Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-24 / 172. szám

1987. június 24., szerda Dunántúli napló 3 A cél az olvasásra nevelés Fiatal könyvbarátok Komoly ismeretek megszerzése játékos formában A Pécsi Városi Könyvtár a Szabó István Úttörőház és a Hazafias Népfront Pécs Vá­rosi Bizottsága közreműködé­sével idén is meghirdette az általános iskolás gyerekek szá­mára a Könyvtári tízpróba el­nevezésű játékos vetélkedőt. A szervezők iskoláknak, könyvtá­raknak küldték el a felhívó la­pokat és nem eredménytele­nül. Pécsen és környékén a gyerekek örömmel kapcsolód­tak be a versenybe. A Könyvtári tízpróbán részt vevő pajtások igazolólapot kaptak, amin könyvtárosok iga­zolták a feladatok teljesítését. Ezek között a beiratkozáson és a rendszeres könyvtárláto­gatáson túl ajánlójegyzék ké­szítése, a katalógushasználat megismerése, könyvtári pályá­zaton való részvétel is szere­pelt. A verseny lebonyolításá­ban a Városi Könyvtár hálóza­ti és fiókkönyvtárai közremű­ködtek. Céljáról és eredmé­nyességéről Keszi Erika, a Városi Könyvtár munkatársa a következőképpen számolt be: — A célunk az volt, hogy le­hetőséget adjunk a gyerekek­nek az alaposabb könyvtári is­meretek megszerzésére és el­mélyítésére. Hogy megszeres­sék az olvasást, a könyveket. Mindezt természetesen játékos Gyakorló tanár éveimben számomra rendkívül sokat adott mindig ez a háromnapos ren­dezvény. A tanév napi gond­jait letéve jöttünk össze ma­gyartanárok a megye valamely kies pontján, találkoztunk rég látott kollégákkal, s voltunk részesei egy sokszínű, minden szempontból országos színvo­nalú programnak. A baranyai irodalomtanítási napok, amit június 30.—júIius 2. között ti­zenkettedik alkalommal tarta­nak meg, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet rendezvé­nye, karöltve a Megyei Tanács művelődési osztályával, a Ja­nus Pannonius Múzeummal és a Művészeti Szakközépiskolá­val. A mindig tematikus rendez­vény középpontjában idén formában, hiszen ilyen korban így még jobban megmarad. A felhívás meghozta az ered­ményt. 405 tanul» küldte be hozzánk igazolólapját, de mi­vel többen nem jutottak el a 10 pont teljesítéséig, a részt­vevők száma sokkal többre te­hető. A legeredményesebben sze­replő tanulókat a közelmúlt­ban kis ünnepségre hívták ösz- sze a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Klubjába. Közülük az első 26 kisdiák ajándék- csomagot kapott, amelyben könyv, lemez, könyvutalvány volt. A legügyesebbek a 4. sz. Gyermekkönyvtár, valamint a Berze Nagy János Könyvtár fiatal könyvbarátai voltak. Az első két helyen végző kislány, Sípos Mónika és Zákányi Ni­cole is az utóbbi könyvtárat látogatják. Elmondásuk sze­rint mindketten nagyon élvez­ték a versenyt, különösen a könyvtárlátogatás megszerve­zését és a könyvismertetést. Pécsen és környékén tehát több mint 400 fiatal könyv- baráttal gyarapodott az olva­sók tábora. Már ez is komoly szám, nem beszélve arról, hogy ezek a gyerekek megfo­gadták, hogy tovább agitál­nak társaik között.- Nagy László költészete áll. Az ő versei hangzanak fel Hege­dűs D. Géza előadóestjén, Ne­mes Melinda megszólaltatásá­ban és a Kodály Zoltán Gim­názium énekkarától. A rendez­vényen előadást tart és dedi­kál a költő özvegye, Széqsi Margit. Nagy László grafikái­ból kiállítás nyílik. Domokos Mátyás irodalomtörténész, va­lamint a pécsi, a debreceni egyetem, a nyíregyházi főisko­la oktatói elemzik Nagy Lász­ló életművét. Az irodalomta­nárok végül Nagy László szü­lőfalujába, a Veszprém megyei Iszkázra látogatnak, hogy a költő szülőházában tisztelegje­nek a csaknem tíz éve halott poéta emléke előtt. Gállos Orsolya Ha két évvel ezelőtt keres­tem volna meg, egy jó sör mellett beszélgettünk volna. Egy éve valami vitaminétte­remben. Most meg néhány sajtszeletet és répakarikát rág­csálva ... Valamikor 1983 őszén szü­lettek azok a szinte apróhir­detésszerű sorok, amellyel Ju­hász László, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola közművelő­dési titkára télig tréfásan, fé- l:g komolyan jellemezte magát a pécsi egyetemek és főisko­lák lapjában, az Universitas- ban. „Enyhe testi és szellemi fogyatékossággal rendelkező, fontos munkakört betöltő, Pécs öt legjobb felsőoktatási intéz­ményének egyikében tevékenyke­dő, szép és okos, harmincon alu­li fiatalember vagyok. Ezt csak azért közlöm, mert még soha senki sem kérdezte ...” - írta. — Amikor én a szerkesztő­ségben megismertelek, már Juci voltál. Hogy lettél az? — Egy akkori „öreg bölény" húzott állandóan így, a neve­met hosszúnak találta, rövidí­tett ... Gondolhatod, hogy nem repestem az örömtől! Laci érettségi után képesí­tés nélkül népművelőként dol­gozott, s mellette levelezőta­gozaton végezte az akkori Ta­nárképző Főiskola népművelői szakát. Közben játszott színpa­don, tévéfilmben, vezetett szín- iátszócsoportot, újságot írt. . . Legendák születtek egy-egy írásáról, sokáig munkálkodott rajtuk, kiabált közben, zama­tos kifejezések röpködtek, de amikor végzett, minden szó, minden mondot a helyére ke­rült. Most harminckét éves, és öreg bölénynek nevezték a Pé­csi Egyetemi Színpad évadzá­róján. Lehet is, hiszen tizenhét éve van kapcsolata a színját­szással. — Hogy lett belőled öreg bölény? — 1970-ben a Pécsi Amatőr Színpadon kezdtem. Akkor még gimnáziumba jártam, a Nagy Lajosba, és elmentem az egyik felvételire. Bekerültem. Élvez­tem, hogy színházat csiná­lok .. . Állítólag nagy ripacs voltam . . . — De ezt csak a rossz nyel­vek mondják ... A terveid közt soha nem szerepelt a proli szinészet? — Nem. Mi akkor, a hetve­nes évek közepén félprofi szín­házakban gondolkodtunk. Ügy éreztük, hogy az akkori elő­adásaink az Antigoné, a Fös­vény, a Karnyóné a profi mér­tékkel is mérhetők voltak .. . Nagyon sok jó színész volt az együttesben mindig, úgyhogy a sztárok mindig mások vol­tak . . . — Később a Nyári Színház produkcióiban is kaptál sze­Kell a színház, a megmutatkozás Juci, az öreg bölény Lee-ként Shepard „Valódi vad­nyugat” című darabjában repet, azóta is játszol itt. Idén a Machbet-ben Duncant, a skót királyt. De az Egyetemi Színpadon is láttunk majd mindegyik darabban. Mennyire megerőltető mindez? Hogy lá­tod a munkádat a társulat­ban?- Mindig tele voltam kéte­lyekkel, ami természetes is, mert ki nincs? Nagyon nehe­zen próbálok, lobbanékony va­gyok, sokszor csak utólag jö­vök rá, hogy valamit nem kel­lett volna mondani vagy tenni. Örülök, ha türelmesek velem.- És otthon?- Az, hogy van egy biztos háttér, fontos. Bár a kisebbik fiam néha tudathasadásban van, ha megkérdezik, mi az opja foglalkozása, mert hát apu a főiskolán dolgozik, de színész is .. .- A betegséged akadályoz a játékban?- Bizonyos mozgásokban korlátozva vagyok, de a ren­dezők eddig még tudtak talál­ni megfelelő szerepeket ne­kem. A Bechterew-kór miatt kezdtem a vegetáriánus élet­módot is, az állapotom javí­tása érdekében. Megpróbálom méregteleníteni a szervezete­met. Az alkoholról is lemond­tam, pedig néha nehéz meg­állni; például amikor a „Va­lódi vadnyugat” kimerítő más­fél órája után kijöttem, akkor még jólesett egy pohár. De ma már úgy érzem, enélkül is meg tudom csinálni. Ez az életmód jó ugródeszka lehet, más életvitelt követel, egész­ségesebbet, rendszeresebbet. Egy éve tart, de már mérhető a javulás.- Hol jársz most, útközben vagy még? Vagy vannak le­zárt szakaszok mögötted?- Nem tudnám megmonda­ni, hol tartok most. De tovább kell lépni. Tanulni akarok, tör­leszteni az önmagommal szembeni adósságaimat. Hogy a színház mit ad? Ezt nehéz pár mondatban megfogalmaz­ni. Csak azt tudom, hogy kell. Kell a megmutatkozás, ön­megvalósításnak hívják ezt az okosok. . . ' Hodnik Ildikó Június 30.—július 2. XII. baranyai irodalom tanítási napok Nagy László költészete a rendezvény középpontjában íi||jÍp|j||Í!||ÍÍÍ . érni IS Sógun A Sógun című amerikai film­sorozat számomra a rejtélyek sorozata volt. Pedig, hogy jegy- zetirói tisztemnek megfeleljek, több ízben tapadtam feszült figyelemmel a képernyőre. Szí­vesen kibogoztam volna e 17. századi történet csomóit, de attól tartok, nem sikerült iga­zán. A sorozat közepén fel­adtam a reményt, hogy e film alapján esetleg képet nyerhe­tek a háromszáz évvel ezelőtti- japánról. Ez a Japán a film szerint marcona tekintetű, a halált könnyen osztogató férfiak és virágszerűen törékeny, hihetet­lenül kecses nők országa volt. A férfiak többnyire hadat vi­seltek, végtelen sorokban vo­nultak, kardjukba dőltek, ha­rakirit követtek el, és egyetlen suhintással vágták le áldoza­tuk fejét. A hölgyek halkan suhantak a gyönyörű japán házakban, csodálatosan szé­pek voltak selyem kimonójuk- ban, s mindig készen álltak az önfeláldozásra. Őket nézvén úgy tűnt, ebben az országban csak hamvason ifjú és virág­szerűen szép nők élnek. Esz­ményi teremtmények, akiknek élete maga az engedelmesség és az odaadás. Ha nem le­hetnek a megbeszélt időre fér­jük mellett — aki mellesleg üti - veri őket -, akkor készen áll­nak a rituális öngyilkosságra. Európai hajótöröttünk, Ri­chard Chamberlain bele is sze­ret a legkedvesebb, legönfel­áldozóbb, legszebb japán hölgybe, Marikába. Ennél re­ménytelenebb, tehát szebb sze­relmet elképzelni sem lehet. A hölgy ugyanis férjezett, rejté­lyes múltbéli ügyek miatt tel­jesen ki van szolgáltatva fér­jének, aki pedig egy vadállat, és üti-veri a drága és gyönyö­rű Marikát. Chamberlain hiá­ba kap ajándékba gyönyörű japán lányokat, kitart szerel­me mellett. Chamberlain — aki több filmsorozatot dolgozott végig profi módon - nemcsak szál­fatermetű, jóképű izompacsir­ta, hanem valóban jó színész, aki meglehetősen sematikus szerepéből is emberi vonáso­kat képes kihozni. A Sógun készítői bizonyára seregnyi japán szakértővel dolgoztak. Készítettek egy vé­res akciókban bővelkedő soro­zatot, a régi japán világról, a szamurájokról kialakított kép­nek megfelelően. E sztereo­típiák szerint kerülnek a világ filmpiacára a vadabbnál va­dabb japán akciófilmek, me­lyekből mi a bennük túltengő erőszak miatt nem szoktunk vásárolni. Volt a Sógunnak egy másik rétege: a háromszáz évvel ez­előtti japán élet, a különböző szertartások, a felsőbbség irán­ti feltétlen engedelmesség fel­mutatása. Azé a Japáné, mely­ben a 12. századtól 1868-ig tartott a sógunok katonai dik­tatúrája. Azé a Japáné, amely 1854-ben nyitotta meg kikötőit az idegenek előtt, és ezután fél évszázad alatt középkori országból modern állammá vált. Hogy a japán középkor, a japán bezárkózás, a japán feudalizmus valami mást, az európaitól merőben eltérő je­lenségcsoportot takart, azt most már mindnyájan tudjuk — ha nem is ebből a filmsorozatból. Meg azt, hogy a japánok nemcsak odaadó alattvalók, nemcsak kiváló katonák. A felsőbbség — ma a munkaadó iránti oda­adást, a hűséget és az önfel­áldozást, a fegyelmet, amit apáiktól tanultak, úgy fest, egészen jól sikerül kamatoz­tatniuk a mai világban is. G. O. fUfirafarm (2J Hogyan fizetnek a vállalatok? Az adóreform a vállalati adózásban az általános forgalmi adó, a lakossági adózásban pedig a személyi jövedelemadó bevezeté­sét, meghonosítását tűzte célul. Ezúttal a vállalati adózás terve­zett változtatásait tekinjük át. Az általános forgalmi adó, amely kezdetben hozzáadott érték vagy többletérték-adó- ként szerepelt a sajtóban, az egyoldalú kiemelés következté­ben félreértésekre adhatott alkalmat. Ennek eloszlatására hangsúlyozzuk: az általános forgalmi adó nem szüntet meg, nem helyettesít minden vállalati adófajtát, azok leg­többje — például nyereség­adó — megmarad, legfeljebb mértékük, az adókulcs módo­sul. Csökken például a nyere­ségadó, s várhatóan a felhal­mozási adó mértéke. Lesznek természetesen megszűnő adó­nemek is — bér- és kereseti adó, vagyonadó — se kettő, az adómérséklések és adó­megszűnések együttes hatásá­ra népgazdasági szinten mó­dosul az adóviselési struktú­ra: az adók számottevő része a termelés szférájából átkerül a forgalom, a felhasználás és a fogyasztás területére. Az adózás ilyen jellegű szer­kezeti módosításának eszköze az általános forgalmi adó, amely a hatvanas-hetvenes években először a Közös Piac országaiban terjedt el, s azt követően másutt is. Jelenleg több tucat európai és Euró­pán kívüli fejlett és fejlődő ország alkalmazza. Éspedig a következőképpen: A vállalatok, mint vevők, a megvásárolt termékért nem­csak annak termelői árát, ha­nem általános forgalmi adó­ját is kifizetik az eladó vál­lalatnak. (A számlán is külön szerepel az ár és külön az adó). A vállalat az anyagot, a terméket feldolgozza, s en­nek során új értéket állít elő. A feldolgozott termék eladá­sakor a megnövelt érték után számolja az általános forgal­mi adót, s azt a termelői ár­ral együtt leszámlázza, a ve­vő pedig kifizeti. Az eladó vállalat tehát hozzájut a ko­rábbi vásárláskor általa fize­tett adóhoz, s csak a feldol­gozás fázisában létrejött több­letérték utáni adót kell befi­zetnie az adóhivatalnak. A ter­melési-forgalmi láncban tehát a vállalatok, kisvállalkozók hozzájuthatnak az előző fá­zisban a vételárral együtt fi­zetett adóhoz, mígnem a fo­lyamat eljut a végső felhasz­nálóig, a fogyasztóig, aki az áru teljes értéke után fizeti meg az általános forgalmi adót. S bár igaz, hogy a vál­lalati adók is közvetett módon a fogyasztót terhelik, az álta­lános forgalmi adózási rend­szerben a fogyasztó közvetle­nül fizeti az adót, amelvnek mértéke termékcsoportonként változhat. (Nálunk /várhatóan nulla—12—22 százalékos adó­kulcsok lesznek). Az általános forgalmi adó — külföldön már bizonyított — előnye, hogy a termelési­forgalmi folyamatban nem halmozódik; ebben az össze­függésben a gazdasági tisz­tánlátást szolgálja. Az általá­nos forgalmi adó nem költ­ség- és nem ártényező; az adóelszámolás technikája visz- szatéríti a már kifizetett adót. Ez az adófajta több vonat­kozásban semleges hatású. Egyazon termék adóia nem függ attól, hogy a feldolgo­zást kooperációban végezték, avagy a feldolgozási fáziso­kat, technológiákat egyesítő nagyvállalaton belül. A válla­lati méreteken kívül közömbös, illetve semleges atekintetben is, hogy a gyártás ' mennvi munkaerőt, illetve technikát vett igénybe. Egyes vélemények szerint az általános forgalmi adó ked­vezményezi az exportot; eb­ben az esetben ugyanis tel­jes adóvisszatérítésre kerül sor. A termelő nézőpontjából azonban szó sincs preferálás­ról, mert belföldi értékesítés esetén is hozzájut a termék árához, az adót pedig a vá­sárló fizeti. Amennyiben szembesítjük a még érvényben lévő adórend­szer hosszú időn át bírált jel­lemzőit — a nyereséghez vi­szonyított magas adószint, a feldolgozási fázisokban halmo­zódnak az adók — az általá­nos forgalmi adózás modell­szerű leírásából kitűnő elő­nyös vonásokkal, sajátossá­gokkal nem lehet kétséges, hogy érdemes és indokolt egy olyan adóreform megvalósítá­sa, amely nálunk is meghono­sítja az általános forgalmi adót. Az adóreformhoz kapcsolódó árváltozások kimunkálása már hosszabb ideje folyik, s ab­ban próbaszámítások végzésé­vel mind több vállalat vesz részt. A termelői árak válto­zását két körülmény befolyá­solja: egyes vállalati adók megszűnése és mérséklése, valamint a támogatósok csök­kentése. Ezek hatásaként a termelői árszínvonalnak csök­kennie kell, mintegy 4—5 szá­zalékkal. Az árarányok is mó­dosulnak, elsősorban az ener­giahordozók, alapanyagok — feldolgozóioari termékek viszo­nyában. (Az előbbieké nagy­jából változatlan marad, míg a feldolgozóipari termékek ár- szintié 6—9 százalékkal mér­séklődik.) Az általános forgalmi adóról ezek szerint csak szépet és iót lehet mondani: kiküszö­böli az adóhalmozódást, se­gíti a valós gazdasági értéke­lést s a bevezetéshez kapcso­lódó árváltozások révén a termelői árszintet is csökken­ti? A dolog azért nem ilyen egyszerű. Ezért nem alapta­lan, ha némi fenntartással né­zünk az adóreform elé. A kö­zelmúlt évtizedekben több al­kalommal — 1959-ben, 1980- ban — került sor a termelői árok átfogó rendezésére, s ezek egyike sem hozta a „pa­pírformát”, jócskán és felfelé tértek el a tervezett, a várha­tó, a modell-szómítás szerinti árszinttől. Ezúttal a termelői árak rendezése, megállapítá­sa során nem szabad „téved­ni", az árszintcsökkenésben felfelé eltérni, mert az árrend­szer kétszínűségének, a ter­melői és a fogyasztói árszin­tek különbségének egyik meg­határozója éppen az, hogy mennyivel csökken — az 1986. évihez kénest — a termelői árszint. (A másik meghatáro­zó. lyagv a mintegy 110 milli­árd forintnyi fogyasztáshoz kapcsolódó árkiegészítésből, támogatásból mennyit sikerül leépíteni, csökkenteni.) Az általános forgalmi adó bevezetéséhez tehát kétirányú ármozgás kapcsolódik: a ter­melői árszintnek — miután az adók egy része kikerül" a ter­melésből — csökkennie kell, míg a fogyasztói árszint — minthogy az általános for­galmi adó ebbe a szférába csoportosítja át az adók egy részét — emelkedni fog. Az adóreformhoz kapcsolódó ár­munka jelenlegi — júniusi — fázisában az 1988. évi fo­gyasztói árszint kétszámjegyű 10—12 százalékos növekedése valószínűsíthető. Ez természe­tesen még változhat s nem­csak árrendszer- és ármecha­nizmus-okokból; a fogyasztói árszint alakítása gazdaságpo­litikai, sőt politikai döntéseken is múlik. Garamvölgyi István Következik: III. Mennyit fi­zet a lakosság?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom