Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-02 / 150. szám
Dunántúli napló 3 1987. június 2., kedd mmmmmmmmmm^rnrnrnrnrn Ázik B bunda ~~ lassan halad m juknyirás Több gyapjúra számíthat az ipar Nőtt az ár, élénkült a tartási kedv A szederkényi termelőszövetkezet frissen nyírt juhnyója Máriakéménd határában Fotó: Proksza László Javul a genetikai háttér a megyében Az 1987-es év eddig nem kedvezett a gyapjútermelőknek. Senki nem számított ilyen hosszú és kemény télre, arra, hogy a juhnyájakat nem lehet a szokott időben a legelőkre kihajtani. Kevésnek bizonyult a be* tárolt tömegtakarmány, a kelleténél hamarabb fogyott el a széna, de sok helyen még az alomszalma is. A téli éhkopp miatt gyengébb lett a gyapjú, rövidebb a szála, s az alomhiány miatt piszkosabb is, mivel a sok eső a bundára felveri a sarat - vélekednek a gyapjúátvevök. A túrkevei nyíróbrigád az idén is menetrend szerint érkezett, de a nyírás nagyon lassan halad. Az ázott bundát nem lehet lenyírni, meg kell várni, mig az állatok felszáradnak, az ismétlődő esők azonban ezt megnehezítik. Lassan halad a gyapjúátvétel is. Más években ilyenkor már zöm mel fedél alatt volt az új gyapjú, most pedig még a felénél sem tart az átvétel. A Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalat pécsi kirendeltségén eddig 14 vagon gyapjút vettek át a szentlászlói, a bogádi, a mohácsi Dunavölgye Tsz-ektől és a Szigetvári Állami Gazdaságtól, mert a juhnyírás május 20-ig csak ebben a négy nagyüzemben fejeződött be. A java tehát még visszavan. A kistermelőktől csak úgy, mint más években, most is Pécsett, a Tímár utcában veszik át a gyapjút minden szerdán reggel 7-től déli 12 óráig. A sok zavaró momentum ellenére a GYTV átvevői mégis bizakodók. Azt mondják, az idén, legalábbis Baranyából több gyapjúra számíthat az ipar a tavalyinál. Akkor 240 tonna - 24 vagon - volt az átvétel, az idén minimum 250 tonnára számítanak, ami egy Vaqonnal több az előző évinél. Ez a kis élénkülés — 2000 darabbal nőtt a juhlét- szám a megyében - a tavalyi gyapjú árrendezésnek és a juh % közgazdasági pozíciói javulásának köszönhető. Bár, teszik hozzá, az ágazat még mindig nincs a helyén, hisz a tejesés pecsenyebárányt, a vágó- juhot lefölözés nélküli tiszta dollárért lehet külföldön értékesíteni, és a hazai gyapjú- ipar 50 százalékban még mindig behozatalra szorul. A most életbe léptetett 50 százalékos állami támogatást Baranyából eddig egyetlen gazdaság sem pályázta meg, mivel ezt1 csak komplex telepekre adják, amibe beletartozik a juhtejtermelés is. S bár a tartási körülmények megyénkben is modernizálásra szorulnának, Baranyában nincs hagyománya a merinó juhok feiésének, juhász sincs, aki ezt vállalná, s ha helyenként mégis megtennék, a juhtejet Veszprémbe kéne szállítani, mert Baranvában nem foglalkoznak a feldolgozásával. A válságágazat elnevezést a statisztikai adatok is alátámasztották. A megyei juhlét- szám az 1980. évi 70 000 dal-abtól múlt év december 31- ig 57 000-re esett vissza, ennek 60 százaléka a nagyüzemi, 40 százaléka kistermelői állomány. A 36 600 darabos megyei anyalétszám is mélypontnak számít. A javuló piaci helyzet, a jobb árak nyomán kissé élénkült a tartási kedv, kétezerrel nőtt a létszám és egy vagonnal a gyapjú. A legörvendetesebb előrehaladás Baranyában a juhállomány genetikai feljavításában várható. A tenyészprog- ram keretében import kosokkal megkezdték az angol Kent és az ausztrál Borola fajtákkal történő keresztezést. A tenyésztők szeme előtt lebegő cél egy olyan átlag 50 kilogrammos fésűsmerinó anyajuh kinemesítése, amelyben 50 százalék magyar fésűsmerinó, 25 százalék Kent, és 25 százalék Boro- la-vér van. Ez a fajta 5 kiló finom nyírt gyajút termel, 10 centis fürthosszúsággal, amiért kilónként már 200 forintos átvételi árat is el lehet érni. A keresztezésbe a Kent fajta hozza be a hosszabb fürtű, nagyobb nyirósúlyú, nemes, fehér gyapjút, az ausztrál Borola fajta pedig biztosítja a merinó naqyobb szaporaságát és jobb lábszilárdságát. A genetikai programban a szentlászlóiak értek el szép sikereket, Zselici merinojukkal OMÉK-díjat nyertek. De igen figyelemreméltó eredmények vannak a szederkényi Karasi- ca Gyöngye Tsz-ben is, ahol három éve kezdték meg a munkát. Állományukból már 200 anya és 400 jerke 50 százalékban keresztezett. Negyedvérű Kent-keresztezésű 300 anya és 400 növendék. A nyírósúlyuk már tavaly 5 kiló 30 deka volt, és darabonként 1420 forint nyereséget értek el a juhászaiban. A szederkényiek a BOSCOOP-on keresztül tenyészkosokat értékesítenek. Legutóbb 94 darab Kent- keresztezett kost adtak el, előzőleg ' azonban elvégezték a nyírást. A nyírósúly a kosoknál darabonként 7 kiló 30 deka volt, a gyapjú fürthosz- szúsága átlag 12-15 centiméter. Ezért a gyapjúért az átlag 120-130 forinttal szemben az új áron kilónként 240-250 forintot lehet elérni. A javító hatású Elit tenyészkosokat darabonként 12 000 forintért, az I. osztályút 7000 forintért értékesítette a szövetkezet. A keresztezett állománynál 100 anya után 130 bárányt neveltek fel a szederkényiek. Feljavulóban van juhállományunk genetikai háttere, s nemcsak a nagyüzemek, de a kistermelők is mindinkább részesülnek ezekből az új biológiai eredményekből. Most már csak a tartási és takarmányozási körülmények megjavítására van szükség ahhoz, hogy ezek a potenciális genetikai képességek valóban hasznosuljanak. Mert ha kevés a téli takarmány, és idő előtt elfogy az alom, akkor a legjobb fajta sem tud több és jobb minőségű gyapjút produkálni. Pedig ma még nincs az a mennyiség, amit a hazai gyapjúipar át ne venne. — Rné — Pécsett mintaboltja van a Szigetvári Cipőgyárnak „Harminc butikos jár hozzánk...” Jugoszláv turistacsoport látogatott Szigervárra. Hazatértük előtt szerettek volna a cipőgyár termékeiből vásárolni. Sajnos nem találtak . . . Török Lazámé, kiskereskedő: — Egyetlen, szigetvári kisiparos által készített cipőket árulok. — Szívesen árulná a szigetvári gyárban készült lábbeliket? — Megfelelő feltételek mellett igen. Attól félek, hogy a minőségi és esztétikai hibák miatt a nyakamon maradnak. Nekem előre, készpénzben kell fizetnem. Ha volna lehetőség utólagos elszámolásra, vállalkoznék az értékesítésre. Az Áfész nagyáruház cipőosztályának vezetője, Pintér Sándor: — Volt a cipőgyárnak egy boltja. „Áruellátottság elégtelensége” miatt zárták be. Ami nálunk található, az nagyker útján jut ide, de nem keresik. Itt menne a lapos sarkú, magasabb kérgű, más szín és fazon. Az Áfész vezetői közül az azóta már nyugdíjas elnök, László Gyula, aki az egykori közös bolt létrehozásánál bábáskodott: — Négy-öt évvel ezelőtt a cipőgyárral közösen nyitottunk egy szakboltot. Kezdetben az áruválaszték és a forgalom jó volt. Az évek során elsorvadt az üzlet. Mester Zsuzsa, a Baranya Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat cipőszaküzlete vezetője: — A cipőgyár és boltunk közt szerződéses kapcsolat van, de a benne foglaltakat egyikünk sem tartja be. A bolt profiljába beleférne az exportból visszamaradt gyártmányok értékesítése is. Ebből nem kapunk, mert az Áfész olcsó áruk boltjában adja el. A minőségi áru is sok huzavonával jutott el a gyártól néhány száz méterre lévő üzletünkbe. Korábban az üzem dolgozója voltam, reméltem, jó kapcsolatunkat az üzletben is kamatoztathatom. Nem így történt. Ez sértett, és nem mentem többé a gyárhoz. Horváth József gyárigazgató:- Mi nem kereskedők, hanem igen szigorú követelmények mellett dolgozó termelővállalat vagyunk, gyártmányaink nagy része külfödre kerül. Ez nem azt jelenti, hogy belföldi partnereinket nem elégítjük ki. Ennek is megvan a formája. Néhány héttel ezelőtt Budapesten börzét tartottunk. Szigetvárt egyetlen üzletkötő sem képviselte. Itt lett volna lehetőség szín-, fazonválasztásra és szerződést kötni a mennyiségre. Több mint harminc butikos jár hozzánk az ország különböző részéből. Budapestet és a Balaton környékét látják el. Nem fizetnek rá, mert gyárt-» mányaink minőségben és árban is állják a versenyt. Mintaboltunk van Barcson és Pécsett, kielégítő forgalommal. Augusztusban újra tartunk börzét. Vegyen részt azon szigetvári üzletkötő is. Garantáljuk, amit megrendelnek, mi azt időben és kifogástalan minőségben leszállítjuk. Bondor Géza Családi házat építünk... (i.) A telek kiválasztása A tervező legyen az építkező bizalmi embere Figyelemmel a terület rendezési tervére A lakások négyötöde magánerőből épül, s aki manap. ság belevág, az nagy terhet vállal. De mégis elkezdik, mert lakni kell, vagy mert a kinőtt lakás helyett a család valódi otthonra vágyik. Megkezdődik a tervezgetés, az előzetes gyűjtőmunka - anyag és pénz a tét -, s ha már a1 telek, a terv, a pénz, az engedély, a kivitelező és minden együtt van, akkor indulhat az életre szóló program. A saját otthont teremtőknek szeretnénk segíteni úgy, hogy 'körbejárjuk a házépítéssel kapcsolatos valamennyi tudnivalót, ezzel is megkönnyítve az építkezők helyzetét. Szeretnénk segíteni, hogy összetettebben lássák a megoldandó felada tokát, -hogy jóelőre úgy alakíthassák ki elképzeléseiket és azokat úgy is valósíthassák 'meg, hogy ne kelljen később csalódniuk. Hisz a házépítés — többnyire - egy életre szól. Útja és kútja is legyen Az igények és a lehetőségek számbavételét követően — amikor a családi tanács döntése megszületett, hogy bele kell vágni —, nem árt néhány alapvető dolgot tisztázni, mielőtt az első léDést, a telekvásárlást meqejtjük, ha új házat építünk. Hol és milyen telket vásárol- • iunk? A már meglévő — öröklött, kihasított vagy korábban megvásárolt - esetében kész tények előtt áll az építkező: tudomásul kell vennie, hogy azon- mit lehet és milyen éoü- letet mem lehet építeni. Tehát az adottságokhoz kell a későbbiek szerint -alakítania az igényét. Tehát úi telek vásárlásánál mire ügyeljünk? Alaptörvény: a telket nem két hétre vesszük, de az is, hogy már a megvásárolt telekkel nagyon ej 'lehet mindent rontani. Már a telek kiszemelésénél nem árt a maidani tervezővel együtt mérlegelni a lehetőségeket. Ez ugyan némi többletköltséget jelent, de min. denkéopen megéri hosszú-, s van, hogy már rövidtávon. A tervező legyen az építkező bi- za'mi embere, aki az épilkező- vel együtt aondo-’kodva, annak igényeit a lehetőségekhez igazítva első perctől kezdve részt vesz a nagy álom megvalósításában. Az adott területen — a-hol a kiszemelt telek fekszik - mit írnak elő az általános és részletes rendezési tervek, melyen előírások és megkötöttségek kötik a tervező és az építkező 'kezét? Mert ez is meghatározó. Aztán: megközelíthető-e és hogyan közelíthető meg a telek. (Régi bölcsesség: a teleknek útja és kútja legyen.) Sokat számít a telek fekvése, -a településszerkezetben elfoglalt helye: lejtős-e, s ha igen, északi vagy déli lejtésű, sziklás-köves, homokos, netán vizes-e a talaj. Milyen a közmű- ellátása, van-e víz- és energia, hordozó-csatlakozási lehetősége, csatornázott-e, s ha nem, lehetőség van-e zárt szennyvíz- gyűjtő kiépítésére? A telek aszerint is különböző, hogy mit lehet rá építeni: szabadon álló családi házat, sorházat vagy telepszerű csoportos, netán oldaltelekhatáron álló épületet és az sem mindegy, hány szintes lehet az épület. Vannak építési övezetek, melyek ugyancsak külön megkötöttséggel birna'k, aztán vannak szomszédok, van utcakép - ezeket is figyelembe kell venni. Az is lényeges a telek kiválasztásánál, hogy az építkező akar-e kisegítő háztáji tevékenységet folytatni, s azon adottak-e a gazdasági épületek elhelyezési lehetőségei. A telekkiválasztásnál a helyi tanácsnál is ajánlatos érdeklődni és tisztázni a telek funkcióját és a lehetőségeket. Az OÉSZ megköti a telekméret minimumát, de azt is, hogy az adott telken milyen épületet lehet építeni. Ha a tervezővel minden részletet megbeszélve megszületik a döntés a telekvásárlásra, tehát az infrastruktúra és a tájolás is kedvező, a vételár is elfogadható, tehát minden szempontból tetszik a /telek, akkor mi legyen az első teendő. Az első út — még a vétel előtt - a telekkönyvi hivatalba vezessen. Ezzel nagyon sok későbbi kellemetlenségtől - pereskedésektől és más, időt rabló eljárásoktól - óvhatja meg magát a vevőjelölt. A telekkönyvi szemlét kérve megtudható, hogy a kiszemelt telek tehermentes-e, nincs-e rá kimondva építési tilalom, avagy valamilyen kötelezettség, van-e rajta szolgalmi jog és az mit takar, mentes-e a haszonélvezettől stb. Jobb ezeket jóelőre tisztázni a saját érdekünkben. A telekvásárlásnál azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az építőipar az adott helyen - tehát majd a telken — hozza tétre a produktumot, tehát a házat. Ehhez is feltételek szükségesek. De vajon a telek erre is ad lehetőséget az építkezés folyamán? Az elképzelt épület ott megépíthető-e és milyen építési móddal? Lesz-e helye az építési anyagoknak, marad-e tér munka- területnek, adott esetben be- á11hat-e mondjuk az autódaru beemelni a födémszerkezeteket, gerendákat? Költségkímélő tényezők Ha a kiválasztásnál ezen szempontoknak is megfelel a telek, akkor még mindig nyitva marad egy ugyancsak lényeges kérdés. Van-e 'helyben olyan építési anyag (például kő), mely akár be is építhető a házba. Az is költségkímélő vagy -növelő tényező, hogy az adott telken milyen anyagból lehet a leggazdaságosabban építeni. Mert a mai fuvarárak mellett - ez jelentős készét teszi rk-i az építési 'költségnek — nem mindegy, hogy milyen optimálisan és gazdaságosan felhasználható anyag található a legközelebbi téglagyárban. Lám, 'már a legelső lépésnél, a telekloiválasztásnál és megvételénél 'is mennyi mindenre kell ügyelnünk a saját jól megfontolt érdekünkben! Ezért is ajánlatos tervezőt bizalmi emberként bevonni már ennél a legelső, s a későbbiekben sok mindent meghatározó válasz, tásnál, illetve döntésnél. A telek a meghatározója a később megépítendő háznak. S ha a tervező érvei és véleménye számunkra elfogadhatók, jöhet a következő lépés: a tervezés. (Folytatása a jövő kedden: Kivei terveztessünk?) Murányi László Miért nincs Szigetváron szigetvári cipő?
