Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-03 / 120. szám

♦ Kis város - nagy csapata Szendrei Sándor csapatkapitány útban a „plafon" felé. A mezét már a szurkolók tették el em­lékbe. Fotó: Czika László 1987. április 12.: Kör­mend—Bp. Honvéd 82-72. Ez a dátum végérvényesen belevésödik a kosárlabdát szerető körmendi, Vas me­gyei szurkolók emlékeze­tébe. De megjegyzik má­sok is, hiszen ez sporttör­ténelmi dátum. Első alka­lommal nyert vidéki férfi kosárlabdacsapat magyar bajnokságot. A város ne­ve Körmend, s lakóinak száma mindössze 11 ezer... De nézzünk egy kicsit visz- szafelé. Az 1960-as évek ele­jén kezdték komolyan Körmen­den a kosárlabdázást. A focin kívül ezt kedvelték a fiatalok, népszerűsége egyre nőtt. Igazi bajnokságban 1962-ben indult először körmendi csapat, ép­pen 25 éve . .. Aztán amikor mezőgazdasá­gi főiskolai tagozat lett az ak­kor még nagyközségben, iga­zán beindult a kosárlabda is. A helyi tehetséges fiatalok mellé kiszemeltek olyanokat, akik az ország különböző ré­szeiből továbbtanulni akarnak. Szűcs József Nyíregyházáról ke­rült a vasi városkába, Szlávik Csaba Sopronból, Rózsás Gá­bor Veszprémből, Szendrei Sándor Nagykanizsáról. Akkor már szép álmokat szövögetett Kristóf László, a főiskola test­nevelő tanára. Korábban ő fo­cizott a helyi csapatban, de a kosarasokat is erősítette. S mi­vel a kosárlabda mindig igaz! főiskolai sport volt, hát ezt tá­mogatta teljes mellszélesség­gel. Közben lépkedtek felfelé a tabellán, majd egyszercsak az NB l-ben találták magu­kat. 1976-ot írtunk akkor, s úgy tűnt, ezzel minden álom meg­valósult. A körmendi kosara­sok az első osztályban. Már ez maga nagy szenzáció volt, sokan felkapták a fejüket. Igen ám, de terem kellett, eddig az Ifjúsági Házban ját­szották a bajnokikat, alig fért be 200 ember. Nem sok idő volt a gondolkodásra, hamar munkához láttak. Az új iskolá­hoz szép tornaterem épült, nagyrészt társadalmi összefo­gással. Mindenki úgy segített, ahogy lehetőségei engedték, de mindenki maximumot adott. Ebben a teremben már 1200- an elfértek, a kosárláz tovább szökött felfelé. Edzők adták egymásnak a kilincset, Kristóf Lászlót Szekeres Jenő, őt Jám­bor László követte a kispadon. Aztán a volt csapatkapitány, a labdarúgócsapat volt közép­hátvédje, a kosárcsapat volt irányítója, Patonay Imre került a szakmai munka élére. Amíg játszott is, állandóan a jugoszláv tévét bújta, a ,,plá- vik” kosárlabdázását figyelte, jegyzetelt. Amikor még a csa­pat az NB ll-ben játszott, fel­járt Budapestre a nagy ran­gadókra. Látott, tanult, meg­szerezte az edzői képesítést, s Pécsett testnevelő tanári dip­lomát. A szíve azonban mindig Körmendre hívta, ott akart va­lami nagyot csinálni. Hogyan lett magyar bajnok a Körmend? összefogással? Pénzzel? Lelkesedéssel? Ezek közül az anyagi kérdés esik ki, a másik kettő igaz: egy kis kö­zösség bizonyította, sok min­dent lehet, ha nemcsak álmo­doznak róla, hanem tesznek is érte. A körmendiek a főiskola megszűnése után a honvéd­ségre alapoztak. Most nem fő­iskolai behívókat küldtek, ha­nem a katonaköteles ifjakat írták fel noteszükba. így került Körmendre Hódi, Kardos és kis kitérővel Szalay is. Persze emel­lett komoly utánpótlásnevelés is van, híres kosárkollégium működik a szakosztály irányí­tásával. Innét nőtt ki Zsebe, Szájer, Érsek és Molnár, ők is ott vannak már a keretben, sőt Zsebét országosan is nagy tehetségnek tartják. Most ma­gyar bajnokként is tudják, hogy lesznek még nehéz napjaik. S tudják azt is, hogy mostani eredményük megismétlése ta­lán soha nem sikerül. De oda­haza továbbra is ünnep lesz minden bajnoki meccs, s ne­héz 2x20 perc vár az ellenfe­lekre. Bodor Ferenc íizenötezren a Hungaroringen Csere nélkül 2160 percen át Untai Zoltán öt szomorú pillanata Csúcsjavítás a két PVSK elleni találkozó között Valószínű, hogy sokáig. a ihazai futballtörténet ritkaságai 'között tartják majd számon a Mohácsi Üj Barázda Tsz SE labdarúgócsapata kapusának teljesítményét. Antal Zoltán ugyanis, immár a 24. forduló befejezésével is több csúcsja- vitást tudhat magáénak. Az első: az idei bajnokság 24 mérkőzésének 2160 percét cse. re nélkül védte, s ezen idő­szak alott az ellenfelek mind­össze öt alkalommal tudták bevenni kapuját. Mindez szám. szerűen azt jelenti, hogy csak 432 percenként sikerült meg­zörgetni hálóját a csatárok­nak. A második csúcsjavitást az jelentette, hogy a mohácsi „portás" a 9. bajnoki mérkő­zés 76. percéig tudta távol­tartani hálájától a labdát, vagyis 796 percig képtelenek voltak bevenni kapuját. S ihogy még ezek után is volt csúcsjavítása, bizonyítja az a bajnoki időszak, amit az első gólt követő hónapok hoztak. Ekkor ugyanis újabb kilenc, azaz egy perc híján 10 mérkő. zés következett, amikor érin­tetlen maradt Antal Zoltán hálója. A 900 perc azonban így is megvolt, mivel a játék­vezető hosszabbított,* így a mohácsiak második kapott gól. ja már a 902. percben esett. A tanulóévekben a Szek­szárdi Építőkben jobbszélső- ■ként labdarúgó-pályafutását kezdő Antal Zoltánból, az ak­kor magasra törő Véménd if­júsági csapatában lett kapus. Hosszú időn át ült Doszpod mögött a kispadon, hogy ka­tonaidejét letöltve immár az MVTE-t vallhatta anyaegyesü­igy kell a labdát megfogni, mutatja Antal Zoltán, a mohá­csi kapus. Fotó: Soós Mihály létének. Mindezek alapján 1979-től védi az előbb NB ll­es, majd az ott maradását biz­tosítani nem tudó MTE, s most a Mohácsi Üj Barázda Tsz SE területi csoportban bajnokság, ra törő együttesének kapuját. Mellette edzők - Gyávái Ist­ván, 'Mathesz Imre, Dárdai Fe­renc, Rónai István, Botos An­tal - váltották egymást, Per- jési, Hornyák, Füredi, Lukács kapusok „srlbakoltak" mögöt­te, míg végre elkövetkezett a csúcsjavítások bajnoksága.- Az első gól nagyon meg­viselt. Nemcsak azért, mert még tovább szerettem volna tolni a góltalan időszakot, de azért is, mer Freppán bollábas lövésére még mozdulni sem tudtam. Ráadásul a PVSK-hoz visszatért, volt csapattársam gólja, majdhogy pontot tett veretlenségünkre is. Akkor még nem tudhattam, hogy egy újabb csúcsidőszak veszi kez­detét. A 9. fordulóban Pécsett kapott gól után olyan tíz mér­kőzés következett, amikor szin. lén sikerült megbabonáznom ellenfeleimet. Csakhogy a 10. mérkőzésen, már a játékidő letelte után, hazai pályán ítél­tek büntetőt ellenünk. A szi­getvári Szilágyi tisztességesen elküldött jobbra és a kapu bal sarkába gurított. Nemcsak bennem, de a közönségben is elszabadultak az indulatok. Pedig akkor még nem is sejt­hettük, hogy keservesebb pilla­nataim is lesznek. A keserű pohár Bonyhádon következett, amikor egygólos vezetésünk után a második félidőben előbb Sebestyén tréfált meg, majd Bulla góljával odalett a veretlenségünk is. A legfájóbb azonban a múlt vasárnap, ha. zai pályán a PVSK-tól kapott gól volt. Nemcsak azért, mert szinte biztos győzelem úszott ezzel el. De azért is, mert a Freppán nélkül fél állt PVSK nemcsak Pécsett, hanem itt Mohácson is gólt tudott lőni, ráadásul úgy, hogy alaposan benne voltam én is. . . — idézte fel a bajnokság, szá­mára öt legkellemetlenebb pillanatát a 30. évében járó mohácsi kapus. Kapu László Pénteken délután a Hunga­roringen mintegy 15 ezer né­ző előtt megkezdődött a há­romnapos motoros szupercsa­ta, amelynek fénypontját a vasárnap 10.15 órakor kezdő­dő 40 körös Forma—1-es vi­lágbajnoki futam jelenti. Az első versenynapon a tervek szerint két időmérő edzést ren­deztek volna, de a versenyzők kérésére az első 30 perces is­merkedés jellegű gyakorlást szabadedzésnek nyilvánították, s helyette a negyedik időmérő edzés szombat délutánra ke­rült. Az izgalmak szombat dél­utánra a Forma—1-es világ- bajnoki futam negyedik idő­mérő edzésére maradtak, hi­szen ezt követően alakult ki a vasárnapi 40 körös viadal rajt­sorrendje. Tizennégy országból végül 49-en neveztek, de az időmé­rő edzéseken egy versenyző nem próbált szerencsét, így ele­ve lemondott a vb-futamon in­dulás jogáról. A többiek foko­zatosan javultak, pénteki tel­jesítményét például mindenki túlszárnyalta. Sokáig úgy tűnt, a 2 perces bűvös határt senki sem tudja áttörni, azonban az olasz Vir­ginio Ferrari a negyedik idő­mérő edzés hajrájában ponto­san 2 perc alatt teljesítette a 4013 méteres kört, majd zá­rásként 1:59.89 percet motoro­zott. Rajta kívül ez a bravúr senkinek sem sikerült. Némi meglepetésre az ír vi­lágbajnoki címvédő, Joey Dun­lop csak a nyolcadik legjobb idővel került a vasárnapi ver­seny indulói közé. A magyarok közül Halaska László kivívta az indulás jogát, Juhos Árpád viszont az utolsó időmérő ed­zés után kiszorult a legjobb negyven közül, így nem lehet ott a rajtnál. Útkeresés Az utóbbi időben szinte elképzelhetetlenek az újsá­gok sportrovatai anélkül, hogy ne foglalkoznának a különböző szövetségek, illetve egyesületek önállóságával, a sport fenntartását biztosító pénzforrásokkal, a mi társa­dalmi körülményeink között megvalósítható profizmussal. Hasonló témával foglalkoz­ni tízegynéhány évvel ez­előtt főbenjáró bűnnek szá­mított, pontosabban a profi­világ negatív jelenségei je­lentettek csak témát. Most viszont önámítás lenne erről nem beszélni. Ha nem tár­juk fel őszintén a gondokat és nem igyekszünk lépni, ak­kor csúnyán lemaradunk a versenyben. De az útkeresés nemcsak hálunk téma, a baráti országokban is napi­renden van a kérdés. A Szovjetunióban például nyilvános vitát is rendeztek a labdarúgók profi státusáról és az önálló futball-klubok létrehozásáról. Ami a profi státust illeti, megegyeznek a vélemények, ennek elisme­rése elengedhetetlen. A klu­bok önállósága már nehe­zebb kérdés, mert akárcsak nálunk, ott is elsősorban né­hány vezető egyesület lenne képes magát fenntartani. Változatlanul szükség van tehát az állami támogatásra, de arra kell ösztönözni, hogy a csapatok igyekezzenek minél nagyobb bevételt elő­teremteni. Az elmúlt évtizedben a szocialista országok többsége nyitott abban is, hogy kül­földre engedi szerződni spor­tolóit, Az természetes, hogy ezt bizonyos feltételekhez kö­tik, de itt is egyre nagyobb a rugalmasság. Gondoljunk csak Róth Antal szerződteté­sére, aki már 26 évesen el­mehetett a holland Feyenoord csapatához. Vagy itt van Dé- tári Lajos. A Honvéd kitűnő­sége 24 éves, de valószínűleg a nyáron elmehet, ha meg­adják érte a remélt össze­get. Ezen a téren kivételt csak a NDK jelent, ők nem támogatják sportolóik külföl­di szerződési kérelmeit és az ottani sportszövetség egyik vezetőjének nyilatkozata sze­rint a belátható jövőben nem aktuális téma a profi szer­ződéskötés. Az NDK elisme­ri a szocialista országok út­keresésének jogosságát és eredményeit, ám céljai meg­valósításában saját elképze­lései vannak és nem külföldi modellek alapján halad. De ez is természetes, hiba len­ne a sajátos helyzetet figyel­men kívül hagyni és csak gé­piesen másolni a többieket. Térjünk vissza néhány gondolat erejéig az önálló­ságra. A közelmúltban egy területi bajnokságban szerep­lő csapat veztőjével beszél­gettem, aki arról panaszko­dott, hogy az őket segítő termelőszövetkezet megvonta a támogatást. A játékosok eddig csak papíron voltak a szövetkezet dolgozói, ezután viszont be kell járniuk a munkahelyre és a szakmájuk­ban dolgozhatnak. Van vi­szont olyan labdarúgójuk, aki erről hallani sem akar, to­vábbra is ragaszkodik a pro­fi státushoz. Igaz, ez szabály- ellenes, de eddig mindig megúszták az ellenőrzést. Felvetette, miért ne lehetne a csapatban három-négy olyan játékos, aki csak a f útba 11 bál akar megélni és ők ehhez előteremtik a pénzt. Tetszett a sportvezető javas­lata, mert nem állami támo­gatósra qondolt, hanem ar­ról beszélt, hogy van az egyesületnek egy mellék­üzemága és az nyereséges. Ha a nyereséqből eltarthqt- nak néhánv játékost, az az ő ügyük. Egyelőre azonban erre nincs méq szabályozó. Vannak tehát már biztató ötletek és határozott lépések is. Elkezdődött az útkeresés és bízzunk abban, hogy még időben. 5. Mönchenglandbach-Uerdingen. Tipp: 1. 6. Kassel-St. Pauli. Tipp: 2. 7. Salmrohr-Aachen. Tipp: 2. 8. Verona—Juventus. Tipp: x. 9. Atalanta—Internazionale. Tipp: 2. 10. Empoli—Avellino. Tipp: x. A HDN totó- tippjeit a 19. já­tékhétre Szilágyi István pécsi la­kos, a Ivov-kert- városi totózó törzstagja álli- 1 tóttá össze. A 19. hét tippjei: 11. Bari—Cesena. Tipp: 2. 1. Siófok-MTK-VM. Tipp: 1, x. 2. ZTE—Tatabánya. Tipp: 1. 3. Frankfurt—Leverkusen. Tipp: x, 2. 4. Kaiserslautern—VfB Stuttgart. Tipp: x, 2. 12. Campobasso—Cremonese. Tipp: 2. 13. Modena-Messina. Tipp: x. + 1 14. Lanerossi— Parma. Tipp: 2. * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * A Baksai Ezüstkalász Mgtsz FELVÉTELRE KERES: tápkeverő üzemvezető-helyettesi beosztásba szakirányú végzettséggel és gyakorlattal rendelkezőt, gyors- és gépírót, számviteli munkakörbe adatfeldolgozókat.-Fizetés megegyezés szerint. Kőműves szakmunkásokat és építőipari segédmunkásokat, asztalos szakmunkásokat, kör- és szalagfűrész kezelői vizsgával rendelkező betanított munkásokat. Fizetés: óra teljesítménybér. Jelentkezés: naponta 7 16 óra között, Pintér András termelési elnökhelyettesnél. Telefon: 72-014 ( vasamapi fi A körmendi kosarasok megmutatták a „világnak’

Next

/
Oldalképek
Tartalom