Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-11 / 189. szám

Villanyvonaton Budapesttől Murakeresztúrig Budapestről érkezik a Baranya expressz A dél-balatoni gyűrű 1990 végére felváltják a dízelmozdonyokat a Balatonnál A magyar vasúti szállítás 60 százaléka villamosított vonalakon történik Munkaerőhelyzet Pécsett Több a lehetőség, mint amennyien munkára várnak A dél-balatoni gyűrű a ter­vek szerint 1990 decemberére zárul be. Hogy mi is ez a gyű­rű? Nem más, mint a Budapest •—Nagykanizsa—Mura keresztúr vasútvonal villamosítása, amellyel párhuzamosan Dom­bóvár és Gyékényes között szin­tén villamosítják a vontatást, így a Budapestről kiinduló két) vonal a VII. ötéves tervidőszak; végére egybefüggő villamosí­tott vasúti rendszert alkot. Ezzel a nagyszabású munká­lattal tulajdonképpen a hatva­nas évek elején kezdődő vil i lamosítási program folytatódik. Ugyanis 1961-ben került sor csak arra*, hogy az 1931-ben induló vasútkorszerűsítés után — ekkor kezdődött meg Buda­pest és Hegyeshalom között a villanyvontatásra való áttérés — ismét nagyobb lépést tehe­tett a magyar vasút a moder­nizáció útján. 30 SZÁZALÉK Nekünk magyaroknak igazán jó hagyományaink vannak e téren, hiszen az első nagyfe­szültségű nagyvasúti villamos­rendszer megalkotása Kandó Kálmán nevéhez fűződik. Az ő tervei alapján villamosította ai Ganz Gyár a századfordulón az olaszországi Valtellina vo­nalat. Az első magyar villanymoz­dony vontatásra alkalmas sza­kasz 1933-ban készült el 188í kilométer hosszúságban a fő­várostól Hegyeshalomig. Ez­után igencsak hosszú szünet következett, majd 1961—65 kö­zött 174 kilométer, a rákövet­kező ötéves periódusokban pe­dig 395, 306, 350, a mögöttünk lévő ötéves tervben pedig 394 kilométer szakasz villamosítása fejeződött be. A jelenlegi úgynevezett dél­balatoni gyűrű teljes hosszo) 300 kilométer lesz. Ezzel bár jelentős lépést teszünk a kor­szerűbb, tisztább, gyorsabb és környezetkímélő vasúti közleke­dés felé, ám még mindig el­maradunk a kívánatos korsze­rűsítéstől. Való igaz, hogy az eddig mintegy 30 százalékra tehető villamosított vonalakon bonyo­lódik a magyar vasúti személy-, és áruszállítás hatvan százalé­ka, ez azonban mit sem vál-j toztat azon, hogy vasútvilla- mosításban jelentősen elmarad­tunk nemcsak Nyugat-Európá- tól, de jó néhány környező szo­cialista országtól is. Minden bizonnyal az még hosszú ideig csupán álom marad, hogy olyan arányt érjünk el a vasút- villamosítás terén, mint Svájc — ahol az összes vonalak 99 százalékán korszerű villanygé pék szaladnak — de az egész közlekedési infrastruktúra szem­pontjából döntő tényező, hogy gazdaságosabb, gyorsabb le­gyen a vasúti közlekedés. DRÁGA, DE MEGTÉRÜL Csak érdekességképpen és' az összehasonlíthatóság kedvé­ért érdemes megemlíteni, hogy például tíz évvel ezelőtt Auszt­riában már 46 százalékot, Bul­gáriában harminckettőt, Hol­landiában pedig 60 százalékot képviseltek a villamosított vo­nalak a vasúti hálózatból. Va­lószínű a nem megfelelő nem­zetközi illeszkedés is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időszak­ban jelentősen visszaesett a hazánkon áthaladó vasúti tranzitforgalom, csökkent a; vasút devizatermelő és de­vizakímélő képessége. Hazánkban jelenleg 1900 kilométer a villamosított vona­lak hossza, és ez mintegy fele­fele arányban oszlik meg azi egy, illetve kétvágányú szaka­szok között. E téren is van még tehát tennivaló, mert a nagy áteresztőképességű kétvágányú szakaszok legalább olyan fon­tosak, mint maga a villany­vontatás. Persze, a vasút korszerűsíté­se, legyen szó bármilyen faj­ta munkáról, igen költséges do­log, amely azonban hasznos befektetésnek bizonyul. Ha a dél-balatoni gyűrűn — a ter­vek szerint 1990 végére — tel­jes hosszban áttérnek a dízel- mozdonyokról a villanyvonta­tásra, prognosztizált áron évente 600 millió forintra rúg a vontatási önköltség csökken­tése, s mintegy 30 ezer tonna gázolaj kiváltására is módot nyújt a korszerűbb, gazdasá-, gosabb üzemelés. Jelenleg a vasútvillamosítók Székesfehérvár állomásának át­alakítását fejezték be, már ami a villamosítást illeti. Csupán az állomás területén 80 kilomé­ter vezetéket kellett kihúzni. Az oszlopállítókat nem egyszer hozta nehéz helyzetbe, hogy a vágányok alatt és között a régi kábelek semmiféle rajzon, nem voltak feltüntetve, s ter­mészetesen, úgy kellett elvé­gezni minden munkát, hogy a nagy jelentőségű vasúti csomó­pont működése ne szüneteljen, ne akadozzon a forgalom. A CÉLPONT: A BALATON A tervek szerint a karácsonyi forgalom már villanyvontatású szerelvényekkel történik Buda­pest és Székesfehérvár között. Ebben az évben az oszlopállí- tók Fonyódig jutnak el, miköz­ben a nagyobb sebességre való áttérés miatt pályakorszerűsítési munkákat is el kell végezni. Nehezíti a helyzetet, hogy nyáron — a nagy balatoni ide­genforgalom miatt — nem le­het folytatni a munkát, mert az — vasúti szaknyelven szólva —■’ vágányzárakkal járna együtt. A tervek szerint azonban a jövő év végéig már Siófokig villanymozdonyos vonotok szál­lítják az utasokat az eddigiek­nél gyorsabban és kényelme­sebben. Szigethy András nünk a gyárat, és ez megle­hetősen nagy feladat. Nem oldódtak még meg savellá­tási gondjaink. A technológia ugyanis jelentős mennyiségű sósavat igényel. A folyamat végén ez szinte teljes egészé­ben visszanyerjük, de a fel­töltéskor komolyabb adagra lenne szükségünk. Hogy az alacsony világpia­,,Kérem Önöket, hogy meg­élhetési gondjaimon segítse­nek. Olyan munkahelyre len­ne szükségem, ahol legalább 9—10 000 forintot tudok ke­resni" — az idézett kérelem címzettje a Baranya Megyei Tanács Munkaügyi Szolgáltató Irodája, a levél tartalmazza a munkát kereső nevét, korát, szakképzettségét. Az iroda szá­mítógépe kilistázza a pécsi vállalatok munkaerőigényét, a kínált bért, de a levélíró ezek között aligha találna fizetési elképzelésének megfelelőt, ki­véve, a föld alatti bányamun­kákat. Az ajánlott bérekben nagy a szóródás: lakatost, ácsot, kőművest 3500—7000-ig, betanított munkást 2500— 7000-ig, adminisztrátort 2300— 3900-ig vesznek fel. Illetve vennének, ha a kínálati olda­lon találnának megfelelő munkavállalót. Az irodánál munkára jelentkezők több mint hatvan százaléka szakképzet- len és összességében is jó­val kevesebb, mint az alkal­mazni kívántak száma. — Pécsett egy-két évtizede az a helyzet, hogy több a munkalehetőség, mint ameny- nyien munkára várnak, illetve munkahelyet akarnak változtat­ni — mondja Schmidt Károly, a Munkaügyi Szolgáltató Iro­da vezetője. - A munkaerő­éhség ellenére a munkálta­tók igényesebbek lettek, a bi­zalmat keltő munkakönyv az alkalmaztatás feltételévé vált. Míg korábban, még egy fél éve is, többnyire a dolgozók mondtak fel, most megindult a vállalati mozgás. Üzemrész-megszüntetés, át­szervezés vagy egyéb elbocsá­tás miatti létszámleépítést, ha több mint tíz főt érint, há­rom hónappal a felmondási idő kezdete előtt kötelező az irodánál bejelenteni. S ha ez utóbbi letelik, akkor helyébe léphet az állam által fizetett meghosszabbított felmondási idő, ami legfeljebb hat hó­napig tarthat. — Az első ilyen eset a Ba­ranya Megyei Moziüzemi Vál­lalatnál fordult elő - kezd az új rendelkezés pécsieket érintő eseteinek ismertetésébe Schmidt Károly —, tizenkét szellemi foglalkozásúnak kel­lett máshol munkát keresnünk. Közülük egy híján eddig mind­egyiknek megoldódott az ál­lásügye, de még benne va­gyunk a hat hónapban. A Közúti Gépellátó