Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-17 / 165. szám
1987. június 17., szerda Dunántúlt napló 3 Megy diákhotel Baranyában Nyári szálláslehetőségek kollégiumokban Jegyzetek a IX. TIT kiildüttgyiilés után A TIT is válaszút előtt áll Kisebb kuszaságra bukkanunk kőrútunkon, ha azt kívánjuk kinyomozni, hogy a pécsi felső- oktatási intézmények kollégiumait és a baranyai középiskolai diákotthonokat miként hasznosítják nyáron. Úgy tűnik, elég hely lesz azok számára, akik Baranyát választják úticéljukul, az viszont biztos, hogy nagyobb odafigyeléssel, jóval szervezettebben is mehetnének a dolgok, elsősorban a középiskolák esetében. * A felsőoktatási intézmények kollégiumai közül az idén nem kerül a turizmus vérkeringésébe a POTE egyik egysége sem. A magyarázat egyszerű: a 48-as téri épületet felújítják, két évig tort a munka. így a másik, a Jakabhegyi úti kollégium ad helyet a külföldi hallgatóknak, a gyakorlaton itt tartózkodóknak. A JPTE valamennyi kollégiumának kisebb-nagyobb részét az Express ifjúsági és diák utazási iroda működteti nyáron. A komforttól függően 80—140 forint személyenként az ár. Megtudtuk, hogy már most le van foglalva a több mint nyolcszáz férőhely 60 százaléka. Ritka a napi olyan betérő turista az Expressnél, aki szállást keres. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola két kollégiumában az eddigi hagyományoknak megfelelően, különböző szakszervezeti beutaltak nyaralnak, emellett csoportokra van szerződé- . sük különböző utazási irodákkal is. A PMMF-en elmondták, hogy szívesen látnak betérő egyéni turistákat is, diákoknak hatvan, felnőtteknek 120 az ár éjszakánként, és az étkezési lehetőség is megoldható. * A középiskolák előtt négy lehetőség áll: nem adják ki a kollégiumot nyárra, hivatkozva felújítási vagy más munkálatokra; utazási irodákkal kötnek szerződést; saját szervezésben fogadnak csoportokat, vagy részt vesznek valamilyen formában az „ifjúság nyári országjárását (turizmusát) segítő" diákhotel forma valamelyikében. Jelen cikk elsősorban tájékoztatni akar a nyári lehetőségekről, így csak az utóbbi formával foglalkozunk. A középiskolás diákotthonok nyári, diákhotelként való működtetése körül igen nagy a zűrzavar. A zűrzavar elsődleges oka: az utolsó pillanatban dőlt el, hogy végül is melyik intézmény melyik kollégiuma használtatik majd nyáron "is. Az „utolsó pillanat” okát pedig abban kereshetjük, hogy gyakoratilag - szerteágazó okok miatt - nem éri meg anyagilag egyetlen intézménynek sem, hoqy nyárra kiadja a „köznek" kollégiumi férőhelyeit. Mindezekből, és a két illetékes (a KISZ KB és a Művelődési Minisztérium), közötti koordinálatlan munka utóhatásaiból következik a tájékoztatás pontatlansága, az egymásnak ellentmondó információk tömkelegé, a diákhotelek egy részével kapcsolatos újság, az ÉT-lap trehány pontatlansága is. Ügy tűnik, senkinek sem fontos igazán, hogy hol, miként és hogyan laknak azok a tízezrek, akik a középiskolai kollégiumokat kívánják országjárásukon, kirándulásaikon nyári szállásként felhasználni. Nézzük sorra! A tárca hivatalos lapja, a Művelődési Közlöny május 29-i keltezéssel megjelent példányaiban téves információkat közöl a diákhotelekkel kapcsolatban. Baranyában olyan helyet is megjelöl, ráadásul hibás helyesírással, ahol idén nem lesz hasznosítás, ugyanakkor — feltehetően a megengedhető, de semmit sem magyarázó - korábbi „lapzárta" miatt jó néhány valós hely nem szerepel. A szerkesztés koncepció nélküliségét, ' a felkért jelentések nem megfelelő szempontjait bizonyítja, hogy több országos kollégium szolgáltatásáról megtudjuk, hogy — igen nagy meglepetésünkre — például televízió található ott, de hogy hány ágyasak a szobák, lehet-e enni a helyszínen, van-e meleg víz, semmit sem árul el a többoldalas közlemény. A szellemes című ÉT-lap, a KISZ KB Építőtáborok Bizottságának lapja közli ugyan a diákhotelek listáját, de valami ok folytán egy sorral elcsúsztak a címek, így használhatatlanná vált a lap ezen része. (Azóta a Népszabadságban és a Magyar Ifjúságban megjelent a helyesbítés.) A diákhoteleket más néven ÉT-hoteleknek hívják, mert nemcsak a lakók, hanem az ügyintézők, a hotelek alkalmazottJátszóházakat ma már sok művelődési házban, sőt múzeumban is tartanak. Tíz éve merült fel az ötlet, hogy a gyerekeknek tartalmas játékidőt, lehetőséget kellene biztosítani, mert nem mindenki tud otthon rajzolni, fúrni-fa- ragni, verset, rövid mesét dramatizálni, csutkababát készíteni vagy a történelmi korokban elmerülni és azokhoz igazodó, komoly játékot játszani. A játszóházak a család nyújtotta lehetőségek kiegészítésére, a játékidő élvezetes és hasznos eltöltésére szolgálnak. Hozzájárulnak a gyerekek fantáziájának, személyiségének és a már bűvfogalomként emlegetett, de valóban nagyon fontos kreativitás fejlesztéséhez, kibontakoztatásához. Mindebből következik, hogy sok más tevékenységhez hasonlóan, a játszóházakat is csak meqfelelő felkészültséggel, felelősséggel érdemes vezetni. Granasztói Szilvia tanár húszéves pedagógusi munkássága alatt nehezen tudná ösz- szeszámolni, hány játszóhózat vezetett, illetve még a játszóházak „bevezetése" előtt is bábszakköröket tartott, amelyeket már kiegészített más játékformákkal. irt módszertani, ismertető könyvéket: a Színes kövek művészetét, a Maskarát, az ünnepsorolót, a Játsszunk a bábuval címűt. Tanítóképzőbe járt és bábszínész képesítést is szerzett. Vezet régi játékok játszóházát az óbudai Fő téren, az óvónőknek indított hároméves továbbképző oktatás tematikájában ő foglalkozik az ábrázolás, a rajz, az új technikák megismertetésével.- Viszont én is sokat tanulok az óvónőktől, például ezt a kis madár figurát - kanya- rít körbe színes papírlapokat Granasztói Szilvia és hajtogatja szempillantás alatt mozgatható szárnyú, szép formájú madárrá. A pécsi Apáczai Nevelési Központ Művelődési Házában sokan veszik körül. A jai is diákok, az építőtáborozás egy formája ez. A diákhotelekben az árak elfogadhatóak. Komfortfokozattól és más adottságoktól függetlenül- mindenütt magyar diákok negyven, magyar felnőttek 60, külföldi állampolgárok 90 forintot fizetnek egy éjszakáért. * Végül közöljük a baranyai diákhotelek végleges és pontos listáját. Megyénkben négy diákhotel működik, ami azért is örvendetes, mert két megyében egyetlen egy sincs belőlük. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy ez az adott területJó Napok programsorozatára hívták meg, ahol több alkalommal tartott játszóházat. — Szívesen vállalok el ilyen feladatokat. A legjobban az egésznapos, vidám vásárokat szeretem, ahol elég idő áll a rendelkezésemre. — Miben látja a foglalkozások módszertanának a lénye- gát? Mikor érzi eredményesnek és örömtelinek? — Mondhatok néhány íratlan szabályt. Fontos, hogy nyitott legyen, tehát bárki megtalálja benne a helyét, a gyerekek bármikor abba hagyhassák a munkát, ne legyenek kötelező időhatárok a számunkra. A képzőművészeti indíttatású ját- szóhózakban érdekes, új technikát lehet kipróbáltatni, de nem minden a technika. Elengedhetetlen a változatosság és ez már mindenfajta játszóházra érvényes. A játékformákat is így célszerű tervezni és arra is gondolni kell, jobb, ha a játszóházat két ember vezeti tel foglalkozó munkatárs ambícióival is összefügg. A baranyai diákhotelek: Pécs, Pollack Szak- középiskola kollégiuma (Jókai út 8.), június 29-augusztus 23, 60—80 férőhely, még valameny- nyi napra szabad; Mohács, Marek Szakközépiskola kollégiuma (Újváros 9.), július 1 — augusztus 20, 90 férőhely; Siklós, Középiskola kollégium (Iskola u. 24.), június 28—július 6, valamint július 28-augusztus 8, 50 férőhely; Szigetvár, Zrínyi Gimnázium kollégiuma (Lenin lakótelep 3.), július 28-augusz- tus 3, 50 férőhely. Bozsik László egyszerre vagy felváltva, mert így a gyerekek hosszú idő alatt sem unják meg a tanárnénit vagy tanárbácsit. Én elsősorban képzőművész jellegű játszóházat vezetek, de minden alkalommal dramatizálunk meséket, énekelünk népdalokat, felelevenítünk odaillő népszokásokat. Már van némi rutinom, mégis újra és újra felkészülök a foglalkozásokra. A játszóház életformámhoz tartozik. Eredetileg iparművésznek készültem, de amikor két kisfiam született, állandóan bá- boztam nekik. A fiaim ma már húszévesek, de én megmaradtam a bábozás mellett, megszerettem — meséli Granasztói Szilvia, miközben tanácsokkal látja el az érdeklődő napközis tanár nénit, milyen húsvéti meglepetést ügyeskedjen a gyerekekkel együtt. Türelmes, mindenkire figyel, mindenkinek segít. Harmincévesnek sem néz ki. — Ez a gyerekekkel való állandó foglalkozás üdítő hatása: nem érek rá minden idegesítő problémán, „felnőttes” gondon töprengeni - neveti el magát. Barlahidai A. Az elmúlt két esztendő kongresszusokban, közgyűlésekben gazdag időszakát zárta szombaton a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat IX. küldöttgyűlése Budapesten, az ÉDOSZ-székházban. A négy és félszáz résztvevő között ott volt Baranya megye TIT szervezetének tizenhat tagú küldöttsége, a' megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselői. A küldöttgyűlés előestéjén, mint azt már lapunkban közöltük, a Kossuth Klubban kitüntetéseket adtak át az ismeretterjesztés elismeréseként. A kitüntetettek között eddig meg nem írt pécsiek: „Kiváló ismeretterjesztő munkáért" kitüntetést adtak át Piti Zoltánnak, Pécs Megyei Város Tanácsa elnökének, a TIT Baranya Megyei Szervezete alelnökének. „Szocialista kultúráért" kitüntetést dr. Dió- fás/ Lajos, a Pannonvin Bor- gazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese, a TIT Baranya megyei elnökségének tagja vehetett át ismeretterjesztő munkájáért. Dr. Bencze József, a Mohács Városi Bíróság elnöke, aki a TIT Mohács városi elnökségi tisztét tölti be, Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. A Bugát Pál orvos által 1841-ben életre hívott Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a maga nemében egyedülálló szervezete a hazai értelmiségnek. Mégsem kerülhette el azokat a változásokat, válságokat, melyek az elmúlt évtizedek szellemi értékrendjét világszerte megrázkódtatták. Nem kímélték a hazai társadalmi, gazdasági életet ért megrázkódtatások sem. Éppen ezért a változásról, az új helyzethez való alkalmazkodásról esett a legtöbb szó a szombaton lezajlott IX. küldöttértekezleten. Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára az értékválságról szólván hangsúlyozta, hogy a TIT sokat tehet a helyes értékarányok kialakításáért. Ma, amikor átértékelődik és közelít egymáshoz a fizikai és a szellemi munka, amikor társadalmi-gazdasági kibontakozásunkban egyre fontosabb szerepet játszik az emberi tényező, egyre nagyobb fontossággal bír a kulturális felemelkedésért végzett mindennapi aprómunka. Dr. Ádám György, a TIT országos elnöke „a mindennapi műveltségről" írván jelentette be, hogy a társulat új, széles sávú cselekvési programot hirdet. Már rég nem az egykori TIT-előadások sorára kell ilyenkor gondolnunk, hanem a tudásszerzésnek a modern technika által biztosított számtalan lehetőségére. Egyben a tradíciókhoz és a természethez való visszatalálás erőforrásaira. E program fő témája idén az életmód összefüggése egészséggel, kultúrával, műveltséggel, gazdasággal. Kapcsolódva persze az egészségügyi kormányprogramhoz. Ez a cselekvési program kiemelt figyelemmel kíséri a környezetvédelem kérdéseit. Továbbra is nagy erőfeszítéseket, szentel az idegen nyelvek oktatásának. Figyelmet fordít a magyarság kulturális tradícióinak őrzésére és a nemzetiségi művelődésre. A TIT ma 30 000 tagot számlál. Legtöbb tagja pedagógus, de ott vannak soraiban az orvosok, az agrárszakemberek, a jogászok, a hivatásos katonák és egy sor más értelmiségi szakma képviselői. Akadémikusok, nemzetközi szaktekintélyek és a szellemi élet egyszerű munkásai. A szombati küldöttgyűlésen igen meggyőző volt például a zalatárnoki állatorvos hozzászólása, a falun s a faluval élő értelmiség hitvallása. Ők azok, akik ma népfőiskolát szeiveznek a falura, megmentik a régi népélet utolsó szellemi és tárgyi emlékeit, szolgálják a falu lakóinak szellemi előrelépését. Sok szó esett a küldöttgyűlésen az anyagi nehézségekről, melyek a TIT olyan közismert és megbecsült lapjait is fenyegetik, mint az Élet és Tudomány vagy a Természet Világa. — Nem lehet pusztán csak bevételt hozó szervezetként kezelni azt a TIT-et -, hallottuk Botos Katalin közgazdásztól, — amely alapismeretek nyújtásával járul hozzá a fejlődéshez. A gyűlés másik nagy témája az utánpótlás volt. Ha végignéztünk a padsorokon, bizony szembetűnő volt a fiatalok távolmaradása. Akik az ő körükből szóltak hozzá, elsősorban nem a létező egzisztenciális gondokat, az anyagi nehézségeket emlegették. Inkább azt, hogy arra a fiatalra, aki valóban készül az értelmiségi hivatásra, akivel megismertetik a TIT célkitűzéseit, számíthatnak is a szervezet soraiban. A hozzászólók sorát Piti Zoltán zárta. Emlékeztetett arra, miként fékeződtek le az elmúlt idők negatív változásainak hatására az ország szellemi decentralizálására megindított eiő'eszítések. A vidéki centrumok mintha nem a hetvenes években kialakított elképzelések szerint fejlődnének. A TIT- ről szólva ónnak társadalma- sítasot szorgalmazta Piti Zoltán: — Ki használjuk-e a TIT, az abban tömörült értelmiség tcrscdclmi szerepét, társadalmi bázisát? Érvényesitjük-e meglévő eszközeinkkel az itt felhalmozott tudást? - hangzott o kérdés, mely egyben a kultúra, a társadalmi élet demokratizálódására irányult. És hogy mindennek kik lesznek a folytatói, attól függ, hogy ké- pes-e a TIT a folyamatosság- ru és a komplexitásra. Kineveli-e a fiatal értelmiség köréből a következő évek társadalmi aktíváit. Gállos Orsolya A második család Képernyő elolt A múlt vasárnap kánikulai délutánját bizonyára kevesen töltötték a képernyő előtt. Jómagam egy eseménydús hétvégétől elcsigázva menekültem a hűs szobába, a Családi vasárnap programjához. Kelemen Endre műsora másfél éve létezik, és a rendelkezésre álló órában mindig valamilyen, a családokkal kapcsolatos témát dolgoznak fel. Szülők, gyerekek, kellemes otthonok jelentek meg vasárnap délután a képernyőn. A szülők életük nem éppen szívderítő szakaszát, előző házasságuk válságait és a válást idézték fel, és aztán azt, hogy miképpen alapítottak ismét családot. Gyerekek a második házasságban — volt a műsor címe, s olyan családok körébe vitte el a nézőt, melyekben elvált szülők gyerekeinek kellett megtalálniuk és elfogadniuk az új szülőt, • az új testvért. Vagy - mint nem egy esetben láthattuk — ha új szülőként, testvérként senki sem erőszakolta magát a másikra, találhattak őszinte barátra, segítőtársra - vagy nem. A műsort érdekessé tette, hogy megismerkedhettünk három ilyen második családdal, új családdal: az öt fiúgyermeket nevelő Jánosáékkal, a gondjaikról, örömeikről megnyerő őszinteséggel beszélő Garamvölgyiékkel és egy ismert művészházaspárral, Dévai Nagy Kamillával és Pelsőczy Lászlóval. A párok körül ott voltak a gyerekek, kicsik és nagyok, tipegők és kamaszok. Az „én" gyerekem, a „te" gyereked meg a „mi" gyerekünk. Aztán megszólalt néhány kamasz, és többnyire megértéssel szólt apa vagy anya válásáról, a megjelenő nevelőapáról. Megszólalt néhány híresség is, és beszélt válságairól, az újrakezdésről. Rokonszenves volt a műsor szereplőinek őszintesége, és mivel a hétköznapi ember számára minden elméletnél meggyőzőbb az egyén élettörténete, az ifjú szakértő szavai is akkor váltak hitelessé, amikor megvallotta, hogy maga is egy ilyen nehéz korszak hónapjait, éveit éli. Az egyórás programban kikerekedett kép végül is derűs volt, harmonikus. Kiegyensúlyozott embereket mutatott be, szép otthonokat. Egy-egy gyerekarc jelezte csak figyelmeztetően vagy a felnőttek arcán egy-egy most már el nem múló keserű vonás, hogy a felnőttek tévedéseinek és újrakezdéseinek az órát kik fizetik meg igazán. Ez a jobbára derűs összkép azonban szemmel láthatóan a példákat akarta felmutatni. Példákat arra, hogy az élet igenis természeténél fogva mindenkinek tartogat néhány kudarcot. A kudarc, a balsiker mellett azonban kínálja az újrakezdés lehetőségét is. Ehhez azonban fel kell ismernünk, hogy milyen sokfélék vagyunk mi emberek, meg kell tanulnunk elfogadni egymást, elfogadni, ismerni önmagunkat. És vigyázni magunkra, vigyázni egymásra. G. O. Granasztói Szilvia játszó Hazai Az angol nyelvtábor résztvevői kikapcsolódásként a játszóház programjait látogatják Pécsett, a Nevelési Központban A játék fiatalít