Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-04 / 93. szám
1987. április 4., szombat Dunántúli napló 3 Csak jobb munkával biztosíthatjuk boldogulásunkat! Lukács János elvtárs válaszai a Dunántúli Napló kérdéseire Az év elején jelentettük meg lapunkban azokat a beszélgetéseket, melyekben a városi pártbizottságok első titkárai értékelték térségük politikai és gazdasági helyzetét, fogalmazták meg 1987. évi feladataikat. Tudósítottunk több munkásgyűlésről, párt- napról, taggyűlésről, ahol szintén ezekről a kérdésekről volt szó. Most arra kérte Lukács Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Megyei Pártbizottság első titkárát Mitzki Ervin, a Dunántúli Napló főszerkesztője, hogy ö is mondja el ezekkel kapcsolatos véleményét. — Lukács elvtársi A megyei végrehajtó bizottság értékelte az 1987. év gazdasági tevékenysége kezdetének megyei tapasztalatait. Melyek a főbb tanulságok? — Még nem áll rendelkezésünkre az első negyedév pontos elszámolása. Azt azonban mondhatom, hogy az anyagi ágak eddigi teljesítménye — a nagyobb szóródás mellett is összességében bíztató. Az ipari és építőipari gazdálkodók döntő többségének megfelelő a rendelésállománya. A januári hideg és a közlekedési zavarok miatti termeléskiesést részben már pótolták, illetve főként az építőiparban a második negyedév végéig pótolni tervezik. Az iparvállalatok döntő többségénél zökkenőmentesen folyik a munka, bővült a termelés. Erőteljesen nőtt a széntermelés, de bővítette termelését az élelmiszeripar is. Egyes könnyűipari üzemeknél szintén emelkedés tapasztalható. A Mecseki Érc- bányászati Vállalat tervszerűen termelt. A gépiparban az ösz- szességében magasabb termelési érték mögött kimagaslóan jó és igen alacsony teljesítmények is előfordultak. Az építőanyagipart az időjárás a tervezettnél jobban visszavetette. Az építőipar teljesitménye, annak ellenére, hogy az indulás zavartalanabb volt, mint a korábbi években, elmaradt a tavalyitól. A mezőgazdaságban a növénytermesztés helyzete kedvezőnek ítélhető, a vetések állapotát a múlt évinél jobbnak minősítik, fagykárral csak a szőlőültetvényekben kell számolni. A hús- és a tejtermelés növekvő. Az áruszállítás jelentősen, a személyi szállítás valamelyest visszaesett. A nagymérvű fuvarozási elmaradás a vasúton jelentkezik; a nemzetközi és a belföldi tömegáruigények mérséklődésével egyaránt kapcsolatos. A kereskedelem forgalma nem csökkent. Elegendő a betárolt zöldség, gyümölcs, kielégítő az építőanyag- és tüzelőellátás. összegezve azt lehet mondani, hogy a vállalati, szövetkezeti elképzelések a megyei pártbizottság 1987. évi munkatervében megfogalmazott feladatokkal lényegében összhangban vannak. A mennyiségi növekedés mellett a gazdasági fejlődés minőségi változásai is nagyobb súlyt kaptak. A vállalati tervek többsége jövedelemnövelést tartalmaz, A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás szándékának és kényszerének erősödésére utal, hogy több szervezet tervében szerepel létszámleépítés, illetve átcsoportosítás. A tervezett bérfejlesztés alacsonyabb a múlt évinél. A gazdasági folyamatokban — a tervező munka tapasztalatai alapján az igényelt változás irányába való elmozdulás várható, részben már érzékelhető is, azonban sajnos nem jellemző valamennyi gazdálkodóra. A gazdasági fejlődés még erőteljesebb termelésnövekedést, nagyobb arányú külpiaci, főként tőkés értékesítést követel. — Érzékelhetőek a pártszervezetek, a gazdasági szervek munkájában a Központi Bizottság 1986. novemberi határozatának hatásai?- Feltétlenül. A novemberi határozat, majd az azt követő politikai tevékenység, az elemző-tervező munka mind az általános belpolitikai, mind pedig a konkrét „saját" helyzet megítélését reálisabbá tette. Az a tapasztalatunk, hogy "az emberek gondolkodása, magatartása, hozzáállása nagyobb felelősséget tükröz. Szélesebb körben érvényesül a határozat szelleme: mindenkinek a maga helyén, önállóbban lehet és kell is tennie a gazdasági munka megjavításáért, fejlődésünk gyorsításáért. Ez a felfogás azért még nem mindenütt jellemző, igazából mint mindig, a gyakorlat lesz próbája az egyéni és a közösségi törekvések megalapozottságának. A novemberi határozat mint az közismert —, nagy súlyt helyez a gazdasági növekedésre, a műszaki fejlesztésre, a minőségre, az export növelésére, a gazdaságosságra. Mint említettem, bizonyos élénkülés, pozitív elmozdulás tapasztalható a megye gazdaságában. Az iparban — hosszú évek óta először a termelés növekedése várható. A kivitel — beleértve a nem rubel elszámolásokat is gyorsabban hogy az biztos bukáshoz vezet. Szavainknak legyen tehát címzettje, mondandónknak kellő konkrétsága. Tegyük világossá mi tekinthető előrehaladásnak és mi nem. Becsüljük meg a részeredményeket is, mert azokra építeni lehet, jpíg a munka gyengeségein sürgősen változtatni szükséges. i — Az előttünk álló feladatok megvalósításában igen nagy a pártszervezetek gazdaságot segítő szerepe. A közelmúltban a Politikai Bizottság beszámoltatta a megyei pártbizottságot e tevékenységéről. Milyen minősítést kapott ez a munka és mire hívták fel a figyelmet? — A párt gazdaságpolitikája végrehajtása segítésének és ellenőrzésének tapasztalatairól adtunk jelentést a Politikai Bizottságnak február 10-én. A pártmunkának a gazdaságra gyakorolt hatása véleményünk szerint is ma a pártélet legidőszerűbb kérdése. Munkánk részletesebb taglalása során önkritikusan szóltunk azokról a gondokról, egyben feladatokról, amelyekkel a végrehajtás során összegezve azt jelenthettük : a gazdaságpolitika vég-ehajtása és segítése a megyénkben a pártmunka középpontjában van, eredményes, de nem zökkenőmentes. Érzékeljük a pártmun- kóval szembeni új követelményeket, vannak eredményeink tevékenységünk megújításában, az új módszerek keresésében és alkalmazásában, végső soron a gazdaságpolitika megvalósításában. A Politikai Bizottság minősítve munkánkat, azt állapította meg, hogy a gazdaságpolitika végrehajtásáért folyó munka segítése és ellenőrzése Baranya megyében jó irányú, eredményei érzékelhetőek. Felhívta figyelmünket, hogy a Központi Bizottság 1986. november 20-i határozata alapján, a szemlélet és a cselekvési egység megteremtésével, a helyi tartalékok feltárásával, a dolgozók mozgósításával javítsuk a párt gazdaságpolitikájának helyi végrehajtását. Ennek során folyamatosan határozzuk meg saját teendőinket és az irányításunk alá tartozó pártszervek feladatait. Tegyük rendszeresebAi első negyedévben erőteljesen nőtt a széntermelés. Képünkön: fejtésben Kossuth-aknán. Fotó: Schmidt Zoltán bővül, mint a belföldi értékesítés. A vállalatok, szövetkezetek a munkaidő-veszteségeket jelentősen csökkentik, a munkaidő- alappal szigorúbban gazdálkodnak. Az építőiparban hibajegyzék nélkül, jó minőségben adják át a lakásokat. Azt mondhatom, hogy ezek a tervek összhangban vannak a novemberi határozattal. Mind szélesebb körben tapasztalható a rend, a fegyelem, a szervezettség .javítása, a helyi erőforrások racionálisabb hasznosítása, a vállalkozó és kezdeményező készség erősítése, a párt, az állami, a társadalmi, a gazdasági ellenőrzés hatékonyságának növelése. A novemberi határozat végrehajtásához nélkülözhetetlen szemléleti és cselekvési egység megteremtése persze nem tekinthető befejezettnek. A szükséges változásokért még nagyon sokat kell tennünk. Mert gyakori még - és erről is beszélni kell —, az elért munkaszínvonal túlértékelése, az elégedettség, a lehetőségek, a tartalékok „megfontolt" kiaknázása, a gyenge minőség, a műszaki fejlesztés háttérbe szorulása, az igénytelenség, a másra mutogatás, és a'formális ellenőrzés. Nyilván ezekben az esetekben nem beszéhetünk a novemberi határozat, egyáltalán politikánk érvényesüléséről. A dolgokat nevén kell neveznünk. Az olyan általános fogalmazásokból, hogy „tervünket teljesítettük", „eredményesen gazdálkodtunk", még nem derül ki, hogy előre megyünk, egy helyben topogunk, vagy éppen olyan „eredménnyel" megy a munka, szembetaláljuk magunkat. így: gazdaságunk teljesítménye, rendje, fegyelme - bár nem lebecsülhető eredményeket is fel tudunk mutatni -, nem ad okot elégedettségre. Ez több ok mellett arra is utal, hogy befolyásunk, hatásunk a gazdaságpolitika érvényesítésére nem kielégítő. A gazdaság, amelyben a pártszervezetek dolgoznak az utóbbi években jelentősen megváltozott és ma is változóban van. A gazdaságirányítási reform továbbfejlesztése következtében a vállalatok, szövetkezetek önállósága megnőtt, más lett az irányításuk, több az önálló gazdasági egység. Ehhez a folyamathoz azonban a pártmunka felfogásban, módszerekben több esetben késéssel igazodik. Ezért is kerül gyakran szóba a párt helye, szerepe a gazdaságban. Nem elsősorban olyan összefüggésben, hogy ott legyen-e vagy sem, hanem az, hogy miként legyen ott. És ez már valóban önvizsgálatot, választ és megfelelő gyakorlatot igényel az irányító pártszervektől és az alapszervezetektől is. Mi úgy látjuk — és ilyen felfogásban dolgozunk -, hogy ennek útja egyfelől az önállóbb, fel^lősebb, döntésre és cselekvésre kész pórtélét kialakítása az alapszervezetekben és a vállalati pártbizottságoknál. Másfélőt ónnak a szemléletnek érvényesítése, hogy ha változtatni akarunk a gazdaságban és a társadalom más területein, ahhoz nekünk pártvezetőknek is változnunk kell: felfogásban, módszerekben, akcióképességben, a felelősség vállalásában és érvényesítésében. bé az ellenőrzést, a számonkérést, szükség esetén jelezzük a nem kívánatos jelenségeket, a központi segítséget igénylő feladatainkat, kezdeményezzünk intézkedést az illetékes szerveknél. A Politikai Bizottság felkérte továbbá a Minisztertanácsot, hogy kisérje figyelemmel és segítse a jelentésünkben megfogalmazott — a megye fejlesztésével összefüggő - feladatok végrehajtását. — A városi első titkárokkal kö- xölt beszélgetéseket bizonyára fiI gyelemmel olvasták a megyei pártbizottság vezetői is. Hogyan vélekednek az elhangzottakról?- Természetesen figyeltünk az első titkár elvtársak véle. ményére, sőt értékeltük is azo. kát. Azt mondhatom, hogy alapállásuk területük viszonyainak, munkájuk értékelésének minősítésében reális és ami a pártmunkát illeti, kellően önkritikus. A politika súlyponti kérdéseit jól képviselték, tehát kivetni valót terveikben, szándékaikban nem találtunk. Ellenkezőleg: határozott magatartásukat, fellépésüket nagyra értékeljük. A városi pártbizottságok is felismerték - szerepüket, felelősségüket jól értelmezve hogy politikánk, különösen a gazdaságpolitika ér. vényesítésében minden szinten, Így területünkön is, mindenekelőtt a saját lehetőségekre lehet és kell építeni; hogy a politikai 'munkában alapvető fontosságú a kommunisták példamutatása, a tudati tényezők erősítése, a dolgozók céltudatosabb és hatékonyabb munkára mozgósítása, a szervezettség, a rend erősítése, a következetes pártellenőrzés. Az év elején részt vettünk valamennyi városi pártbizottságunk kibővített ülésén. Ezeken a pórtrendezvényeken megfelelő aktivitást, a KB novemberi határozatával, az 1987-es népgazdasági terv céljaival való azonosulást, tettre- készséget, bizakodást tapasztaltunk. ’ Az elfogadott munkatervek - ma Így Ítélhető meg —, jó keretei az 1987. évi párt- politikai tevékenységnek. Minderre gondolva említem meg azt a fontos mozzanatot, hogy a nyilatkozók az alapvető kérdésekben testületi álláspontot képviseltek. Úgy látom, és e*t nagyon fontosnak tartom, hogy a cél- és eszközrendszer viszonyát is helyesen kezelik. Jól látják, hogy nem tűzhetők ki gazdaságilag megalapozatlan társadalompolitikai célok, ugyanakkor sohasem lehet a nehézségekre, a korlátokra hi. vatkozva, belenyugvó álláspontra helyezkedni. Céljainkat kell mindenekelőtt és elsősorban szem előtt tartani. Stílusban természetesen vannak különbségek, mert az emberek sem egyformák. így voltak, akik kategorikusabban és voltak, akik oldottabban fejezték ki magukat, de ez a kevésbé lényeges. Az azonban igen fontos, hogy látják: ma jobban és másként kell dolgozni mint tegnap. Ez másutt sem könnyű, miként az sem, hogy mai gondjaink okait miben keressük. Nyilván nem vethetjük el a múltat egészében csupán azért, mert most sok kérdésben világosabban látunk. Voltak döntéseink, melyek időtállóak és voltak olyanok is, amelyeket az élet nem igazolt. Lehetnek olyan felismeréseink is, hogy valamikor lehetőségeket szalasztottunk el. Nekünk természetesen tanulni kell a múltból: mit tettünk jól és mit nem. Munkánkat, magatartásunkat pedig a mai kérdések a fejlődés követelményei kell, hogy meghatározzák.- A jelenlegi körülmények között mire hívja fel a gazdálkodásban, a pártmunkában, mint legfontosabb teendőkre a figyelmet? — Pártunk XIII. kongresszusa programjának megvalósítása az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kíván mindenkitől, aki híve e politikának. Azt hiszem, most talán az a legfontosabb, hogy legyünk következetesek döntéseink végrehajtásában. Legyen kitartásunk, gazdaságunk intenzív pályára állításában, a jelenleginél bővebb források képzésében, mindazokban az embereket és szervezeteket érintő átalakításokban, amelyek napi és távlati érdekeink érvényesítését szolgálják. A reformot, mint szocialista rendszerünk önfejlődési formáját ne csak óhajtsuk, hanem tegyünk is érte. Ne maradjunk meg a szavaknál. Ma kulcskérdés, hogy hatékonyabbá tegyük gazdaságunkat és minden intézményünket. Ehhez erősítenünk kell azon képességünket, hogy kritikusan viszonyuljunk saját gyakorlatunkhoz, hogy felgyorsítsuk a megújulás folyamatát a pártban, az állami, a társadalmi, a gazdasági, a tudományos élet minden területén. A demokrácia szélesítése, az önállósodási folyamat jó eszköz, ha köteles- ségtudattal és politikai felelősséggel párosul. Tennünk kell azért, hogy így legyen. Bármennyire is korlátozottak lehetőségeink csak azzal, a tudattal és magatartással boldogulhatunk, hogy sorsunk, dolgaink alakulása rajtunk múlik. Ma már a vállalatok többségét önkormányzati testületek irányítják. Ffa ők nem dolgoznak ki stratégiát, fejlesztési terveket, egyszóval jövőt, helyettük ezt már más nem teszi. A helyi párt és társadalmi szervek helyett sem végezhető el a munka. A megyei vezetés helyett sem. Nem nélkülözhető egyetlen ember, egyetlen kollektíva gondolkodása, vállalkozása, munkája sem. Saját magunk és környezetünk átalakításáért vállalni kell a harcot, a konfliktusokat is a változást, a jobbítást őszintén akarók és csak- az önző érdekeikkel törődök, a „majd csak lesz valahogy" szemléletet képviselők között. Mert akarattal, összefogással, mindenekelőtt munkával biztosíthatjuk anyagi, szellemi boldogulásunkat, alakíthatjuk a perspektívát, a szocialista távlatot, magunk és különösen a fiatal nemzedék számára. Felszabadulásunk 42. évfordulójára is ilyen gondolatok jegyében kell emlékeznünk. Az építőipar jó minőségben, hibajegyzék nélkül adja át a lakásokat. Képünkön: épülő panellakások Lvov-Kertvárosban.
