Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-12 / 190. szám

Látnivalókban gazdag program több mint száz utasnak Tartalmas, látnivalókban gazdag programja volt a tegnap reggel Székesfehér­várra induló MÁV-TOURS- VDN-vonat több mint száz utasának. Sokan közülük az uzsonnájukat majszolva már a vonatban tervezgették, mit is szeretnének megnézni, vagy megmutatni gyermeke­iknek, unokáiknak Székesfe­hérvárból. Oszvald Istvánná, a MÁV- TOURS-VDN vonatok egyik törzsutasa ezúttal unokáját, Szabolcsot is elhozta, hogy egy kicsit ismerkedjen a tör­ténelemmel. Szabolcs harma­dik osztályos, de máris nagy érdeklődéssel szegődött ér­kezés után az idegenvezető nyomába. Nemcsak ő, a többi utas is megismerhette Székesfe­hérvár kiemelkedő nevezetes­ségeit: a püspöki palotát, a romkertet, a ferences- és a Székesfehérváron járt a MÁV-TOURS—VDN-vonat cisztercita templomot. A klasszicista stílusú megyei tanácsházát, az „országal­mát" stb. Voltak akik eljutot­tak Tác-gorsiumba, ahol a hajdan 6—8 ezer lakosú ró­maikori város maradványait láthatták. Akadt olyan is, aki régi emlékeit idézte fel, mint pél­dául Vinkovics Béláné, aki egy-két látványosságról még az idegenvezetőnél is többet tudott. Ennek oka: mint ki­derült hat évig Székesfehér­várott élt. A most 45 éves Vilma néni nagy nosztalgiá­val rótta a már jól ismert utakat. Elmondta, azért vá­lasztotta a VDN-vonatot, mert az jóval olcsóbb, mint­ha egyedül utazna. Vilma nénivel ellentétben a Ikis Bazsa Rita most járt először Székesfehérvárott, Ne­ki legjobban a lovas omni­busz — háromnegyed órát utazott rajta — és a ciszter­cita templom rejtett fiókjai tetszettek, de jól forgatta a Kiskulacs étterem udvará­ban a nyárson sülő pipiket is. Az ízletes ebédet ugyan­is ott. sütötték a vendégek szeme láttára. Rita mint leg­jobb nyársforgató, még ju­talmat is kapott. Délután páran még elju­tottak a Bory Jenő szobrász- művész építette Bory-mese­várba, mások pedig az el­mulasztott belvárosi neveze­tességekhez tértek vissza. A nagy melegben kellőképpen elcsigázva, de élményekben gazdagon szálltak vonatra az utasok. Miközben felidézték a lát­nivalókban bővelkedő város szépségeit, felvetették: miért nincs gyermekkedvezmény a VDN-vonatokon, és a me­netrendszerű vonatok vajon miért nem Indulnak és ér­keznek pontosan? Az elmúlt héten ugyanis a Szentendré­re utazók a vonatkésés miatt maradtak le a másfél órás sétahajózásról... Hámori A. Falukutatás az Ormánságban M űvelődéstörténeti nyári egyetem Sellyén Második szakaszához érke­zett a 10. művelődéstörténeti nyári egyetem Sellyén. Az Eötvös Loránd Tudományegye­tem felsőoktatási művelődés­közéleti tanácsadó szolgálata által szervezett, országos ren­dezvényen több mint száz hall­gató vesz részt, többségükben egyetemisták, akik dolgozatok­kal pályáztak azért, hogy el­jöhessenek a nyári egyetem igazán figyelemre méltó prog­ramjaira. A hét egyéb érdekes prog­ramjai (magyarságkutatás múltban és jelenben, a társa­dalmi tervezés esélyei, élet­mód, életszínvonal, szociálpo­litika stb.) után mától pénte­kig, a tábor végéig a Faluku­tatás az Ormánságban című témát