Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-19 / 167. szám
1987. június 19., péntek Dunántúlt napló 3 Megszűnő falusi KISZ-szervezetek Három község gondja Országos gond, hogy a kisközségekben, kisebb településeken lassan megszűnnek a falusi KISZ-szervezetek. A fiatalok vagy elköltöztek, vagy bejárók, így nem jut idejük mozgalmi munkával foglalkozni. Aztán családot alapítanak, jönnek a gyermekek, építkeznek, állatokat tartanak, fóliáznak. Az ifjúsági mozgalomból ezért kimaradnak a huszonévesek ... Megnéztük néhány baranyai határ menti kisközségben, hogy ott mi a helyzet. Az egyházasharaszti termelő- szövetkezetben a KISZ-szervezet négy évvel ezelőtt szűnt meg a tagok kérésére. Valamennyien szóvá tették, hogy szívesebben vennék, ha saját lakóterületükön alapíthatnának alapszervezeteket. Többet tudnának dolgozni, mert így szinte semmiféle KISZ-munkát nem tudnak végezni, még a taggyűlésen sem bírnak részt venni. Az ok egyszerű: kötve vannak a társközségekbe induló buszokhoz. Este későn senki sem szeret több kilométert gyalogolni. Az érveket elfogadták — így megalakult minden környező községben a K'SZ-szervezet. Kezdetben úgy tűnt, beválnak a remények. A fiatalok mindenütt nagy lelkesedéssel láttak a munkához. Ifjúsági klubnak helyet kerestek, közösen hozták rendbe, csinosították ki. Hétről hétre szívesen jöttek össze zenehallaatásra, beszélgetésre. Vállaltak társadalmi munkákat a falu útjainak, temetőinek a rendbehozósára., fásításokat szerveztek ... Az utóbbi időben viszont több klub bezárt, alig néhányon járnak taggyűlésre.- Vaion mi az oka ennek? - érdeklődtem az egyházasha- raszli KISZ-bizottság titkárától, Géczi Józseftől, aki a termelő- szövetkezetnél gépműhelyvezető.- Évről évre visszatérő gond, hogy az ifjúsági klubok berendezését egy-egy rendezvény után, „duhaj, erős legények" - összetörik. Mivel valamennyi helyiség a tanácshoz tartozik,' csoda, hogy nem fogadják örömmel? Kire lehetne rábizonyítani, hogy ő tette? A kárnak nincs gazdája, a költségeket nem téríti senki. A másik problémánk, hogy csak addig jönnek kedvvel-örömmel, míg nincs családjuk. Utána a saját családi problémájuk kerül előtérbe: Az egyedül állókra és azokra a fiatalokra számíthatunk, akik hétvégére járnak haza a szülőkhöz, mert másutt tanulnak, dolgoznak. Persze ennek is megvan a buktatója — ahol tanul, dolgozik, ott tagja a KISZ-nek. Megoldás? - Nincs semmi — rázza a fejét. Én is abbahagyom ... — gyűri, csavarja zavartan a cigarettáját. Építkezünk Siklóson. Be szeretnénk fejezni szeptemberre, mikor a gyerekek iskolába mennek. Aztán én is bejáró leszek. Jövök, ledolgozom a munkám és rohanok haza... Nem tudom, hogy Iti vállalja majd helyettem, kire is lehetne bízni az egészet... * Az oldi KISZ-alapszervezet titkára Balogh József. Gépszerelő a tsz-ben. Huszonhét éves, a szüleivel él együtt. Tizenhárom éve tagja a mozgalomnak, két éve alapszervezeti titkár. — Mi szeretjük a közösségi életet. Rendbehoztunk a művelődési háznál egy szobát — elvették könyvtárnak. A másikat is rendbehoztuk - abból lett a klub. Most pedig nincs helyiségünk. Valakik összetörték a berendezéseket, ellopták a tv-t, magnót. A tanács most hozatja rendbe. Aztán csak úgy engednek be bennünket, ha valakik vállalják a felelősséget, a felügyeletet. És mi van akkor, ha éjjel történik a rendzavarás? Ha betörik az ablakokat? Azért hogy feleljünk? . . . Pedig hiányzik a közös helyiség, ahol összejönni, zenélni lehetne. Nálunk elég sok a fiatal. Biztos, hogy sok mindent lehetne csinálni . . . Csak kellene a segítség. Teljesen magunkra vagyunk utalva. Jöhetnének Pécsről és Siklósról a városi, megyei bizottságoktól, hogy mit csináljunk, hogy fogjunk hozzá. Most egymásnak segítünk építkezni. Ezért nem csoda, hogy sokan kilépnek, lemondanak a KISZ- tagságukról. Mit tegyek? Nem tudom visszatartani őket .. . * Borsos Sándor 19 éves, szinr tén a gépműhelyben dolgozik. Most szerezte meg a szakmunkás bizonyítványát. A kistapol- cai KISZ-alapszervezet titkára volt.- Meddig?- Egy évig. Megválasztottak a srácok, én meg elfogadtam. De megbántam. Semmit nem lehetett csinálni. Mindig megbeszéltük, hogy ezt vagy azt elvégezzük, aztán néhányon mentünk, a többiek meg nem jöttek el. Az meg butaság, hogy hárman dolgozzunk harminc helyett. így maradt félbe például a játszótér is. Pedig elkezdtük, és mindenki igazán lelkes volt. Várták is a falubeli kicsik. Külön tortúra volt a tagdíjak beszedése. Többször is szóltam, soha nem hozták a pénzt. . .- Közös kirándulások, élmények?- Semmi. Néhányon még eljöttek a siklósi túrákra, kispályás labdarúgó-meccsekre. Most meg tömegesen bejelentették, hogy kilépnek. A huszonkilencből maradtak hárman, vagy négyen. így hát én is kiléptem. Hogy miért? Nem tudtam mit tenni . . . Aztán szórakozni járok a haverokkal, van eqy videóm, ezt is nézzük, eljárunk Siklósra, Pécsre ... Géczi József végül megjegyezte, hogy szerinte már alapvető probléma az, hogy az alapszervi titkárok, és a többiek semmiféle továbbképzésre, tanfolyamra nem akarnak elmenni. Ha nincs útmutatójuk, akkor a munkájuk kudarcba fullad, sikertelennek érzik magukat, és kilépnek. Jó lenne, ha a siklósi és pécsi bizottságokon figyelnének erre is .. . Adóm Erika Két lemondani készülő titkár a háromból A lepratelep orvosa A turisztikai egészségügy világszervezetét alapította dr. Györkő-Györkös Sándor Alig egy éve beszélgettem telefonon dr. Györkő-Györkös Sándor professzorral abból az alkalomból, hogy a Magyarok Világszövetsége arany díszjelvényét vette át a magyár orvostudomány nemzetközi hírének öregbítésé, a spanyol és magyar nép közötti barátság elmélyítése érdekében végzett munkájáért. A héten felkeresett szerkesztőségünkben, hogy megköszönje a méltató szavakat. Györkő-Györkös professzor 76 éves, Pécsett született, itt végezte egyetemi tanulmányait, s1935 óta a Kanári-szigetek fővárosában, Las Palmasban él. — Hívott a szülőföld — mondja mosolyogva. — Bőrgyógyászok nemzetközi konferenciáján voltam Berlinben, szót váltottam magyar kollégákkal. Invitáltak többen - köztük dr. Schneider Imre professzor, a POTE Bőrklinikájának igazgatója -, hogy tartsak néhány előadást. Most itt vagyok. Hirtelen témát vált: — Hát itt készül a lapom?... Egyetlen magyar újságot járatok, a Dunántúli Naplót. Kíváncsi az ember, mi is történik szűkebb pátriájában. — Pécs? — Szebb, .mint valaha. Tudom, hogy folyik a belváros rekonstrukciója, s ez sok gondot jelent. öregszünk mindketten, ránk fér egy kis karbantartás. A professzor szubtrópusi betegségekkel foglalkozott. Fiatal korában hajóra szállt, s elindult, Dél-Amerika felé. Az első kikötőben - Las Palmasban- megtudta, 'hogy élnek ott leprabetegek. Ottmaradt - végérvényesen. A lepratelepen több mint tíz évet gyógyított — természetesen egyéb orvosi teendők melle'tt -, s az önzetlen, ingyen vállalt misszióért a Jeruzsálemi Szent Lázár Lovagrend tagjai közé választották. „Caballero” - a szó legnemesebb értelmében. Széttárja a kezét:- Magyarnak és becsületes embernek maradni — ez volt életcélom. Sohasem voltak protektoraim, mindent kemény munkával magam értem el. Otthonom a „Villa Hungria" bárki előtt nyitva áll. Felesége szintén magyar lány, két gyermeke otthon, az asztalnál csak magyarul beszélhetett. Fia agronómus, lánya a Las Palmas-i klinika röntgenosztályán dolgozik. Három unokája: Zsuzsi, Sárika és Gyuri. — ön neves bőrgyógyász. — Ítéljenek meg mások. Főhivatásom a bőr- és nemibetegségek gyógyítása-megelő- zése. Most készül, s talán hamarosan meg is jelenik a szubtrópusi dermatológiai megbetegedések atlasza. Emellett akad még néhány szerelem. Köztük a gyógyturizmus széles témaköre, a rehabilitáció egy sajátos válfaja a talasothe- rápia-heliotherápia. Ez utóbbi magyarra fordítva a nap—víz- levegő gyógyhatásainak kihasználását jelenti. Egy névjegykártyát ad át. Nemzetközi szervezetet alapított, melynek most toborozza híveit. Tizennyolc országot nyert meg eddig. A turisztikai egészségügy világszervezetéről van szó.- Évente többmilliárd ember utazik. Hol a szomszédba, hol távolabbra, klímájában, egészségügyi viszonyaiban ismeretlen országokba. Ez megannyi problémát rejt magában. Talán egy példát. Mondjuk önnek magas a vérnyomása, és rendszeresen gyógyszert szed. Itt Pécsett ezzel kiváló a közérzete. De mondjuk Las Palmasban ugyanannak a gyógyszeradagnak a fele is elég! De ön ezt honnan tudná? . . . És beteg lesz. De talál-e orvost, aki megérti önt, s helyes diagnózist tud fölállítani? A világszervezet legfőbb célja, hogy koordinálja az orvosokat, ápolókat, utazási irodák dolgozóit. Legyen egy regiszter, ahol mondjuk ott a világszervezet pécsi orvosa, lakcímmel. szakképzettséggel. Mert adott esetben szükség lehet gyermekorvosra, nőgyógyászra, belgyógyászra, vagy a medicina egyéb szakterületén jártas orvosra. Aki lehetőleg több nyelvet beszél. — Szeretném jövőre Magyar- országon megszervezni a világszervezet kongresszusát. Ki tudja, sikerül-e? Nyilván pénzbe kerül, szükség lesz szponzorokra. Györkő-Györkös professzor megjelentette a hatnyelvű orvosi-egészségügyi t szótárát, melyben spanyol, német, angol, francia, olasz és természetesen magyar nyelven taglalja a betegségeket. A kiadók között ott az IBUSZ és a legnagyobb spanyol utazási iroda, a Viajes KUONI. — Kérhetnék valamit? - néz rám a professzor. — Természetesen. — Repülővel érkeztem, sok a csomagom. így, ha lehetne, küldjön postán néhány tucat turisztikai ismertetőt Pécsről és Baranyáról. Úgy örültem, amikor Las Palmasban járt a pécsi labdarúgócsapat, gondoltam, ez egy kis propagandát is jelent majd. De csak a sportról volt szó. Pótolni sze- reteném. Előadásokat tartanék, népszerűsíteném a Mecsek vidékét. — Megteszem. De nekem is volna egy kérdésem, remélem nem ért félré. önnek melyik az otthona, a hazája. Spanyol- ország-e avagy Magyarország? — Sokszor megkérdezik tőlem. Hadd válaszoljak egy példával. Apót annyit választhat az ember magának, amennyit akar, az édesanya mindig is az egyetlen marad. így hát, ha tetszik, apai ágon érzem Spanyolországban otthon magam. Előveszi útlevelét, melyben ott a magyar vízum. „Udvariassági vízum” — amiért nem kellett fizetnie, s amilyet csak az kap, akit a magyar állam megtisztel vele. Kozma Ferenc Folyőiratsxennle A Társadalmi Szemle júniusi száma közli A szocializmus fejlődésének időszerű kérdései címmel 1987 februárjában Szegeden rendezett elméleti konferencia anyagából Kozma Ferenc és Agárdi Péter írását. Az utóbbi, aki a Magyar Rádió elnökhelyettese, Napjaink ideológiai kérdései a tömegkommunikációban címmel fejti ki véleményét. Bevezetőként áttekintés nyújt arról a körről, melyet átfog a sajtó és tömegkommunikáció foaalma. Jelenleg hazánkban kb. 1810 lap, folyóirat, ezen belül 28 napilap, mintegy 120 hetenként, kéthetenként megjelenő újság és 1600- nál több folyóirat és időszaki kiadvány jelenik meg. A televízió, a vidéki stúdióival együtt hetente kb. 95 órányi 'műsort sugároz, s ebből egy néző átlag 16 órát tekint meg. A rádió, 3 központi és 5 regionális adásával, naponta 72 órányi műsort szolgáltat belföldre, ebből hazánk lakosai átlag 134 percet naponta, kb. 15,5 órát hetente hallgatnak meg. A szerző felhívja többek között a figyelmet arra; várható, hogy az új tömegkommunikációs eszközök, technikák használatba vétele, meghonoA tömegkommunikáció helye és szerepe sodása együttjárhat majd bizonyos feszültségek keletkezésével. Miközben gyorsul a technikai fejlődés, miközben tovább „szűkül” a világ, s egészében nő a tájékozottság, a művelődés „intézményes" esélye, hazánkon belül is tovább éleződhetnek az ezekkel kapcsolatos, úgynevezett ellátottsági egyenlőtlenségek. Mindemellett számos társadalmi csoportban a megnehezült életmód, a nem hivatalos munkaidő növekedése is a rendszeres könyv- és újságolvasás, a tudatos művelődés és önművelődés ellen hat. Az írott és elektronikus sajtó, állapítja meg a szerző, az elmúlt évtizedekben történelmi léptékkel mérve is nagy fejlődésen ment keresztül. Ez a nagyságrendi változás nemcsak következménye a szocializmus eszmerendszerében és valóságában érvényesülő pozitív értékfolytonosságnak. ösztönzője, sőt fontos, nélkülözhetetlen feltétele, összetevője is a szocializmus megvédése, megújulása és emelkedése korszakának, gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális vívmányainak. Ez az összefüggés, olvashatjuk az írásban, egyértelműen vonatkozik a tömegtájékoztatásra, a tömegkommunikáció ideológiai szerepére, arculatára is. A társadalom működése, az ideológiai élet, a közgondolkodás és tájékoztatás mai ellentmondásainak közegében reális, hiq- gadt, felelős és távlatos tö- meqkommunikáció-képre van szükség, önérzetes, önkritikus és programadó szemléletre. Igen fontos az írásnak az a meqóllapítása, mely szerint a sajtó ideológiai vonatkozásban sem csak közvetítőként, tükörként, eszközként működik, nemcsak közvetíti ezt vagy azt az ideológiát, hanem ideológiai alkotóműhely is. A tömegkommunikáció egész működésének, szinte minden típusának, műfajának, megnyilatkozásának van ideológiai funkciója. A tömegkommunikáció öt fő területén, öt „témájában” — .a közvetlen információban, a tudomány közvetítésében, a politikai ideológiában, a szolgáltató és szórakoztató funkciójában és a művészettel való foglalkozásban — egyaránt érvényesül az ideológiai funkció. M. E.