Vállalat pé­csi üzemegysége megszűnt, a tizenegy főből még ketten a meghosszabbított felmondási időt töltik. Érdekes eset volt a baromfifeldolgozó üzemrész­ei árak mellett nem nagy üz­let nyersanyagot gyártani, ezt Minnováéknál pontosan tud­ják. De, mint Szőke Attila hang­súlyozza, a náluk gyártott alap­anyagtól a késztermékig csak néhány lépés vezet, s ennek megtételére keresik az utakat, esetleg külső cégekkel mű­ködnének együtt, vagy vegyes­vállalatot hoznának létre. A megszüntetése: a pécsi Me­zőgép ugyanazért a bérért, ugyanabban a szakmában, jó munkakörülmények között fog­lalkoztatta volna mind a tizen­hét főt, sőt egy komlói cég pécsi munkahellyel szintén át­vette volna egyben a csopor­tot, de ők nem éltek egyik lehetőséggel sem, inkább kü- lön-külön helyezkedtek el, il­letve próbálnak elhelyezkedni. A bejelentési kötelezettség nem egy vállalatot riaszt, s kihasználva a jogszabály nem egyértelmű voltát, igyekeznek kibújni alóla: egyszerűen ar­ra törekszenek, hogy ne jöj­jön össze tíz fős leépítés, te­hát szétaprózzák — ha kell, a száznál többet is! A dol­gozók szempontjából sokkal emberségesebb eljárás a meg­hosszabbított felmondási idő igénybevételét biztosítani, ugyanakkor a vállalatra néz­ve ez semmiféle hátrányos következménnyel nem jár. A városi tanács munkaügyi osztályára a Pécsett foglal­koztatott kilencvenezer aktív kereső háromnegyedéről fut­nak be adatok. 16 vállalati, rendszerint működő gazdálko­dó egység szolgáltatja. — A várható mozgás rövid távú előrejelzésére alkalmasak ezek a vállalati számok — mondja Engler Erzsébet fő­előadó. — A vállalatok ösz- szességében létszámemelkedést terveznek, de ez a növelési igény mérsékeltebb, mint ko­rábban volt. Ezt jelzi például, hogy 1986. december 31-én 1815 hiányzó létszámot jelen­tettek, a felvenni kívántak szá­ma ezzel szemben mindössze 1200. A szabályozó rendszer, a belső tartalékok, úgy néz ki, a visszafogásra ösztönöz­nek. A munkaerő-keresleti piac bizonyos mértékű szűkülése tendenciaként jelentkezik. A vállalatok kétharmadára a dolgozói létszám szintentar- tása a jellemző, bár van, ahol csak kényszerűségből: példa erre a kereskedelem el­adó hiánya. Mint ahogy a Munkaügyi Szolgáltató Iroda adatai mutatják, a hiányzó lét­szám nagy része szakmunkás. — Pécsett a szakemberhiány egyik forrását az oktatás és a város qazdasáqi szerkeze­tének különbözőséaében lá­tom, és ez nemcsak szakmun­kás- és középszinten jelentke­zik, hanem felsőszinten is — állapítja meg Krassói József, a munkaügyi osztály vezetőie. A kilencvenes évek eléién ismét demográfiai csúcs vár­ható, ekkor lesznek pályakez­dők eay naqyobb létszámú korosztály tagjai, a hetvenes évek közepén születettek. A tűzálló anyag kemence bé­léstestek, ipari kerámiák elő­állításában kiválthatná a mé­regdrága importot. A továbblépés lehetőségét a bauxit mind többirányú föl- használása mellett a mellék- termékek széles körű haszno­sítása jelentheti. A vegyipar­ban ugyanis örök probléma, hogy valamit oldatba vigye­kereslet-kínálat eltéréseiből adódó foglalkoztatáspolitikai nehézségek megoldására az ABMH csomagtervet dolgozott ki. Erről tájékoztat Krassói Jó­zsef: — Az első fázis már meg is valósult: a közhasznú mun­kavégzés bevezetése már nap­jaink témája. Szintén 1987. évi szándék megyénként a gazdaságkorszerűsítési bizott­ságok létrehozása. További lé­pés a foglalkoztatási alap bevezetése és az elhelyezke­dési támogatás kiterjesztése a pályakezdőkre is. Ez utóbbi 1989—90-re várható. A megváltozott munkaképes­ségűek elhelyezése, átképzése szintén fájó pont: 1985-ben 192-en, 1986-ban 216-an, 1987 első négy hónapjában 71-en fordultak segítségért a városi rehabilitációs bizottság­hoz (amelyben a