Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-09 / 98. szám

1987. április 9., csütörtök Dunántúlt napló 3 Meghívó- Büszkék vagyunk a mű­kedvelő csoportokra — mondja Varga lenő, a köz­ségi tanács elnöke. Az év­tizedek óta dolgozó fú­vószenekar és tánccsoport mellett újak is alakulnak — legutóbb Versenden tambu- raegyüttest hoztak létre a hangszer szerelmesei. Ké­szülünk a májusi pécsi fel­lépésre: a DOZSÓ-ban Ba­barc bemutatkozik címmel igényes programot állítot­tunk össze. Jó lenne, ha minél több pécsi eljönne az estre. Szeretnénk meg­mutatni, hogy Baranyának ebben a szögletében is jól tudják: a művészet él­ni segít. A körzet Hatvanöt kilométeres körzet — négy település: Babarc, Szajk, Versend, Liptód. Ez a négy község együtt él, bár a körzetközpont Babarc, az el­múlt évtizedek azt igazolják, sosem (ejlesztették aránytala­nul, a többi kárára. Varga lenö, a bobarci közsé­gi közös tanács elnöke:- Mindig arra törekedtünk, hogy ott oldjuk meg a gondo­kot, ahol az emberek igénylik, persze a pénzügyi lehetőségeink szabták meg a terveinket, de előbb léphetett az a település, amelyben az emberek többet tudtak vállalni a feladatok meg­oldásában. S mindig számít­hattunk a társadalmi munkára. A tanácsi pénzek jórésze — idén mintegy tizenhárommillió forint az intézmények működte­tésére megy el, hiszen jól el­látott valamennyi település. A fejlesztések során elsőként az utakat tették rendbe, majd a közvilágítási hálózatot bővítet­ték, korszerűsítették. Idén folytatják az utak fel­újítását, amellett Szajkón a kultúrotthont teszi rendbe a községi tanács, amellyel május 16-ra végez, mert az első lako­dalmat már itt tartják. Versen­den januárban szervezték meg az idősek klubját, először hú­szán jelentkeztek, ma mór kicsi­nek bizonyul az épület. Terve­zik az iskolaépület korszerűsí­tésének folytatását is, szeretné­nek egy zsibongót kialakítani a gyerekeknek. Folytatják a régi hagyományt, miszerint minden évben egy napra kiköltözik a községi ta­nács. Idén Liptódra mennek. Természetesen ez csak része annak a gyakorlatnak, ahogy a terveiket készítik, mert ebben a munkában alap a lakosság ké­rése, amelyet most elsősorban az elöljáróságok közvetítenek. Nagy szerepük van az egyik legfontosabb terv megvalósítá­sában is: kistérségi vízmüvet lé­tesítenek Babarc-Szajk-Versen- den a következő években. A települések lakói erre szavaz­ták meg a tehát és 72 szá­zalékuk már kötelezettséget vállalt a társulás megalakítá­sára. Visszaköltözik az iskola Szajkra Nem könnyű a bejáró gyere­kek élete: a negyed hétkor in­duló buszhoz, bizony korán kell fölkelni. És föl kell kelni, mert bizony a szajki iskolát be kel­lett zárni, rossz állapotban volt már az épület, és a körzetesí­tés is Babarcra irányította a gyerekeket. A szövetkezet magára vállal­ta az intézmény korszerűsítését. Nyilván nem önmagáért való jótékony szándékkal, hanem, mert tudta, ha meg akarja tar­tani fiatal munkavállalóit, ak­kor gondoskodnia kell gyerme­keik oktatásáról és nevelésé­ről is. A következő tanévben az igyekezetnek köszönhetően már itt kezdik az oktatási évet a szajki alsótagozatosok. így ősz­től nemcsak a versendi gyere­kek járnak saját iskolájukba, hanem a szajkiak egy része is. A nyugdíjasokért Könyvek, olvasók A gazda Jól tudják a községi vezetők, hogy egy település mindennap­jait nemcsak az utak, házak állapota, a közművesítés hely­zete befolyásolja, hanem a mű­velődési igények kielégítése is. Lehetőségeikhez mérten a kör­zetközpont és a társközségek gazdaságai is áldoznak a „kul­túra oltárán". Ennek köszön­hető, hogy a könyvtárhálózat mára már jórészt kiépült: a liptódi volt tejcsarnokban — ez lett kész legutóbb -, a szajki tanácsi kirendeltségben, a ver­sendi kultúrházban, és a ba- barci iskolában. A létesítmé­nyekben nemzetiségi könyvek — köztük szép szómmal német nyelvűek — is olvasókra várnak. Új szín a község művelődésé­ben, hogy a megyei Moziüzemi Könyvtár Liptódon Vállalat videomagnetofont ígért Babarc, Liptód és Versend la­kóinak. Soroljuk a neveket, s pilla­natok alatt kiderül, milyen sok szakembere van a szajki Béke őre Termelőszövetkezetnek, akik itt születtek, itt élnek és innen indultak a körzetből. Az egyetlen nagy gazdaság itt o termelőszövetkezet, fogal­mazhatjuk úgy is hat település gazdája, mert Babarc és kör­zetén kívül gondja van Lány­csókra és társközségére is. Hogy vállalja a jó gazda tisz­tét, abban bizonyára szerepe van annak is, hogy jó szakem­berei itt dolgoznak - itt élnek.