben. — Engem minden emlék és élmény Fehérhegyhez köt. Bár a 23 év alatt sokszor hívtak máshova tanítani, úgynevezett elit iskolákba is, felkínáltak más területen igazgatói be­osztást, soha nem ingott meg a hűségem. Nemcsak a peda­gógusi pályám köt ide, de a gyermekkorom is. Hetedikes kisdiákként kezdtem ebben az iskolában, amikor megnyitot­ta kapuját, középiskolásként visszajártam ifivezetőnek. A főiskola elvégzése után csak egy évig tanítottam máshol, azóta megszakítás nélkül eb­ben az iskolában vagyok. A legszebb évekként arra a 14-re emlékszik, amikor az út­törőcsapat vezetője volt. Azt tartja, hogy ekkor került a legközvetlenebb kapcsolatba a gyerekekkel. A közös munka szép sikereket hozott: kétszer is elnyerték a KISZ KB leg­magasabb kitüntetését. Ezek az évek alapozták meg a kö­zelmúlt újonnan alapított, mos­tani legmagasabb kitüntetésé­nek, a KISZ KB Vörös Selyem­zászló Csillagjának elnyerését is. S bár már régóta nem csa­patvezető, ma is tevékeny ak­tivistája az úttörőmozgalom­nak: tíz éve tagja az Úttörő- vezetők Országos Tanácsának. Hét évig a magyartantárgy szakfelügyelője volt 22 pécsi iskolában. — Az így szerzett tapasztala­tokat, hogy megismerhettem más iskolák életét, most jól kamatoztathatom igazgatóként — mondja. A tantestület örömmel fo­gadta igazgatói kinevezését, s úgy érzi, hogy az igazgató ez idáig minden támogatást meg­kapott kollégáitól. S elődjétől, a három évtized szolgálat után nyugdíjba vonult Bednár Im­rétől is, aki megalapozta a fehérhegyi iskola rangját, jö­vőjét. — Az oktatás külső feltételei Fehérhegyen és Meszesen rom­lottak. Ez a terület nemcsak földrajzilag került a város pe­remére. A városfejlesztés új irányai az itteni lakosság ösz- szetételét, szülői mentalitását is kedvezőtlenül befolyásolták. Ennek érzékeltetésére elég egy adat: az iskola minden har­madik tanulója veszélyeztetett, vagy hátrányos helyzetű. Hét gyerek állami gondozásba véte­lét kellett az elmúlt tanévben szorgalmazni, A veszélyeztetet­tek. és hátrányos helyzetűek szüleit gyakran még arra is úgy kell rábeszélni, hogy gyer­mekük vegye igénybe a nap­közi ingyenes étkezéseit. Ná­lunk egy pedagógusnak sok­kal több áldozatot kell vállal­nia, sokkal többet kell küsz­ködnie az olykor csak minimá­lis sikerért is. Nemcsak az a feladata, hogy tanítsa a gye­rekeket: a családból hiányzó szeretetet, figyelmet, törődést is pótolnia kell. A gondok említésekor az eredményekről sem szabad megfeledkezni. Arról például, hogy a 139 veszélyeztetett, il­letve hátrányos helyzetű tanuló ellenére csökkent a bukások, az osztályismétlések száma, de úgy, hogy a kettes osztályzat mögött mindig valóban elég­séges tudás van. Arról, hogy a fehérhegyi iskola tanulói év­ről évre több tantárgyi verse­nyen, pályázaton, szakköri ver­senyen szerepelnek kiemelkedő sikerrel, s nemcsak városi és megyei, de országos szinten is. Arról, hogy a fehérhegyi isko­lában tanuló gyerekek zömé­nek szülei szívesen és rendsze­resen vállalnak társadalmi munkát az intézményért. Arról, hogy majd minden tanév hoz valami újat az iskola életé­ben: az idén például az iskola újságjának a megszületését. Lehet-e csalódott a pályá­ban egy kiváló pedagógus? Märcz Róbertné esetében ez a kérdés fel sem merülhet. Leg­büszkébb talán a „Gyermeke­kért Érdeméremre" és a Ba­ranya Megyei Tanács Közok­tatási Díjára, amelyet az el­sők között kapott meg a me­gyében. Szereti munkáját, sze­reti az iskolát, ahol 23 éve tanít. — Amióta az eszemet tudom, mindig pedagógus szerettem volna lenni. Szüleim rengete­get segítettek, hogy erre a pályára jussak, majd, hogy eredményesen dolgozhassak. Csodálatos tanáraim voltak az általános iskolában, majd a főiskolán. Ök vezettek rá a gyönyörű hivatás lényegére, alapkövetelményére: a pálya iránti alázat, gyermekszeretet és áldozatvállalás. Ahogy annak idején neki voltak tanárpéldaképei, most valószínűleg ő a példaképe sok-sok, ma még az iskolapa­dot koptató pedagógusjelölt­nek. Kettőnek biztosan: mind­két nagyfia szüleik példájára a pedagóguspályára készül. D. I. Alapozzák a magas raktárt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom