Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-22 / 170. szám
1967. június 22., hétfő Dunántúli napló 5 Antal Imre Pécsre jön Véget ért a gyermekszínjátszás egyhetes rendezvénysorozata Pécsett Fesztiválzárás után szeminárium Képünkön a monyoródi Ciróka Gyermekszinpad Tegnap, vasárnap délután véget ért Pécsett a XII. országos gyermekszínjátszó fesztiválhoz kapcsolódó drámapedagógiai szeminárium. Előtte, mint korábbi tudósításainkban beszámoltunk róla, az öt napig tartó fesztivál zárult be hivatalosan pénteken délben. A fesztiválon az ország különböző tájairól s a fővárosból csaknem 700 általános iskolás szerepelt több, mint 30 különböző műfajú mesejátékokban, s egyéb színpadi produkcióban. Valamennyi csoport emléklappal és emléktárggyal föltarisz- nyázva inthetett búcsút Baranya székvárosának, a viszontlátás reményében: két év múlva, a XIII. pécsi fesztiválon. A legjobbak, hét gyermekcsoport, hangulatos mesefigurákat ábrázoló díszkerámiát, R. Füzesi Zsuzsa keramikusművész alkotásait is átvehették Gabnai Katalintól, az Országos közművelődési Központ főmunkatársától, aki a DN kérésére az alábbiakban összegezte a fesztivál legfőbb tanulságait: — Sikeresebb és magasabb színvonalú volt a korábbiaknál az idei rendezvénysorozat, jóllehet. a megyéket és a fővárost képviselő egy-egy iskolai színjátszó együttes mellett az idén több nem kimagasló eredményekkel büszkélkedő csoportot is meghívtunk, sajátos pedagógiai célból. Állami nevelőotthonok, kisegítő iskolák színjátszó gyerekeitől is figyelemre érdemes produkciókat láthattunk. Produkciókat, amelyek a lényeget illetően „végtermékek”, ezredrészeként a színjátszó műhelymunka egészének. A hangsúly azonban az előkészítő időszakra helyezendő. A gyerekek közösségi együttlétére: a kollektív színpadi játék élményére r az önkifejezés, a készségfejlesztés nagy pedagógiai lehetőségeire és erejére. S ebben látom a pécsi fesztiválok nagy-nagy jelentőségét és társadalmi hasznát — mondotta. Péntek délután a jelenlevő tanárok, együttesvezetők egy kisebb csoportja részére megkezdődött a XII. drámapedagógiai szeminárium. A módszertani foglalkozásokat Szonya Pavelkova prágai tanárnő vezette. A kurzus mintegy 30 hallgatója a tegnap délutáni zárófoglalkozást követően utazott haza. W. E. Szentendrére megy a MÁYTOURS-YDN vonat „Nem látszott ki a dinnye a jég alól” Dinnyekörkép sok borúval - és jéggel Józsa Istvánék Paprád határában lévő háromholdas dinnvete rületükön a permetezést végzik Hajókirándulással egybekötött szentendrei városnézés lesz a programja június 27- én (szombaton) az idei második MÁVTOURS-VDN vonatnak. a résztvevők a 6 óra 25 perckor Pécsről menetrend szerint induló Mecsek-expresz- szel utaznak Budapestre, ahol a 9 óra 5 perces érkezéskor három idegenvezető várja a kirándulóvonat utasait. Ők metrón kísérik a csoportot a Vigadó térre, ahonnan 10 órakor indul a másfél órás útjára a több száz főt befogadó, Szentendréig közlekedő sétahajó. Érkezés után a műemlékekben gazdag Duina-parti városka főterén, a Béke étteremben fogyaszthatják el az ebédet a résztvevők. Az este 20 óra 35 perckor véget érő kirándulás ára felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt 420 forint. Ebben az összegben a vonat-, a metró-, a HÉV- és a hajójegyek, az ebéd és a múzeumi, illetve a műemléktemplomi belépők is benne vannak. Jegyek a mellékelt szelvény felmutatásával szerdán és csütörtökön 10-től 17 óráig, pénteken pedig 10- től 13 óráig válthatók a MÁV Rákóczi úti menetjegyirodájában. H. A. Kevés bizakodó gazdával lehet találkozni a baranyai dinnyések között. A májusi hideg mindenhol erősen visszavetette az április közepétől kiültetett palánták fejlődését. Sokhelyütt kiadós jégverés tetézte a bajt. így hát nemcsak a termelőknek, hanem nekünk, a majdani fogyasztóknak is sokat kell. még várni az első szedésre. Igaz, mondják, hogy Budapesten és a Balatonon már látni sárga- és görögdinnyét, ezek azonban fóliaházból valók és ennek megfelelő az áruk is. Kilójuk 150-200 forint. — Legszívesebben itthagynám, betárcsáznám az egészet — mondja bosszankodva Adorjás határában lévő földjén Török Ferenc, vajszlói lakos. — De nem tehetem, mert a biztosítótól júliusban újra kijönnek. Megállapítják, hogy pár nappal ezelőtti elő- szemléjük után mire jut a dinnye. Ezért hát nagy hanggal dolgozik a Robi kapálógép a megkeskenyedett sorok között. Őszintén szólva, reménytelennek látszik a küzdelem. — Talán ha szeptemberben szedhetünk róla valamennyit. Nézze meg! Az összes kis- dinnyét és hajtást leverte a dió nagyságú jég. Nem voltam rest megszámolni. Egy négyzetméterre csaknem hétszáz szem hullott a iúnius 10-i égiháború alatt. Mintha hó esett volna. Négy újnvi vastagon állt itt a jég. Kilencven százalékosra ítélem a kárt, de szerintem azt a biztosító nem fogja megfizetni. Olvan a föld, mintha stoplis cipőben footballoztak volna rajta. . Az Adorjás határában lévő húszholdnyi területet és a kisszentmártoni földeket érte a legnagyobb jég. De kaptak belőle bőven a drávaszer- dahelyi és sámodi területek is. így hát, hogy már valamirevaló dinnyét is láthassunk, tovább kellett menni. Vajszló, Csányoszró, Sellye, Páprád, Hegyszentmárton, Gyöngyfa, Magyarmecske környékén mór láthattunk fejlődésben lévő termést is. Általában teniszlabda nagyságú most a diny- nye, de a páprádi Biczók Gé- záék és Csetényi Józsefék földjén látni már kilósakat is. Általában Szigetcsépi palántákat ültettek ki a gazdák, a később érő hevesi futó van a második helyen .mintegy 30 százalékos aránnyal. Vajszló- ban kísérleti jelleggel már ültették az új magyar fajtából, a Hungáriából is. Kíváncsian várják, hogy ez a korai fajta szereti-e a Dráva-menti homokot. Az első szállítmányok várhatóan július második harmadában jelennek meg a piacokon. Egy hónapos késéssel. A dömping augusztus közepén- végén várható. Sárgadinnyét kevesebben termesztenek. Több vele a gond, mindennap szedni kell és nem is fizet olyan jól. Varga László páprádi kertjében 800 tövet ültetett ki. S, mint ahogy mindenki, a növény fejlődésével ő is elégedetlen. A szintén páprádi Fü- löp János röviden sommázza a dinnyehelyzetet: „A Zöldértnek idén nem lesz gondja az elszállítással . ..” Balog Nándor A szeszélyes műfajok című produkció a Pécsi Nyári Színház egyik műsora ezen a. nyá» ron. Zenés, szórakoztató produkció, bűvésszel, táncosokkal, némi pajzánsággal és humorral. A műsorvezető Antal Imre, akit budapesti lakásán értem el telefonon. — Sokszor voltam Pécsett, még ifjú zongoraművészként is, és nagyon tetszik a város, ezért is vállaltam el ezt a kor.ferá- lást — kezdte Antal Imre. — Rengetegszer szcepel mostanában a legkülönbözőbb műsorokban. Nem vállal tűi sokat? — Nem hiszem. Belekény- szerítik az embert a munkába. Tudja, senkisem pótolhatatlan, ha nemet mondok, rásütik: nagyképű ez az Antal. — Honnan szerzi vicceit? — Gyűjtöm őket, régóta, ezt tudják az emberek és mindig mesélnek nekem és én is mondok. — Hány viccet tud? — Nem számoltam, de egyszer fogadásból három órán át egyfolytában viccet meséltem. — Van olyan vicce, amit ön talált ki, aztán nagy karriert futott be? — Nincs. Sajnos, nincs. Nem is pályázok erre. — Giázser Bozsó, a koszorús költő, akinek kínrímeit a Szeszélyes évszakokban ismertetni szokta, saját találmány . . . — Igen, és képzelje, meg kellett változtatni a nevét, mert van egy hasonló nevű úr Pesten, aki nem tudta tolerálni. A „költő" ezután Nyomasek néven szerepel. — Mi a véleménye a bohócszerepről? — Sok nagy színész vágya, hogy bohócszerepeket vállaljon . . . — Én arra gyidoltam, Antal Imre mindig oly vicces a nézők előtt, nem gondolja, hogy nem veszik komolyan? — Nem hiszem, hogy ettől tartanom kellene. — Tudom, hogy jól főz. — Nem, szeretek pepecselni inkább, nevet fel. — Egy receptjét elárulná? — Szívesen. Egy egyszerűbbet. Ez az egyik kedvencem. Egy Római tálat kibélelek vékonyra szelt angolszalonnával, majd beleteszek mindenléle zöldségeket: krumplit, karfiolt, répát, közé babérlevelet Rá egy szép darab marhahúst, spékelve füstölt szalonnával, beledugdosva néhány borókabogyót. A maradék helyre pedig sok-sok gombát. A legtetejére kerül a specialitásom ebben az egészben, egy olyan 15—20 dekányi rockfort sajt. Mehet a sütőbe, aztán fogyasztható. Bozsik L. A pincemester Ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely már túllépte az ötödik évtizedet - gyakran túlfeszített élettempóval — és bizony vigyázniuk kell magukra: néhány éve a kórházban találkoztam Wéber Imrével, a szívére panaszkodott: Pesten élő fiát látogatta meg, rosszul lett, hazafelé már a fia vezette a kocsit. A Wéberek élete ösz- szefonódott e három szép rokonszakmával: kertészettel, szőlészettel, borászattal. — Apám, aki most nyolcvanhat esztendős, négy évvel ezelőtt új fajtákat telepitett villányi kis szőlőjében. Egyébként mint növényvédő, most is szakmai tanácsokat ad. A bátyám szintén borász mint én, sőt, a fiam is borásznak indult Budafokon. — Múlt időben? — Igen. Mert aztán nála megszakadt a „lánc": Művészhajlamú fiú, négyszer indult neki a Képzőművészeti Főiskolának, míg végre felvették. El is végezte. Festő és szobrász. A közelmúltban volt egy pesti kiállítása, a Népszava kritikusa szépen írt róla, de olyan nyelven, ami itt-ott számunkra érthetetlen. A feleségem az idegen szavak szótárát bogarászta, hogy „lefordíthassa” a kritikát. És van egy Rita nevű lányunk, de ő is Pesten él, férjével, három kisunokám- mal . . . — Villányban lakik a család. Ott is született? — Nem. Barcson születtem! — mondja nem kevés büszkeséggel — Barcs három minisztert és egy pincemestert adott a „világnak". A pincemester persze én vagyok . . . Vagyis a Villány-Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát bólyi pincészetének vezetője. A pincészet feladata: szőlő felvásárlás és feldolgozás, illetve borfelvásárlás. Ez annyit jelent, hogy a leszerződött termelők bemutatnak boraikból egy kis mennyiséget, amelyet a pincészet laboratóriumában megvizsgálnak. Ha az eredmény megfelelő, behozzák a bort immár nagy tételben, abból ismét mintát vesznek, hogy megvizsgálják: paraméterei azonosak e az első mintával. Ha minden stimmel, kész az üzlet.- Hol tanulta a szakmát?- Tulajdonképpen kertészkedtünk először Barcson, azon az öt hold földön, amit apám a földosztáskor kapott. Aztán Budafokon elvégeztem a kertészeti középiskolát, majd később Villányban a szőlészeti és borászati szakiskolát. Utána mindjárt a gazdasághoz kerültem, illetve most a borkorinbi- náthoz, az egyesülés óta.- Saját szőlő?- Van Villányban ötszáz négyszögöl; tiszta oportó. Délután Bólyból hazaérek, kimegyek a szőlőbe, de főleg hétvégén. A szőlőben mindig sok a munka, de ezt csak az tudja értékelni, aki szereti is ezt a rendkívül kényes növénykultúrát.- Kényes?- Főleg a vörösbor készítése jár nagy gonddal.- Az alkoholizmussal kapcsolatosan elég nagy a vita monapság . . . Mit szól ehhez?- Félek, hogy a fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket is. Nézze: a tiszta és tisztességesen elkészített bor, a gyönyörű ital. De az embereket meg kellene tanítani a kultúrált borfogyasztásra is, ami része a kultúráit táplálkozásnak. A világ nagy bortermelő országaiban — franciáknál, olaszoknál, spanyoloknál és a nyugatnémeteknél — érdekes módon, sokkal kevesebb az alkoholisták száma, mint ahogy az ember gondolná. Nálunk a vendéglátóiparban még most is úgy kínálják a bort, hogy vörös vagy fehér? De hogy milyen étekhez, milyen fajta bor illik, arról szó serr. esik. Sőt, sok vendéglős c ért nem ajánlja a vörösbort, mert ha kicsöppen a fehér abroszra, nem lehet kimosni. Amikor ilyen egyszerű, prózai jelenségekkel találkozunk, akkor még nagyon- messze vagyunk a kultúrált borfogyasztástól. És a bor készítésétől is. Rab Ferenc Életképek...