munkaügyi osztályt Engler Erzsébet kép­viseli.) Mindössze 89 megvál­tozott munkaképességűnek si­került munkát találni, a töb­biek átmeneti vagy rendsze­res szociális járadékosok. — Vb-határozat alapján vizsgáltuk, hogy a bányavál­lalatok megváltozott munka- képességű dolgozóit hogyan és mire lehet átképezni — ismerteti 3500 kérdőív törté­netét Engler Erzsébet. — A MÉV-hez, az MSZB-hez és a Bányászati Aknamélyítőhöz eljuttatott kérdőívekből mind­össze ezer érkezett vissza, s ebből csupán százon találtunk érdemleqes választ. Az eze­ket kitöltők közül néhány fő iutott el a székesfehérvári re­habilitációs központ tanfolya­mára és a Csepel Művek át­képzési tanfolyamára. Pécsett folyamatosan csök­ken a bedolgozók száma: a városi tanács adatai alapján a nők, diákok, nyugdíjasok igényelnék, ugyanakkor nincs vállalkozó vállalat. A hagyo­mányos bedolgozói tevékeny­ség helyébe nem lépett újabb. Érthetetlen a rugalmas mun­kaidőrendszerek és foglalkoz­tatási formák alkalmazásától való idegenkedés. Krassói Jó­zsef szavaival: gazdasági kényszernek kell bekövetkeznie, ráolvasással nem megy a ter­jesztésük. Pedig ahol eddig bevezették, ott dolgozók és munkaadók egyöntetűen csak jót tudnak mondani a rugal­mas munkaidőrendszerekről: fegyelmező, jobb. gyorsabb munkára ösztönző hatásukról és ugyanakkor nem megve­tendő emberi oldalukról. a szabadon végzett munkáról. L. Cs. K. nek. Itt pedig minden oldott állapotban áll rendelkezésre. Az egyik ilyen aranybánya a kalcium-klorid lehet. Ezt pil­lanatnyilag — tisztaságától, nedvszívó képességétől függő­en — tonnánként 10—25 ezer devizaforintért hozzuk be kül­piacról. Ideális eszköze a té­li sikosságmentesítésnek. Mí­nusz húsz fok Celsiuson fagy meg — szemben a ma általá­nosan használt nátrium-klorid- dal, melynek mínusz hét fok a fagyáspontja. Környezetkímé­lő, kezelése viszonylag egy­szerű, a sószóró autók sze­rény költséggel, gyorsan át­alakíthatok. Egyelőre mégis kevesen érdeklődnek az anyag és módszer iránt. A bauxit kalcium-karbonát tartalmát pe­dig a gipszgyártásban hasz­nosítani a hazai bányászat mellett pazarlásnak tűnik. A vasoxid, mely 18—20 százalékban tartalmaz szeny- nyező anyagokat, jóformán csak a kohókban hasznosul­hat. A pécsieknek azonban sikerült egyszerű tisztítási el­járást találni, így pigment ál­lítható elő, készülhetnek ugyancsak külhonból behozott színes betonkockák díszbur­kolatokat kiváltó hazai darabok, illetve színezhető vele a barna cserép. Sz. Koncz I. Fehérbauxit — gyártás előtt Felgyorsult a munka a Minnovánál A fehérbauxitot előállító tartálysor már felépült □ 1987. július 11., szombat HÉTVÉGE Fehérbauxitból — vagyis a három százaléknál kevesebb vasoxidot tartalmazó bauxit- ból — vízmentes olumínium- kloridot lehet előállítani. Ez viszont, ha fölváltja a timföl­det, az alumíniumkohászat rendkívül magas villamosener- gia-igényét kétharmadára mérsékli. Ha a vasoxidtarta- lom két százaléknál is kisebb, akkor olyan tűzálló alapanya­got nyerünk, mely jóformán mindenütt használható, ahol kemencék, kazánok üzemelnek. Egy magyar szabadalomra alapozva 250 milliós beruhá­zással fehérbauxit előállító üzemet épít Pécsett a Komp­lex Ásványvagyon-hasznosítási Közös Vállalat, a Minnova. — A munkálatok eléggé előrehaladott szakaszhoz értek — vezet körül a telepen Sző­ke Attila üzemvezető. — A vastalanító kolonnasor két hó­napon belül elkészül. Már megvan a bontóberendezés és a bepárló alapozása, hama­rosan befejeződik az acélszer- kezet építése is, utána pedig helyükre kerülhetnek a gépek. Augusztusban a tartályparkot is ide szállítják a gyártók. Persze, csövekkel, villamos ve­zetékekkel még be kell erez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom