Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-06 / 95. szám

1987. április 6., hétfő Dunántúli napló s Domingo, Rícciarellí. Dim, Hamel Kivételes magyar hanglemezkincs: Otelló Placido Domingo Otelló szerepében A Hungaroton megjelenteti Verdi Otellóját. Ezekután mondhatnánk azt is: leírunk négy nevet és felesleges bár­mit is még tovább írni, mert a siker már előre biztos. ír­juk is le a lemez előadói kö­zül a négy nevet: Otelló: Placido Domingo, Desdemo- na: Katia Ricciarelli, Jágó: Justinio Diaz. Vezényel: Ló­rin Maazel. Ezek a nevek az operairodalomban jelzőtle- nül, önmagukban viselik a jelzőket. Mégis: fontos dolgok van­nak a négy név fémjelezte lemez mögött. A névsor után először is azt kell leírni: vi­gasz! Hiszen Placido Domin­go mostani, Erkel Színház­beli vendégszereplése és az ilyenkor sokszor sztárhatás lázgörbéje —, ugyancsak az ilyenkor szokásos módon — őrült magasra fut. Jegyirodák kihúzott telefondugói, megfi­zethetetlen feketepiaci jegy­árak, s a zene- és éneksze­retők értő áhítata együtt jelzik: tízezrek vágyakoznak majd a pesti Erkel Színház nézőterére, hogy élőben hall­gassák a „baritonálisan sötét hangárnyalatok és a diadal­masan csengő tenormagas­ságok" Domingóját, ahogy egy kritikus megfogalmazta. Nekik vigasz ez a kivételes lemezkiadói vállalkozás. Vi­gasz még akkor is, ha az opera élőben az igazi gyö­nyörűség. Hiszen a színpadi művészetek minden este más hangulati finomságait, néző­tér és színpad közötti estén­ként más-más áramkör szép borzadályát és a jelenidejű művészetek örök kockázatát csak az élő előadás hordozza magában. De a tökéletessé­gig ismételt lemezfelvételek is egy-egy jelen idejű előadást rögzítenek a mikrobarázdák- ba, s ez a jelen idő több százszor előhívható a csen­des otthonok lemezjátszóin. De izgalmas is ez a vállal­kozás. Mert az EMI-cégnek olyan hanglemezelődökkel kellett versenyre kelnie, mint az 1947-es RCA kiadású Otelló, amit Toscanini diri­gált, és négy évtized múltán is magas mérce maradt. A Presto című kiadvány például ezt írja: „Ha lehet hiteles Verdi-felfogásról beszélni, ha lehet Verdi hallatlanul magas igényeinek eleget tenni, elsődlegesen Toscanini felfogására gondolunk, s az ő hasonlóan magas igényeit említjük. ,,De a művészet lét­eleme az örök megújulási ké­pesség és Toscanini dirigálá­sa óta sorra születtek a nagy Otelló-hanglemezek, Furt­wängler, Karajan, Solti György, Levine vezénylésével, s ezeken Mario del Monaco vagy például Jon Vickers énekelte a címszerepet. A mostani felvétel a Conserva- toria di Milanóban készült, részben a milánói Scala köz­reműködésével. Földessy Dénes Hangverseny- kőrúton a Mecsek W r r ii . ii Puvosotos- Halló, Milano?- Igen, itt Szkladányi Péter beszél.- Hogy sikerültek a Mecsek Fúvósötös eddigi szereplései?- Április 1-jén adtuk az el­ső hangversenyt a Graz mel­letti Jennersdorfban. Aztán át­jöttünk Olaszországba, és 4- én Bergamóban két hangver­senyünk is volt. Délelőtt mint­egy négyszáz fiatal előtt mu­zsikáltunk. A 'konferanszié a neves bergamói zeneszerző és 'karmester, Alberto Cattaneo volt. Délután egy kamarazenei bérletsorozat keretében XX. századi francia szerzők művei­ből adtunk műsort, vélemé­nyem szerint nagy sikerrel, hi­szen a Sala Piatti közönsége több ráadást kért. Bergamo egyébként arról nevezetes, hogy itt született Donizetti és itt is van eltemetve. Emlékét szeretettel ápolják. Vasárnap átmentünk Milánóba, bejártuk a várost, s itteni ismerőseink révén bejutottunk a Scala né- nőterére és színpadára is.- Milyen az idő Olaszország­ban?- Amikor Grazból elindul­tunk, hideg volt, szakadt az eső. Az igazi olasz égboltot csak szombaton sikerült meg­pillantanunk. Itt is késik a ta­vasz, de az aranyeső már ki­virágzott.- Hogy alakul a további, program?- Hétfőn Franciaországba utazunk, Toulonban és Dijon- ban adunk hangversenyt. Ápri­lis 12-én Nürnbergben csatla­kozunk a Pécsi Szimfonikus Ze. nekarhoz.- Jó utat, Mecsek Fúvós­ötös! H. J. „Szépség, harmónia - Tünde Divatház” Pécs egyik legelegánsabb - ha ugyan nem a legeslegele- gánsabb — női divatüzletét nyitja meg az Elefántos tömb­ben a Meruker. A Tünde Di­vatház kapuját szerda reggel kilenc órától léphetik át a vá­sárlók és érdeklődők. S bát­ran mondhatjuk, hogy csupán körülnézni is érdemes lesz; nemcsak az árukínálat figye­lemre méltó, hanem az üzlet­ház belsőépítészeti megoldása is. Az egykori Tünde divatüzlet alapterülete az Elegancia bolt­tal együtt összesen négyszáz négyzetméter volt, a most meg­nyíló háromszintes divatház pe­dig 1200 négyzetméteren ren­dezkedett be. A beruházás ta­nácsi koordinációval készült, a Meruker 16 millió forinttal já­rult hozzá. A kivitelező a Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat volt. Az elegáns, esz­tétikus külsejű üzletház terve­zője Koller József, belsőépíté­sze Vida Gyula. Minthogy az épület műemlék jellegű, nem mindegy, milyen a belső be­rendezés. A hófehér falak kö­zött sötétbarna, egyedi üzleti bútorok állnak, melyeknek ki­vitelezője a Szigetvári Város­gazdálkodási Vállalat és Se­bestyén József asztalos volt. A berendezés és a felszerelés négymillió forintba került. A háromszintes üzletházban a fehér és a barna szín, a réz, az üveg dominál. A divatház belső felépítése is eltér a szok­ványostól, nemcsak konfekció- termékeket lehet vásárolni, ha­nem kisszériás, különleges mo- délleket is, mégpedig a szinte­ken elhelyezett külön butikok­ban. A földszinten lesz egy ajándékosztály, amelynek kí­nálatát az ARTUNION-nak dolgozó iparművészeik tervez­ték. Itt nemcsak ajándéktár­gyakat, hanem ugyancsak iparművészek által tervezett exkluzív ruhakölteményeket is kínálnak a vásárlóknak. Itt lesz még egy finom kozmetikumo­kat árusító részleg, egy deii- catesse bolt, azután bőrdísz. mű- és divatáru, s még egy különlegesség, a Madléne-bu- tik, ahol kizárólag a neves di­vattervező, Russay Magda ál­tal tervezett modelleket forgal­maznak. Ennek a butiknak kü­lön csomagolópapírja lesz, s berendezése is elüt a többi­től: minthogy a modellek a francia divatirányzatot követik, minden a francia trikolór szí­neit, a piros-fehér-kéket kö­veti. Az első emeleten kapott he­lyet a fehérnemű, a kötöttáru, a 'készruha, s itt lehet megvá­sárolni a Hunor kisszériás bőr­ruházati termékeit. Ezen a szinten lesz egy újabb érde­kesség, az „Átváltoztatjuk" bu­tik. A nőket alkatilag négy cso­portba sorolták — ezt a kísér­letet az „Ez a Divat" újság kezdte -, s az itt kapható ru­hák is e négy típus szerint lesznek elhelyezve. Mindenki­nek módja lesz a butikban ta­nulmányozni és eldönteni, hogy