Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)
1987-05-27 / 144. szám
1987. május 27., sierda Dunántúli napló 3 Tücsökzene és Varázsgyöngy Gyerekszerzők versei, meséi Várnai Ferenc és Takács Józsefné felvétel közben Fotó: Halmai Ödön Bartók mór a századfordulón úgy látta, visszavonhatatlanul meggyérült a néprajzi adatközlők szórna. Néhány év, s nem lesz, aki el tudná énekelni a régi dalokat, el tudná mondani a régi meséket. A nagy folklorista jóslatát részben igazolta az idő. Szerencsére nem teljesen. A magyar nyelvterületen - főként az elzárt erdélyi falvakban — még ma is találhatunk kitűnő adatközlőket, polgárosultabb vidékeinken azonban ritka az olyan élő kincs, mint amilyenre Vár nai Ferenc vezető ének szak- tanácsadó bukkant Szentlőrin- cen. A helyi citerazenekart hallgatta meg, s találkozott Takács Józselnével, aki amellett, hogy minden daft ismert, ügyesen játszott az úgynevezett „kapkodás” citerán is. Várnai Ferenc egyre több és több dalt kérdezett tőle, s rr.a már mintegy 1300 éneket őriz u magnószalag. Ezek között persze bőven találunk műdalokat, egyházi énekeket is,, de a többségük régi és új stílusú népdal. „Egy 7 gyermekes család 5. tagjaként születtem Szeged- Tápéi-rét 2. sz. alatt, 1919. nov. 26-an. Olyan tanyán születtem, ahol nem volt iskola, így a 2 legfiatalabb öcsémet kivéve mindannyian rokonoknál kezdtük az iskolát, bizony már elég korosán." Takács Józselné Tatár Kiss Erzsébet írja ezt önéletrajzában, amit a népdalgyűjtő kérésére vetett papírra. Hihetetlenül nehéz asszonyi sors krónikáját őrzik a szikár sorok. Énekről nem esik szó bennük. Honnan, kitől s mikor tanulta a dalokat, csak sejteni lehet. Várnai Ferenc azt tervezi, személyi monográfiát ír a szentlőrinci Takács Józsefné teljes repertoárjáról. Ha végiggondoljuk, valóban óriási téma ez. mit tanult, mit hallott, mit költött egy huszadik századi magyar cselédlány, később gazda- asszony, takarítónő és fagylaltárus, milyen szellemi kincset hozott magával az Alföldről, mit kapott itt a Zselic és a Hegyhát határán. Néprajzi, történeti, szociológiai, lélektani, zenei tanulmány egyszerre. Egy kristályban az egész magyar világ. A monográfia szerzője az ezredfordulóra tervezi művének, elkészültét. Csak látszólag távoli időpont: az anyagot le kell írni, rendezni, kiegészítő kutatásokat végezni hozzá. Érthető hát, ha a szaktanácsadó apróbb lépéseket is közbeilleszt: a szentlőrinci tanács gondozásában ötven népdalt tartalmazó füzetet szándékozik megjelentetni Tatár Kiss Erzsébet anyagából. H. J. Harmadik Színház Gyermekelőadások — tanácsi támogatással Hetvenegy előadást tartott tavaly a Harmadik Színház, a pécsi Ságvári Endre Művelődési Ház társulata. Három produkcióval léptek a hivatásos művészek és amatőrök a közönség elé: felújították a Nyitott Színpad előadásában Örkény István Pisti a vérzivatarban című drámáját és bemutatták Mrozek Emigránsok- ját és Hárs László Fordított esztendő című gyermekdarab- ját. Az örkény-mű, az Emigránsok is egy szűkebb értelmiségi, egyetemista közönséget célzott meg, ám meglepő és örvendetes módon sok közép*főft A múlt hét a Magyar Rádióé volt, úgyannyiro, hogy a rádió kis időre a televízió képernyőjén is megjelent. A két nagy hírközlő eszköz munkatársainak volt alkalmuk eltűnődni azon, hogy vetélkedőjükből ki is kerül ki győztesen. A képernyőn és a rádión elhangzott eszme- futtatásokból végül is az derült ki, hogy e nemes vetélkedőnek nincs igazán abszolút győztese. Illetve az, hogy az idősebb testvérnek nevezett Magyar Rádió kemény harcok árán ugyan, de megőrizte és bizonyos mértékben megerősítette pozícióját. Életünk ma már mindkettő nélkül elképzelhetetlen. Míg a rádió elkísér bennünket útjainkra, részesei lehetünk az általa adott információknak, élményeknek, addig ezt a televízió valószínűleg soa iskolás is jegyet váltott az előadásokra: a rendező Vin- cze János előkészítő beszélgetéseket tartott középiskolákban, a diákok dolgozatai pedig arról tanúskodtak, hog\ megértették e nem könnyű művek lényegét. A legnagyobb sikere azonban a gyermekdarabnak volt: ha nem fogja produkálni. Ez a hírközlő eszköz erőszakosabb, megköveteli, hogy teljes odaadással elébe járuljunk, odaüljünk a készülék elé, és átadjuk magunkat a belőle áradó történéseknek. A múlt heti rádiós napon éppen a rádió munkatársai voltak azok, akik e kérdésekről faggatták a világ legkitűnőbb gondolkodóit, művészeit. Így hallhattuk például a cseh Jiri Menzel vagy az orosz Nyesztyerenko kétségeit arra nézve, vqjon valódi kulturálódásra késztel-e bennünket, mai embereket a televízió. Mindketten kétségeiknek adtak hangot, mivel — mint Menzel mondotta — félő, hogy □ televízió által közvetített se- kélyes értékek nem szolgálják igazán az emberek művelődé- .sét, kulturáltsági szintjének A Tücsökzene négy évvel ezelőtt jelent meg először a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1 sz. Általános Iskolájában, azóta egy-két havi rendszerességgel jelentkezik, benne a gyerekek versei, meséi olvashatók.- Az ötletet az adta, hogy annak idején az egyik kisgyerek hozott nekem egy verset. Úgy gondoltam, ha van ilyen hajlandóság, használjuk fel - mondta Baracs Dénes tanító, akinek harmadikosai adják az alkotó stáb gerincét. A gyerekek már egészen kicsi korukban meglepően érzékenyek a ritmusra, dallamra, rímre. Azután, amikor alsó tagozatos korukban találkoznak néhány költői eszközzel, ezek sokkal jobban rögződnek bennük, ha mindjárt az alkalmazásukat is megpróbálják. Ezzel természetesen a gyerekekkel foglalkozó pedagógus nem költőt akar faragni tanítványaiból. Azon túl, hogy néha tényleg föl-fölbukkan egy-egy tehetséges tanuló, sokkal lényegesebb a gyerekújság nevelő szerepe, hiszen kiválóan segít a tanulók olvasóvá, irodalomértöve formálásában, jellemképzésében. Az újság előállításában sokan közreműködnek. A szükséges papíranyagot részben az iskola, részben a szülők teremtik elő. A gépelést és a stencilezést az iskola vállalja, azután újra a gyerekek kapcsolódnak be a munkába. A fiatal alkotók nem csak verset írnak, és az illusztrációs rajzokat készítik el, de tevékenyen kiveszik részüket a lap előállításában és terjesztésében is. A fűzés, de főleg az értékesítés, rikkancskodás jó játék is a számukra. Az alkalmanként körülbelül 100—100 példány megjelenése után a qyerekek nevelőjükkel közösen beszélik meg a megjelent verseket, közöttük rangsort állítanak feL Pécsett 37 előadást ért meg, tizet — a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának anyagi támogatásával — Baranya falvaiban és városaiban, tizet pedig Szombathelytől Kecskemétig hat vidéki városban. A Harmadik Színház a jövő évadra elnyerte a Bányaipari emelkedését. Ez a bírálat hazánkban is gyakran elhangzik. A kultúránál maradva, a iá- dió előnye ma vitathciatlannak tűnik. A harmadik adó, a Bartók rádió programjával most három jól átgondolt műsor között választhatunk. A különfé'e korosztályoknak, rétegeknek szóló, figyelemfelhívó, tájékoztató, ismeretterjesztő programok sokasága a rádió esetében valóben imponáló. A televízió ugyanekkor azzal dicsekedhet, hogy igen árnyait képet ad kü'polirikus gárdájával a világ eseménye ről. Észrevehető - például a Hírháttér, a megújult híradó vagy a Hét egy-egy riportjában —, hogy nyíltabb a hang a belpolitikai, a gazdasági élet nehézségeit illetően. A televízió munkáló'- sai egyre gyakrabban élnek a A már hagyományokkal rendelkező Tücsökzene mintájára egy év óta havonta egy másik gyerekújság, a Varázsgyör gy is megjelenik az ANK 1. sz. Általános Iskolában. A Varázsgyöngybe negyedikes gyerekek Írnak, az ő munkájukat Sülé Zoltán tanító irányítja.- Ebben a korban még teljesen tiszták és őszintek a gyerekek megnyilvánulásai, néha mén a szüleik sem ismernek rá saját fiuk-lányuk írásaira. A tanulók tele vannak mondaniva- 'óval, nem kell nekik sok buzdítás. Mi azért a megjelenést mindig megpróbáljuk eay aktuális eseményhez, ünnephez kötni, így állítjuk össze a lapokat. A két gyerekújságban megjelent írásokat rendszeresen értékelik, év végén pedig jutalmakat osztanak ki a legjobbak szerzői között. Idén először egy bemutatót is terveznek a Nevelési Központban, amelyen a szerzők adják majd eiő müveiket. Köztük lesz bizonyára a 4. a. osztályos 7ári Eszter Meise is. NÉGY CSILLAG VAN, NEM TÖBB Négy csillag van, nem több Egyik bársonyos, másik pedig tűző, A harmadik szines, a negyedik lehér, Nekem nem a tűző, a szines, a lehér, Hanem a Tavasz tetszik, szép bársonyos. Emlékeimben szedtem száz hóvirágot, A Nyarat, az Oszt, a Telet is szeretem, De legjobban azt, amikor itt a kikelet. Kaszás E. Szakszervezetek anyagi támogatását. Ismét három premiert tartanak a Nemzeti Színház és a Nyitott Színpad tagjai közös produkciókban. A gyermekdarabot még nem választották ki, de annyi már bizonyos, hogy színpadra állítják Spiró György Budapesten nagy sikerrel játszott Csirkelej című drámáját és új magyar mű avatására is sor kerül: Lezsák Sándor: Nyolcvan vödör levegő című tragédiáját láthatjuk majd. G. T. vita, a vélemények ütköztetése, a mielőbbi válaszkeresés lehetőségével. Úgy tűnik, azok a közé'eti emberek sem hiányoznak akik - mint a Hírháttér legutóbbi kilencven percében Grósz Károly és Iványi Pál — állják az ostromot, és válaszolnak a nézők, a műsorvezető kérdéseire. Valószínű, hogy az ilyenfajta jelenlét adja a televízió igazi erejét, és tanúskodik a politika erejéről is. A művészetek — lóként az irodalom — ereje másként hat. Pozíciója is egészen más, de nem elhanyagolható. És ez a pozíció — bár láthattuk a múlt héten klasszikus irodalmi alkotás, A dada televíziós változatát, elhangzottak az első könyvheti ajánlatok, bepillanthattunk a francia—magyar irodalmi kapcsolatokba - nos ez a pozíció még mindig nem olyan, amilyent a hazai művészeti élet s abban a magyar irodalom megérdemel. G. O. Rádió - televízió I tayasri BWV-riH jelenljak Elsősorban a szűk belvárosi utcákon való közlekedésre ajánlja minibuszait az Ikarus Fotó: Läufer L. Járműiparunk pillérei: Ikarus és Rába A 200-as buszcsalád megjelenése óta - annak pedig lassan mór húsz éve — nem láttunk ennyi újdonságot az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár BNV-standján, mint éppen ezekben -a napokban. Mindenekelőtt a 'nagydíjas termékről: a 300-as, távolsági autóbuszcsalád 11 méteres tagját, a 365-öst idén már sorozatban készítik, várhatóan száz gördül le belőlük a gyártósorról. Zömük külpiacokon értékesül, de néhányat Volán- vállalatok a hazai utakon is üzemeltetnek majd. Tömeges elterjedésüknek itthon nyilván áruk is gátat szab, ez ugyanis jó másfélszerese a most futó kocsikénak. A látogatók közül sokan hitetlenkedve nézegetik az alváza s változatot. Ilyet ugyanis — magyar egységekre alapozva- évek óta nem dobott piacra a gyár. A homlokfalon a Rába- embléma hirdeti, hogy honnan származik a jármű „szíve", az új családba harmonikusan illeszkedő felépítmény pedig bárkit meggyőzhet orról, hogy nemcsak az önhordó karosszériának lehet szép jövője. Utóbbi tételt látszik igazolni az Ikarus-Volkswagen együttműködés is. Ismert, hogy a budai várból a nagy tömegű, nagy tengelynyomású buszokat egy rendelet kiszorította, a tömegközlekedés folyamatosságának fönntartására tehát más utakat kellett keresni. Az ajánlatok közül a VW-é bizonyult életképesnek. 1987-ben 32 alvázat kapunk tőlük. A kész kocsikból 16-ot vesz a Budapesti Közlekedési Vállalat, a fennmaradókkal pedig a beszállításokat ellentételezzék. Mint Abt Károly fejlesztési osztályvezetőtől megtudtuk, az első lemeztől az utolsó csavarig valamennyi alkatrész méretét, tömegét, anyagát számítógépes programokkal határozták meg. Forradalmi lépés az lk— Isuzu kooperáció, a japán alépítményre a magyar gyártó 90 éves történetének legkisebb buszait szereli. A termék harmadik piac meghódítására készült, lehetséges vásárlóként több fejlődő ország nevét emlegetik, gyakran szóba kerül Malaysia, az elveszettnek hitt partnerek közül pedig Egyiptom. Az elképzelések szerint nem elsősorban kész járműveket szállítanánk, hanem összeszerelő üzemet építenénk. A csuklósokból az Ikarus egy év alatt annyit gyárt, mint a világ összes többi buszelőállítója együttvéve. Figyelembe véve a szovjet és amerikai piacok igényeit, súlyponti kérdés, hogy az elkövetkező években tudunk-e váltani, valami mással megjelenni, örömmel üdvözölhetjük tehát a 435-öst, mely az alacsony padlószintű, tolócsuklós kocsi új karosszériába bújtatott változata. A Rába területén épp ott- jártunkkor tartott szemlét Horváth Ede vezérigazgató. Újdonságaik közül mindenekelőtt külön is kiállított autóbusz-alvázukra hívta föl a figyelmet, mely orr. és farmotoros változatban is készül. Az eddiginél jóval csendesebbek az egyfokozatú hátsó hidak, a fedett részen ezek is szerepelnek. Itt láthatók a motorok, a MAN-licenc alapján készült, turbófeltöltővel kiegészített példányok mellett a grazi List intézettel közösen fejlesztett álló motor számít új terméknek. Piaci megjelenését egyelőre hátráltatja a pénzhiány, a gyártó üzem ilyen léptékű fejlesztéséhez még nincsenek együtt a szükséges összegek. A szűkös lehetőségek kiaknázásával azért igyekeznek tovább lépni, teherkocsijaikat most már hetvennél több változatban kínálják. A vásárban járva szembeötlő, hogy milyen sok hazai vállalat, szövetkezet csatlakozna egy esetleges személyautóösszeszerelő üzem munkájához. Leszámítva a KGST-integ- rációbon jelentős termelési ér. téket előállító cégeket, a többiek igyekezete igencsak megkérdőjeleződik. Motorszerel- vényekre, tartozékokra, különböző elemekre járműiparunknak most is égető szüksége volna, hisz egyik legfőbb bajuk éppen az, hogy nincs olyan gyártó, bedolgozó, melynek megbízható, precíz munkájára megszabott határidők mellett számítani lehetne. A törekvések között ugyanakkor elenyésző számban találunk olyat, mely az elektro- nizáció eredményeit csempészné kocsijainkra. Sajnos, az is látható, hogy a késlekedés rontja nagy gyáraink termékeinek világpiaci pozícióját. Itt kellene megfelelő szellemi és kivitelezői hátteret találni. A végére marad — megválaszolatlanul - a kérdések kérdése: lesz-e összeszerelő üzemünk, s ha lesz, mit szerelünk össze benne? Annyit azért legalább láthattunk, hogy az egyik lehetséges típus, a Zaporozsec csak nevében emlékeztet népszerűtlen elődjére. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy ez az autó azonos azzal, melyet két évvel ezelőtt Kóma 1111-esnek ismertünk meg. Sz. Koncz István Jótaerdő” Szentlőrincen Takács Józsefné rádiós műsora
