Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-27 / 175. szám
A jelenlegi hűvösebb időben is népszerű a strand, melyet most madártávlatból láthatunk Lauter László felvételei Harkányi hétköznap- Mór hogyne tartana?! - válaszol csodálkozással vegyes szemrehányással a hangjában o lepkés néni, vagyis, aki a harkányi fürdő egyik lepkeöl* fűzőjében veszi be, adja visz- sza a fogasokra akasztott ruhákat. — Tart már bizony a szezon, benne vagyunk, reg-* gél nyolctól este nyolcig dolgozunk. Amikor jó idő van, el sem tudja képzelni, hogy hány ember szorong itt. De hát — teszi hozzá — nekünk ez a jó, a forgalom után jutalékot kapunk - s ki tudja, miérc, rámkacsint. Mert persze mindjárt a nagyközség szívéhez, a fürdőhöz, hajtottunk. Féltem, hogy nem lesz hely parkolni, mert mái az úton gyanúsan nagy volt a forgalom. Pedig hűvös volt a délelőtt, bolond felhők nyar- galásztak, időnként súlyos záporral könnyítve magukon. Tényleg, nem volt egyszerű. hey lyet találni a Trabant Special 601-nek, kicsit szerénykedtem is, mert tele volt a parkoló nyugatnémet rendszámú autókkal, de végül befordultam egy vérvörös Ascona 2.0/SR és eg^ fehér Ford Escort XR3i közé. Mondom: heves volt a szél, melengető napfény csak átfu- tóban — mégis sok volt a fürdőköpenyes ember a piacon;, Gyanítom: program lehet ez, kinézni ide, kicsit „szaglászni",, s ezt most az innen-onnan származó áruk és áraik tanulmányozására értem. Mert van egyéb szagolnivaló is a harkányi piacon. Papírlapocskákat kergetett a szél, egyet elkaptam a sok egyforma közül: „Garancija za kvalitetu proíz- voda”, és hogy „Industrija co- kolade, bombona i keksaj KRAS, Zagreb". Egyébként egy üveg Napoleon 300 forint, de ezen a napon valami desodor- féle volt a sláger, pedig gya- .núsan zöld színe alapján illatosnak nehezen volt képzelhető. A Hársfa-bisztró ajtaja előtt takaritgatott egy fehér köpenyes asszony. Véleménye szerint a szezon kezdetét vette, fellendülőben a forgalmuk, lengyelek és nyugatnémetek a vendégeik többsége, nem válogatnak. Nem is nagyon tehetnék - teszem hozzá én, miután gyorsan végigmentem a bisztrósoron: mindenütt sült hurka és kolbász, valamint sült hal volt az üvegekre ragasztott színes-betűs felirat. De hát végül is mit kínáljanak egy für- dőzőnek — a bisztrók „hátsó fele" a strand kerítésén belül van —, ki eszik vizes gatyában Rossini-bélszínt . . . Talán a szállóban, de ott sem láttam az ajtó mellé kifüggesztett étlapon. Az ifjú, éppen érettségi után lévő re-j cepciós-hölgy nem tudott választ adni: miért az épület homlokzatán a „Szálló" felirat, s miért a bejárat felett a „Fogadó”.- Egyik belefér a másikba- mondta és kedvesen mosolygott. A szálló-fogadó hallja csendes volt, vissza is mentünk a fürdőbe, dél körül járt már, lángosra fájt a fogunk. Találtunk is egy sütödét, a lángot 3,50 forint. Egy szegény „jugo" vagy tizet vett előttem, de kicsit elszámolta, magát, lélekben már falatozva lépdelt tovább, amikor utánaszólt a lán- gosok szigorú szakértőnője a bódéból:- Hééé! Még jedan forint! Ha már itt vagyunk - mármint a belső oldalon: a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat pavilonjában egy túrós- rétesért 10 forintot, két kakaóspalacsintáért 12 forintot fizettünk. Ami lehet, hogy helyénvaló, de nekünk igen magas árnak tűnt. Valóban: tűnt, mert az áruk sehol sem volt kiírva, nincs hely a feliratok miatt, mondta az eladónő, fölényesen keresztülnézve rajtunk. A fürdő egyébként éli a maga életét: vagyis szokott nyári strandhangok, medencében és medencén kívül. Itt-ott kiírva, hogy mire vigyázzunk, mit nem szabad, sőt: tilos. Tehát ne szemeteljünk, ne rosszalkodjunk, a lábunkat mossuk meg és a zuhanyt is használjuk. Na, és persze ifjú és fölöttébb formás hölgyek az új, »gazán előnyös fürdőruha-viseletben. Ki tudja, miért, de a lányok ezekben a dresszekben szívesebben vannak vízen kívül, mint vízben. A melegvizes medence szélén szépen sminkelt arcú, ideális alakú hölgy ült, képeslapot forgatott - válla felet! belepillantottam: Párizsi divat '87 -, s egykedvűen köpködte a szotyolahéjat. Hol a vízbe, hol mellé. Mikor mekkora volt a „luftja". A víz! Természetesen Harkány fő attrakciója. A régi medencében tolongott a nép, öreg és fiatal önfeledten adta át magát az áztatás pórustágító gyönyörűségének. S hogy a nyugalom még sem legyen teljes, arról egy kedves képű kutya gondoskodott: ahogy az emberektől látta, a lépcsőkön komótosan belábalt a vizbe és elkezdett a medence közepe felé úszni. Szemmel láthatóan jól érezte magát. Egy testes asszony éles sikolyt eresztett el, amikor a közelébe ért. Ki lepődött meg jobban? Nem tudni, mindenesetre a kutyo megfordult és kifelé iramodott. Többen jót kacagtak, mások felháborodottan kiáltoztak. A parton megrázta magát, szomorú szemekkel a medence felé pillantott, majd ismét a vizbe vetette magát. A landolás egy kopasz öregúr mellé sikeredett, aki ezt nem állhatta meg szó nélkül.- Nem mégy innen, az anyád kínkeservit! Hogy kerülsz te ide? Az öregúr hajtaná ki, mások is besegítenek, miközben többen kérdezik, kié ez a kutya, hol van a fürdőmester. Választ nem kapnak, de győz a túlerő, a kutya kicaplat a medencéből, törölközővel, fürdőköpenyekkel kergetik. Néhány perc múlva már csak beszédtéma a fürdőző kutya, s gyanítom, a történetet sokan hazaviszik. A feszített viztükrű medencében egy lélek sem rója a métereket, nem is csodálkozom, esőre hajló, hűvös az idő és nem kevésbé hűvös a víz. Odébb épül az óriéscsúszdo, hárman-négyen tesznek-vesz- nek. Mint megtudom, egy hét múlva elkészül. Miért nem a szezonra? A válasz: uram, mi csak a kivitelezők vagyunk! Sehol nincs tolongás. Egy idősebb férfi a nyugágyában horkol, pokrócával nyakig bebugyolálta magát, a közelében csinos lányok vihorásznak, de őt nem zavarja. A cserjék melletti padokon sapkás, melegí-, tős úr a Presse-t olvassa. Valószínű, hogy itt vette, újságokban, képeslapokban nincs hiány. A főbejárattól a kabi^ nőkig, öltözőkig vezető „főösvény" mentén lévő újságospavilon dugig van napilaaokkal, képesújságokkal, rejtvényekkel ...- Szép a forgalmunk, hiány szinte semmiből nincs - mondja Varga Gyula, miközben tíz lottót ad ki egy hölgynek. — Sőt, keresztrejtvényekből, magazinokból túlkínálatunk van. Vagy tíz nyugati vilóglapkö- teg sorakozik a polcokon a Times-től a Kurier-ig, igaz, hogy három-öt nappal később érkeznek Harkányba, mint ahogy megjelennek, de vannak, így a külföldről érkezett vendégeknek sem kell lemondaniuk megszokott lapjaikról. — Viszik is ezeket, pedig nem olcsóak — 70—80 forintba kerülnek. Főleg a német nyelvű lapok kelendők. A Zsigmondy sétány mentén áttekinthető és pontos térkép ad eligazítást az idegeneknek, Harkányban mit és hol találnak - némi szépséghibával. A fémtábla szélei rozsdásodnak, ha nem festik át, rövid idő múlva az egész használhatatlanná válik. Ezzel szemben van a fürdő régi főbejárata. Tábla tájékoztat, hogy a „Főbejárat áthelyezve". Hol az új? Aki fürödni akar, keresse meg! Ugyanis erre semmilyen eligazítást nem kap. A kürtőskalács készítés reneszánszát éli, négy éve Harkányban is működik egy Ilyen sütöde. A tulajdonos, Heisler József panaszkodik. — Régebben többet adtunk, el, most még a tavalyinál is rosszabb az üzlet. Kevesebb pénzük van az embereknek . . . — Mit jelent a rosszabb üzlet? — Naponta jó ha 10-15 kalácsot vesznek meg. Pedig ign-( zán nem drága. Egy darab hatvan forint, ebből ketten jól laknak. Egyre kevésbé éri meg kürtőskalácsot sütni. A Bajcsy-Zsilinszky úti parkoló, a „főparkoló", hű tükörképe az időjárásnak: verőfényes, meleg időben itt alig akad szabad hely, most még válogatni is lehet... A parkolóőr egy vezetőnek segít a beállásban, miután végzett, hozzánk fordul. — Azt nem értem, hogy itt miért hat forint a díj óránként, innen ötven méterre pedig miiért négy? Egy cég üzemelteti ... — Sokan mennek el fizetés nélkül? A gyorsbeszédő ember nagyot lendít a kezével, a mozdulatban minden dühe benne van. — Kilesik, hogy mikor vagyok messze, s akkor slisszan- nak el! A fürdőben .minden hülyeségre költik a pénzt, de erre sajnálják. Hát én aztán nem rohangálok utánuk, menjen a rossebb. Ilyen emberekkel minek vitatkozzak! Délután előbukkan néha q Nap, de az eget fodros felhők törik nteg. Késik a nyár, nagyon késik ... Mészáros Attila Roszprim Nándor Könyv- bemutató a Megyei Könyvtárban „A magyar lélek formái” Mindenekelőtt az alkalomról : Évek hosszú során hozzászoktatott bennünket a Baranya Megyei Könyvtár ahhoz, hogy a kertjében, olvasótermében időről időre érdekes műhelybeszélgetések résztvevői tehetünk. Most, hogy immár könyvkiadónk is lábra kapott az intézmény égisze alatt, újabb szín jelent meg az eddig sem szürke palettán: a Pannónia Könyvek új termését mutatják be jó esetben a szerző, s ha ez nem lehetséges, a szerkesztő jelenlétében. Hétfőn délután egy reprint kiadás került terítékre, s örömünkre megszólalt a szerző is. Lükő Gábor, A magyar lélek formái című munkájánál kevés néprajzi kiadvány váltott ki nagyobb vitát. A beszélgetés e részét vezető Andráslalvy Bertalan, Kiss Géza: Ormányság című művét említette párhuzamként. A vita mozgatórugóit talán megsejthetjük, ha a Karácsony Sándor hatása alatt álló szerző 1942-ben megjelent művének szemléletét összevetjük a mai néprajzi kiadványokéval. Lükő Gábor a folklórművészetet egységes egésznek fogja fel, nem tudja és nem is akarja a szokásos felosztást (népzene, nép- költészet, díszítőművészet stb.) alkalmazni. A folklór kifejezző elemeinek, /eleinek mélyebb értelmét és jelentését kutatja, a gyökerekig, a szavak, színek, ábrák, mozdulatok első és egyetlen magyarázatát kívánja megvilágosítani. Művét annak idején mély csend fogadta, amelyet a szakma „nagy öregjeit" nem kímélő, kemény kritikájának is tulajdoníthatunk. A háború utón pedig aligha volt népszerű a „magyar lélekről" beszélni. Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk tehát a Pannónia Könyvek szerkesztőiről, amiért vállalkoztak e könyv kiadására. Nemcsak a néprajz iránt érdeklődők számára elgondolkodtató mű. Élvezetes stílusa, szemléletes illusztrációi hasznos, érdekes olvasmánnyá teszik az úgynevezett laikusok számára is. A hétfői könyvtári ösz- szejövetel során megismerkedhettünk a Janus Pannonius Tudományegyetem Janus című folyóiratának legújabb számával is, amelyet Horányi özséb, szerkesztő mutatott be. A lap Enyedi György tanulmányát közli, a társadalom és az állam térszervező szerepéről. A gondolatébresztő esszéhez 23 (!) korreferátum csatlakozik, s ez teszi igazán izgalmassá a Janus első harmadát. A második rész recenziókat közöl, a harmadik pedig ú donsóg- számba menő fotó • dokumentum, a magyoiországi eszpresszók átalakulásáról. H. J. w 1987. június 27., szombat j A szálláskeresök először az utazási irodák környékét keresik fel A büfésoron mindig sokan sétálnak
