Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-08 / 97. szám
1987. április 6., szerda Dunántúlt napló 3 Hogyan művelődünk? Kevesebb a szabadidő Olvasás, video, sport és vetélkedő Reggel az Iskoláké, este a lakételepé Könyvtár, nem akármilyen A semmiből teremtették A forgácsolóműhely-csarnokban zakatolnak a gépek, targoncák. 'Lovász József esztergályos előjön az egyik gép mögül, néhány percig beszélgethetünk. — Sokat dolgozunk, munkaidő után vgmk-zunk, egyre kevesebb időnk marad a brigádtagokkal közös programra. Régebben minden vetélkedőben szerepeltünk, de már megöregedtünk - bizonygatja a harmincnyolcéves „öregember". — Az is gond szerintem, hogy a közművelődési munkáért a brigád az értékeléskor csak néhány pontot kaphat. Akár sokat jártak a tagok, mondjuk moziba, akár ha csak elvétve néztek filmeket. Én egyébként sokszor olvasok. Azt, ami érdekel. Egyszer egy vetélkedőre kijelölték a Manila kötél című könyvet, amit máskülönben nem olvastam volna el. — Szabadidejét mivel tölti? — Mikor hogy. Van feleségem, egy 13 éves fiam, és egy 8 éves lányom. Kirándulgatunk, kapálunk, télen pedig síelünk. Már a kislányom is igen ügyes. — A vállalati művelődési bizottság milyen lehetőségeket nyújt a munkahelyi művelődéshez? — Van könyvtár, klub, rendezvények, versenyek. Szerintem jól el vagyunk látva. — Szerintem is, bár engem a könyvtár nem nagyon érdekel — mondja a nyurga fiatalember, Drenkovics Csaba köszörűs. - Inkább sportolok. A gyárban is lehet pingpongozni, teniszezni, focizni, tollasozni. Rendeznek családi esteket, vetélkedőket, a briqádunk a Munka és művelődés játékba is benevezett. A feleségem is itt dolgozik a Sopianában, adminisztrátor. ö nagy színházbarát, de engem csak ritkán tud elcsábítani egy-egy előadásra. Van videónk, ha érdekel valami és ráérek, hát megnézem otthon. Kint eléq hideg van, de a lakatosműhely-csarnokban újra felmelegszünk. A lakatosok szemben a forgácsolókkal cjol- qoznak, csak egy műszakosok. Méqis dolgoznak délután is, gmk-znak. Novák József művezető, a 19 fős gmk-s csapat vezetőjét, a „Vörös Csepel" szocialista brigád tagját a nemrégiben megtartott Munka és művelődés játékról kérdezem. A közönségjátékkal a „Vörös Csepel" csapata állt az élen, de azt leszámítva, a harmadik helyet szerezték meg.- Kicsit furcsálltuk, hogy csak az eredményhirdetéskor ismertük meg oz értékelés módját, de azért nem maradtunk el. A brigádunk egyébként szívesen vetélkedik, szeretünk moziba, színházba járni, és főleg: sportolni. Kell is a kikapcsolódás, különben nem tudnánk ennyit dolgozni. Szeretnénk hagyományossá tenni a brigád- versenyeket, a szakmai vetélkedőket is, példát mutatni a fiataloknak. A fiatalok általában szívesen is vállalják a feladatokat, és jó néhány idősebb kolléga is bekapcsolódik a programjainkba I * A vállalati művelődési bizottságok az Országos Közművelődési Tanács elnöksége és a SZOT elnöksége közös, 1976- os határozata alapján jölttek létre. A Sopiana Gépgyárban a bizottsáq titkára Szarka Ru- dollné oktatási előadó. Tőle tudom meg, hogy amióta a tanfolyamokat munkaidőn túl is tartják, kevesebben jelentkeznek szívesen, de azért minden évben vannak továbbtanulók. A gyárban 730-an dolgoznak, 36 brigádot alakítottak. A legutóbbi MM-re 13 brigád jelentkezett és a Tiszta szívvel irodalmi vetélkedőn 9 brigád mérte össze felkészültségét, többségük fizikai dolgozó. Letéti és műszaki könyvtárukat 180-an veszik igénybe, a családi estek, a gyermeknapi és más rendezvényeik népszerűek. Klubjuk hetente kétszer tart nyitva; noha nincs klubvezető- iük, szép számmal összejönnek beszélgetni, játszani, eav pohár sört meqinni a dolgozók. Vannak színház- és mozibérleteik. A szakmunkástanulókkal szakmai kirándulásokat szerveznek. A qvár vezetőséqe tómoqatia a Droqramokat, a bizottság tevékenységét.- Nem választjuk szét élesen a szakmát és a művelődést. Szerintem sokan érdeklődnek, és szívesen kapcsolódnak be a programokba, annak ellenére, hogy a vállalt túlmunkákkal bizony kevés a szabadidejük - mondja a művelődési bizottság titkára. B. A. Az a jó könyvtár, ahová belépve azonnal maradni kívánkozik az ember. A pécsi Apáczai Nevelési Központ bibliotékája pontosan ilyen. Tágas, tiszta, világos, rendezett - és többnyire a keresett könyvek is megtalálhatók benne. Pedig öt esztendővel ezelőtt, amikor az építése, szervezése folyt, csak az igazgató és a kiválasztott személyzet hitt benne igazán, hogy itt valaha ötvenezer kötetes, egyre fejlődő könyvtár lesz. Ma már a Nevelési Központ városszerte népszerű, sűrűn látogatott egysége. Hatezer beiratkozott olvasójának mintegy a felét teszi ki a diákság, a másik felét a lakótelepi könyvbarátok. Tavaly több mint százezer kötetet kölcsönöztek, ami megfelel egy közepes nagyságú megyei könyvtár eredményének. Hogy gyorsan letudjuk az ilyenkor kötelező statisztikai adatközlést: a könyvtár 247-fé- le folyóiratból 500 példányt kínál olvasásra, közte 47-féle külföldi hetilapot, periodikát. Ez egyébként az egyik legnagyobb vonzerejük, s az újságokért betérők száma bent sincs o nyilvántartásban. A másik vonzerő a már említett tágasság, áttekinthetőség. A kölcsönzési terület ezer négyzet- méteren fekszik, van tehát tér bolyongani a polcok között, s leülni egy-egy kényelmes bőrfotelbe, vagy az oszlopok tövében elhelyezett padokra. Egy este és egy délelőtt magunk is meggyőződhettünk róla, mennyire sűrűn nyitják rá az ajtót a könyvtárosokra. Az este természetesen inkább a felnőttek, az egyetemisták ideje. Ott látom a polcok között az egyetem jogtörténész docensét, emitt egy tanárnő készül a holnapi óráira. A lakótelepi fiatalság szívesen ül be ilyenkor a fonotékába, ahol 2800 hanglemez és 600 magnófelvétel közül bizonyára mindenki megtalálja a kedvére valót. Húszféle kívánságot tudnak egyszerre kielégíteni, a programokat 50 lejótszóhelyre juttathatják el. * A délelőtti forgalom más. A Nevelési Központ iskoláinak a könyvtár a második munkahelyük. Most egy napközis csoport érkezik, harmadik osztályosok, akik Molnár Csabáné gyermekkönyvtáros segítségével történelmi évfordulókhoz kapcsolódó információkat gyűjtögetnek, majd papírból virágot hajtogatnak.- Hónapok óta foglalkozom ezekkel a gyerekekkel, s bevallom, eleinte féltem, hogyan bírják maid türelemmel a pa- pírhaitogatóst — mondja Molnár Csabáné. - Először a papírról, mint anyaqról beszélgettünk, aztán iapón könyvek és videofelvételek alapján elkezdtük a játékot. Ma már valamennyien nagyon szívesen csinálják. A fonotékában két ifjú hölgy a házigazda: Pető Ágnes és Szabóné Szita Mária, népművelés-, illetve magyar—ének szakos tanárok. Ők ketten végzik az állomány feldolgozását, a technikai műveleteket, s emellett még tanácsadásra, sőt külön zenei órák szervezésére is jut energiájuk.- Nyugdíjasoknak állítottunk össze egy operaműsort, de szívesen fogadták a Karády-le- mezek bemutatását is. A fiatalok természetesen inkább a könnyűzene iránt érdeklődnek. Elég bőséges a választék, de igyekszünk szelektálni az anyagot, mór csak anyagi meggon- dolásból is - mondják a fono- tékósok, s hozzáteszik az örvendetes hírt: — Az utóbbi időben igen megnövekedett a nyelvtanulási kedv. Még a belvárosból is sokan kijönnek a hangzóanyagot tanulmányozni. Summa summarum: az évi 17 ezer kérés önmagáért beszél. A fonotéka látogatói - csakúgy, mint a könyvtárolvasók — szemmel láthatóan otthon érzik magukat. Ezt oz otthonosságérzetet keltik az előtérben kiállított gyermekrajzok is; most éppen Gá- losi Márta (1. sz. Iskola) tanítványai álmodták meg a telet és a tavaszt a fekete kartonlapokon. * Dr. Mednyánszky Sándor könyvtárigazgatót senki sem ró- hatja meg tehát, ha elégedetten nyilatkozik munkatársairól, s a szinte a semmiből megteremtett intézményről. Vannak persze gondok is, hogy csak a rendszeres beázásokat említsük, amelyek hovatovább úgy hozzátartoznak a könyvtár működéséhez, mint az olvasók. Egy-egy nagyobb esőzés alkál- mával a rosszul szigetelt üvegfalakon ömlik be a víz. Szerencsére nem a könyvekre, „csak” az olvasótérbe. De a napi bosszúságokat feledtetik a jól sikerült író-olvasó találkozók - az alkalmakat erősen megválogató Esterházy Péter például ide hajlandó volt eljönni -, a színvonalas kiállítások, olyanok, mint a Csorba Győző tiszteletére rendezett. Egyszóval él ez a könyvtár, kevés csinnadrattával, de egyre terebélyesedő törzsközönséggel. A kora délelőtti diáksokada- lomból messzire kitűnik két idősebb férfi, aki a polcok soraiban böngészget. Egyikük — szálas, markáns arcú úr - melegítőben van, látszik, hogy a közelből szaladt át. Egy percre abbahagyja a válogatást:- Fél éve lakom csak itt, azelőtt nemigen volt időm könyvtárba járni — mondja. - Az itteni választékkal nagyjából meg vagyok elégedve. Figyelembe kell venni, hogy ezeket a könyveket úgy szedték össze a városból, nem lehetett köny- nyű megalapozni a könyvtárat. De tudja, mi tetszik a legjobban? A kiszolgálás. Ahogy a hölgyek beszélnek, foglalkoznak velünk. Ez ma még nem általános, kérem.,. Az ilyen vélemények többet mondanak a legjobb statisztikánál is. Havasi János Megemlékezés a Táncsics Kollégiumról A Tanonc- és Ifjúmunkás Otthonok Országos Szövetségének első intéz« menye, a Táncsics Mihály Ifjúmunkás Kollégium negyven évvel ezelőtt ola- kult meg. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy a szakszervezeti mozgalom megemlékezzen a szakmunkás- tanulók kollégiumi mozgalmáról. A SZOT Titkársága ezért úgy döntött, hogy április végén az egykori Tán- csis Kollégium bejáratánál (Május 1. út 45.) emléktáblaavatással emlékezik meg a jubileumról. Ezt követően a Táncsics Kollégium tagjai, az egykori TlOSZ-otthonok vezetői és a szakszervezeti vezetők, illetve ifjúmunkások baráti találkozójára kerül sor. A SZOT Országos Ifjúsági Tanácsa felkéri a szakszervezeti szerveket, vegyenek részt a megemlékezésben és a Táncsics Kollégium, valamint a T10SZ működésével kapcsolatos emlékek felkutatásában. Az egykor* TlOSZ-otthonok igazgatói és önkormányzati vezetői közöljék nevüket és címüket a SZOT Ifjúsági Tanács titkárságával (Bp. VI., Dózsa György út 84 B, 1415). Ugyanerre a cimre írják meg nevüket és cimüket az egykori Táncsics Kollégium tagjai közül azok, akik mindeddig nem kapták meg a találkozó szervezőinek levelét. Áz öreg tekintetes Mindegy, hogy o faluról a fővárosba kerülő idős férfit tekintetes úrnak kell-e szólítani avagy bácsinak, netán elvtórs- nak. Neki új környezetében, a fővárosban újra és újra be kell mutatkoznia. És ő ezt meg is teszi, kiigazítva azokat, akik nagyságosnak titulálják, mivel neki nem az jár meg. Gárdonyi Géza regénye, Az öreg tekintetes, nyolcvan esztendeje született, az első hazai urbanizációs robbanás idején. A regény születésekor áll már a modern Budapest, vannak körútjai, sugárútjai és földalattija, párizsi mintára emelt palotái, villái, vannak újgazdagjai és proletárjai. -És születik modern nagyvárosi kultúrája, óm ez esetünkben mellékes. Ebbe a frissen felhúzott metropolisba csöppen az öreg tekintetes, a vidéki öregúr, éspedig oly módon, ami ma sem ismeretlen. Eladja falun a házát, pénzzé teszi vagyonkáját, egy köteg bankót nyújt át vőmuramnak befektetésre. Nemsokára új helyzetben találja magát: tekintélye, szava nincs többé, teljesen ki van szolgáltatva másoknak. Van, aki túl idillinek találja Gárdonyi faluábrázolását, véleményét fafuról, falusi emberről. A múlt héten látott film készítői csínján bántak idillel, falusi hangulattal. Mértékkel adagolták a gémeskutat meg az ámbitust. Módi Szabó Gábor színművész arca mindennél többet elmondott az öreg tekintetes tragédiájáról. az életformaváltásáról, és az öreg tekintetes meg a veje által képviselt világ között tátongó szakadékról. Humánumról és embertelenségről. A film alkotói azt emelték ki a regényből, amit Gárdonyi Géza, nagy Íróhoz illően igen jól ismer. És ez az emberábrázolás, a különböző típusok, karakterek,- sorsok megmutatása. A korabeli Budapest egy-egy jellegzetes figurája, mint a proletársorbo süllyedő beteg órásasszony, a par- -venü doktorúr, a sváb kocsmá- rosné, a magyar bérkocsis. És az öreg tekintetes - Mádi Szabó Gábor jutalomjátékában, igen emlékezetesen. Mennyi parasztfigura, vidéki ember megformálása van ebben az alakításban, és milyen közel áll az öreg tekintetes a szegényemberekhez, az újdonsült nagyváros proletárjaihoz. Bonyolult összefüggés ez, amit nem elég néhány sommás, beskatulyázó mondattal elintézni. Az öreg tekintetes — Kovács bácsi vagy Kovács elv. társ - így megöregedve, erejét vesztve is egy olyan világot sejtet meg, ami hitem szerint ma is emberségesebb a vasbetontengerek világánál. És másságában is őrizni való kultúrát képvisel. Milyen sokat tudnak erről, mirólunk klasszikusaink. Régi és mai magyar írók. Érdemes e jó anyagból dolgoztatni televí- zióéknál is. Aktuális darab volt Az öreg tekintetes. És jó író módjára Gárdonyi Géza egyáltalán nem a millenneeumi Budapestről beszélt nekünk. Gállos Orsolya Az 1987-es pécsi Kalendárium Egy induló kiadvány próbája a második év, ekkor dől el, életképes-e a kezdeményezés, létrehozói bírják-e ötlettel, energiával a továbbiakban. A Baranya Megyei Művelődési •Központ 'kiadásában megjelenő Kalendárium idei számát lapozgatva az az érzésünk, hogy minden remény megvan arra, évente megörvendeztesse olvasóközönségét. A Bokor Béla felelős szerkesztő irányításával. Pálinkás György szerkesztésében létrejött kiadvány 1986 után bővült tartalmában és színvonalában is. Az írások kö. zött helyet koptak a város helyzetével, történetével foglalkozó tanulmányok csakúgy, mint a múltban gyökerező hasznos tanácsok, útmutatók, érdekességek. A kiadvány Piti Zoltán városi tanácselnök beköszöntőjével indul, aki fölvázolja a város jelenlegi helyzetét, de szól o jövő terveiről is. A népes szerzőgárda a város életének egy-egy mozzana. tát villantja föl. Különösen Be- zerédy Győző nevét kell kiemelnünk, aki számos írást, forráselemzést közöl. A szerzők közt találjuk rajta kívül Bozsik Lászlót, B. Horváth Csillát, dr. Cselkó Ferencet, Drelicska Attilát, Dücső Csillát, Gárdonyi Tamást, Hallama Erzsébetet, Horváth Lászlót, Kevey Balázst, dr. Mándoki Lászlót, Márti Attilát, dr. Marosvári Ritát, Polgár Endrét, Rab Ferencet, dr. Romváry Ferencet, Sonkoly Károlyt, dr. Ujváryné Füzy Ágnest, dr. Vargha Károlyt. A kötet 12 részre oszlik. Az elsőben régi kolendáriumi regulákról olvashatunk, a következő a százéves noptár jövendöléseit és a jégűzéstől a jég. elhárításig megtett utat tartalmazza. Az egyik legtartalmasabb az a rész, amely a megye és a város múltjából idéz föl részleteket. A védett értékek közül a pécsi pincék, kutak kincseiről, a város védett területeiről, természeti kincseiről, a Kálváriáról esik szó. Dr. Boros István főispánnal 1947-ben készült beszélgetés következik ezután, majd a város és a megye jelenéről beszél Horváth Lajos megyei tanácselnök. Az Eseménynaptár című részben az országos és a helyi eseménynaptárat, évfordulókat közlik, majd az 1986-os híreket ismertetik. A hetedik rész a családi kör és a társasélet hagyományairól szól. A régi idők humorából közölt források érdekességet jelentenek a mai olvasónak is. Ezt követően a másik nagyon tartalmas rész a tudomány, művészet és a közművelődés helyzetét, nagy alakjait tárgyalja. Dr. Romhányi György akadémikus portréja tűnik föl, majd a pécsi tudományos központról olvashatunk és az első pécsi labdarúgómérkőzésekről, illetve a mai sportpletykákról esik szó. Az utolsó szerkezeti egységben pedig hasznos tudnivalók (a helyi Volán tájékoztatója az autóbuszok új számozásáról, az eves vásárnaptár) . találhatók, de még a keresztrejtvény szerelmesei is megtalálják örömüket. Érdekes összeállításban zárják a sort a reklámok, amikor a régi és a mai kor hirdetései fölváltva szerepelnek a könyv lapjain. Borbély Tamás tipográfiájával megjelent csinos kiállítású kötet a Pollack Mihály Műszaki Főiskola nyomdáját dicséri. Befejezésül azt kívánjuk, hogy legyen folytatáso 1988-ban - de, korábban, már az 1987-es karácsonyi ünnepek alatt. Vargha Dezső levéltáros
