Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)
1987-05-01 / 119. szám
Az értelmes munka ünnepe írta: Virizlay Gyulaf a SZOT titkára A tartalomból: Kékeszöld fény nyaláb Május elseje immár egy évszázada a munkásosztály hivatásának betöltéséért, a biztonságosabb, emberibb holnapért folytatott harc és a munkásszolidaritás jelképe. Hazánkban, miként a többi szocialista országban, május elseje az alkotó munka és a dolgozó ember ünnepe. A munkáé, amely sokszor még ma is nehéz és fárasztó, s amely a hétköznapok sodrában nem is mindig felemelő, de ami egykor emberré tette az embert. Május első napján a forradalmi munkásmozgalom történelmi vívmányait, a világ jelentős részén .megvalósult szocializmus eredményeit köszöntjük. Tartós, évtizedek alatt kivívott értékeink a teljes foglalkoztatottság, a kulturális színvonal, az internacionalizmus, a szolidaritás. Életünknek egy-egy rövidebb-hosz- szabb, gondokkal terhes szakaszában sem kérdőjelezheti meg senki egy pillanatra sem ezeket az értékeinket. Nem mondunk le, nem mondhatunk le róluk. Mai feladataink sem kisebbek, hanem esetenként, helyenként még nagyobbak is, mint voltak az elmúlt négy évtized számos nehéz időszakában. E küzdelemben a dolgozó ember bizalma, magatartása és munkája a meghatározó. A tét nagy: gazdaságunknak talpon kell maradnia. Céljaink megva- 'lósítósóhoz minden munkahelyen szükség van a konkrét lehetőségek és tennivalók pontos meghatározására. Elengedhetetlen, hogy a munkaszervezés színvonala emelkedjék. Nagy jelentősége van annak, hogy felszínre kerüljenek és megvalósuljanak a dolgozók ésszerűsítő elképzelési, ötletei, újításai. Szigorúbb rendre és fegyelemre van szükség. Egyetlen munkahelyen se maradjon szó nélkül a felelőtlenség, a hanyagság, a pazarlás. Jobban ki kell használnunk a munkaidőt, javítanunk kell az irányítást, erősítenünk kell az érdekeltséget az erőforrások hatékony felhasználósában, a minőség javításában, a takarékos gazdálkodásban. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a közös cél érdekében és normáink szellemében tevékenykedőkre támaszkodva valósíthatók meg maradéktalanul terveink. A helytálló dolgozók - és ők vannak többségben! - teljes joggal várják el, hogy a tisztességes, jó munkát övezze elismerés. Ahogy azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenységüket, odaadásukat állítsuk példaként a közösség elé, s ezzel a munka becsülete legyen a legfontosabb közösségformáló érték. A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése éppúgy sérti érdekeinket, mint maga a fegyelmezetlenség, a felelőtlenség. Sokféle teendőnk közül tehát kiemelkedően fontos, hogy növekedjék a munka értékteremtő ereje, hogy a munka minél több ember számára nyújtsa az alkotás örömét. Olyan légkört kell teremtenünk, amelyben érvényesül a tehetség, és természetes igény az állandó megújulás. Nem kevésbé lényeges a népgazdasági egyensúly javítása és az ország fizetőképességének megőrzése, a hatékonyság, a minőség és exportképességünk javítása, a veszteséges vállalatok és az ott dolgozók helyzetének megnyugtató rendezése. Ezeknek a feladatoknak a megoldása nem problémamentes. Nem elég csupán megértést és áldozatokat várni a dolgozóktól, számítani kell rájuk a megoldások keresésében is. Mindehhez őszinte és nyílt vitákra, a dolgozók széles tömegeinek bevonására van szükség. A felelős vita és a felelős cselekvés rangját kell erősíteni társadalmunkban. A szakszervezetek a maguk működési körében segítik és ösztönzik azokat a termelési mozgalmakat, amelyek képesek eredményesen szolgálni gazdasági, társadalmi céljaink megvalósítását, a munkaidő jobb kihasználását, a tisztességes munkavégzéshez szükséges feltételek és körülmények kialakítását. Gazdasági céljaink megvalósítása jelenleg, és sajnos még egy ideig együtt jár az életszínvonal stagnálásával, sőt időnként a csökkenésével is. Nem tudjuk elérni, hogy minden egyes család, minden dolgozó életszínvonala azon a szinten maradjon, ahol ma van, vagy ahol néhány esztendővel ezelőtt volt. Sajnos egyes családok, sőt rétegek szociális biztonsága megingott. Elsősorban a nyugdíjasokra gondolok, de o probléma szélesebb körű ennél. Vannak más dolgozó rétegek is, amelyek szociális helyzete nehézzé vált. Ezért is növekedhetnek bizonyos feszültségek. De a szükségszerűen folytatódó jövedelemdifferenciálódás mellett is lehetne enyhíteni a problémákat azzal, hogy amit elosztunk, azt a dolgozókkal széles körben megvitatva, tisztességesebben osszuk el. A szocializmus a munka társadalma, ezért célunk, hogy mindenki csak munkája révén boldogulhasson. Persze ügyeskedők mindig is voltak. Most, amikor társadalmi, gazdasági haladásunk meggyorsítása érdekében nagyobb teret engedünk a vállalkozásnak, a kezdeményezésnek, óhatatlanul számolnunk kell azzal, hogy a lehetőségeket nem csupán a becsületes emberek, hanem az ügyeskedők is igyekeznek kihasználni. A mainál sokkal határozottabban kell fellépnünk a végzett munkához képest aránytalanul nagy jövedelmek keletkezésével, a harácsolással, a törvényszegéssel szemben, különben nem csupán az igazságos elosztás elve szenved csorbát, hanem elvész a hitele a becsületes munkának, a kezdeményezőkészségnek is. A szocializmus lényegéhez tartozik, hogy a társadalom gondoskodik az életkoruknál fogva vagy más okból munkára nem képes tagjairól. Szociálpolitikánk több mint három évtized alatt kialakult rendszerének alapvető megváltoztatására nincs szükség, de állandóan a körülményekhez kell igazítani. Nem csupán az anyagi gondok nehezednek ránk. Sokunkat bosszant, felháborít a szervezetlenség, a hanyagság, a fegyelmezetlenség, az érzéketlenség az emberek problémái iránt. Gyakran lé- lektelenül, bürokratikuson intézik állampolgári ügyeinket, kioktató hangnemben beszél velünk sok ügyintéző, a kereskedelemben gyakran tapasztalunk visszaélést, és előfordul durvaság is azok részéről, akik éppen arra hivatottak, hogy foglalkozzanak ügyes-bajos dolgainkkal. A szakszervezetek társadalmi szerepének alakulása elválaszthatatlan a társadalmunk egészében végbemenő folyamatoktól. Sem előre szaladni, sem az események után kullogni nem szabad. Ma a társadalmi feltételek kedvezőek a szakszervezetek szerepének a növelésére, társadalmi viszonyaink egyenesen sürgetik a szakszervezetek önálló arculatának egyértelműbb kifejezését és megjelenítését. Ehhez elengedhetetlen a demokratikus elvek, az érdekeltség, az ellenőrzés, a nyilvánosság következetes érvényesítése. Fontosnak tartjuk, hogy a műveltséget, a művelt munkást, dolgozót -megfelelő társadalmi elismerés illesse. Ez az igény társadalmunk természetéből fakad, hiszen az általános, szakmai és politikai műveltség magas fokán álló emberek munkája által gyorsabban épül, fejlődik a szocializmus. Éljünk azokkal a lehetőségekkel, amelyet a szocialista társadalmunk teremt a jobb munkára, a rendszeres művelődésre, a szocialista életmód fejlesztésére! Akarjunk és merjünk különb emberek lenni tegnapi önmagunknál! Éljünk a jogokkal, amelyeket a munkahelyi demokrácia fórumai és a közösségi élet lehetőségei nyújtanak! Mondjunk véleményt és követeljünk megfelelő választ észrevételeinkre! Ne nyugodjunk bele olyan intézkedésekbe, amelyek ellentétesek a közösség, a társadalom érdekeivel! Vegyünk részt a szocialista munkaversenyben és magatartásunkban, életmódunkban, a munkában és a tanulásban kövessük azok példáját, akikre a kollektíva elismeréssel tekint! Az emberiséget ma foglalkoztató sorskérdések között legfontosabb a nukleáris háború fenyegetésének elhárítása, a világ békéjének megőrzése, mert ettől függ minden: a jövőnk. Az utcára vonuló dolgozók a földkerekség minden részén azért emelik fel a szavukat, hogy a háború veszélyétől mentes világban éljen az emberiség Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi seregszemlére, nemzeti lobogónk és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaja alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésre készek boldogulásunkért, szocialista céljaink megvalósításáért. Édesanyám A képen: az MSZMP főtitkárát virággal köszöntik a főváros XIII. kerületi pártbizottságán. (Tudósítás a 2. oldalon.) (MTI — Telefoto — KS — DN) Ismerkedés az MHSZ munkájáual A honvédelmi miniszter látogatása Pécsett Kitüntetések, elismerések a munka ünnepén A honvédelmi miniszter és kísérete megtekinti a csúszókorong-bemutatót a Pécs-meszesi Általános Iskola udvarán Cseri László felvétele Egynapos munkalátogatást tett tegnap Pécsett a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Kárpáti Ferenc vezérezredest, az MSZMP KB tagját, valamint a kíséretében lévő Nárai István altábornagyot, Horváth István altábornagyot, miniszterhelyetteseket és Szombathelyi Ferencet, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettesét Lukács János, az MSZMP KB tagja, a Baranya Megyei Pártbizottság titkára fogadta. Ezt követően a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei székházéban Kéri György vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára köszöntötte a minisztert, majd László Emil őrnagy, az MHSZ Baranya megyei titkára adott tájékoztatást a szövetség megyében folyó munkájáról. Baranyában 16 000 tagja van a különböző MHSZ kluboknak — ez a megye lakosságának 3,5 százalékát jelenti - mely magasabb az országos átlagnál. Minden nagyobb településen megvetette a lábát az MHSZ, de mint elhangzott, az egyetemeken és a főiskolákon még adottak a tartalékok a fiatalok szövetségbe való bevonására. László Emil szólt a társadalmi aktívahálózat jelentős segítőkészségéről, Kárpáti Ferenc vezérezredes a Pécsett a közelmúltban megrendezett nemzetközi és országos versenyekről, ezek pozitív visszhangjáról, a megyei vezetőség külföldi testvérkapcsolatairól. Mint hangsúlyozta, legfőbb feladatuknak változatlanul a honvédelmi nevelést tartják, a fiatalok katonai szolgálatra történő felkészítését. Délután a Pécs-meszesi Általános Iskolában folytatódott Kárpáti Ferenc vezérezredes programja, ahol egy — Magyarországon új — az MHSZ keretében működő sportág, a csúszókorongozás bemutatójára került sor. Az iskola udvarán kecskeméti és budapesti sportolók adtak ízelítőt a csúszókorongozásból, amelynek kedvelői hazánkban jelenleg 14 szakosztály keretében hódolhatnak ennek a komoly fizikai erőnlétet igénylő sportnak. Ezután a Mecseki Szénbányák pécsi központjába látogatott a honvédelmi miniszter, ahol Mérei Emil vezérigazgató rövid tájékoztatást adott a vállalat életéről, majd Boron- gics László, a központ honvédelmi klubjának titkára számolt be a klub tevékenységéről, Molnár Emil pedig a tartalékos szakosztály munkájáról. Kárpáti Ferenc pécsi látogatásának befejezéseként a Pollack Mihály Műszaki Főiskolát kereste fel, ahol dr, Metzing Ferenc, az intézmény párttitkára, Kucsera Gyula, a PMMF főtitkára és Kozma László, a honvédelmi klub titkára tájékoztatta a főiskolán történő képzésről, az öt szakosztályt összefogó MHSZ-klub tevékenységéről, a hallgatók honvédelmi ismeretekre való felkészítéséről. Roszprim Nándor Vilég proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli iicroio XLIV. évfolyam, 119. szám 1987. május 1., péntek Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Kádár János Angyalföldre látogatott
