Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-25 / 142. szám

1987. május 25., hétfő Dunántúli napló 5 Hamis és valódi a színpadon A csók mindig igazi? Túl jól sikerült- cr kellékpénz A kazetta kétszer tízperces___ Új szolgáltatás: hangoslevél! A színpadon pisztolyt fogott egy nő a szerelmére. A kriti­kus megírta: nagyon rosszul állt a kezében a műanyag pisztoly. Másnap a színház hi­vatalos okmánnyal igazolta, hogy a pisztoly valódi. Az ám: mi a színpadon az igazi és mi a hamis? Milyen trük­kökkel él rendező és színész, hogy az a bizonyos tárgy, esz­köz, ha utánzat is, az igazi benyomását keltse a színházi hatás érdekében? Mert bár a kellék önmagában nem .ját­szik a színpadon, csak a szí­nész tekintete és mondata va­rázsolja élővé, a kellék mégis egyre fontosabb a mai pro­dukciókban. Úgy tudtuk sokáig, hogy a színpadon a szeszes italt teá­val, üdítővel, festett vízzel he­lyettesítik. Manapság viszont egyre többször látjuk a néző­térről, hogy valódi pezsgőt bontanak a színészek. Mert a hitelesség érzetét kelti fel a nézőben a pezsgő pukkanása, és az átélt játékhoz segíti hozzá a színészt. Igazi a pezs­gő tehát - de tanácsi enge­dély kell hozzá, mert a szín­pad munkahely még este 10 órakor is. Szőke István, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője sok történetet tud a hamis és iga­zi szeszes italról. — Kaposvárott a Piros bu- gyellárisban Bregyán Péter egy vad, mulatozás jelenetben rövid idő alatt 9 deci vörös bort ivott meg. Bort és nem málnát kapott, de köteleztem, hogy a szünetben az öltözőben tartózkodjék, a szesz — a nagy fizikai megterhelés hatására is - rövid idő alatt felszívódott a szervezetében. Az Oszlopos Si­meon főszereplője viszont ap­ránként 4 litert ivott meg, csakhogy festett vizet, amelyet laboratóriumban állítottak elő számunkra. S egy történet az illatokról. Egyszer régen a Huszonötödik Színházban a szünetben kitó- dulc nézők csülköt kértek a büfében. A Tarelkin halálában ugyanis a rendőr forró csülkös káposztát evett a színpadon. A kellékek valódiságát a stúdiószínház elterjedése is megköveteli: a puska messziről nézve lehet fából, de közelről nézve nem. A fakardok és tő­rök helyét az igazi fegyverek foglalták el: gyakran vívómes­ter vagy kaszkadőr segít a ta­nulásban, mégis sok a baleset. De a hatás megéri a veszélyt. A pisztolyok, puskák vagy be- forrasztott csövű fegyverek vagy riasztópisztolyok, esetleg valódi, de elrontott fegyverek. És a színpadi pénz? Erről Vincze Jánosnak, a pécsi Har­madik Színház rendezőjének van története. Az Emigránsok drámai csúcspontján 1000 fo­rintosokat tép össze af egyik szereplő. Közel ülünk, valódi­nak ható kellékpénzre volt te­hát szükség. A kellékpénz azon ban túl jól sikerült: zúzda lett a sorsa. És a Magyar Nemze­ti Bank pénzhamisitási ügyek­kel foglalkozó osztályának en­gedélye alapián újabb 1000 forintos készült, kizárólag e játék számára. És valódi-e a csók a szín­padon? Ez sokakat érdekel. A színművészeti főiskolán tanít­ják, hogyan kell markírozni a csókot. A színészek a kérdés­re titokzatosan azt felelik: at­tól függ. Mármint, hogy ked­velik-e a partnert a színpadon kívül is, vagy sem. Mert ha igen: igen, ha nem: nem. Min­denesetre hallottunk egy-egy produkció időtartamáig tartó szerelmekről, amelyek a szín­padi csóknál kezdődtek. Más rendező legyint: hamis csók nincs, csak rossz színész. És akkor menjünk tovább azon az úton, amely a csók­kal kezdődik. A meztelenség, mely már a magyar színpadon is polgárjogot nyert, valódi. Az aktus azonban nem. ? bár vannak hírek olyan külföldi színházakról, ahol ez is igazi, sokan azt mondják: ahol ez megtörténhet, az már nem színház. G. T. Mitől múzeum?... Honfiúi érzülettel, a magyar folyamhajózás-történet széllé, miségétől áthatva lépdeltem a rakparti lépcsőkön lefelé, a Lánchíd tövében horgonyzó ví­zi matuzsálem irányába. Ke­zemben a Közlekedési Múzeum által kiadott reprezentatív is­mertető füzetkével, amely első oldalán elsőként azt közli ve­lem, hogy a Kossuth Múzeum, hajó: ,,a dunai gőzhajózás tör­ténetét mutatja be a közön­ségnek". Ezt tehát a Kossuth neveze­tű múzeumhajó, amely, noha 1913-ban épült, ma is délceg, karcsú, szép vonalú. Ősz ha- lántékú, fess, kisportolt, ma is jó karban levő öregúrra em. lékeztet, aki 75. évében már abbahagyta egykori szakmáját, s most bölcs rezignációval nézegeti az alatta-mellette el­úszó hajdan kék hullámokat. A hajó tágas, jókora tera­szán, jókora fölirat hirdeti, hogy ha netá'n megé'hül vala­ki •múzeumnézés közben, nincs gond, várja a hajóban talál­ható RESTAURANT. Jó, hát ak. kor nézzünk be. A folyosókon 'kinagyított arc­hív képek egykori folyamjárók. ról, hajóépítésünkről. A „mú­zeumhoz” fépcső vezet lefelé egy - nagyobb szobányi — haj­dan utastérbe- Nézem a to­vábbi kinagyított képeket. A föliratok tájékoztatnak az 1830-as évektől, az első hajó­zási vállalat (DDSG) személy­hajóiról, azok fejlődéséről. Maid világháborús képek, kór- hózhajó, monitor. Azután is­mét a mú!t század végétől, a Magyar Folyam, és Tengerha­józási Rt. (MFTR), vagyis a „mefter" megalakulásától, úTabb hasonló képek. Nemigen töprenghetek az ugrándozó kro­nológián, a képek sora véget ér. Egy pillantás még középre, ahol üvegvitrinben 2~3 hajó­makett, s néhány apróság: ka­pitányi rangjelzés, dísrkard, ilyesmi. A Kossuth Múzeumha­jóból a múzeum - ennyi ... A hajóbelső 15-20 százaléka, jó esetben. Magyarán szólva: ez a múzeum nem múzeum. Ki­állításnak is ösztövér, csene- vész. De akkor miért hívják an. nak? Miért a terjedelmes „re­pi” kiadvány? S miért hirdetik, hogy ez múzeum? . . . Nyitott kérdések. A „Kossuth Múzeumhajó" - vendéglátó üzem. Exklúziv ét­terem, különtermekkel. És van egy kis hajózástörténetet imi­táló kiállításocskója is. A dunai gőzhajózás történe­te a Közlekedési Múzeumban tekinthető meg. (Június 3-tól.) „Mecsoda" különbséq!. ■ A „múzeumhajóról" nekem a századfordulós angolpark egyik „játéka" jut eszembe. Gyönyö. rű, hatalmas faragott székely kapu, fölirattal: MAGYAROK BEJÖVETELE. A „Tessék, tes­sék! Folyvást, folyvást!" szöve­gű terelés nyomán a polgár leszurkolja a belépőt és belép. És szembetalálja magát egy kisbetűs föliratú kicsinyke aj­tóval: „Magyarok kimenete­le” . . . W. E. Svédek hozták az ötletet, s mi azonnal rácsaptunk. Mint azt Balogh Lajos, a Magyar Posta Központja főmunkatársa említette, a postaszervek kö­zötti konzultáció nem ritka do­log, s egy ilyen tapasztaltcse rén említették skandináv kol­légái a hangoslevelet. Arról van szó, hogy a kazettás mag­nók magnósrádiók elterjedése nyomán igényként lépett fel a szóbeli üzenet közvetítése; a ^határokon belül is jól esik ha a szeretett rokon, barát, isme­rős így köszönt sziiletésnaDot. karácsonvt. A határokon túlra pediq sok esetben ez az eavet- len mód, ha nincs közelben telefon . . . Amilyen gyorsan jött az ötlet, oly gyorsan az elhatározás: a Magyar Posta Központia tavaly karácsony előtt a szeqedi pos­taigazgatóság területén kísér­letképpen bevezette e szolqál- tatást. Békés. Csongrád és Bács-Kiskun megyékben össze­sen 90 postahivatalnál kezdték meg a speciális „pakkok” áru­sítását december hónapban. A boríték kemény nótronpapir, belül buborékfólióval bélelve, s benne a 2x10 perces .időtarta­mú magnókazetta, melyre mint­egy néq.yoldolnyi „levél” fér föl. Két öntapadós címlap jár hozzá; az egyiket a feladáskor, a másikat a viszontfeladáskor lehet használni. A kazetta ára 32 forint, a borítéké 12 forint, s hazai bérmentesítésekor 8 fo­rintos bélyeget kíván - mint a nem szabványméretű levél. Az Egyesült Államokba pélaóul 20 forintért lehet elküldeni - had örvendezzen mondjuk a kali­forniai nagybácsi . . . A premier a’várakozáson fe­lül sikerült: a kísérlet során 5000 kazettát és borítékol gyár­tatott a ppsta, s már m r.d el­fogyott .. . És ami feltűnt: bo­rítékból sokkalta nagyobb volt az igény. Ennek több oka is van. Aki hosszabb hangosleve­let óhajt fölbeszélni, nyilván bárhol vehet 2x30 vagy éppen 2x45 perces kazettát, másrészt a borítékban mást is föl lehet adni. Mondjuk egy ottfelejtett kulcscsomót, noteszt vagy ép­pen levéltárcát. A hangoslevél érdekessége, hogy Európában bevezetésevei a spiccen vagyunk: a svédek, majd a franciák után állítólay mi léptünk leghamambban. Másrészt a nemzetközi posta­szervezet idevonatkozó egyez­ményeit aláírtuk, s jelen pilla­natban Szovjetunióba, Romá­niába és az NDK-ba nem küld­hető csak ilyen hangoslevél - a többi ország fogad kazettát is borítékban. (Eddig is gyakor­lat volt a kazettán való üze­netküldés, csak nem intézmé­nyesítette postánk, és körülmé­nyes volt a csomagolás.) A kérdés jogos: a szegedi kí­sérlet mikor válik országos gya­korlattá? Mint azt Balogh La­jos elmondotta az év második felében szeretnék elérni, hogy o kazetta és a boríték forga­lomba kerüljön. Hogy ponto­san mikor - az a gyártókon múlik Legtöbb gond jelenleg a kazettagyártóknál tapasztalha­tó. Mindenesetre a start pilla­natában a posta a megfelelő reklámot nem felejti. Ugye jól hangzik: A Magyar Posta Han­goslevél Szolgálata .. . amint az a kazettán felírva áll. Kozma Ferenc Baráti kör alakult Mecsekfalun Mintegy félszózan jöttek össze tegnap délelőtt a me- csekfalui klubkönyvtárban, helybeliek és elszármazottak, hogy a hagyományokra és a mai igényekre alapozvo meg­alakítsák a falu baráti körét. A kör hivatalosan megala­kult. Azzal a céllal, hogy a házasok klubja, a néhány éve megalakult hagyományőrző együttes és a tizenéves fia­talság korábbi működését nem csorbítva szervezetileg egységesebbé váljék a mint­egy 240 lélekszámú falu kö­zösségi tudata. Mint Páll Lajos, a komló: Május 1. Művelődési Ház igazgatója, Mecsekfalu ta­nácstagja kiemelte, új közös­séget szeretnének, ahova mindenki odatartozónak érez­heti magát.’ S ahol mindenki szívesen munkálkodik a sváb és magyar népszokások, tár­gyi emlékek gyűjtésében, megőrzésében és az össze­fogás elmélyítésében, amire eddig is több ízben szép pél­dát nyújtottak. Életképek... Igazgató - nyugdíjban Igazgatói mivoltában nem volt éppen az az örökké „érte­kező" típus, de azért most mégis furcsa látvány, ahogy ülök vele az elnéptelenedett, csendes tanácskozóteremben. Még csak nem is a szokásos helyén ül, hanem az „alsó vé­gen", az ajtónál, terebélyesen, jókedélyűen: Braun Károly, a Baranya Megyei Lapkiadó Vál­lalat nyugdíjba vonult igazga­tója. Ismeretségünk ideje 32 esztendő, de életében akad né­mely pont, amiről most értesü­lök. Szabvány kérdések: „Hol is születtél? Jha, igen, Pé­csett . . ." Tiltakozik: — Nem! ,Pécsbónyán! Az nem ugyanaz. Szóval, Pécsbá- nván születtem a Sétatér utcá­ban. — Bányász voltál természete­sen . .. Nem, csak mint bérelszá­moló dolgoztam a bányánál. Az apám — drága jó öregem — suszter volt, mondhatnám azt is, hogy a lábszijjal nevelt bennünket. Én voltam a leg­idősebb fiú, aztán két öcsém, egyik sajnos még a harmincas években meghalt, a másik pe­dig szintén nyugdíjas. Az apám többnyire a bányászbakkan- csokat javítgatta, meg a fut­ballcsapat cipőit. Anyám bejá­rónő volt, sokan nem tudják ma már, mit jelent az a fog­lalkozás: címekre járt takarítani a tisztviselői családokhoz. Csak így tudták biztosítani számunk­ra a továbbtanulást. A mai Mátyás király utca akkoriban Hunyadi utca volt, odajártunk polqáriba az öcsémmel. Amikor elvégeztem. ez apóm azt mondta, a bányánál kell elhe­lyezkednem, mert az eqv „nvugdíio-," ÓÚlfs. Naay szó voM É'dekes most a kő-el­múltban a rádióban haHoi'am nyilatkozni hajdani tanáromat, Pápai Andrást, aki, ála??ony termete lévén, fölugrott az isko­la padsorára és míg ugrált a padokon, végigverte az egész osztályt, mi meg sivalkodtunk, róhécseltünk . . . Amikor befe­jeztem az iskolát, mindössze két hetet voltam otthon és július elsején már be is léptem a bá­nyához . . . Rövid ideig mint „napi fiú” azaz fiatal gyerektársaival az üres csilléket „küldik" vissza a napszintről az aknához, aztán bekerül az irodába: bérelszá­moló. csoportvezető, később anyagkönyvelő. Hívják a Sopia- na Géogyárba üzemkönvvelő- nek, kát év múlva. 1951. ánrilis 15-én a Dunántúli Naplóhoz, pontosabban a Kiadóhivatalba főkönyvelőnek. Következő év áori!'s 8-ón kinevezik iaazgató- na1' Huszonhét es-tendős korá­ban . . . Leg'égebbi igazgató a vidéki lapok kiadóinak vezetői közül. — Kinevezésed idején meny­nyi volt a példányszám? — Ha jól emlékszem, olyan tizennyolcezer körül. Aztán öt­venhatban huszonhatezer volt, nyolcvanháromban pedig elér­tük a százezret... Tulajdon­képpen soha, egyetlen vidéki lap nem tudott megelőzni ben­nünket a mai napig sem . . . Félreértés ne essék: nem ön­magának tulajdonítja a lap­szám e nagyszerű növekedését: tekintsünk el a szerkesztősági és kiadóhivatali nevektől, főleg évtizedek tükrében, mert ez nagy, közös munka volt és az a mai napon is. Eszembe iut eqy régebbi anekdota egy kiadóhi­vatali igazgatóról. Az újsáqüó kérelemmel nyit be az irodáid­ba ér hbeleave kerülgeti a té­mát: .Láttalak a napokban az unokáddal; hogy az milyen aranyos kis gyerek!" Az igaz­gató vadul felordít: „Nincs! Nem is volt! Nem is kapsz!” Már úgy értve, hogy előleget. Nem Braun Károlyról vön szó, de — most mondom neki — . . . úgy emlékszünk rád — több egyéb mellett —, hogy minden kerelemre azonnal „Nem!”-mel válaszoltál. Nevet. — így volt. Igen1 Rossz szo­kásom volt, de azért utána át­gondolva a dolgot, azért mégis csak megtaláltuk a megoldás módját. . . — A „ház" fiataljai nem is tudják, hogy egyszer a „Napló" színeiben fociztál az újhegyi pályán . . . — A hatvanas évek elején, színész úiságíró mérkőzésen. De hát akkor még negyvenva- lahánv éves voltam . . . — Napjaid hogyan telnek? — Most is hatkor kelek, tu­dod, feleségem szegény meg­halt néhány éve, szóval, elké­szítem a reggelimet és kime­gyek a Színház térre, megve­szem a „Naplót". Anélkül üres lenne a napom. Aztán ha jó idő van, kimegyek a kertembe vagy megyek a fiamhoz vagy a lányomhoz, mert az unokák . . . Az megint egy más dolog. Egyikük éppen Albániában van, az ifjúsági fociválogatottal, a másik is a sportiskolába jár és van a harmadik, ő még tizen­két esztendős. Azt mondta egy­szer egy barátom, aki már ré­gebben nyugdí'ban él, szóval, hogy a nyuqdijas soha ne aludjon tovább a megszokott időpontnál, korán kell kelnie és menni és menni . . . amiq csak bíria . .. így van ez, Franci- kóm . . . Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom