Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-05 / 153. szám

1987. június 5., péntek Dunántúli napló 3 Megállíthatók a romlás folyamatai Környezetvédelmi világnap . . ■ — * ■ — ■ ■— Az utóbbi évtizedekben egy világméretű probléma kibontakozásának vagyunk tanúi: a ter­mészeti környezet egyensúlyának viszonylagos megbomlásáról, a jelen és a jövendő nem­zedékeket fenyegető veszélyekről van szó. A föld, a víz, a levegő elszennyeződése, az élő­világ és a táj károsodása, a települési környezet minőségének romlása elemi erővel tört a világ legégetőbb problémáinak sorába. —.. . — « ■ Batthyány Kázmér Pécs díszpolgára Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete által 1972. június 5- én, Stockholmban rendezett el­ső környezetvédelmi világkon­ferencia összegezte a világ környezeti állapotának helyze­tét, a tennivalókat. Rámutatott arra, hogy minden állam kor­mányának kötelessége a kör­nyezet megőrzése, fejlesztése, az emberek jólétének és gaz­dasági fejlődésének előmozdí­tása. Az ENSZ javaslatára azóta minden év június 5-én megemlékeznek a környezetvé­delem fontosságáról, mint az emberiség jelenét-jövőjét, létét befolyásoló fő kérdések egyi­kéről. Magyarországon a párt-, az állami és társadalmi szervek a környezeti ártalmak elleni védekezés fontosságát, illetve megelőzésük szükségességét időben felismerték. A környe­zetvédelem szakterületei kez­detben elkülönülten fejlődtek. Az 1960-as évek elején felerő­södött a jogi szabályozás a környezet egyes tárgyainak vé­delme terén. így például tör­vényt alkottak a földvédelem­ről, az erdőkről és a vad- gazdálkodásról, a vízügyről, illetőleg törvényerejű rendele­tet a természetvédelemről. Átfogó környezetvédelmi te­vékenység az 1970-es évektől bontakozott ki. 1975-ben az MSZMP XI. kongresszusán el­fogadott programnyilatkozat ki­mondta: ,,Az állami, a válla­lati és a társadalmi szervek, valamint a lakosság összefo­gásával fokozzuk a természet védelmét. Létrehozzuk a kör­nyezetvédelem olyan rendsze­rét, amely nemcsak a károso­dásnak állja útját, hanem a fejlődést is biztosítja." Az országgyűlés 1976. már­cius 19-én megalkotta az em­beri környezet védelméről szó­ló törvényt, amely a környe­zet természetes és mestersé­ges elemeit a maguk komple­xitásában helyezi jogi véde­lem alá. így részletesen ren­delkezik a föld, a víz, a le­vegő, az élővilág, a táj és a települési környezet védelmé­ről; a környezetvédelemre vo­natkozó előírások megsértése miatti felelősségről; a környe­zetvédelem irányításáról és szervezetéről. A törvény a kör­nyezetvédelem alapvető jog­szabálya. A Minisztertanács a környe­zet- és természetvédelem ha­tékonyabb összehangolása és ellenőrzése érdekében 1977. október 1-jei hatállyal létre­hozta az Országos Környezet­és Természetvédelmi Tanácsot (OKTT), valamint az Országos Környezet- és Természetvédel­mi Hivatalt (OKTH). 1978— 1979-ben megalakultak és megkezdték munkájukat a me­gyei környezet- és természet- védelmi bizottságok. Működé­süket függetlenített környezet- védelmi titkárok segítik. Az OKTH 1979. október 1-jével kialakította területi felügyelő hálózatát, majd 1981. január 1-jétől a Környezetvédelmi In­tézetet és annak regionális mérőállomásait. A Minisztertanács 1979-ben meghatározta az emberi kör­nyezet védelmével kapcsolatos tevékenységek irányítását, ki­alakult a feladatok megosz­tása, elhatárolása és az eh­hez igazodó felelősségrend­szer. A környezet- és termé­szetvédelemmel összefüggő ágazati és hatósági teendő­ket a jogszabályokban meg­határozott államigazgatási szervek látják el. A Minisztertanács 1980. feb­ruár 17-én jóváhagyta az Or­szágos Környezetvédelmi Kon­cepciót és Követelményrend­szert. E fontos dokumentum nagy távlatra meghatározza az állami környezetvédelmi politi­kát, valamint azokat a konk­rét célokat, követelményeket és eszközöket, aemlyekkel meg tudjuk őrizni az ember szá­mára nélkülözhetetlen környe­zeti feltételeket. A koncepció a környezetvédelmi törvény végrehajtásához ad irányelve­ket. 1980-1982-ben a kör­nyezetvédelem egyes részterü­leteiért felelős országos szer­vek és a megyei tanácsok is kidolgozták az ezredfordulóig terjedő elgondolásaikat. A környezetvédelmi célkitű­zések megvalósítása jelentős költségráfordításokat igényel. Ezért az Állami Tervbizottság 1981. január 1-jével Központi és Tanácsi Környezetvédelmi Alapot hozott létre. Ennek fel- használása elősegíti a szeny- nyezett területeken élő lakos­ság életkörülményeinek javítá­sát, a környezeti ártalmak megelőzését, a bekövetkezett károk csökkentését, a környe­zetvédelem egyes feladatainak megoldását. A Környezetvédel­mi Alap döntő hányadát a levegőtisztaság-védelemre, a veszélyes hulladékok káros ha­tásainak csökkentésére, a zaj- és rezgésvédelemre, valamint a védett természeti értékek meg­őrzésére kell fordítani. Az országgyűlés 1985-ben megalakította a Településfej­lesztési és Környezetvédelmi Bi­zottságot, ezzel az OKTT mű­ködése megszűnt. A Miniszter- tanács 1985-ben növelte az OKTH elnökének jogkörét, ked­vezőbb feltételeket teremtve az egységesebb és eredménye­sebb környezetvédelmi tevé­kenységhez. Az elmúlt időszak­ban megtörtént a környezet- védelem több szakágazati te­vékenységének szabályozása, illetve a meglévő jogszabályok korszerűsítése (pl. veszélyes hulladékok ártalmatlanítása, természet-, zaj- és rezgésvé­delem, vízminőség-, levegőtisz­taság-védelem). Ezek alkalmas kereteket adnak a hatósági tevékenységre, de érvényesítésük gazdasági feltételei jelenleg még korlátozottak. A környezetvédelem komplex feladatait első alkalommal a népgazdaság VI. ötéves tervé­ben dolgozták ki átfogóan. A terv az aktív megelőzést, to­vábbá a termőföld, a víz és a levegő minőségének meg­óvását, a leginkább szennye­zett térségek védelmét helyez­te előtérbe. Az országgyűlés nyári ülés­szakán várhatóan áttekinti, a környezet- és természetvéde­lem eredményeit, a feladato­kat, valamint az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal munkáját. A tapaszta­latok és a vizsgálatok azt mu­tatják, hogy hazánkban a kör­nyezet egyes elemeinek ked­vező irányú változása mellett a környezet minőségének rom­lását néhány területen nem sikerült megállítani. Kedvező, hogy folytatódott a meliorá­ciós és rekultivációs tevékeny­ség, nőtt az erdő- és a vé­dett természeti területek nagy­sága, mérséklődött a termő­földművelés alóli kivonása, fel­erősödött azonban a talaj fi­zikai, kémiai károsodása. A vízminőség helyenként javult, de a felszín alatti vizeink — elsősorban a talajvíz —- ve­szélyeztetettsége tovább növe­kedett, s ez rontja az egész­séges ivóvízellátás feltételeit. A légszennyezés szilárd összete­vőinek mennyisége csökkent, a gáznemű anyagok kibocsátása nőtt. Az utóbbi években rom­lott az erdők egészségi álla­pota. A veszélyes hulladékok biztonságos kezelését és ártal­matlanítását szolgáló létesít­mények megvalósítása csak a kezdeténél tart. Jelentősen fej­lődött a települési szilárd hul­ladékok szervezeti gyűjtése. Emelkedett a környezeti zaj és rezgés mértéke. A környe­zet növekvő terhelésének egész­ségügyi következménye és ked­vezőtlen gazdasági hatása ná­lunk is érzékelhető. A környe­zetvédelem mind nagyobb fi­gyelmet kap a politikai és ál­lami munkában. A gazdálko­dó szervezetek lehetőségeikhez mérten gondot fordítanak a követelmények betartása. A VII. ötéves népgazdasági terv kiemelt célként rögzíti a veszélyes hulladékok ártalmat­lanításának megoldását, a sú­lyosan veszélyeztetett térségek, települések légszennyezettségé­nek mérséklését, az ivóvízbá­zisok fokozott védelmét. A leg­sürgetőbb feladatok végrehaj­tására akció- és cselekvési programok készültek. Ezek megvalósításával a környezet állapota egyes területeken szá­mottevően javítható, más he­lyeken mérséke.lhetők, illetve megállíthatók a romlás folya­matai. Dr. Polgár Antal Baranya Megyei Tanács Környezet- és Természet­védelmi Bizottság titkára Közéletünkben a városok még a reformkorban is alá­rendelt szerepet játszottak. A vármegye, a feudális ne­messég, illetőleg a főnemes­ség gyakorolta a politikai hatalmat, képezte a társa­dalom elitjét. Szembenállá­suk a városokkal közismert. Megindult azonban a harc a 19. század fordulója kö­rül a polgáriasodásért, a társadalmi berendezkedés át­alakításáért. A köztudatban a liberális ellenzék vezérei közül általában Széchenyi István, Batthyány Lajos, Kos­suth Lajos neve él, a baranyai érdekeltséggel is rendelkező Batthyány Kázmérról, aki a reformkor utolsó évtizedében a siklósi és a ma Pécshez tartozó üszögi uradalom bir­tokosa volt, már sokkal ke­vesebbet tud. Jogos a kérdés tehát, mi késztette Pécs vá­ros tanácsát arra, hogy az 1845. október 10-én tartott ülésén Batthyány számára a polgárlevelet felajánlja, illet­ve Siklósra címezve neki meg­küldje. A választ Batthyány Káz­mér közéleti tevékenységé­ben, politikai állásfoglalásai­ban, az átalakulás érdeké­ben végzett gyakorlati meg­valósulásban kell keresnünk. Mindezekről azonban köze­lebbi tudomást is kellett sze­rezni, személyét közelebbről is meg kellett ismerni, ami a hírközlés akkori fejlettsé­gében nem is volt olyan egy­szerű dolog. Batthyány ugyanis nem élt Magyaror­szágon, birtokain csak rit­kán jelent meg. Nemzeti ér­zésének erősödésével azon­ban nemcsak lélekben, ha­nem a valóságban is köze­ledett az országhoz. Az or­szággyűlés idején 1843-44- ben Pozsonyban, 1845-ben Pesten telepedett le. Nem­zeti érzéseiről, politikai ma­gatartásáról információt a város többek között 1845 au­gusztusában szerezhetett, amikor a Pécsett tartott Ma­gyar Orvosok és Természet­vizsgálók VI. Országos Kong­resszusán megjelent és el­képzeléseit ünnepi beszédé­ben nyilvánosságra hozta. Korának feladatait egy mon­datban foglalta össze: ,,Ha­zánk kifejlődésében iparkod­ni, a külföld legmíveltebb nemzeteit utolérni, miket azoknál virágozni látunk lé­tesíteni: korunk jellemző bé­lyege." A részletezésben em­líti a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az iparban és a kereskedelemben ta­pasztalható élénkülést, a társadalmi élet különböző területein tapasztalható vál­tozásokat. Mirídezek alapjá- ként fogta fel a tudomány szerepét. Büszke örömmel üdvözölte a tudomány kép­viselőit, akik a természet tör­vényeit kutatják és terjesztik, az ismereteket a nemzet „vé­rébe öntik." A kongresszus résztvevőit a siklósi várba meg is hívta, ahol további eszmecserére, a nézetek ütköztetésére ke­rülhetett sor. A polgárságot a Védegylet körüli tevékenysége foglal­koztathatta a legtöbbet, amely országos vezetőségé­nek elnöke, Kossuth igazga­tója volt. Miután az uralkodó az 1843-44-es országgyűlé­sen a liberális ellenzék kez­deményezte, a magyar ipart védő vámrendszert nem volt hajlandó létrehozni, kényte­lenek voltak a harcot társa­dalmi útra terelni. A létreho­zott egyesületi rendszer tag­jai vállalták, hogy hat éven keresztül csak hazai iparter­mékeket vásárolnak. A meg­növekedett kereslettől vár­ták a fellendülést, a verseny- képesség kialakítását. Baranyában Pécsett és Sik­lóson alakult egy-egy helyi egyesület, amelynek titkára is egyik alkalmazottja lett. A pécsi Madarász-féle vasgyár működését részvényvásár­lással támogatta. Minden bizonnyal értesült a város Batthyányinak az 1843-44-es országgyűlés fő­rendi tábláján, a szabad ki­rályi városok érdekei mellett történő felszólalásáról is, me­lyekben e városok jogainak kiszéles.tését, az országgyű­lésen történő nagyobb kép­viseletét követelte. A tanácsülésen hozott ha­tározat indoklásában ezek az elemek azonosíthatók. A ko­rábban feltett kérdésre a választ benne meg is talál­hatjuk: „A honi ipar, gazda­ság, és ezekkel járó közbol- dogság előmozdításában be­bizonyított fáradhatatlan munkássága, a polyáriaso- dás, és nemzeti életünk kifej­tésében kitüntetett férfias, és sikeres törekvése, honunk serdülő intézeteire nagy­lelkűig, és önzés nélkül szánt tetemes áldozatai . . ." azok, amelyek személye iránt az érdeklődést felkeltették. Há­la, rokonszenv és együttér­zés, ami a polgárlevél ado­mányozásához vezetett. Batthyány válaszleveléből a kitörő öröm sugárzik. Rávilá­gít az arisztokrácia és a pol­gárság között húzódó mély szakadékra, melyet neki si­került átlépnie. Aki „az aris- tocratai rangkórság ködeiből, mint egy kopár bércztetőn ülő fellegköpenyegből, le- szállva, azon termékeny sík mezőre lép, hol a középosz­tály becsületes munkásságá­nak duss gyümölcsei érnek, s a polgári erények szép ko­szorúja díszlik, ez úgy látszó leszállás által nemcsak nem veszt abból, mi ép keblű ember előtt a büszkeség mél­tó tárgya, sőt nyer, mert a nagyobb számba olvadva e csatlakozás által előre halad s gyarapodik tetterőben, dísz­ben, s önérzetben." Füzes Miklós Cseri László felvétele „H színes ablakok a keduenceim" Az üveg művésze Az olyan embereknek, akik kedvelik az üvegből készült szép dolgokat, nagyon is isme­rősen cseng Szabó Erzsébet neve. Az üvegtervező művész­nő alkotásai kelendő portékái a Képcsarnoknak és az ipar­művészeti boltoknak, de több pécsi intézményben — mint például a Martyn Ferenc Mú­zeumban és a Baranya Me­gyei Könyvtárban — is látha­tók nagyobb munkái. Két éve gyűjteményes kiállítását mu­tatta be a Pécsi Galéria. Az első Pécsre készült munkája a Hunyadi úti házasságkötő te­rem csillára volt.- Ez a darab egy életre szóló barátságot is hozott ne­kem. A csillárt látva vette fel velem a kapcsolatot Martyn Ferenc festőművész, és rövid­del első találkozásunk után arra az elhatározásra jutot­tunk, 'hogy munkái 'közül, ame­lyek alkalmasak arra, megpró­báljuk átvinni üvegre. Ettől kezdve rengeteget dolgoztunk együtt Pécsen és itt az én bu­dapesti műtermemben is. Mar- tyn Ferenc az elkészült dara­bok elhelyezésében is segíteni tudott — beszélt kettőjük kap­csolatáról Szabó Erzsébet. Legutóbbi nagyobb munká­ja is egy Martyn-kép volt. Né­hány hete helyezték el Pécsett a Váradi Antal utcai házas­ságkötő terem bejáratával szemben az elkészült nagy ólomüveg ablakot, a műnek a címe Hálók.- Ahogy <3 szerelem és az emberi kapcsolatok szövődnek, valami ilyesmi elevenedik meg ezen a képen is. Az ilyen szí­nes ablakok egyébként is a kedvenceim. Egy váza, egy lámpa vagy egy csillár maxi­mum 10—20 évre szól, az ólomüveg ablak azonban év­századokig a helyén marad­hat. A művésznő budapesti mű­termében bármerre néz az ember, szinte csak üveget lát­ni. Készülő és befejezett da­rabok, mind az ő keze nyomát viselik, talán csak néhány régi üvegtárgy a kivétel, ezek egy gyűjtemény darabjai. — Az üveg csodálatos ha elkészül; de addig rengeteg munka van vele. Együtt kell élni vele, akkor kicsit az em­ber maga is benne lesz min­den egyes darabban — ma­gyarázta Szabó Erzsébet. Ezután a jövő munkáiról be­szélt még a művésznő. Ólom­üvegből szeretné megmintázni Martyn Ferenc Ir király című képét, jövőre pedig nagy ki­állítást tervez a Műcsarnok­ban. Az írással sem szakított Szabó Erzsébet, a magyar üvegművészettel foglalkozó könyvén dolgozik. Első könyve, a Kézi gyártású finomüvegek .megjelenése után nívódijat kapott és az év legszebb könyvének választották. Kaszás E. Pécsett, a Váradi Antal utcai házasságkötő teremben látható a Szabó Erzsébet készítette üvegablak

Next

/
Oldalképek
Tartalom