Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-27 / 175. szám
1987. június 27., szombat Dunántúlt napló 3 Befejeződött az Országgyűlés nyári ülésszaka Andi Gabor: Gazdálkodjunk a környezetünkkel! Tisztelt Országgyűlés! Ábrahám elvtárs beszámolója, az írásos vitaanyag és tervezet a valóságnak megfelelően tájékoztatott a környezetés természetvédelem helyzetéről, feladatairól. Azt gondolom, gondjaink nagyobbak, mint a lehetőségeink azok megoldására. Derűlátásra ad azonban okot, hogy az utóbbi években szemléletváltozást tapasztaltunk. Az emberek a környezet védelmét egyre inkább nem múló divatként, hanem valós problémaként kezelik. A hiba ott van, hogy ez a felismerés nem minden esetben egyenlő a cselekvéssel, a cselekvőképességgel. Ennek következménye, hogy eredményeink kisebbek, mint amit szűkös anyagi lehetőségeink mellett is elérhettünk volna. Az egész társadalom ügye Helyes megfogalmazásnak tartom: a környezetvédelem vagy talán helyesebb kifejezés, a környezettel való gazdálkodás elsősorban állami, vállalati feladat, de nem nélkülözheti a társadalmi összefogást. Az egész társadalom figyelmét felkeltette a magyar kikerics sorsa, mely a Szórsomlyó növényzetének egyedülállóan értékes része. Ugyanígy megkülönböztetett érdeklődés kísérte o Német Szövetségi Köz társaságból származó olajhulladék környezetszennyező elégetését, mely ügyben a vizsgálat még tart. Ezek az esetek jóval túlmutatnak megyehatárunkon. Legyen bármilyen felkészült is a megyében dolgozó környezet- védelmi apparátus, kitűnt, hogy sem lehetőségük, sem eszközük nincs arra, hogy érdemi döntést hozzanak felsőbb jóváhagyás nélkül. A fáradtolaj elégetésének esetét azért vetem fel, mert sok tanulságul szolgál már most is, a vizsgálat lezárása előtt. Felhasználóit megbüntették, de el kell mondanom, hogy ők rendelkeztek az elégetéshez szükséges, bár ellentmondásos szakvéleményekkel és a helyi környezet- védő hivatal engedélyével is. Szorgalmazom, hogy az illetékes állami szervek biztosítsanak olyan jogkört és intézkedési lehetőséget az e területen dolgozóknak, hogy adott helyzetben önállóan dönthessenek. Ezzel együtt természetesen vállalniuk kell majd a felelősséget is. És persze mérlegelni kell, hogy megfelelnek-e a szakkáderek a kívánalmaknak. A környezeti értékekkel gazdálkodni kell. Jól tudjuk, hogy nemcsak az olaj, az urán, amellyel én is dolgozom, vaqy a szén — kincs, de kincs a Mecsek-oldal, mely városunk varázsát adja, s kincs a víz is, amihez egyre nehezebb hozzájutni megfelelő mennyiségben. A térség aprófalvai- ban a zacskós tej mellett egyre általánosabb a zacskós ivóvíz. Gondjainknak csupán egy részét oldhatja meg a hivatal, sok olyan is akad, mely az egyes állampolgárokon múlik. Csak az idén megközelítően két tucat vízszennyezést éltünk át, vagy úgy is megfogalmaztak, éltünk túl. Egyik alkalommal hűtőfolyadék kerüli az ivóvízhálózatba, máskor valamelyik felelőtlen hajós engedte ki az olajos vizet a Dunába, s ezért jó időre fel kellett függeszteni a Pécs város vízellátását szolgáló vízkivételi mű üzemelését Mohácsnál, legutóbb pedig valahonnan Dunaújváros térségéből indult el szennyező anyag, mely szerencsénkre Mohács környékére érve már kellőképpen felhígult. Dehát meddig bízhatunk a szerencsében? Azt szeretném, szeretnénk, ha az emberi munka biztonságában bízhatnánk inkább. Az utólagos mentesítő beavatkozások helyett a lelki- ismeretes munkában, a megelőző intézkedésekben. Tudom, hogy ez pénzt, sok pénzt is igényel, de ma már nem adnak semmit ingyen, még csak olcsón sem. Miért éppen a környezetünk értékeinek megóvása, gyarapítása és hasznosítása lenne ingyen? Kormányzati feladat, hogy súlyozza, rang sorolja a tennivalókat. Ha bizonyítható a hanyagság Hadd szóljak még valami • ről, ami a térségben sokak idegrendszerét borzolja. Ez pedig a környezetbírságok ügye. A környezetszennyezés a legtöbb esetben helyi probléma, a kiszabott bírságok kezelése központi és a helyi gondok, megoldását alig segíti. Szükség van a bírságolásra, de szükség lenne az elrettentő példák rendszeres bemutatására is a megelőzés céljából. Környezetvédelmi szempontból is súlyos gond, hogy sok az elavult, korszerűtlen üzem. Ezeket még akkor építették, amikor fel sem merült a föld, a levegő, a víz szennyezésének problémája. Illúzió lenne azt hinni, hogy ezek most rövid idő alatt elő tudnának teremteni annyi pénzt, hogy akár csak egy filtert szereljenek a kéményre, föld alá helyezzék a kéncsatornát, megoldják a hulladékiszap elhelyezését vagy zagytemetőt létesítsenek. Kénytelen-kelletlen befizetik a bírságot, ám ettől a helyzet mit sem változik, a környezetet tovább szennyezik, legfeljebb az érintett vállalat lesz szegényebb. Véleményem szerint bírságolni csak ott szabad, ahol bizonyítható a hanyagság, a nemtörődömség, az emberi mulasztás. Ott viszont keményen! Amikről ez idáig beszéltem, úgy gondolom, egy-két kivételtől eltekintve általánosítható tapasztalatok. Pécsett, ahol élek, legnagyobb prob léma napjainkban a levegőszennyeződés, a szennyvíztisztító kapacitás elégtelensége, bár az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával megkezdődött az új tisztítómű építése, a hőerőmű pernyéjének elhelyezése. A szennyvízhálózat kiépülése a fajlagos költségek növekedése miatt jelentősen elmarad az ivóvízhálózat bővülése mögött, ezért kérem meggondolás tárgyává tenni ennek központi dotálását. Ezekkel a problémákkal naponta találkozom, és látom, hogy a megoldáshoz nem minden esetben elégségesek a helyi források. Javaslom a Tisztelt Háznak, hogy a kiegészítések figyelembe vételével az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal előterjesztését fogadja el. Befejezésül hadd idézzem egy tanulmány zárógondolatát, mely a Társadalmi Szemlében jelent meg a múlt évben: '„Egy társadalom környezetének állapota azt is minősíti, hogy milyen tagjainak; egymáshoz való és az egyéneknek a közösséghez való viszonya, milyen az állampolgároknak a hazához, az egyéneknek az emberiséghez, a ma élőknek a következő generációhoz, az élet jövőjéhez való viszonya.” Én ilyen környezet- védelmi programra voksolok, és ez körvonalazódik a beterjesztett programban. Nyugati személygépkocsik VÁSÁRLÁSA! a GARANCIA Szállító és Szolgáltató Ipari Szövetkezet Kereskedelmi Osztályán előjegyeztethetők: 0—3 éves nyugati személygépkocsik (csak valutáért) 2 hónapos szállítási határidővel, valamint személy- és tehergépkocsik részletre is vásárolhatók — Forintért. Részletes tájékoztatás: Pécs, Megyeri u. 67. sz. alatt a kereskedelmi osztályon, a 10-361-es és 12-078-as telefonszámon, <3aran Az Országgyűlés nyári ülésszakának második napján Kádár János és Grósz Károly az ülés szünetében (Folytatás az 1. oldalról) törekvései jól ismertek az ország népe előtt.- Külföldi szövetségeseink, barátaink, partnereink is bizonyosak lehetnek abban, hogy továbbra is kipróbált külpolitikai irányvonalunkat követjük. A jövőben is aktív részesei kívánunk lenni a békéért, a leszerelésért, az enyhülésért, a helsinki folyamat kibővítéséért folyó nemzetközi küzdelemnek, s fejleszteni kívánjuk kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésünket minden országgal. Sasvári József (Komárom m., 8. vk.), a Dorogi Szénbányák Vállalat gépészeti szakosztály- vezetője részletesen szólt Komárom megye környezetvédelmi gondjairól, felemlítve a dorogi szemétégető-művel kapcsolatos korábbi vitákat. Szilágyi Tibor (Nógrád m., 2. vk.), az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának titkára felszólalásában rámutatott: Salgótarján és környéke — Nógrád gazdaságának szerkezete, az iparterületek elhelyezkedése, az alkalmazott technológiák miatt — az ország egyik jelentősen szennyezett területévé vált. -A gondok súlyossága miatt a megye állami és társadalmi szervezetei megkülönböztetett figyelmet fordítanak a környezet megóvására. Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.), a Tihanyi Községi Tanács elnöke az ország első tájvédelmi körzetének fejlődését áttekintve felidézte azokat a környezetvédelmi eredményeket, amelyek az OKTH hathatós támogatásával valósultak meg: rendezték a tihanyi külső tavat, ahol újra megjelentek a költözőmadarak, megkezdődött az őshonos fák visz- szatelepítése, s az elhanyagolt földeken rendezett környezetet teremtettek. Simon Béla (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 6. vk.), a Lenin Kohászati Művek gyárrészlegvezetője elmondotta: az ipar koncentráltságából és a viszonylag korszerűtlen technológiákból adódik, hogy megyéjében a légszennyezettség ötvenszerese a megengedett értéknek, s a Sajó hazánk egyik legszennyezettebb folyója. Ezért a levegő és a vizek tisztaságának javítása, megóvása nemcsak egy a szükséges környezetvédelmi tennivalók közül, hanem nélkülözhetetlen az itt élők alapvető létfeltételeihez. Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szólt arról, hogy a választókerületében élőket mostanában leginkább a lágymányosi Duna-híd megépítésével várhatóan együttjáró, a nagyobb gépjárműforgalom okozta kedvezőtlen környezeti hatások foglalkoztatják. Az új híd szükségességét ma már senki sem vitatja, s a többség elfogadja azt is, hogy az újonnan kialakított forgalmi út mellett lakóknak áldozatot kell vállalniuk a nagyobb közösség, a főváros és az orszácf érdekében. Várhelyi József (Zala m„ 9. vk.), a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatója a vízvédelem Zala megyei eredményeiről és gondjairól tájékoztatta a képviselőket. A környezetvédelem általános problémáival kapcsolatban kiemelte: esetenként a legjobb szándékkal sem lehet megfelelni a környezet- védelmi előírásoknak. Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.), ráckevei körzeti állatorvos a nagymérvű szeny- nyeződésnek kitett ráckevei Duna-ág vízminőségének alakulását, a tennivalókat ismertette képviselőtársaival. Mint elmondta, a folyószakasz egyes részei különböző mértékben szennyeződtek; a helyzet a felső, sekély ágban a legrosszabb, ahol a fővárosi szennyvíz bevezetése miatt már fürdésre alkalmatlanná vált a folyó. A mélyebb, nádasokkal övezett középső szakaszon — a gyári szennyeződések ellenére — jelentősen javult a vízminőség. Géczi István (Budapest, 49. vk.), a Kertészeti és Élelmiszer- ipari Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a beszámolóval egyetértve üdvözölte, hogy a környezetvédelmi beruházások a jövőben különféle kedvezményeket élveznek majd, s a károkozókkal szemben szigorúbban lépnek fel. Ábrahám Kálmán válasza a felszólalásokra A vitában elhangzott észrevételekre válaszolva Ábrahám Kálmán államtitkár, az OKTH elnöke hangsúlyozta: a képviselők javaslataiból, megjegyzéseiből kitűnt, hogy a környezetvédelem valóban fontos társadalmi üggyé vált. A tanácskozás során az is megvilágosodott, hogy a kormány környezetvédelmi programja helyes, módosítására nincs szükség, a környezetvédelmi fejlesztések ütemét azonban fokozni kell. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy .hosszú folyamatról van szó. Különös felelősség hárul az OKTH-ra a környezetszennyezés okozta egészségi ártalmakkal összefüggésben, ezért a jövőben a mainál is szorosabb együttműködésre törekszik a hivatal az egészségügyi kormányzattal — emelte ki az államtitkár. A közlekedéssel kapcsolatos környezeti gondokat érintve megállapította: a helyzet javításához szükséges jelentős anyagi források megteremtésén túl a közlekedésben részt vevők mindennapi magatartásának befolyásolására, környezetvédelmi szemléletük erősítésére is szükség van. A bírságokról szólva kifejtette: a szankcionálás elsődleges célja mindig is a szennyezés megszüntetése volt, s a továbbiakban is az kell hogy legyen. Végezetül nagyrabecsülését fejezte ki mindazoknak, akik jelentős társadalmi munkát végeztek és végeznek annak érdekében, hogy a környezet állapota javuljon. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát- egy tartózkodással - jóváhagyólag tudomásul vette. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.) ügyrendi módosító indítványt kíván az Országgyűlés elé terjeszteni. A képviselő több észrevételt tett a házszabályokkal, közelebbről a törvénymódosító javaslatok benyújtásával, elbírálásával, az illetékes bizottság elé utalásával, a vita menetével, formájával kapcsolatban, majd konkrétan indítványozta: a jövőben ne kelljen a törvénymódosító javaslatokat írásban, az ülésszak előtt benyújtani. Indoklása szerint az ügyrend ilyen értelmű megváltoztatására azért lenne szükség, hogy a parlamenti vita is inspirálhassa módosító javaslatra a képviselőket. Sarlós István indítványára az Országgyűlés efölött nem nyitott vitát, a képviselők az elhangzott javaslatok mérlegelését az illetékes parlamenti testület, a jogi igazgatási és igazságügyi bizottság hatáskörébe utalták. Elnöki zárszavában Sarlós István visszatért Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) csütörtöki felszólalására. Ismertette a képviselőkkel, hogy Király Zoltán felszólalása után több kérdésben pontosította, illetőleg módosította a parlamenti plenum o n elhangzott szavait. Így például a képviselő egyetért azzal, hogy az Országgyűlés ne a nyáron, hanem szeptemberben szenteljen újabb ülésszakot legfontosabb gazdasági teendőink áttekintésének. Sarlós István ezután annak a véleményének adott hangot: szükségtelen külön parlamenti bizottságot létrehozni - ezt a iavaslatot ugyancsak Király Zoltán tette -, hogy az több változatban kidolgozza a kibontakozás cselekvési programját. E nagy horderejű ffel- adattal ugyanis az MSZMP Központi Bizottsága már foglalkozik, az Országgyűlésnek pedig nem egyik saját bizottságát, hanem a kormányt kell megbíznia a kibontakozással kapcsolatos átfogó feladatok kidolgozásával, parlament elé terjesztésével. Az elnöki zárszóval — amelynek végén Sarlós István jó pihenést kívánt a képviselőknek — véget ért az Országgyűlés nyári ülésszaka. Legfelsőbb törvényhozó testületünk kétnapos tanácskozásán felváltva elnökölt Cservenka Ferencné, Péter János és Sarlós István. I