a négy közül melyik típushoz tartozik, s eszerint választania ki a számára legelőnyösebb ruhát. A négy típus neve egyébként galamb, körte, hen­ger és deszka. A legfelső szin­ten vannak a cipők, magyar, jugoszláv és osztrák termékek, itt a szabadidő osztály, s vé­gezetül itt kaptak helyet a raktárak is. Az induló árukész­let 16-18 millió forint. Az áru csomagolására szolgáló tasa- kok és a papír is egyedi, csak erre az üzletre tervezett; a reklámgrafika Gellér B. István munkája. Ebben az üzletben a magasabb igények kielégí­tését tűzték ki célul, jelsza­vuk: „Szépség, harmónia - Tünde Divatház”. D. Cs. Neveink az idő sodrában Isaurát Pécsett még senki nem kérte Viharsarki harapós Betti. A békéscsabai komondor szuka elnevezése mintha a nagybá­nyai Bíró Mihályt és az ehhez hasonló régi, nemesi címeket gúnyolná. Nevetségesen hat­nak egymás mellett, holott mindkettő a névadás egyazon forrásaira alapoz: a helyi szár­mazásra és a legfőbb tulaj­donságot vagy foglalkozást je­lölő ragadványnévre. A sok egyforma személynév megkülönböztetésére Magyar- országon a XV. században je­lennek meg az első vezeték­nevek. II. József uralkodása idejéből származik a legtöbb német családnév, és erre az időszakra nyúlik vissza — egy­séges, helyesírási szabályok nem lévén — a hagyomány sze­rinti írásmód. A bizonytalan egyházi fel­jegyzéseket 1884-től felváltják ö hivatalos anyakönyvek. Amikor 45-ben a nemesi elő- neveket eltörölték, megcsappan­tak a többtagú családnevek. Nem így a keresztnevek. Az 1910-es években Pécsett szüle­tett fiúk közül többnek 10 nevet is adtak, s akad olyan lány, akinek 13-at. 1827 anyaköny­vezhető keresztnév közül válo­gathatunk. Ha a szülő által megjelölt név mégsincs a La­dó János-féle utónévjegyzékben, kérvény útján a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtudo­mányi Intézete engedélyezheti az anyakönyvezését. 74-ben így kereszteltek el egy kislányt Mangánok, s ezúton kapott egy másik 1978-ban Maxine nevet. Hajnal Pálné anyakönyvvezető tájékoztatása szerint ritka a fantázia- vagy az egyéb kérvé- nyezésre kényszerülő idegen név. Isaurát például az orszá­gos példákkal szemben Pécsett senki nem kérte. A fiáknál továbbra is a ma­gyar nevek divatosak, a Csa­ba, a Tamás, a Zsolt, míg a lá­nyoknál az idegen hangzású Roxana, Alexandra, Artemisz. S □ szülők ízlése úgy látszik sze­rencsésen egybeesik gyermekei­kével. A Pécsi Anyakönyvi Hiva­tal adatai szerint évente mind­össze 15—20 utónévmódosítást és 25—30 vezetéknév-változta­tást kérnek. Németh A. Életképek Taxival van dolgom, útközben a kocsi URH-rádiója szórakoz­tat, a forgalomirányító tovább­adja a hívásokat, a taxisok be­jelentkeznek, egyik mondja ko­csija számát és hozzáfűzi: „Szevasztok fiúk, megjöt­tem...!” — „Hol jártál? Rég láttunk!" — „Észak-Magyaror- szógon, hosszú utam volt...!" Aztán elbúcsúzik, pihenésre in­dul haza ... Az én sofőröm megjegyzi: „Na! Megjött a vi­lágjáró...!" -— „Hogyhogy?" -— kérdem tőle. „Úgy, hogy ke­vés európai ország van, ahol ne járt volna Völgyesi Feri . . . Minden évben utazik, van egy lakókocsija, fölpakolja a csalá­dot és megy . . .” üzenet révén másnapra találkozót beszélek meg a Volán „39"-es taxijának vezetőjével, Völgyesivel. Magas, jókedélyű — kissé őszes — harsogó férfi, elneveti magát, amikor közlöm vele szándékomat: — Igazat mondott a kollé­gám, valóban úgy hívnak, hogy „világjáró". Nagyon sokat uta­zom, körülbelül tizenöt éve, minden nyáron. Nyugatra har­madévenként, a következő két évben pedig a szocialista or­szágokba. Legtöbbször Jugo­szláviában jártam, főleg a ten­gerparton. Volt egyszer egy ju­goszláv utasom, s amikor be­10 méteres hófalak között au­tózott feleségével Svájcban. A határőrök ámultak a csodálko­zástól, amikor több mint négy­ezer méteres magasságban megjelent Fiat 850-es autójá­val, vonszolva maga mögött a lakókocsit. „Ilyen teherrel ilyen kis kocsival még soha senki valami biztonságos az ilyen ki­rándulás. Sajnálja, hogy Dániában ép­pen egy esős, rossz időt fogtak ki, a tengerparton egy lélek nem volt, de azért két esernyő­vel mégiscsak tettek egy sétát, „. . . ha már ott vannak . , — Drága utak ezek, sok A „39-es" világjáró szélgettem vele és említettem hol jártam náluk, csak elké­pedt, azt mondta, jobban isme­rem a hazáját, mint ő. Eb­ben persze van egy kis túlzás, de az biztos, hogy a tenger­partot és a hét-nyolc szigetet úgy ismerem, mint a tenyerem. Felsorol néhány országot: Ausztria, NSZK, Hollandia, Dá­nia, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Svájc, Olaszor­szág, Törökország, Bulgária, Görögország és hát a szocia­lista országok zöme. Gyűjtemé­nye : háromezer diafelvé­tel, gyönyörű vidékek, tájak, emberek. Egyik év júliusában nem jött fel ide!" — mondták neki és gratuláltak. Mellesleg a kiskocsin túladott, most Ladá­val rója Európa útjait. — Egyik török utamon kel­lemetlen helyzetbe kerültünk. Leparkoltam a kis városka fő- pályaudvara elé, átszálltunk éj­szakázni a lakókocsiba, amikor három személyautó közrefogott bennünket, és egész éjszaka ránk irányították a reflektoro­kat. Nem tudom miért, minden­esetre félelmetes volt. Meg az­tán a törökországi kopár hegy­vonulatok, százkilométereken át semmi, csak kő, szikla, sötét­ség. Abban az időben nem volt pénzt emésztenek fel, de meg­éri. Jómagam nem dohányzom, inni ritkán, egy-egy sört, fele­ségemmel — aki szintén a Vo­lán dolgozója — egész évben gyűjtünk. És ha kint vagyunk, csak a legszükségesebbekre költünk. Helyi utazásra, legföl­jebb kenyérre és tejre, mert élelemmel jól megpakoljuk már itthon a lakókocsit. Csak a kempingek díját fizetjük. A la­kókocsink — lengyel gyártmá­nyú — nagyon kényelmes. Most már tévé is van a kocsiban, hű­tőszekrény, rádió, beszereltem a fűtést is, így aztán nincs gond. Egy időben a lányukat is magukkal vitték, de aztán köz­ben férjhez ment és most már a férjével utazik „családi ha­gyományként", egyelőre rövi- debb, kisebb utakra, mert ifjú házasok, meg kell fogni a pénzt. — Melyik országot tartja leg­szebbnek? — Jugoszláviát!. — vágja rá. — Gyönyörű ország, mindig is ott éreztük magunkat legjob­ban. De persze másutt is. Mi minden országból hozunk egy kis emléktárgyat és diafelvéte­leket, semmi mást. Mert azt tartom, hogy ha az ember'uta­zik, akkor nézzen, figyeljen, is­merkedjen a helyi viszonyokkal, emberekkel. Ez olyan életre szó­ló élmény, amelytől senki meg nem foszthat bennünket. Élmé­nyeinket nem adnám oda akár hatmilliós villáért-szőlőért sem. Rab Ferenc Nyitás szerdán reggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom