Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-13 / 161. szám

HÉTVÉGE 24. hét Tisztelet az építőknek Nem, nem az építők napi kötelező tiszteletadás miatt tisztelgek. Sosem értettem egyet azzal, hogy az év egy bizonyos napján megkülönböztetett bánásmódban, -megbecsülésben ré­szesítse a társadalom a bányászokat, pedagógusokat, vasutasokat, anyákat, gyerekeket, katonákat... (Sőt újságírókat is az év végén.) Te­hát mindazokat akikre különleges felelősség hárul, (igen tudom, hogy a társadalom minden tagja egyfor­mán fontos), de amely rétegek anyagi és erkölcsi megbecsülése ezeken a Piros Betűs ünnepeken mintha amolyan társadalmi pótcse­lekvés lenne. Ha most arról írnék, hogy mely szakmákban a legnehe­zebb az utánpótlás biztosítása, az édesanyákat is beleértve a felsoro­lás kísértetiesen hasonló lenne. Te­hát nem az építők napja késztet írásra, a tisztelt olvasó ezért is bo­csássa meg, hogy kissé szertelenül kalandozom. Kezdjük Rómánál. (Ugye minden út...) Építész: Michelangelo. Épít­mény: Szent Péter bazilika. Több, mint félezer esztendeje épített, negy­ven méter átmérőjű kupolája ma is a világ legnagyobbika.. Feltekintve az ember hangyának érzi magát, a reneszánsz kor e csodálatos szentélyére különösen igaz, hogy az építészet kőbe vésett zenemű. A művészi szépség láttán, a csodála­tos mérnöki munkára gondolva az ember mégis óriásnak érezheti -ma­gát! Hiszen ezt is egy ember alkot­ta! Igaza van a fiatal pécsi kőmű­vesnek: megsimogatja a panelhó- zat. „Igaz, panel. De egy kicsit az én' munkám is benne van, s arra törekedtem, hogy az tökéletes le­gyen, másként nem állna ez a ház. Ez az én munkám." Panel. Hazánk­ban csaknem négymillió lakás van, 1945-től majdnem két és félmilliót építettünk, miközben sokkal több. mint 1 millió korszerűtlen lakást le­hetett megszüntetni. A panel nélkül ez nem ment volna! Sokszor .szid­juk az építőket. Ök azt mondják gyere fel velem a tv-toronyba, (azt is mi építettük), aztán nézz le Pécs­re. Megcsuklik szidalmazó szavam. A magasból letekintve kapnak iga­zán értelmet a szavak: építészet, épül, építés, épület. Nincs a vilá­gon még egy szócsoport, amelyhez ennyi pozitív értelmezés tartozna; összerak, megalkot, létrehoz, gya­rapodik, fejlődik. A beteg felépül. Az ember a bizalomra épít... A természet épít, a társadalom .. . Borzalmas szó jut eszembe: rombo­lás. Az építés ellentéte. Talán a két szó, amelyben Glóbusunk, az emberiség történetének minden öröme s gondja benne van. A napokban a Kossuth Lajos ut­cán, a Széchenyi tér felé ballagva felnéztem, a városháza patinás tor nya mellett, a régi megyei tanács­ház újból -megépített kupolája zár­ja az utcát. Gondolatban elmegyek alattuk, végigsétálok a Sallai ut­cán . . . Kellett a panel, de az épí­tészet az más . . . Megbotlom. Még ott fenn, amott távolabb járok nem nézek a lábam alá. Pedig szüksé­ges. Fenntről gyönyörű Pécs — tisz­telet az építőknek. Felnézve gyönyö­rű Pécs — tisztelet az építőknek. Lá­bunk alatt, azonban még sok a kátyú. Az építés kifejezést szeretem elemezni — bár sosem kellene a rombolást. . . fr Panelszerelők Pécsett, a kertvárosi építkezésen Proksza László felvétele Ifjúsági pszichiátria Szigetváron Segély kiáltások Az ajtókeretnek támaszko­dik. Úgy áll ott, mint aki tel­jesen elrejtőzni szeretne, de körben arra vár, hogy tudo­másul vegyék a jelenlétét. Ke. sőbb egy kis asztalra ül, vilá­gosbarna baja előre hull, el­takarja arcát. A háta sziirvte kör alakúra görbül. Mellette fiatal gondozónő, majdnem egyidősek, alig hallható, sut­togó szavakkal nyugtatja a lányt. Előbb ért Szigetvárra, mint az érkezését jelző telefon: a pécsi gyermek idegbeteg-gon­dozóból szólnak. Dr. Gyenge Eszter, a szigetvári kórház if­júsági pszichiátriai osztályá­nak vezető főorvosa jól ismeri a lány gondjait, több mint két éve beszélget véle rendszere­sen ugyanúgy, mint az ideg­gondozó egyik gondozónője, de nem baj, hogy két helyre Is jár. A fontos, hogy van hova mennie. * 1982 májusában kezdett dol­gozni a szigetvári kórházban az ifjúsági pszichiátriai osz­tály. Az országban elsőként szervezték meg, harminc ágy- gyal. Még abban az évben in­dult Szolnokon majd Budapes. ten és tavaly Debrecenben. Járatlan úton indult a sziget­vári osztály, nem volt egységes elképzelés arról, hogyan mű­ködjön. Ma is az a gyakorlat, hogy az ott dolgozó szakem­berek alakítják az arculatát, feladatait. Baranyában jó szakmai alap volt a pécsi gyermék ideggon­dozó, amely 1957-ben alakult, szintén elsőként hazánkban. Dr. Gyenge Eszter 1968-tól kapcsolódott az ottani munká­ba és 1976-tól vezette is a gondozót. Innen a napi mun­kakapcsolat, és ami ennél sok­kal fontosabb, az egységes szemléletmód. — (Mit vállal az osztály? — Mindenekelőtt azt, hogy illeszkedünk a kórház nyitott ajtós rendszerébe. Az első hét után innen kijárhatnák a gye­rekek sétálni, vagy visszük őket moziba. A szomszédos iskolá­val megállapodtunk, használ­hatjuk a torna pályákat. Eldön­töttük, hogy a serdülő kor­osztály, a 10-18 évesek prob­lémáival foglalkozunk. Vállal­juk a serdülőkori krízisek — amelyek gyakran öngyilkossági kísérletekben jelentkeznek —, a depressziók, á magatartás­zavarok, a különböző pszichó­zisok — amik a környezet szá­mára elmebetegségnek mutat­kozó tünetek - kezelését. Kez­dettől foglalkoztunk a külön­böző kábítószerekkel élő gye­rekekkel. — Kiket fogadnak? — Elsősorban a gyermék Ideggondozó utal be fiatalo­kat, de előfordul, hogy a gyámhatóság, a körzeti orvo­sok vagy a rendőrség. Az sem ritka ma már, hogy a szülők hozzák a gyereket, öt év alatt myolc-kilencszáz fiatal fordult meg 'nálunk, az első évben hatvan betegünk volt, utána évente százötven, száznyolc­van. Nem vesszük szigorúan a meg yeh a táróikat; egy veszpré­mi kislány másodszor van ná­lunk, és az ottani gondozóval is igen szoros az együttműkö­désünk. S ha már statisztikákat idéz. tünk, mondják el a legfonto­sabbat: az ide kerülő fiatalok negyven százaléka súlyos problémával, gyakran öngyil­kossági kísérlet után jön ide .., * Adódik a kérdés: mindig voltak serdülők, miért ez a mai krízis? Azt szinte már közhelynek tűnik kimondani, hogy felbom­lóban vannak a meghitt csa­ládi kapcsolatók, pedig ezt igazán itt Szigetváron látják nap mint nap. Olyan fiatalók­kal, családokkal igyekeznek „pravdkálni" egyáltalán a be­szélgetést, amelyekkel időn­ként ez már szinte lehetetlen. Holott serdülőt nevelni — külön kategória: annyit jelent, hogy megbízunk a fiatalban és ön­magunkban is. A gyerekék eb­ben a korban teszik fel az egyik legfontosabb kérdést: milyen vagyok? S a választ ke­resve’ nincsenek 'kapaszkodók. Ellentétes elvárásokkal talál­koznak, különböző nevelési stí­lusok céltáblái. És krízishelyze­tet teremt az értékek körüli bi­zonytalanság. A főorvosnő így fogalmaz: — A környezet nem tud meg. értő lenni a fiatal reakciói Iránt. A márkázásért fegyelmit kap ahelyett, hogy orvoshoz küldették. Kényszerdöntés elé kerül abban az időben, amikor önmagát keresi, amikor követ­hető mintára lenne szüksége — esetleg éppen akkor válnak el a szülei. Az akut problémákat, az öngyilkossági kísérletéket itt tünetként kezeljük — felhívó segélykérésék ezek. * 'Hiába keressük itt a meg­szokott kórtermeket. A szobák­ban színes képék a falakon, az ajtóra verset, néha megdöb­bentő figyelmeztető sorokat ír­tak a gyerekek. A kezelők itt alkalmas helyiségek a meg­hitt beszélgetésekre, vagy cső. portos foglalkozásókra, hely. zetjátékakra. Nem is orvosi beavatkozást kell itt keresni. Tulajdonkép­pen valamennyi gyereknek be­szélgetőtársa van az idő alatt, míg az osztályon tartózkodik. Valamelyik gondozónő, gyógy­pedagógus, pszichológus vagy az osztályvezető főorvosnő. Azt kapja, amire a legnagyobb szüksége van: megértő türel­met és figyelmet. Segítséget abban, hogy utat találjon gondjai 'megoldásóban. Lehet-e mérni az osztály eredményéit? iMost összegezik az első két év munkáját: 'ho­gyan él, merre jutott az első száznyolcvan fiatal? — Az eredményeink később jelentkeznék — mondja dr. Gyenge Eszter — akkor, ha az itt 'kezelt fiatal eljut a 'har­monikus felnőttkorhoz. Talán a legfontosabb, hogy a követke­ző krízisben van hova fordul­nia, vagy megtanul maga is túllépni rajta. Erre törekszünk. Sőt, sZinte gondot okoz, hogy a gyerekéket elszakítsuk ettől a védett környezettől. 'Előfor­dul, hogy visszaszöknék. Igyek­szünk az itt töltött időt három hétre szűkíteni, de az ajtó nyitva, ha szükség van rá, bár. mikor visszajöhetnék. Az osztály nyitott másképpen is, pontosabban egy jól szer­vezett rendszer részeként mű­ködik: harmadik éve dolgozik Pécsett áz utógondozó klub, a faliújságon ez évben 'is hirde­tik a közös nyári tábort. Itt dolgozták ik'i azt az országos modellt, amely a narkamán fiatalok egészségügyi ellátását szolgálja. A modell 'része az ifjúsági pszichiátriai osztály, az utógondozó klub is. (Megkezd­ték a munkát a pécsi gyermek­kórházban az úgynevezett drogközpont kialakításához. Későbbi terv egy éjjel-nappali szanatórium, majd a beillesz­kedést segítő foglalkoztató in­tézmény. Az elmúlt öt év mindemkép­pen bizonyíték — járható az az út, amelyen Szigetváron elin­dultak. Kiderült azonban az is, hogy nehezen illeszthető az if­júsági pszichiátriai osztály a hagyományos egészségügy ke­reteibe: nincs szüksége műsze­rékre, de annál nagyobb pél­dául tornacipőre, magnetofon­ra. S igen nagy az itteni mód­szer iránt érdeklődő szakembe­rekre: orvosra, pszichológusra. Szeretnék újra kezdeni a mun­kát a szülőknek szervezett cso­porttal vagy lehetőséget adni a tanulásra, hogy az itt töltött időt se veszítsék el a gyere­kek ... * Az előcsarnokban várják a főorvosnőt. Anya és a nagylá­nya. Felderül az arcuk, amikor meglátják a folyosón. Régi jó ismerősként köszöntik egymást, s azonnal halk, meghitt beszél­getést kezdenek — 'közös dol­gaikról. Gáldonyi Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom