Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-13 / 130. szám

1987. május 13., szerda Dunántúlt napló 3 Nemcsak a pénzről volt szó Alapos felkészülés után - érdekes vita Működési szabályzat egy iskolában Ezekben a hetekben tartják az általános iskolákban azokat a nevelőtestületi értekezle­teket, amelyeken a Működési szabályzatot megvitatják és’ elfogadják. A Működési szabály­zat a korábban központilag előirt és minden iskolára egyformán kötelező Rendtartás helyébe lép: az iskolák maguk szabályozzák jogilag az intézmény oktató-nevelő munkájá­nak egyes részletkérdéseit. Az oktatási törvényre és a magasabb szintű jogszabályokra építve, de messzemenően figyelembe véve a helyi sajátosságokat. A Működési szabályzat elkészítése az iskolavezetés és a tantestület szakmai hozzáérté­sének és a sokat emlegetett, áhított iskolai demokratizmusnak is próbája: annak, ho­gyan tudnak élni jogaikkal és miként érzik kötelességeiket az iskola pedagógusai. Ezért érdemel figyelmet egy-egy ilyen szabályzat elkészítése - mint a szigetvári Lenin lakó­telepi iskoláé is az elmúlt hetekből. Természetesen nem a teljesség igényével — csak né­hány érdekesebb téma felvillantásával. Az iskola tíz évvel ezelőtt épült - egy hónap múlva ün­nepli jubileumát. Beiskolázási körzete ma az egész új lakó­telep és néhány régi családi házas utca. Az intézmény az avatás után hamarosan meg­találta helyét a város kulturális életében. Ez nem kis mérték­ben annak is köszönhető, hogy az üzemek hathatós erkölcsi és anyagi támogatással erősí­tették az oktató-nevelő munka feltételeit, és ez új beruházá­sokat is jelentett és a műkö­dés segítését is. A Lenin lakó­telepi iskolába ma 876 gyerek jár 19 tanterembe, 25 tanuló- csoportba, Hobolban két cso­port van és száz gyerek jár be onnan. A pedagógusok létszá­ma 56. e A Működési szabályzat ter­vezetét - amint azt Pál Fererv: igazgató az értekezleten el­mondta - a vezetés készítette el az iskolai élet különböző területei képviselőinek javas lata alapján. A 35 oldalas ter­vezetet a pedagógusok három héttel az értekezlet előtt kézbe kapták. A kívülálló benyomása az lehetett, hogy a/apos lel­készülés előzte meg a tervezel összeállítását, és a testület hozzászóló, kérdező, javaslat­tévő tagjai is jártasak a: őket érintő témakörökben. S bár a legtöbben csak a saját mun­kájukat szabályozó paragrafu­sokat vették szemügyre, a hoz­zászólások bővelkedtek az egész iskolát, sőt a pedagógus- társadalmat és az oktatás ügyét érintő javaslatokban, kér­désekben. o Idézzük fel, hogy a kisebb jelentőségű javaslatok közé tartozott: pontosabban hatá­rozzák meg az ügyeletesi szol­gálat átadásának módját és idejét; Hobolba előbb kérik a buszt; ne sorolják fel név szerint az iskolákat támogató üzemeket,- hanem azt a mel­lékletben tegyék stb. Ugyanak­kor fontos kérdést érinteti Vőneki Zoltán, aki szerint az iskolavezetésnek (az igazgató, a helyettesek, a pártcsoport­vezető, a KISZ- és szb-titkár, a csapatvezető mellett) legyen tagja a szakmai munkaközös­ségek ,,egy választottja” is. A javaslatot megszavazták. Ide tartozik Budai Lajosné kérdé­se: szavazás esetén egyforma joga van-e az iskolavezetés minden tagjának. A válasz természetesen: igen. Megjegyzendő, hogy a vita hévében elterelődött a figyelem egy formai ellentmondásról, amely azonban adott esetben tartalmi kérdéssé válhat. A szabályzat az iskolavezetés mű­ködéséről azt írja: „véleményt alkot, dönt, javaslatot tesz minden olyan területen, amely az iskola életével összefügg". A tanév rendjéről, a szünetek­ről szólva viszont „esetleges el­térő időpont megjelöléséhez a tantestület határozata szüksé ges". Vagyis az iskolavezetés mégsem dönt minden, az iskola életével összefüggő kérdésben, s talán nem ártott volna leszö­gezni, milyen alapkérdésekben kell döntenie a legfelső fó­rumnak, a nevelőtestületnek. Kisebb vitát keltett Pesti Gézáné javaslata: vezessék be a váltakozó műszaké tanítást. (Jelenleg ugyanis a felsőtago­zat és az első osztály állan­dóan délelőtt jár, a második, harmadik és negyedik osztá­lyosok állandóan délután, a ta nítás este fél 6-ig tart.) A vál­tozás ellen nem annyira a fel­sős tanárok azonnali felzúdu­lása az érv („akkor miikor ke­rülünk haza?" - mire az alsó­sok: „és mi mikor kerülünk haza?’’), hanem az, hogy a je­lenlegi létszám és a körzet­határok miatt ez nem oldható meg. Talán majd ha kevesebb lesz a gyerek . . . Néhány elfogadott és el nem fogadott javaslatról. A sza­bályzat előírja, hogy az új el­sős és ötödikes nevelőket jó előre ki kell jelölni, hogy is­merkedhessenek jövendő osz­tályukkal. Tolnai Imréné azt kérte, az elsős napköziseket is jelöljék hasonló indokkal. A. tagozatos osztályokba, napkö­zibe való felvételről a szülőket már június 15-ig értesítsék. Ki­egészítés a felvételi elvekhez: a gyesen levő szülő gyerekét csak akkor vegyék fel a nap­közibe, ha van hely. A javító vizsgák időpontját az igazgató ne augusztus 25-ig, hanem már a tanév végéig közölje. A ta­nulók értékelését végző osztá­lyozó értekezleten az illetékes napközis nevelő is legyen je­len. Az osztályfőnök ne kéthe­tente, hanem havonta tájékoz­tassa a szülőket az osztályza­tokról. És egy szóbeli kiegészí­tés: a szülők kérik, hogy ne a gyerek, hanem a pedagógus írja be a jegyeket az ellenőr­zőbe. Mindez elfogadva. Szavazás után elvétenék vi­szont Csokona Jánosnénak azt a javaslatát, hogy ne a gverek- napon avassák az úttörőket, majd dr. Kissr.é Tinusz Mária javaslatát, hogy a személyi iga­zolványt ünnepélyesen a ta­nácsnál adják át — ez az ün­nepi aktus marad az iskolá­ban. Vőneki Zoltán javaslatát, hogy a mulasztások ellenőrzé­sét megszigorító pontba ve­gyék be a napközit is, meit gyakran nem tudják, hol a gyerek, Pál Ferenc a Közneve­lés című lapban folyó vitára hivatkozva elutasította, mond ván: a napközi szociális és nem oktatási terület. Nem döntöttek azonban egy élénk hangnemben előadott ja­vaslat ügyében, mely szerint a szakmai munkaközösségek­nek ne csak a pedagógus ál­láshelyek kiírásában legyen véleményezési joguk, hanem a pályázók kiválasztásában is. A javaslat elhangzása után ugyanis szünet következett, és a szünet után nem tértek visz- sza a jcvaslatra. Volt az értekezletnek olyan témaköre is, amely — bár itt fáj -, a fájdalom oka nem, vagy nem teljesen itteni ere­detű. Tudni kell ehhez azt, hogy az érvényben lévő jog­szabályok szerint a túlóra dí­ja a pedagógus fizetésének 1 százaléka, de legfeljebb 40 fo­rint. Anyagilag tehát a meg­keresett pénz bizonyos hatá­ron túl nincs arányban a be­fektetett munkával, ezért min­den testületben vannak, akik nein szívesen vállalnak túlórát. Az igazgatónak azonban gon­doskodnia kell az oktatás za­vartalan menetéről. Nyilvánva­lóan ez is motiválta a Lenin lakótelepi iskola igazgatóját, amikor a szabályzatban elő­terjesztette, hogy „minden ne­velő szükség esetén a kötelező óraszámnak 50 százalékáig he­lyettesítésre is beosztható”, sőt szóban hozzáfűzte: egye­sek soha nem vállalnak túl­órát. Budai Lajosné azt firtatta, más vállalatnál is van-e olyan gyakorlat, hogy a dolgozó munkaidejének felénél több túlmunkára kötelezhető rend­szeresen, ráadásul az alapbé­rénél kevesebbért. Ez a hely­zet ebben az iskolában tartós: hova tűnik, kérdezte, az állan­dó helyettesítés és egy önálló státus bére közötti különbség, mert úgy látja, a beépített helyettesítések díja több stá­tusra lennének elegendők. Megerősítette ezt Bujtár Já­nosáé, aki „kötelező óraszá­mának dupláját helyettesíti uutomatíkusan és kötelezően”. Csokona Jánosné kérdezett és javasolt: ha a törvény elő­írja, hogy hány tanulócsoport­ra hány pedagógus kötelező, és ha ez nincs egyensúlyban ebben az iskolában — márpe­dig nincs, ezt az igazgató megerősítette -, akkor azt ké­ri, az iskolavezetés gondoskod­jon a megfelelő létszámról. Mert míg egyes szakokon nincs megfelelő tanár, most vettek fel két németest. A ne­velőtestület döntsön tehát a speciális tagozatok indításá­ról. Pál Ferenc válasza: a nép­gazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé új státusok .létesítését, de azt javasolta, hogy a munkaerő-gazdálkodási tervben foglalkozzanak ezzel. Kívülálló természetesen nem láthat bele a vélemények alap­ján az iskolavezetés és a mű­velődési osztály döntéseinek sorozatába (a német tagozat ugyanis „városi érdekből” lé­tesült nemrég). Annyi azon­ban érzékelhető, hogy egy ko­rábbi és nyíltabb tájékoztatás­sal sok félreértésnek elejét le­hetett volna venni. ■■ ★ A négyórás értekezlet alapos munkát végzett ezen a napon. Néhány stiláris javítás, adatok pontosítása után még egy vita­téma volt: a vezető pedagógus cím elnyerésének feltételei, ame­lyet 12 pontban rögzítettek. A javaslat azonban mellékletként kerül a szabályzathoz. Később lesz tehát téma, amikor a Lenin lakótelepi iskola működési szabályzatának részletes, eleven vi­tája és egyhangú elfogadása után ősszel megkezdi második év­tizedét. G. T. Képernipü elüt« „Televíziós hétvégét” ter­veztem a legutóbb, ami az elmúlt hónapok átlagos mü- sorszínvonalát alapul véve (ünnepeket nem számítva) saját időnkkel való hazárd­játékkal is fölérhet. A vég­eredmény: úgy tűnik, érde­mes lenne kártyáznom. Mert, ha nem is robbanta­nám a bankot, a megko- pasztástól se kellene tar­tanom. Magyarán: fő mű­soridőket tekintve nem töl­töttem hiába estéimet a bűvös doboz előtt. Ez a hét­vége, talán a vasárnap es­tét leszámítva, ame’y a többihez képest laposabbra sikeredett, kellemes időtöl­tésre, szellemi „föllazulásra" adott lehetőséget. (Csak a családom szokta meg nehe­zen, hogy ha „a oaoa" ma­ga előtt jegyzettömbbel, s kinyomott golyóstollal mered a képernyőre, akkor ildo­mos csöndben maradni...) Pénteken, hosszas fejtörés után, végül is a II. csator­nán jelzett „Hamvas volt a hit..." című dokumentum- műsort, a Györffy István Kol­légiumról szóló film 2. ré­szét választottam. A jeles néprajz professzorról és ku­tatóról elnevezett felsőokta­tási kollégium alig nyolc évig állt fenn, s nevelte na­gyobb tudásra, műveltség­re, népben-nemzetben gon­dolkodó hazaszeretetre a ki­vételes tehetségű, s nagyob­bára baloldali érzelmű pa­rasztfiatalokat. Ezúttal az 1945-1948. közötti időszak­ra emlékeztek volt Györffy- kollégisták. Amit hallhat­tunk — az már történelem. A nem kevés nosztalgiával fölidézett, hittel, remények­Hét­vége kel teli harcos időszakban speciális nevelés folyt az in­tézet hagyományos demok­ratizmusához, a társadalmi haladáshoz hű fiatalok szá­mára, akiknek két nyelvet kötelezően tanulniok kellett, s hetente neves írók, tudó­sok, politikusok tartottak előadásokat, vezettek vitákat közöttük. Legnagyobb élmé­nyük mégis az a közösségi szellem, amelyet az egymás iránti feltétlen bizalom, őszinteség jegyzett: s ahol Oxford szelleme, „A taníta­ni tudók és tanulni akarók szabad egyesülése" is meg­valósulhatott. Népi értelmi­ségiek nagy tehetségű raja­it küldte a közélet fórumai­ra ez a kollégium - amíg lehetett... Feloszlatására, 1948-ban, a szerkesztők jobbnak látták csupán utal­ni. („Politikai okokból tör­tént”; „pedagógiailag elhi­bázott lépés volt" stb.) Kár, mert tanulságok levonása nélkül aligha lehet remé­nyünk hasonló közösségek valamikori kimunkálására. A szombat este egyértel­műen magas pontszámot kapott (tőlem). A színészek, tévések a porondon II. ré­sze jóval nívósabbnak, szó- rakoztatóbbnak tűnt a mű­sor első részénél; tele volt ötlettel, jóízű komédiázás- sal. S ha valaki a rá kö­vetkező újabb Walter Matthau- filmvígjátékot is megtekintette, különös élvezetet találha­tott egy nagy művész sok színű, angolosan fanyar hu­morában. Egyedül a be- és a „le”-konferálás zavart ki­csinyég. El kéne végre dön­tenie az MTV műsorközlői­nek, hogy angolul vagy franciául ejtik a jeles film­művész nevét. S minthogy Matthau amerikai, célszerű lenne az előbbinél marad­ni.. . Vasárnap Sherlock Hol­mes úiabb kalandja fino­man elálmosított, utána a világaal kis híjón megbékél­ve tértem nyugovóra. W. E. / /’ Egy népművelő Olaszról Portréféle Bodrog Csilláról Huszonkét éves, szép és és népművelő. Képesítés nél­küli. Bodrog Csillának hívják, munkahelye az olaszi művelő­dési ház. Itt van az irodája, a naptára, ahová a rendezvénye­ket följegyzi, ahol a gázsit le­szurkolja Lindának és a többi­eknek. Lindának, aki hisztéri­kusan kiáltozik a műsor meg­kezdése előtt: „Miért nyitották ki az ajtókat? Most előre megláttak a gyerekek!" S aki a színpad szélén ülve, a lábát lógázva várja a szájtáti kér­déseket. Mivel nemigen csor­dogálnak, videóra kapcsol, ka­rate címén kettőt rúg partne­rébe, s jószerivel vége az elő­adásnak. Mesélni tudna az iroda a sikerekről is. Nagy Bandó te­libetaláló szellemes vicceiről, Eszményi Viktória gyermekna­pi műsoráról. Itt, ebben a csöpp szobában markolták fel érte a pénzt. Senki sem saj­nálta tőlük. Téli közönség él itt, mint fa­luhelyen általában. Hofi vagy Marlon Brando sem csalja el őket nyáridőben a kulturház felé. Csilla tudja ezt, ha nem is tanulta főiskolán. Azért próbálkozik. Hétfőn­ként asszonytorna. „Majd meg- tornásztatom én az asszonyt, nem kell sehová eljárnia I" Csü­törtökön aerobic a gyerekek­nek. Szombaton video, frissebb, mint a mozi. „Csak szex ne le­gyen, mert sok a gyerek.” De ha nagyon infantilis, a felnőt­tek maradnak el. Aztán úszótanfolyam is van, a pécsi belvárosiba viszi a gyerekeket a szövetkezet autó­busza. Meg a színház: Hawaii rózsája. Aztán megint a Ha­waii rózsája, mert a falu fő ízlésfelelőse még nem látta elégszer. Csilla a búcsúba keramikust szerzett, ne a bóvliért kapkod­jon a nép. Kiállítás volt és vá­sár. Szövetkezne a Herbáriá- val is, legyen gyógynövény-be­mutató, lehessen venni is, de lám, a cégnek jól megy, nincs rászorulva a falusi népszerűsí­tésre. A vevő menjen hozzá, ne ő a vevőhöz. Igaz is: elég ha. a kulturház szolgáltat. Teljesíti, acpiről az új szelek susognak, halad az idővel: nyitott, figyel az igé­nyekre, ízlést formál, nyeresé­get termel, egyszóval komple­xen szemlélteti a közművelő­dést. Bodrog Csilla szolgáltat. Tudja jól, hogy ahol gyerek van, ott előbb-utóbb motor is akad, s ahhoz vizsga kell. Kész az ötlet: KRESZ-tanfolyam, vizsgával a végén. Tudja, hogy csak a diákokra építhet, akik, ha felnőnek, ismerik már a szót: könyvtár, klub, verses délután, s tán idejük is több jut majd ezekre mint szüleik­nek. Ez a lány korához képest nagyon is sokat tud. Utólag már- már bölcs. Rájött például, hogy hiába szeretne logopédus lenni, ha valakik eldöntik he­lyette, hogy oligofrénekkel fog­lalkozzék. Tisztában van vele, hogy nem lehet biológia-test­nevelés szakos hallgató, ha nem talál bele a kézilabda­kapu sarkába, és elrontja a felvételi korlótgyakorlatát. Mi­ért is fogadnák el mentség­ként, hogy a falu, ahol képe­sítés nélkül tanított, nem büsz­kélkedhet tornaszobával, s a kistanárnénit, ha netán az ut­cán kezd futkározni, könnyen megtépik a kutyák? Okos ember nem hozako­dik elő ilyesmivel. Inkább megmutatja; csak azért is el­végzi a főiskolát. Gyerekes dac? Ahogy látom, Bodrog Csillát nem ez hajtja, hanem valami hivatástudatféle. Fél­nek, hát persze, hogy félnek az olasziak, hogy ő is itt hagy­ja őket. „Kitaníttatjuk, aztán elmegy.” Lehet. Nem biztos. Ha fon­tos nekik, hogy legyen népmű­velőjük, nem engedik el. S ha ő látja a ragaszkodást, nem fog elmenni. Havasi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom