Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-11 / 189. szám
HÉTVÉGE Füstölünk - nem füstölünk? Július 1-jén lépett életbe a jugoszláviai Vajdaságban dohányzás elleni törvény. Eszerint, ezentúl tilos dohányozni a nevelő, oktató tevékenységre, az egészségvédelemre szolgáló helyiségekben, üléstermekben, váróhelyeken, önki- szolgáló éttermekben, tej- és gyümölcsbárokban, autóbuszon és liftben, valamint ott, ahol ezt az arra felhatalmazott szervezetek megtiltják. A tilalmat megszegőket jelentős pénzbüntetéssel sújtják. A külföldi turistákat sem kíméli a törvény, ha megszegik a füsttilalmat, a helyszínen 2 ezer dínáros bírsággal is sújthatják őket. Természetes, hogy a rendelkezést vegyes érzelmekkel fogadták. A 7 Nap című jugoszláviai magyar nyelvű újságban az egyik újságíró így háborog: ,,A dohányos még nem kutya, akinek ki kell mennie az udvarra, ha rájön a szükség". Igaz, ugyanez az újságíró bevallja, hogy a dohányosok valóban sokszor képtelenek belátni, hogy a nyilvános, vagy a munkahelyeken való dohányzással embertársaik egészségét is veszélyeztetik, nemcsak a sajátjukét. „Ezért kellett megszületni a törvénynek" — írja. A dohányzást visszaszorító akció lám egyre több országban terjed. Egyre inkább teret kap a kutatók véleménye, hogy a dohányzás nemcsak ön-, hanem közveszélyes szenvedély. Az USÁ-ban például már régóta egyik korlátozó intézkedést a másik után hozzák ellenük. Legmesszebbre a New York állambeli Nassau megye hatóságai mentek, itt valóságos elkülönítő rendszert léptettek életbe. A megyei hivatalokban a nikotin rabjai számára külön épületszárnyakat, szobákat, mosdókat jelöltek ki. Más országokban is már régóta természetesnek veszik, hogy munkahelyeken tilos a dohányzás. Svédországban élő ismerősök mesélték, — mindketten egy nagy irodaházban dolgoznak — hogy az egész húszemeletes épületben tilos a dohányzás, egyetlen helyiséget jelöltek ki e célra. így hozzászoktak, hogy az első cigarettára munka után otthon gyújtanak rá. A nemdohányzókat védő intézkedések pedig azért terjednek egyre inkább, mert kutatások bebizonyították, hogy a passzív dohányzás is lehet káros, sőt halálos. Mi a helyzet nálunk? Nemrég az egészségügyi újságírók számára tartott továbbképzésen előadókként résztvettek a legfelsőbb egészségügyi vezetés képviselői. A dohányzással kapcsolatban álláspontjuk az volt, hogy a tárca nem szándékozik különböző tiltó rendelkezéseket és szankciókat életbe léptetni. Inkább, a munkahelyi vezetőket kell megnyerni ahhoz, hogy a helyi lehetőségekhez, adottságokhoz igazítva léptessenek életbe korlátozásokat. Itt a megyénkben, a HNF lépett elsőként, aki felhívással fordult a vezetőkhöz, a város lakóihoz, hogy támogassák a dohányzás visszaszorítására, a nemdohányzók védelmére indított mozgalmat. A felhívás a Dunántúli Napló április 28-i számában jelent meg. A mai napig nem tudni, sikerült-e valahol is a felhívásnak érvényt szerezni? Miskolcra indul a villanymozdony vontatta szerelvény a pécsi főpályaudvarról. Cikkünk a vasútvillamositásról a 7. oldalon. Fotó: Läufer László Hálózatszerelők Az UAZ egy utolsót döccen- ve megáll. Jókora utat tettünk meg a még zöldellő búzatáblában. Kocsi nyomsávon jöttünk, magunk mögött hagyva a kukoricatáblákat, melyek soraiban fürdőruhás diákok fattyaztak. Urszics István munkavezető sajnálkozva tárja szét a karját: — Nem \ tudtuk megvárni, míg learatják a búzát. Sürgős munka ez. Pont azok várják nagyon, hogy elkészüljünk, akiké a búza, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát.- Új szárító épül a kombinát sátorhelyi üzemében — mondja Wéber József, a DÉDÁSZ Pécsi üzemigazgatósága hálózatszerelési osztályának vezetője. — Ahhoz kell az energia. A párás levegőben is ide látszik két daru. Szünet nélkül dolgoznak, készül a szárító. A hálózatszerelési osztály munkásai áprilisban megépítettek egy transzformátor állomást és a mchács-majsi 20 kV-os vezetékről leágaztatva 1,2 kilométer hosszú vezetéket. Erről kapják az energiát a szárító építői. Rögtön utána 1,5 kilométer hosszon kicserélték a régi, faoszlopos, fakereszttartós vezetéket betonoszloposra. A csere részben a belépő szárító, részben a környék üzembiztos energiaellátását szolgálja. Ottjártunkkor a munka utolsó fázisánál tartottak: még egykét faoszlopot kellett kivenniük a földből, illetve eltakarították a régi vezeték nyomait, hogy a gazdaságnak minél előbb átadhassák művelésre a régi vezeték helyét. — Falun nőttünk fel, többségben ott is lakunk, gazdálkodunk, tudjuk, mit jelent földdel, állatokkal dolgozni, ezért is igyekszünk minél kevesebb gondot okozni — mondja Urszics István, aki már 34 éve hálózatszerelő. — Itt a fejőshez kellett igazodnunk. Reggel nyolckor kapcsoltuk ki a vezetéket, de kettőre már újból áramot kellett adnunk, mert szükség volt rá a tehenészetben. Tvlem is oly rég egy kukoricatáblában építettünk új vezetéket. Mentünk a kombájnok előtt, mutatva, hogy hol lesz a nyomvonal, ők meg silózták mögöttünk a kukoricát. Ha mór beérni nem tudott, legalább ennyi haszon legyen belőle ... A nagy eső miatt megduzzadt Borza-patak közelében ásták ki az utolsó portál oszlop helyét. A 30 fokos melegben különösen tisztességes méretnek tűnik ez a gödör: hossza 380 centiméter, a szélessége 80 cm, a mélysége pedig 220. A portál oszlop kereszttartóval összekapcsolt két bakoszlopból áll, a súlya ötven mázsa. Daruval állítják fel, de a vezetéket kézzel emelik rá. — Van súlya a vezetéknek — mondja Bárteimesz Viktor —, hatvan kilót kell megemelnünk az oszlop tetején, méghozzá oldalról. Ha előszörre nem sikerül, jobb, ha az ember kifújja magát, vár egy kicsit és csak aztán próbálja újra. A 19 éves fiatalember Villányból jár dolgozni. Érte is, mint társaiért, akikkel találkoztunk — Márta Sándorért, Márta Béláért, Szentkuti Károlyért, Kosztics Lászlóért — minden reggel megjelenik az UAZ. Hét órakor munkakezdés van, bárhol dolgoznak. Ipacsfáról, Siklósról, Egyhá- zasharasztiból, Villányból járják az üzemigazgatóság területét. Három hónapon át tíz óra a munkaidő. Véleményük szerint jó ez így, mert nyáron hosszabbak a nappalok, délután még sokmindent meg lehet csinálni. Péntektől pedig elvileg szabadok, de többnyire dolgoznak, mert rengeteg a megrendelésük, gmk-znak is. Norma alapján megállapított órabér a keresetük alapja, amelyre rájön a teljesítményprémium. Ha a kiadott munkát hamarabb és jól elvégzik, nem járnak rosszul. S ez a munkavezetőség hosszú idő óta mindig 100 százalék fölött teljesít. A Sátorhely környéki munkaterületen sem azt nézték, hogy ki a szerelő, ki a betanított munkás. Ha a gödröket kellett ásniuk, beálltak mindannyian a markoló után. Az oszlopra persze csak az megy föl, akinek ez a szakmája. Az elmúlt napokban vendégmunkása is volt a csapatnak. Bánfai Imrét a Mohácsi Költségvetési üzemtől kérték kölcsön az MTZ-vel együtt, mert az ő gépük tönkrement. — Az esős napokban nehezen haladtunk - magyarázzák. — Nagyon rosszkor jött a géphiba, de szerencsére a mohácsiak kisegítettek bennünket. Derékig ' érő vízben dolgoztunk, de inkább nekivetkőztünk és kihoztuk az utolsó faoszlopokat is. A jövő héten mór Berkesd környékén leszünk. Teljes az egyetértés köztük abban is, amit kifogásolnak. Az 1953 óta változatlan havi 521 forint külszolgálati pótlékot és a munkaruha minőségét. A kesztyű és a bakancs hamar tönkremegy. Az ebédről nem sok szó esik.. Nem is érdemes erre törekedni, mondják, mert ők mindig akkor és ott esznek, ahol vannak, ahol éppen van idejük. Bent az UAZ-ban, vagy a táblák szélén, netán egy városi falatozóban. Kerülőt teszünk Mohács felé. Végigjárjuk azokat az utcákat, amelyekben szintén az elmúlt napokban dolgoztak, akkor, amikor annyira esett az eső, hogy odakint a határban sehogysem boldogultak. Átépítettek egy transzformátorállomást és több utcában kicserélték a csaknem 30 éves faoszlopos vezetéket. Munkájuk nyomán esténként higanygőzlámpák gyúlnak a Hunyadi, a Kálvin, a Bocskai és a Jókai utcában .. . Török Éva Helyükre kerülnek a nagyfeszültségű vezetékek Jelenleg a berkesdi határban állítják az oszlopokat a hálózatszerelők