tárgyalják a hallgatók­ból álló munkacsoportok. Hét faluban (Sellyén, Kákicson, Be- sencén, Vajszlón, Kemsén, Za- látán és Sósvertikén) vizsgá­lódnak. Ezenkívül szekciókban tárgyalják a fő témával össze­függő kérdéseket minden dél­előtt. A falusi gazdaságról, a helyi önkormányzat szerepérőt, az elmaradott térségek fejlesz­téséről, a határmentiség és nemzetiségi identitástudat, hát­rányos helyzetű rétegek, a laikusok szerepéről az egész­ségmegőrzésben, öngyógyítás­ról (ez a legnépszerűbb), Ba­ranya mentálhigiénés intéz­ményrendszerérői szólnak a szemináriumok. Az eredményekről, a kutatá­sok tényeiről és a résztvevők véleményéről kiadvány jelenik meg. Várjuk. A Balaton étteremtől a Central discoig Ital- és ételrazzia Fonyódon Négycent-es féldecik - Hol az a számla? Esett az eső ezen a csü­törtök estén Fonyódon, de nem ezért éreztem f(r)ontos ember­nek magam. Hivatalos voltam egy razziára, olyanra, ahol nem rosszfiúkat és csúnya­lánykákat kerestünk, hanem az étel és az ital körüli turpissá­gokra voltunk elsősorban kíván­csiak. Nem vagyok biztos ab­ban, hogy a vonuló front az oka, mindenesetre valameny- nyi ellenőrzött helyen kisebb- nagyobb szabálytalanságokat tapasztaltunk. Módszerünk a következő volt: elkezdtük fél ötkor, mondván, addig csináljuk, cmíg bírjuk, annyi helyre me­gyünk el, amennyi belefér. Éjjel háromnegyed egyig bír­tuk, és azért jutottunk el csu­pán nyolc helyre, mert a jegy­zőkönyv megírása sajnálato­san mindenütt el kellett, hogy húzódjon. Konkrét -módszereink rava­szabbak voltak. Fenyővári Já­nos, . a fonyódi tanács keres­kedelmi főelőadója közismert a Balaton-part ezen részén. Hetente egyszer-kétszer tart a főidényben hasonló, hosszabb razziákat, így igencsak ismerik. Bízom abban, hogy Fenyő­vári olyan, mint a mesében a legkisebb fiú. Egy biztos, ki­indulópontként fejében van minden szükséges tudomány: szabályzatok, rendeletek, jog­hézagok. Akarja a jót, hogy ne kelljen végre büntetni, de még nem tudta elérni. Igaz; ennek a 'mesének még nincs vége. A Balaton-part hosszú mese, Balatonfenyvesen innen és Fonyódligeten túl is. Fe­nyővári nyugodt és következe­tes. Mindig bennmarad autó­jában, mi pedig hármasban, gyanútlanul betérünk egy-egy vendéglátóhelyre, rendelni. Switz László fiatal rendőr törzs- zászlós, természetesen civilben és Doma Jónosné, a Fogyasz­tók Tanácsának fonyódi elnö­ke alkotja a társaságot. Le­ülünk, általában vermutot, rö­viditalt kérünk, majd rögtön a számlát is. Ekkor előhívjuk rejtekhelyéről Fenyővárit, aki elmondja, hogy tényleg ellen­őrzés van. Előveszi mércéjét, és indulunk az irodába. Ilyen­kor általában remegnek a ke­zek. Alázatossá válik a han­gulat és mérges a vendégse­reg (már ahol van), mert egy időre legalább két embert, (aki mérte és akinél fizettünk) ki kell vonnunk a munkából. A méricskélés utón sokszor az árkalkulációt kérjük, az osz- tálybasorolási határozatot és egyes italok beszerzésének számláit is, és néha bepillan­tunk abba a rejtélybe is, hogy 15—16 évesek hogy kerülnek szórakozóhelyekre mondjuk éj­fél előtt néhány perccel. Majd válaszolunk az üzletvezető­nek valamennyi, a szakmához kötődő legaprólékosabb kér­déseire. A fenyvesi Balaton étterem az első. Az italmennyiséggel nincs gond, de szabálytalan: pecsét, dátum és aláírás nél­küli a számla, nincs bizonylat néhány külföldi italról és nem akar előkerülni az osztályba- sorolási dokumentum sem. Fe­nyővári drágállja, a megenge­dettnél magasabbnak tartja a sör és a kávé eladási árát. A tulajdonos azzal védekezik, hogy a környékbeli, hasonló osztályú helyeken ugyanez az ár. Fenyővári továbbra is szenvtelen és közli: az árak megbeszélése enyhén szólva is kerülendő, és reméli, itt nem erről van szó. Kilépve az üzletből, látjuk, hogy defektet kaptunk valami­ért, így eltelik vagy negyed­óra, mire a szomszédos Vigadó étterembe érünk. Itt a szám­la néhány kisebb formai hi­báján kívül minden rendben, és mivel valamennyien egyér­telműen érzékeljük, hogy „le­jött a drót", azaz valamilyen módon értesültek érkezésünk­ről, sietünk tovább. Bizonyítani ezt úgysem tudjuk, de ha va­lamennyi pincér egyszerre fi­gyeli triónk asztalhoz telepü­lését, akkor... A fenyvesi Kupa étteremben 4,4 centiliterre sikeredett a kért fél Unicum. Fiatal leány mérte és nagyon elkeseredett, havi fizetésének jelentős része bánja majd a szabálysértési feljelentést. Naponta elmon­dom, hogy rendesen mérjenek - mondja többször is az üzlet szerződéses vezetődi. Jócskán elmúlik már kilenc óra. Bélatelepi kemping büfé. Fenyővári, aki a délelőtti el­lenőrzéseket is számolva, már vagy harminc oldalnyi jegyző­könyvet írt, nem sejti, hogy ezen a helyen alkothatja a leghosszabbat. Másfél órát tartózkodunk a büfé egyik sarkában meghúzódva, az egyre hangosabb nemzetközi kavalkádban. A tulajdonos 17 éves lányától kapjuk ezen a kései órán az automata ada­golóval kimért, kétszer két centnyi cseresznyét, amelyből az egyik 1,5-re sikeredik, de hiányos a pénztárkönyv veze­tése, nincs kalkuláció a kávé­ra és a szendvicsre, rengeteg nyugati márkájú röviditalról sincs bizonylat, az osztályba- soroláshoz képest igen magas a sörök ára. Mély csendben ír Fenyővári fél órán keresztül, míg végre aggódva mondják, holnaptól lesz könyvelő, és kérdik, mennyi lesz majd a büntetés. Fenyővári közli, hogy ebben az évben eddig hatezer volt a legmagasabb, de ez feltehetően felülmúlja majd. 11 óra után érünk a fonyó­di Gyöngyhalász diszkójába. A számlák és az italok mennyi­sége rendben, de megelőztek minket a népi ellenőrök. Az ő néhány perccel korábbi munkálataik több mint húsz­forintos eltérést mutattak ki a valós árhoz képest. Ök ír­ják a jegyzőkönyvet, mi pedig bámuljuk a nagyon csinos, ám sokszor rendkívül fiatalnak tű­nő lányokat. Néhányat igazol­tatunk. Mindjárt éjfél, kilencig tartózkodhatnának a helyiség­ben. A diszkós felhívására ti­zen elhagyják a termet. Fiatal­korúak. A fonyódligeti Centrál disz­kóban fejezzük be a körutat. Éjfél elmúlt, itt nincs akkora tömeg, nem is táncol senki. Fél deci Whiskynk viszont négy centiliterre sikeredik. Ahogy valamennyi eddigi helyen, itt is visszaadjuk az italokat és visszakapjuk a pénzt. Fenyővári sajnálkozik, öt éve semmi kü­lönösebb probléma nem volt a Centrállal. Csóválja a fejét, miközben az üzletvezető köz­li, az italt kimérő egyetemista felszolgálóval, hogy — a pénz- büntetés mellett — befejezett­nek tekinti tevékenységét az üzletben. A lány elkeseredik és a jegyzőkönyv megjegyzés ro­vatába csupán annyi mentsé­get hoz fel, hogy először végez ilyen munkát. Gyenge vigasz. Fáradtak vagyunk és elke­seredettek. Fenyővári meg­jegyzi; általában hatvan- hetven százalékban találnak hibákat, a mai egyfajta csúcs. Persze a laikus számára nem feltétlenül jelentős szabály­talanságokat tártunk fel. A na­gyobb halakra,. (ha vannak ilyenek) nem is az ilyen ellenőrzések valók. Minden­esetre intő jel: hatból hat. Több helyre a jegyzőkönyvírás hosszadalmassága miatt nem jutottunk el, 1987. július 9-én, csütörtökön este, Fonyód tér­ségében, a magyar tenger partján. Bezsik László • Forgalom szempontjából csak a keddi nap a gyengébb az abaligeti Camping-étterem- ben, a többi napokon — fő­ként a déli órákban - szépen megtelik a kerthelyiség és az! étterem vendégekkel. Az iskolai — országjáró — kirándulók csak a vizsgák előtt keresték fel ezt a gyönyörű környéket, a stran­dot, barlangot, most viszont a felnőtt turistacsoportokat hoz­zák az autóbuszok, hazai és külföldi utazási .irodák szerve­zésében. A szezon — mint min- denütt — itt is nehezen indult. Lakatos Dezsőné - üzletvezető­helyettes - mondja: — Az esős, hűvös május és június miatt kezdetben alig volt vendégünk az idén. Most viszont nagy a roham. Har­madosztályú árakkal dolgo­zunk és az étlapon a ma már elfogadható harminc-negy­ven forintos ételeket is szere­peltetjük, éppen a családos vendégek miatt. A húsárut a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalattól kapjuk, amely tulaj­donosa az étteremnek. A zöld­ségfélét mi magunk szerezzük be, általában naponta és fris­sen. Sörünk mindig van, ter­mészetesen külföldi sörökkel bővítve, de ezeknek az ára is elfogadható. — Kikből tevődik össze a ven­dégkör? — A helybeliek inkább a fa­luban levő vendéglőt látogat­ják, hozzánk többnyire a pécsi kirándulók jönnek és az IBUSZ, illetve Mecsek Tourist szerve­zésében érkező turisták. So­kan itt étkeznek a lakókocsis nyaralók közül is. Ezért beve­zettük a reggeliztetést. Estei zenekar teszi hangulatossá az éttermet és a vendégek szem- mellóthatóan jól is érzik ma­gukat. Az étlap valóban viszonyla­gos olcsóságról tanúskodik. És bő választékról persze: öt-hat előételt, tízféle frissen sültet és vagy tíz—tizenkét készételt kínál a konyha, köztük könnyű ételeket is. Füzék István — fiatal sza-, kács — a kaukázusi sasilikoti ajánlja rovatunknak. ízletes és könnyen elkészíthető. A saslik sütése eredetileg faszenes ros­ton történik, vagy kerti nyárs­sütőn, de bő zsiradékban is előállítható bármilyen más ott­honi tűzhelyen. Kau­kázusi saslik üba­ligeten öt főre számítva kell hozzá 70 deka sertésszűz- (fehér) pecsenye, 2 fej vöröshagyma, 2 darab paradicsom, 10 deka füstölt szalonna, 2 darab gom­ba, hasábburgonya tetszés szerint. A szeletelt húst kisebb darabokra vágjuk, hasonló mé­retben a szalonnát is. A hús# enyhén sózzuk, borsozzuk, majd a darabokat hurkapálcikára, vagy nyársra húzzuk a követ­kező sorrendben: először a gombát, majd a húst, para­dicsomkarikát, szalonnát, egyik hagyma karikáit, majd isméi elölről és végül a másik gom-, bával lezárjuk a sort. Akár zsi­radékon, akár roston lassú for­gatással sütjük. Közben elké­szítjük a hasábburgonyát ésj apróra vágjuk a másik hagy­mát, amelyre kevés sót te­szünk és citromlevet csöpögte- tünk. Tálalásnál két szelet pirított kenyeret egymással szemben élére állítunk a tá­nyéron, közéje helyezzük a sült burgonyát, a kenyérszeletekre tesszük két végével a nyárson megsült húst és a húsra hintjük a citromos nyers hagymát, amely különös jó ízt kölcsönözi az ételnek. R. F. Hí«ft)el a ifilag e Stádiumában is Az országban több mint kétszáz brigád viseli Széche­nyi nevét, többségük képvi­selteti magát Pécsen, a nagycenki emlékmúzeum kez­deményezésére megalakult baráti körök országos tanács­kozásán. Brigádvezetőkkel beszélge­tünk Széchenyiről, a brigád­mozgalomról és saját napi munkájuk összefüggéseiről. Messze-messze kalandozga- tunk, de folyton visszatérünk az alapdologhoz. Tenni kell valamit a jelenlegi helyzet­ben, mindenkinek a maga heyén. Széchenyi szellemé­ben, a ma kívánalmai alap­ján. — Megpróbálunk minden­hol ott lenni, ahol segíteni kell, a versenymozgalomban az üzemen belül, a társadal­mi munkában is igyekszünk részt venni. Ezért is fontos, Széchenyi brigádok hogy alkalmunk van talál­kozni egymással — mondta Kardos Károlyné, a buda­pesti Tungsram Vákuumtech­nikai Gépgyár brigádveze­tője. — Annyiféle terület van, ahol a segítségünket igé­nyelhetik. Kiemelt feladatnak tartjuk a mozgássérültek tá­mogatását is. Saját mun­kánkra vonatkozóan a jobb hozzáállást, az erkölcsi tar­tást tanulhatjuk Széchenyi műveiből is — tette hozzá Tö­rök Béláné, aki a Ganz MÁVAG-ban dolgozik. — Nagyon fontosnak tar­tom Széchenyi műveinek azt a tanulságát, hogy a közem­ber is tehet, szükség is van manapság erre a buzdításra, és ha ehhez összefogás és önkéntes társadalmi munka is kapcsolódik, az különösen értékes - fogalmaz Biacsics Katalin, a Soproni Ruhagyár brigádvezetője. — Nekem különösen az tet­szik Széchenyi műveit olvas­gatva, hogy nagyon fontos, ha pontosan látjuk a célt, amiért tevékenykedünk, már- csak azért is, mert manap­ság, ebben a bonyolódó idő­szakban egyre több lehet az útvesztő a megvalósítás so­rán. Mi vállaltuk, hogy meg­szervezzük ezt a találkozót, remélem, sikerült. Vállaltuk, teljesítettük, ezért nem vár­juk, hogy dicshimnuszokat zengjenek rólunk - mondta Takács István, a Pécsi Táv­fűtő Vállalat brigádvezetője, aztán mutatja a brigádnap­lót, szerinte a mottó, amit Széchenyi István Hitel című művéből választottak ebbe, ma különösen időszerű: „Sok függ a körülményektől, me­lyeket kinek-kinek helyzeté­ben ismerni kell, nehogy eledelkeresésben mindunta­lan víz ellen evezzen, s vi­torlái szél nélkül vergölódje- nek, s ő végre éhen hal­jon . . .” Más szóval, ahogy az egyik előadás ös. lefog­lalta Széchenyi három tő mű­vét: Hit(t)el a Világ e Stá- dium-ában is. Bozsik L. vasárnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom