Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-26 / 174. szám

2 Dunántúli napló 1987. június 26., péntek Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) reáljövedelemért is évről évre egyre többet kell teljesíteni. A vállalati vezetők joggal te­szik szóvá, hogy a rendelke­zésükre álló forrás kevés a műszaki-technikai megújulás­hoz. A helyzet fonákságát jel­zi, hogy ami megvalósul, az is több annál, mint amire meg­termeltük a forrást. Mégis el­lenkező a vállalati közérzet, miután a gyenge gazdálko­dóknak juttatott támogatás ép­pen csak a fennmaradáshoz elég, de az ehhez szükséges pénzt részben a jól dolgozók termelik meg, Így ők joggal ér­zik megkurtítva magukat. Ké­sőbbi igényeinkre tekintettel elhatározott nemzetközi beru­házásaink terhei is tovább sú­lyosbítják a létrehozott és a felhasznált jövedelmek közötti feszültséget. Ugyanakkor vég­ső soron sem a vállalatok, sem a lakosság nem érzik a gon­dokat a maguk teljességében, mert azok a költségvetés hiá­nyában tükröződnek. Az állami költségvetés 1986. évi hiánya 46,9 milliárd forint, valamivel több, mint kétszere­se az Országgyűlés által jóvá­hagyott összegnek. Joggal igé­nyelték a terv- és költségveté­si, az ipari és más bizottságok annak a magyarázatát, miért ilyen nagy az eltérés és a de­ficit összege. Az okok röviden a következőkben kereshetők: nem jött létre a termelésben a számított teljesítmény, és eh­hez az alac^pny teljesítés­hez nem sikerült a belső el­osztást hozzáigazítani. Ez tükrözi, hogy a költség- vetésnek a vállalatoktól és szövetkezetektől származó be­vétele 9 milliárd forinttal el­maradt a tervezettől, a támo­gatások pedig — az elkülöní­tett alapok támogatási többle­tét is ideszámítva — 16 milliárd forinttal meghaladták az elő­irányzottat. Felhalmozási cél­ra a költségvetés az előirány­zottnál kétmilliárd forinttal na­gyobb összeget költött, dön­tően a lakásépítés támogatá­sa miatt. A társadalombiztosí­tási kiadások egymilliárd fo­rinttal, a központi költségve­tési szervek kiadásai 900 mil­lió forinttal, a tanácsi támo­gatások 500 millió forinttal ha­ladták meg a tervezettet. A nagy exportár-veszteségeket, amelyek főként az élelmiszer­gazdaságot és a kőolajfeldol­gozást sújtották, az állam rész­ben magára vállalta. A kormány az elmúlt évben megvizsgálta négy, rendkívül nehéz gazdasági helyzetben le­vő terület körülményeit - a szénbányászatét, a vaskohá­szatét, a magasépítő-iparét és a húsiparét -, s döntött a gaz­dálkodás körülményeinek ren­dezéséről. A kedvezmények nem mentesítették e vállalato­kat súlyos gazdasági és poli­tikai konfliktusok alól. Sajnos 1987-ben is sokan ar­ra számítanak, hogy az állam a szanálási eljárás keretében a teljes tartozást kiegyenlíti majd. Erre azonban nincs mód. Határozottan kijelenthetem: a kormány arra törekszik, hogy a szanálás állami terheit mérsé­kelje és a tartósan vesztesé­ges, népgazdaságilag sem ha­tékony tevékenységet visszaszo­rítsa.- Az államháztartás kiadá­sainak fele közvetlenül össze­függ az életszínvonallal, ille­tőleg az életkörülményekkel. Mintegy 220 milliárd forintot fordítottak 1986-ban a közpon­ti és a tanácsi költségvetési 'in­tézmények működésére és fenntartására, 142 milliárd fo­rint társadalombiztosítási célo­kat szolgált, és 43 milliárd fo­rintot használtak fel a taná­csok fejlesztésre. Bár a közkiadások csak 6,3 százalékkal növekedtek, ezen belül az egészségügyi, szociá­lis és oktatási intézetek mű­ködésére és fenntartására for­dított összegek emelkedése nyolc százalék volt. Ez fedeze­tet nyújtott a bővülő intéz­ményhálózat feladatainak ellá­tására, de ebből az ellátási színvonal reálértékét általában nem lehetett megőrizni. A költ­ségvetési intézmények 1986- ban gondokkal küszködtek, sőt a tanácsok működési és fenn­tartási előirányzataik tervezett­nél kisebb felhasználására kényszerültek. Az állami kiadások másik nagy része a tanácsi gazdál­kodás. A múlt évben a taná­csok szabályozási, gazdálko­dási rendszere jelentősen meg­változott. A cél a helyi taná­csi önállóság és érdekeltség növelése, valamint az volt, hogy a tanácsi forrósokat is hozzáigazítsuk a népgazdaság­ban megtermelt jövedelemhez. E célok megvalósultak, de eb­ből gondok is adódtak. Tavaly a tervezettnél 3,2 milliárd fo­rinttal kevesebb szabályozott bevétel keletkezett, döntően az előirányzottnál kevesebb váro­si és községi hozzájárulás, bér­adó és intézményi bevétel miatt. Ezt az ötszázmillió fo­rinttal több tanácsi támogatás nem tudta ellensúlyozni. A hiány nagyjából arányos a népgazdasági jövedelem- hiánnyal. A társadalombiztosítási ki­adások 1986-ban az előző éve­kénél valamelyest szerényebb mértékben, nyolc százalékkal növekedtek, noha néhány szo­ciálpolitikai intézkedést tavaly is hoztunk. Jóllehet igyekszünk segíteni a nagycsaládosok és az egyedül élő nyugdíjasok helyzetén, az előrehaladást nem tekinthetjük kielégítőnek, ezért elengedhetetlen a jutta­tási rendszer mielőbbi felül­vizsgálata. A kormány nevében arra ké­rem a Tisztelt Országgyűlést, támogassa a kormány azon tö­rekvéseit, hogy a nemzetközi pénzügyi egyensúly javítása, a belföldi felhasználás mérséklé­sé érdekében a költségvetés hiánya 1987. évben a jóváha­gyott 43,8 milliárd forint he­lyett inkább a 30 milliárd fo­rintot közelítse. Okulva az 1986. évi kormányzati intézke­dések néhány kedvezőtlen ta­pasztalatából, ez évben pár­huzamosan vezetjük be a gaz­dasági teljesítmények növelé­sére kényszerítő szigorító sza­bályokat és a különböző ösz­tönző intézkedéseket. Célunk, még ha kezdetben szerény méretekben is, de a jól dolgozó vállalatok pénz­ügyi lehetőségeinek bővítése, a hatékonyan gazdálkodó válla­latok. .fejlesztési lehetőségének és mozgásterének növelése, az exportérdekeltség fokozása. Mindez rövid távon költségve­tési kiadással, bevétel-elmara­dással is járhat, de mégis ezt kell tenni azért, hogy a ha­tékony területek élénkítésével fokozódjék a jövedelemterme­lés és később a költségvetési ráfordítások haszonnal térülje­nek meg. A vállalati szektort és a la­kosságot közvetlenül érintő in­tézkedések mellett idén sem mondhatunk le a költségvetési intézmények pénzügyi előirány­zatának szűkítéséről. Az Or­szággyűléstől kapott felhatal­mazás alapján a Miniszterta­nács a központi költségvetési szervek háromszázalékos tá­mogatási tartalékát elvonta, s hasonló módon járt el az egy­százalékos tanácsi támogatási tartalékkal is. A belföldi fel- használás tervezett szintjének tartása érdekében további mérséklések is szükségessé vál­tak mind a központi, mind a tanácsi költségvetési intézmé­nyek körében. Ennek keretében kérem az Országgyűlést, já­ruljon hozzá a tanácsi támo­gatásoknak a törvénytervezet­ben előterjesztett kétszázalékos, mintegy másfél milliárd forin­tos csökkentéséhez. Egyúttal tájékoztatom a Tisztelt Or­szággyűlést, hogy a költségve­tési tehervállalás mérséklése érdekében a Minisztertanács a költségvetési intézményrend­szer szervezetének, gazdálko­dásának, finanszírozásának át­fogó felülvizsgálatát indította el. Tavaly, a Központi Bizottság 1984 áprilisi állásfoglalásának megfelelően kialakítottuk a kétszintű bankrendszer szerve­zeti kereteit, korszerűsítettük a biztosítási intézményi rend­szert, befejeződött az állami vállalatoknál az új vállalat- irányítási formák bevezetése. A reformfolyamatot folytatni kell és ki kell terjeszteni. A társadalom energiáinak, szellemi teljesítőképességének, megújuló készségének teljes mozgósítására van szükség ahhoz, hogy a stagnálás után az előttünk álló |ronszolidációt tartós, az egész társadalom­nak távlatokat nyújtó kibon­takozási szakasz kövesse. Ezt kell szolgálnia az élet minden területén a reformok tovább­folytatásának is — mondotta végezetül a pénzügyminiszter. A vitában felszólalt Kiss De­zső (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 8. vk.), a Borsodi Szénbányák vezérigazgatója, a törvényja­vaslat bizottsági előadója ki­emelte: tavaly - mint a költ­ségvetés adatai bizonyítják - az irányt helyesen meghatá­Ezt követően - az elfoga­dott napirendnek megfelelő­en — dr. Márkája Imre igaz­ságügyminiszter expozéja kö­vetkezett a Büntető Törvény- könyvet és a büntető eljárási törvényt módosító törvényjavas­latról. Dr. Markója Imre bevezető­ben — egyebek között — hangsúlyozta, hogy a javasolt módosítások nem célozzák a jogterület átfogó felülvizsgála­tát, sem az alapelvek, illetve az intézményrendszer gyökeres reformját, és nincs szükség a büntetőpolitika átalakítására sem. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azokat a társa­dalmi-gazdasági változásokat, amelyek a szóban forgó törvé­nyek megalkotása — 1973, il­letve 1978 - óta bekövetkez­tek. Dr. Markója Imre ezután a beterjesztett két törvényjavas­lat részletes elemzésével és indoklásával folytatta beszé­dét: — Elsődleges célunk az volt, hogy a jogalkotás eszközeivel javítsuk a bűnüldöző szervek­nek a bűncselekmények fel­derítésére irányuló tevékenysé­gét, és fokozzuk a büntető felelősségre vonás visszatartó hatását. Erre többféle lehető­ség kínálkozott. Egyrészt a büntető eljárási törvény egy­szerűsítésével, a felesleges bü­rokratikus vonások kiküszöbölé­sével csökkenthetjük a bűnül­döző szervek felesleges munka­terhét, s ezáltal jelentős erő­ket szabadíthatunk fel a bű­nözés által leginkább veszé­lyeztetett területekre. Az eljá­rásnak ez az ésszerűsítése uqyanakkor jelentősen gyor­sítja is az eljárás lefolytatá­sát, ami szintén fontos jogpoli­tikai és törvényességi követel­mény. A másik lehetséges megol­dás, amellyel növelhetjük a rozó gazdaságpolitika, az'ezt szolgáló irányítási mechaniz­mus és a következetes végre­hajtás között hiányzott a kellő összhang. A kormányzati intéz­kedések nem voltak elég mély­rehatóak, ezért hatásuk is kor­látozott maradt. Túlságosan előtérbe kerültek — az össz­társadalmi érdek terhére - a részérdekek, ennek kedvezőtlen következményei az 1986. évi költségvetésben tükröződnek. Rujsz Lászlóné (Vas m., 3. vk.), a Sabaria Cipőgyár sze­mélyzeti és oktatási főosztály- vezetője egyebek között szólt azokról a túlzott félelmekről, amelyek a szelektív fejlesztés során fellépő esetleges munka­nélküliség, illetve az átmeneti­leg áldozatokat vállaló szoci­álpolitika kapcsán felmerülnek. Oross Imre (Győr-Sopron m., 5. vk.), a bácsai Kossuth Mgtsz elnöke a képviselők fokozott felelősségét hangsúlyozta. A terv megszavazásakor ugyanis — mutatott rá - a költségvetés büntetőjogi fellépés hatékony­ságát, ha a felelősségi rend­szer továbbfejlesztésével olyan eszközöket adunk a jogalkal­mazók kezébe, amelyeket ered­ményesen használhatnak fel' a társadalomellenes magatartá­sok elleni küzdelemben. E körbe tartoznak azok a módo­sítások, amelyek új büntető tényállások megalkotásával, a már meglévő tényállások ki­egészítésével, valamint új mi­nősítő körülmények beiktatásá­val kiterjesztik, illetve fokoz­zák a büntetőjogi védelmet. Ami a büntetési rendszer to­vábbfejlesztését illeti: a java sóit módosítások elfogadása esetén általánossá válik az alternatív büntetések rendsze­re. A törvény tehát a bűn- cselekmények jelentős részére többféle büntetést rendel, és ezek közül az ítélkező bíró vá­lasztja ki a legmegfelelőbbet. Ezzel együtt jelentősen- bővül több büntetés és büntetőjogi intézkedés alkalmazási köre is, és új büntetési forma beveze­tése is szerepel a javaslatban. Ezután a törvényjavaslatok legfontosabb jellemzőiről szólt a miniszter: — A Büntető Törvénykönyv g büntetések és a bűncselekmé/ nyék miatt alkalmazható intéz­kedések olyan rendszerét ala­kította ki, amely a nemzetközi összehasonlítás mércéjével is korszerű. A büntetési rendszer továbbfejlesztését most mégis szükségesnek tartjuk. A javító-nevelő munkát a Büntető Törvénykönyv 1950-ben megalkotott Általános Része vezette be. Ez a büntetés mó­dot ad a bíróságnak arra, hogy azokban az enyhébb ese­tekben, amikor a büntetés cél­ja a rendszeres munka és a, nevelés együttes hatásával el­érhető, ne alkalmazzon sza-i badságvesztést. A javító-nevelő céljai, egyes tételei, a részek egymáshoz viszonyított aránya mind-mind vita tárgyát képez­hetik. Szót kapott még Nagy End- réné (Heves m., 12. vk.), a Füzesabony és Vidéke Taka­rékszövetkezet osztályvezetője, dr. Nemes Tamás (Komárom m„ 6. vk.), az esztergomi Vá­rosi Tanács Egyesített Kórhá­zának másodorvosa, Puskás Sándor (Heves m„ 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hi­telbank vezérigazgató-helyette­se. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő­riportere a kibontakozáshoz vezető út feltárásához megol­dást kínálva a reális helyzet- értékelést és a közelmúlt fo­lyamatainak mélyreható elem­zését, a hibák feltárását tar­totta a legfontosabbnak. A költségvetés végrehajtá­sáról szóló törvényjavaslathoz munka végrehajtásában sok a formális elem, kevéssé érvé­nyesül a munkahelyi közösség nevelő hatása, ezért nem min­dig alkalmas arra, hogy az el­ítéltet újabb bűncselekmény elkövetésétől visszatartsa. A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényjavaslat a köz­érdekű munka néhány alapve­tő szabályát tartalmazza. Újabb téma: 1986-ban bíró-1 ságaink 927 vádlottat ítéltek szigorított javító-nevelő mun­kára, ez a felnőttkorú elítéltek 1,63 százaléka. Ennek a vi­szonylag alacsony aránynak az az oka, hogy jelenleg csak a klasszikus értelemben vett köz- veszélyes munkakerülés miatt szabható ki szigorított javító­nevelő munka. A továbblépés tehát ezen a téren is indokolt. Ennek lényege a javasoltak szerint az, hogy más olyan bűncselekmények miatt is cél­szerű lehetőséget adni szigo­rított javító-nevelő munka al­kalmazására, amelyeket gyak­ran motivál az elkövető mun- kátlan életvitele. Ilyen bűncse­lekmények például az üzletsze­rű kéjelgés, a kitartottsóg, az üzérkedés, a lopás, a csalás és az orgazdaság. A Büntető Törvénykönyv megalkotásakor gondot fordí­tottunk a bűncselekményt el­követő alkoholistákkal szembe­ni hatékony büntetőjogi esz­közök megteremtésére. A kábí­tószer-fogyasztás kedvezőtlen tendenciája arra késztet, hogy a Büntető Törvénykönyv módo­sítása terjedjen ki a kábító­szerfüggőségben szenvedők­kel szemben meghozható in­tézkedésre is. A törvényjavas­lat ennek az igénynek azzal tesz eleget, hogy lehetővé te­szi azoknak a kényszergyógyí­tását, akiknek a bűncselekmé­nye a kábítószer-élvező vagy kábító hatású anyagot fogyasz­tó életmódjukkal függ össze, és a bíróság legalább hathó­napi szabadságvesztést szab ki. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a közélet tisztasága elleni — más szóval: korrupciós — bűncselekmények kedvezőtlen társadalmi megíté­lése erősödik. A törvényjavaslat bűncselekménnyé nyilvánítja azt a jelenleg szabálysértést megvalósító cselekményt, ami­kor az állami szerv vagy a gazdálkodó szervezet dolgozó­ja — aki nem hivatalos sze­mély — a működésével kap­csolatban előnyt kér. Mind gyakrabban fordulnak elő ugyanakkor a bűnszövetség­ben, illetve az üzletszerűen el­követett korrupciós bűncselek­mények. Az ilyen elkövetési módnak a veszélyessége foko­zott, ezért indokolt, hogy sú­lyosabb büntetések fenyeges­sék őket. Gazdasági viszonyaink vál­tozása szükségessé tette, hogy a hitelezők megkárosításával kapcsolatos szabályozást újból átgondoljuk. Következő témaként a bün­több hozzászóló nem jelentke­zett, az elhangzottakra Med- gyessy Péter válaszolt. A vitában elhangzottakat összefoglalva elsősorban azt emelte ki, hogy a képviselők nem új igényeket fogalmaztak meg a költségvetéssel szem­ben, hanem szigorúbb, követ­kezetes magatartást kértek a kormánytól. A pénzügyminisz­ter egyetértését fejezte ki az­zal a javaslattal, hogy a Par­lament az eddigieknél gyak­rabban kapjon tájékoztatást a költségvetés végrehajtásának helyzetéről, s adott esetben a kormány kérjen felhatalmazást az Országgyűléstől a korábban mór elfogadott költségvetési tételek megváltoztatásához. Határozathozatal következett: az Országgyűlés az 1986. évi állami költségvetés végrehaj­tásáról szóló törvényjavaslatot - öt ellenszavazattal és tizen­négy tartózkodássaj — elfo­gadta. tető eljárás gyorsításával és egyszerűsítésével foglalkozott dr. Markója Imre, megemlítve, hogy ez már az 1973. évi I. törvény megalkotásakor 'is alapvető célkitűzés volt. A nyomozás szabályai több olyan határidőt állapítanak meg, amelynek a meghosszab­bítására az ügyész jogosult. Ezek a határidők a nyomozás: törvényessége szempontjából nem nyújtanak kellő biztosíté­kot, viszont a nyomozó ható­ság és az ügyészség munka­terhét egyaránt növeli az ira­toknak havonta történő Telter­jesztése és a havonkénti ha­tározathozatal. Ezért indokolt a nyomozási határidők jelenlegi szabályai­nak kiiktatása. Azt azonban biztosítani kell, hogy a nyomo­zást mielőbb befejezzék. Ezt szolgálja az, hogy a rendőrsé­gi vezetőknek a nyomozás el­rendeléséről szóló határozat­ban rendelkeznie kell majd a nyomozás határidejéről. Ez le­het harminc napnál kevesebb is. Az új szabályozás tehát a konkrét ügy jellegéhez igazo­dik. A törvényjavaslat szűkíti az előzetes letartóztatás okait, és három vagylagos feltételt ha­tároz meg. Ezek: a szökés, az, eljárás meghiúsításának vagy megne­hezítésének, illetőleq újabb bűncselekmény elkövetésének a veszélye. Ennek a módosítás­nak az elfogadása esetén te­hát nem lehet az előzetes le­tartóztatást elrendelni azon az alapon, hoqy a terhelt sza­badlábon hagyása zavarná a köznyuqalmat, ez ugyanis - ha a letartóztatásra nincs más ok .— törvényességi szempont­ból aggályos. A társadalmi fejlődés, nem­zetközi kapcsolataink bővülése megkívánja, hogy a büntető eljárást új jogintézménnyel gazdagítsuk. A büntetőügyek­ben folytatott nemzetközi együttműködés tapasztalatai azt mutatják: célszerű lehető­vé tenni, hoqy a Magyarorszá­gon felelősségre vont, külföl­dön élő személy biztosítékot helyezhessen letétbe. Hangsú­lyozni kell, hogv ennek célia a büntető eljárás lefolytatásá­nak biztosítósa, és nem az, hogv a külföldit mentesítse az egyébként indokolt előzetes le­tartóztatás alól. A biztosíték letétbe helye­zése esetén engedélyezni kell, hogy az eljárás alá vont kül­földi elhaqvia az országot, te­hát nem kényszerül arra, hogy az eljárás befejezéséig Ma- gyarorszáqon tartózkodjék, és ezzel ielentős anvaqr, eqzisz- tenciális hátrány érje, akár őt, akár bennünket. Kitért a miniszter arra, hogy van a törvényjavaslatoknak egy olyan új szabályozása, amely mind a Büntető Törvény­könyvet. mind a büntető el­járásról szóló törvényt érinti. Ez a jogszabály megszegésé­(Folytatás a 3. oldalon) Dr. IHlarkoja Imre expozéja Az Országgyűlés nyári ülésszakán. A képen: Markója Imre tartja beszámolóját. A BTK-t és a büntető eljárást módosító törvényjavaslat

Next

/
Oldalképek
Tartalom