Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)
1987-05-04 / 121. szám
t 1§07. május 4., hétfő jmmmmmrnm—mmmmmm Dunántúli napló 5 Jólesik rövid időre megpihenni « Dárda presszók Pécsett Elfáradva a vasárnap délelőtti sétában, jólesik megpihenni a szabad levegőn, s jólesik az ebéd előtti pohár sör is. Mindehhez pedig az kell, hogy szép legyen az idő, s legyenek kerthelyiségek, járdapresszók, a kerthelyiségben árnyékot adó fák, az asztalokon 'színes napernyők. Régi szokás már, hogy minden évben május elsején nyitnak a kertvendéglők, s ezen a napon települnek ki a presszók is a teraszokra, dobogókra, vagy akár közvetlenül a járdára. Pécsett is mindenütt, ahol erre mód van, május első napján kitelepültek az utcára a vendéglátó egységek, s ráadásul az időjárás is kedvezett: fölvonulás után egész nap telt ház volt mindenütt. A Kioszk kivétel: ők már április elseje óta nyitva tartanak, de természetesen náluk is a május elseje volt a legerősebb nap. Tegnap déltájban mindenütt kevesen voltak, de délelőtt volt forgalom, ha nem is túl nagy. Valamennyi helyen a legtöbb vendéget délutánra várják. Az Elefánt járdapresz- szója most egy kicsit hátrányos helyzetben a többiekhez képest a mellette folyó útépítés miatt: ha fúj a szél, odaviszi a port. Megnyílt a Rózsakért is, mégpedig új zenekarral. Május elsején, egyetlen nap alatt kétszázhatezer forintos forgalmat bonyolítottak le; ősz. szehasonlításként a szombati forgalom, amikor este szintén telt ház volt és diszkó, akkor huszonhatezer forint volt a forgalmuk. Vasárnap a déli órákban inkább csak külföldiek voltak, a vendégek legtöbbje ide is délután tért be. A Kolumbio presszó kerthelyisége Magyar—szovjet mikroelektronikai vegyesvállalat alakult A Mikroelektronikai Vállalat, a Híradástechnika Szövetkezet, illetőleg a szovjet Tudományos Központ nevű Fejlesztő-Termelő Egyesülés és az Elektronzag- ranposztavka össz-Szövetségi Egyesülés vezetői magyar- szovjet vegyesvállalat alapításáról szóló okiratot írtak alá. Az új szervezet Intermos Mikroelektronikai Kft néven, budapesti székhellyel a cégbírósági bejegyzést követően, várhatóan a harmadik negyedévtől kezdi meg működését. A közös vállalkozásban a magyar vállalatok 50, szovjet partnereik ugyancsak 50 százalékos arányban részesednek. A vegyesvállalat kezdetben önálló gyártórészleget nem alakit ki. Egyelőre arra vállalkozik, hogy magyar és szovjet vállalatok bevonásával megszervezi a televízió- és rádió- technikai berendezésekhez, mérőműszerekhez, számítás, technikai műszerekhez nélkülözhetetlen integrált áramkörök gyártását. Ehhez a vegyesvállalatot alapítók gyártókapacitásait veszi igénybe. A magyar és a szovjet felhasználók részére az idén már több tízezer mikroelektronikai alkatrészt készítenek. A gyártáshoz szükséges alapanyagot az alapítók biztosítják, és megállapodtak abban is, hogy az értékesítés az általuk közösen megállapított árcrkon történik. Körletvezető az alagút végén... Manapság divatos szólásmondás: „Látjuk-e az alagút végét?" (Vagy nem látjuk.) Gondolom ez a szleng közgazdászoktól ered. Kiffer Péter látja az alagút végét - e fénykép is tanúsíthatja — de láthatja bárki más is, aki elsétál Pécsett, a Hunyadi úti alagút előtt: itt vezet majd át a város északi körútja. Négy évvel ezelőtt kezdték el az első kutatóvágatot, 1986. december 20. volt a határidő, de a brigád november végén - egy vállalás révén - befejezte az alagút kiépítését. Eléggé feszített tempóban dolgoztak - hétvégi műszakokat is beleértve - és az Aknamélyítő Vállalat szép prémiummal jutalmazta a mintegy ötven-hatvan fős brigád munkáját.- Milyen gárdája van?- Nagyon jó. Remek társaság. Nagy részükkel még a bányánál dolgoztam,, az összeszokottság régi keletű. Kiffer Péter a vállalat pécsi üzeménél körletvezető, de e felelős beosztásig úgy jutott el, mint ahogy az elvárható egy fizikai munkástól: tanult. Eredeti - és egyben első - szakmája: kőműves. A BÉV-nél tanulta a szakmát, majd a bányához került, segédvájár, illetve vájár lett. Aztán elvégezte az építőipari technikumot, majd különbözetit letéve — a Bányaipari Technikumban tanult és vizsgázott. Tehát ez két szakma -, magas szinten.- Munka mellett két technikumot elvégezni nem éppen könnyű vállalkozás. . . Széttárja a karját:- Nehéz volt és fárasztó, de ha most megmondom, hogy mi űzött és hajtott, akkor frázisnak hangzik, pedig nem mondhatok mást, mint hogy nagyon szeretem a munkámat. Egyébként kellemes emlékeim vannak a bányaipariból, az országjárásokról, amikor szinte valamennyi bányavidéket bejártuk Csizmadia Lajos mérnöktanárunkkal, a jó kedélyű, komoly tudású ,,Csizi"-vel. Néha ma is összefutok vele és az is külön nagyszerű élmény. Kiffer Péterrel egy időben ' gyakran találkoztam környékünkön, hol az ABC-ben, hol a zöldségesnél, buszmegállónál, de aztán a találkozások elmaradtak. — Elköltöztem más „vidékre", kint lakunk a Meszes-dűlőben. A feleségem ötlete volt, hogy építsünk egy házat, viszonylag olcsó telket vásároltunk, aztán nekiálltunk. — Hátha egy kőműves van a családban . . . — Ennyivel könnyebben ment. De sokat segített a Villányban élő apám, az öcsém, aztán nővéremék a férjével és a vállalatunktól is jöttek a haverok, úgy ahogy én is segítettem nekik, amikor építkeztek. A ház kétlakásos, a fiamnak is lesz helye, ha netán megnősül. Most katona, de van szép szakmája is, elektroműszerész.- Mi van a kertben? — Nem nagy, többnyire konyhakerti növények teremnek, de apáméknak Villányban van szőlője, éppen most cseréljük az öreg tőkéket, húsvéthétfőn is otthon voltunk, aztán telepítettünk.- Egészsége rendben van-e? Úgy hallottam, betegeskedett... — Lekopogom: nincs semmi baj. De az orvosoknak köszönhetem. Hét évvel ezelőtt el kellett dobnom a cigarettát is, és azóta rendbejöttem. Egy félbehagyott doboz cigarettám volt.' Félretoltam. Soha azóta nem gyújtottam rá ... — mondja és fejcsóválva nézi a hamutartót előttem, amelybe beszélgetésünk alatt gyűlik a cigarettavég. Rab Ferenc Őrség* lila wall-lappal Az osztrák „kémek” a juhnyájat fotózták A gyakori utazónak már föl sem tűnik, hogy a mecseki alagutak bejáratánál géppisz- tolyos őr feszít. A legtöbbször a bámészkodó gyerek kérdezi meg: „Mit csinál ott az d bácsi?" Piszkálja a kíváncsiságát a ritkán látható egyenruha is, amely a rendőrökére, tűzoltókéra egyaránt emlékeztet. A polgári fegyveres őrökről van szó. Nemcsak a fontosabb vasyti létesítmények mellett, hanem a nagyobb ipartelepeken is megtaláljuk őket. Nem tartoznak a fegyveres testületek tagjai közé, polgári alkalmazottak, munkáltatójuk a vállalat, ő fizeti az egyenruhájukat, a fegyverzetüket, a bérüket. Persze, a munkájuk sokkal inkább hasonlít a rendőri, katonai szolgálathoz, mint a civil foglalatosságokhoz. Nem véletlen, hogy felügyeletüket a Belügyminisztérium látja el. A héten az abaligeti vasút- örséget kerestük fel. Az őrszoba mint a katonaságnál: pihenő és készenléti helyiség, parancsnoki iroda, oktatóterem. Konyhájuk is van, ahol a pihenőben lévők főzhetnek. Sarkadi Lajos fogad bennünket. Lila váll-lapján a jelzés nem a rangját, hanem a beosztását mutatja: széles aranycsík három arany rozettával: őrségparancsnok. Korábban vasúti tisztként dolgozott.- Miért kell békeidőben őrizni egy alagutat? — A pécs—budapesti nagyon fontos vasútvonal, létérdekünk, hogy a műtárgyak biztonságban legyenek. Az alagút a vasúti közlekedés egyik sérülékeny pontja, egy baleset napokra megbéníthatja a közlekedést. Az őrség nemcsak arra vigyáz, hogy illetéktelenek ne kerüljenek az objektum közelébe, hanem egyéb vasútbiztonsági feladatokat is ellát. Figyeli például az elhaladó vonatokat, ha valami rendellenességet észlel, azonnal jelenti. A társadalmi tulajdon védelme is munkájának része, csakúgy, mint a tűzvédelem. Éppen a múlt éjszaka kellett riasztanunk a tűzoltókat, mert valaki felgyújtotta az alagút fölötti erdőszakaszt — mondja a parancsnok. Ma éppen egy „veterán" polgári fegyveres őr van szolgálatban, a kovácsszénájai Gállá István váltásparancsnok. 1962-ben lépett a testület kötelékébe. — Bizony, azóta igen megváltoztak a körülmények mondja. - Akkor a régi alagút mellett még a völgyhidakat is őriztük. A faköpenynek nevezett bódékban ácsorogtunk a legnagyobb téli hidegben órákon át. A mai fiatalok’ ki sem bírnák talán. Ma már kiépített őrhelyünk van, nagy teljesítményű reflektorokkal, rádióval, telefonnal. Az alagút is más lett. Ha bent ér a vonat, ugyancsak meg kell markolni a sapkát a búvófülkében, olyan szele van.- A huszonöt év alatt sok minden történhetett. . . — Hát, lehetne mesélni. Egyszer az alagút szájánál kiszabadultak a bikák a vagonból. Szerencsére nem lett baj belőle. Előfordult, hogy szarvast ütött el a mozdony. A bőgés idején nagyon meg vannak bolydulva.- Elég sok az elfogás is - veszi át a szót Sarkadi Lajos. — Ha a bakócai nevelőotthonból vagy a szigetvári elmegyógyintézetből megszökik valaki, az általában erre jön. A síneket választják útjelzőül. Ha nem áll ellen, nem bilincseljük meg, csak bekísérjük az őrszobára. A többi a rendőrség dolga. Meg kell akadályoznunk a fényképezést is, bár a műholdakra tekintettel ez a rendelkezés valószínűleg változni fog. Egyszer egy osztrák fotós társaság tévedt erre, megálltak fényképezni a partoldalban a juhnyájat és a szamarat. Némi telefonálgatás után sikerült tisztázni a félreértést. Ráadásul ők is vasutasok voltak . .. Havasi J. Nem eszik, tehát nincs Ismét, s tán utoljára: a puma A Kiskunságban garázdálkodó nagyvad változatlanul foglalkoztatja a közvéleményt. Március végi riportunk óta számosán kérdezték, tudunk-e újabbat a különös állatról, amelyet egyesek pumának, mások farkasnak vélnek. Olyannyira sikerült felcsigáznunk a kedélyeket, hogy jelentkezett egy pécsi fiatalember; az ő kutyája biztosan nyakoncsípi a ragadozót. Jugoszláviában tenyésztették ki, potom ötvenezer forintot ér, s ez a kutyafajta — állítólag - még a medvével is megmérkőzik. Ezek után elképzeltem, hoqy ráállunk a puma nyomára valahol Akasztó környékén, követjük vagy ötven kilométeren ót Pirtóig, aztán kényelembe helyezzük magunkat, s figyeljük a döntő összecsapást. Ha a kutya győz, nincs baj. De mór döntetlen esetén is kétséges, riport helyett nem nekrológ - jelenik-e meg a lapban. Ez tehát aligha járható út. Felhívtuk Szenek Zoltánt, a Kiskunsági Nemzeti I Park természetvédelmi felügyelőjét, látták-e a tél vége óta kedvenc ragadozónkat. Csak emlékeztetőül: Szenek Zoltán volt az, aki úgy nyilatkozott, hogy látta a pumát Dunapataj közelében, sőt munkatársaival követte is a nyomát.- A puma eltűnt a területünkről — mondta április 28-án a felügyelő. - Legalábbis nem kaptunk jelzést róla, hogy a természetvédelmi területen garázdálkodott volna. Egyébként a legutóbbi MAVOSZ- ülésen abban . maradtunk, hoqy ezután minden információt a vadászok tárolnak, hiszen a vadásztársaságok területein okozta a legnagyobb pusztítást. Egy biztos: nálunk azóta nem jelentkezett. De hát tudjuk, naqv. a mozgáskörzete . . . Horváth Zoltánnak, a Bács-Kiskun Meqvei Tanács vadászati főelőadóiának egészen más a véleménye : . - Meggyőződésem, hogy ez a puma nem egyéb kacsánál . . .- De hát károkat okozott, borjúkat, vadakat tépett szét! — Az még tavaly volt. Akkor meg is adtuk a vadásztársaságoknak a kilövési engedélyt. Farkasra. Az idén semmi lényeges kárról nem kaptunk értesítést. Néhány hete Tázlár környékén lelőttek egy jól megtermett kutyát. Akár ez is lehetett a „puma". — Szóval, ön nem hiszi az egészet.- Nézze, ha nincs kár, nincs vadállat sem. Márpedig hosszú ideje csend van a vidéken. Úgy vélem, ha volt is ott valami, az egy időnként szabadon engedett, nagy testű kutya lehetett. Egyéb információk hiányában be kell érnünk ennyivel. Pillanatnyilag a magyar pumára is áll a maláj tigris nótája: „Egy legenda, mely róla szól...” Havasi János Életképek ► fi siökeuény a síneket követi