- Mivel fogják meg a fiata­lokat? — A magas szintű szakmai munkával - mondja Husti Mi­hály, a tsz elnöke. S számára az már természetes, hogy a szövetkezet szállítja a kisdiáko­kat a rendezvényekre, hogy ola­jat visz az iskolákba, hogy utat javít, árkot ás és többet fizet a vízmű társuláshoz, mint a hi­vatalosan elvárt összeg.- Saját kutunkból ma is adunk vizet a szajki és versendi gyermekintézményeknek. A ba­barc! községi tanácsnak nagy gondja a Borza patak. Mi ta­vasszal rendbetesszük a halas tavaktól a falu határáig, on­nan folytathatja a községi ta­nács a munkát — mondja Husti Mihály. Sorakoztatjuk a tényeket a tsz elnökével, tmre Ferenccel, a körzeti pártbizottság titkárá­val és Scheffer Antallal, aki hat évig volt a körzeti KISZ- bizottság titkára. Tény az, hogy a gazdaság évek óta stabil, eredményes, és igyekszik viszo­nozni a tagjainak azt a mun­kát, amellyel tavaly is több mint 40 millió forintos nyere­séget ért el. Segíti a fiataljait a lakásépítésben, tavaly nyá­ron a dolgozók nagy része üdült az NDK-ban, a siófoki üdülőben és Harkányban. Tá­mogatják a háztáji gazdasá­gokat, közös szőlőtelepítést ter­veznek. Tény az is, hogy a 400 aktív dolgozó mellett 600 nyug­díjasuk van, és törekednek ar­ra, hogy a következő években több anyagi juttatással támo­gassák őket. Husti Mihály, tsz-elnöknek nemcsak a gazdálkodási ered­mények miatt van tekintélye. Az 1986-os Termelési Nagydij és tízszeres kiváló szövetkezet kitüntetések birtokosa, a tsz kollektívája, fontos feladatának tekinti a nyugdíjasok segítését. Az évi három és fél mázsa bú­za és a szociális segélyek mel­lett minden évben harkányi ki­rándulást szerveznek számukra. Támogatósukért viszonzást nem várnak, nagyon örültek tehát, amikor a babarci nyugdíjasok elmentek szüretelni a tsz-be, akik között szép számmal akad­nak olyanok is, akik nem a tsz nyugdíjasai.- Körzetünkben sok alacsony nyugdíjas van. Támogatni kell őket —, vallják a tsz vezetői. De nemcsak ők, a tanácsiak is. A babarci nyugdíjasklub szép példa erre. A kellemes környe­zetben a tagok egyébként a maguk szórakoztatására Rend­szeresen régi német népdalo­kat énekelnek. Üj házak Versenden A versendi cigánytelepen o hetvenes évek elején 56 ház volt, ma mindössze húsz. Varga Jenő tanácselnök tájékoztat: — Aki lebontja a putrit in­gyen kap telket a községi ta­nácstól, mig a többi versendi építkező ötvenszázalékos ked­vezményt kap. Ezzel elértük, hogy ma már azok is szívesen építenek újra, akik korábban egyszer már nekivágtak. Eddig a telek mellé adtuk a típuster­veket és közvetítettük a kivite­lezőt is. A tavaly elkezdett há­zakból hét-nyolc elkészül az idén, és ugyanennyit építenek ebben az évben a versendiek. Táncba megy a lány...!- A népi táncosok összetar­tanak — mondja Treitz Zoltán­ná, a községi postamester. Tud­ja, hiszen Babarcon ő vejfeti a gyermektánccsoportot, s ha a sajátjaitól szabadulni tud, részt vesz a felnőtt együttes próbáin is. — Mi tartja össze ezeket a kultúrköröket? Minden bizonnyal a közösség jó szelleme. Járna-e különben hozzánk Wenczl Jó­zsef Pilisvörösvárról koreográ­fiát tanítani, vagy Schrank An­tal Mecseknádasdról, akinek nevéhez különben a nagy gond­dal sorba szedett babarci tánc- lépés-kombinációk összegyűjté­se fűződik? Valóban, az ama­tőrmozgalom összeköt. Bizony­ság erre Ámán Antal példája is, aki tizenötödik esztendeje, hogy életre hívta az úttörő fú­vószenekart, s azóta is rendsze­resen segíti munkájukat. Tavaly az NSZK-ban öregbítették a hazai magyar és német nemze­tiségi folklór jó hírnevét. A táncosokat egyébként mos­tanában önálló, hatfős sváb fúvószenekar kíséri. Az együt­tes mecénása a Boly és Vidéke ÁFÉSZ és a községi tanács. Ha utazni kell, a szövetkezet soha­sem tagadja meg tőlük az autó­buszt. Mindezt Pesti Tiborné, a község művelődési házának igazgatója tartja kötelességé­nek „lelkemre kötni". Lelkese­dése érthető is, természetes is. hiszen népművelő — és nem is akármilyen. Az oldalt írta: Gáldo- nyi Magdolna és Sámi Jo­lán. Läufer László felvéte­lei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom