Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-01 / 90. szám
1987. április 1., szerda Dunántúli Ttcrolö 3 KRÓNIKA Községi könyiitör, Dunoszekcsö | A UPfC C7ÜlpfPCP ^ Panr|ónia Könyvek családjában új iGIO ülUIGIGoG. művel gazdagodott Weöres Sándor munkáinak reprintsorozata. A vers születése című tanulmány a költő bölcsészdoktori disszertációja. Halasy-Nagy József, a pécsi egyetem filozófia-professzora irányította neves tanítványa figyelmét az alkotáslélektan alig ismert témakörére, s a tárgyválasztás helyességét igazolja, hogy az 1939-ben Pécsett megjelent dolgozatról ma is teljes joggal elmondhatjuk, amit Várkonyi Nándor másfél évtizede írt róla: „meglep benne a tárgyilagos nyugalom és az éles szemű önmegfigyelés, amely e valóban járatlan területen újszerű eredményekre vezette." Weöres, aki az élmény és a belső alkotóerő találkozásából vezeti le a művet, a romantikus élményfogalom teljességigényéből indul ki, abból az orfeuszi inspirációból, amelyben az időbeli személyiség alól kivillan „a lény időtlen fundamentuma”, s (egyik versének szavait idézve) a lét rejtett dimenziójának „tört sejtése visszafénylik színek nélküli .fátyolon". Ugyanakkor — nemzedéktársainak felfogásához hasonlóan — meglepő józansággal foglalkozik a sokak által misztikus homályba burkolt ihlettel, melyet különleges szellemi konstellációnak tart, s hangsúlyozza az ösztönös alakító beidegzettséget követő tudatos formálás, a „magányos és dísztelen piszmogás” fontosságát. Fejtegetése során ily módon a romantikus, létértelmező költészet igénye egyesül a modern vers lárgyias racionalizmusával és bölcseleti érdeklődésével. Éppen e gondolati szintézis kimunkálása által ismertet meg bennünket a tanulmány Weöres költészetének alkotáslélektani hátterével, egy meditativ hajlamú, nyitott és képlékeny lírai személyiség ars poeticájával. Olvasásakor azt az utat járhatjuk be, amelynek végén a vers megszűnik mint az alkotó bensejében kibomló folyamat, s megszületik mint formába szilárdult műalkotás, mely készen áll arra, hogy az olvasók lelkében új utakra induljon. N. I. Dnph Uótó naccinis Hatalmas, még profi együttesek Üdüli ImÚIIi pOdOlUjú. számára is erőn felüli vállalkozás tanúi voltak a pécsi zenekedvelők hétfőn este: Bach Máté-passi- S óját adta elő a Pécsi Szimfonikus Zenekar, a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa Werner Jacob (NSZK) vezényletével, honfitársainak szólistakénti, illetve a Mátyás Király Utcai Általános Iskola Gyermekkarának közreműködésével a Székesegyházban. A (soktételes, háromórás, a nagy német zeneköltő minden mester- ^y-Ségbeli tudását felvonultató grandiózus mű korántsem minden tekintetben kifogástalan előadásban hangzott el ez estén. A kibővített kórus látszólag könnyen birkózott meg a nagy feladattal, de általában csak a könnyebben énekelhető tételekben. A mozgalmas, merész, dinamikus részletekben többnyire akadt zökkenő, ráadásul a férfiszólamok alig hallatszottak, s az egész kórus-hangzásra egy, bár nem értéktelen, de mégiscsak egysíkú szoprán-mezzoszoprán hangzás nyomta rá a bélyegét. A zenekar egészében jobb teljesítményt nyújtott, de a szólisz- tikus, illetve kamarazenei jellegű részletek előadása nemegyszer egyenetlen volt, tökéletesen megoldott részletek váltakoztak olykor technikailag is bizonytalanokkal. Az előadást a vendég- karmester finom, érzékeny vezénylése egyes helyeken nehezen fogta össze, egészében azonban értelmes, kitölthető keretet adott. A szólisták közül — véleményem szerint - Georg Jelden (Krisztus) és Marina Sandel (alt) emelkedett ki, bár egészében ez a szólistagárda mindenképp a koncert fő ereje volt. A hangszeres közreműködők közül Gyermán István remek hegedűszólóját és Ella Péter elsőrangú csembalójátékát érzem emlékezetesnek, s oz egész vállalkozás értékét nemcsak emeli, hanem voltaképp helyrebillenti, hogy félig vagy egészen amatőr együttes(ek) közreműködésével hallhattunk olyan művet, amit nemhogy előadni, de még végighallgatni sem csekélység. V. J. A múlt emlékezete és a jelen mikrokozmosza. Pandur József festőművész, a Janus Pannonius Tudományegyetem docensének kiállítását rendezték meg márciusban a Debreceni Agrártudományi Egyetem aulájában. Pandur József az egyes tájegységek hangulatát kutatva sajátos stílusrendszert alakított ki, melynek összetevői elsősorban a kubizmus téralakításaira emlékeztetnek. Műveinek egyrészében megmaradt az élmények leíró ábrázolásánál, ugyanakkor a formák egyedi felbontásával, „tördelésével” a képfelületeket dekoratív síkokba tömöríti. Vannak viszont festményei, ahol a látottakat a színek finom átmeneteire alapozza, amikor nagyrészt impresszionisztikus felfogással a fény- jelenségek hangsúlyozására törekszik. Közel másfél száz, vegyes technikával készült művének nagyobbik fele elvontan fogalmazott, kubisztikus felfogású. E látszólagos kettősség ellenére is a tárlat mind művészi színvonalában, mind formarendjében és színvilágában egységes képet mutat, s így fejlődési vonalában egyértelmű és következetes. Maguk a képcímek is kifejezik a művek absztrakcióját. Utalnak erre például az ilyen megnevezések, mint Tájszerkezet, Gyűrődések, ívelés stb. Gyermekkori emlékezésekből is idéz alakzatokat, melyek gyakorta egy-egy tájrészlet mikrokozmoszát, aprólékos kimunkálását jelzik, sőt töréseit, hajlatait, „erővonalait". — Pandur József mindkét utat járja, mert mind a kettőre szüksége van. Az elvont szerkezetiségekkel otthonosan bánik, mert ebben a közegben érzékeltesebben tudja kifejezni a ritmusokat és kontrasztokat. Alkotó módszeréhez tartozik, hogy kiemel a közvetlen közelségből egy mikrovilágot, s azt erősen kinagyítva átülteti a kompozíció nyelvére. Pandur József azonban elsősorban tanár, aki gyakori külföldi útjain is a szemléltetés, az élmények, s szépségek magyarázatának minél igényesebb módszereit s formáit keresi. T. E. Remény vagy Kései sirató? Csokonai szavaival: A reményhez szólhatna ez az írás is. A reményhez, amelyről ugyan tudjuk a vers alapján, hogy istenségnek látszik, csalfa és vak, de legalább biztatást adhat. További erőfeszítésre is alkalmat kínál. Dunaszek- csőre indultam, a községi könyvtárba és az autóban prótó, hosszúkás, háromezernél valamivel több lakosú községből 6Ó6 beiratkozott olvasó van. Csivitelő általános iskolások járnak ide koradélutánonként, hogy magukba szívják a betüremkedő, tavaszt ígérő levegőt, és közben ismerkedjenek a könyvekkel, amelyeknek már Nem elhanyagolható dolgok ezek sem. ötvenezer jut évente könyvbeszerzésre és ennek tizede a lemezekre, kazettákra. Jönnek is a fiatalok, tudják, itt ingyen ryiásolhatnak át. Bárcsak a könyvek is oly tartósak lennének, mint egy-egy lemez — sóhajtanak fel szinte egyszerre a könyvtárosok, és nacímű verséről beszélgettek. Ná- ni néni kedvenc verse pedig a Kései sirató. Amit csinál, a kezdeményezésére létrejött nyugdíjasklub, viszont inkább Időben jött vigalom, mint Késel sirató a résztvevők számára. Kik is járnak a könyvtárba állandóan? Próbálom újra és újra feltenni a kedves kérdést Kisiskolások a dunaszekcsői könyvtárban Proksza László felvétele báltam elképzelni, milyen látvány fogad majd. Előítéleteket fogalmaztam meg magamban, miközben nyomtam a gázt. Aztán odaérkezve meglepő kép fogadott. Körülnézve azon morfondíroztam, meglepő-e egyáltalán ez a kép: kisebb-nagyobb termekben könyvek, katonás, előirt elrendezésben, vadonatúj hifi-torony, szép, fényes parketta, amelyre csak külön papucsban ajánlatos és ajánlott rálépni. Szakkatalógusok sora. Könyvtárosok, akik mindenkit nevén szólítanak, és érdeklődési körüket ismerve ajánlják a műveket. Biztatnak, vigyenek a gyerekeknek, az unokáknak, a szomszédoknak is. Le lehet ülni az olajkályha mellé a tenyérnyi irodában és közben álmodozni a Dunaszek- csőn meg nem valósult gázprogramról, annak költségeiről és ehhez képest az olaj áráról. Belebonyolódhatunk a tényékbe is a kedves könyvtárosokkal, Hank Istvánnéval és dr. Schmidt József névat. Hallhatjuk, hogy 25 ezer kötetből, 35- féle folyóiratból válogathatnak az olvasók. Dunaszekcsóről, ebből a kígyóalakhoz hasonlíthatudják a helyét. Tudnak azokról a pici lyukakról is, amelyek jelzik, innen hosszú idő óta hiányzik egy-egy krimi, egy- egy ismeretterjesztő munka, egy-egy bestseller. Amin még akkor sem lepődnek meg, ha a szavak jelentését pontosan nem ismerik. Kivesznek egy könyvet, amelynek megtetszik a témája, hallottak róla vagy figyelemfelkeltő a fülszöveg. És olvassák. Ügy hallottam, Kutnyánszki Anette az egyik leglelkesebb olvasó. Szöszi hajszálainak minden bájával, hetedikességének minden határozottságával arra koncentrál most, hogy válaszoljon az újságírónak. Igen, sokat olvas, mondja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, majd biztosít arról is, hogy Az Aranyember eddig a kedvence, és mikor ezt olvasta, volt, hogy ötven oldalt is egyszerre ... És már a szülőknek is mutatott ismeretterjesztő műveket az egészségről, hogy így szabadna, így viszont nem, tudom még meg a könyvtárosoktól. Aztán, ahogy egyre érdeklődőbben forgolódok a polcok között, kiderül a többi tény is. turalista beszámolóik alapján könyveket látok magam előtt, □ melyek lapjaikra hullanak szét. Könyvtárosokat is látok magam előtt, akik ragasztgat- nak és leveleznek, hogy megtalálják a még jobb megoldást a ragasztáshoz, a könyvek olvashatóvá tételéhez. Ahogy, mondjuk egy kollégiumba sem aludni járnak csak az emberek, ugyanúgy egy könyvtárnak is mindig célja lehet, hogy a böngészésen kívül mást is adjon. A dunaszek- csőieknek szerencséjük is van; a művelődési házzal egy épülettömbben vannak. 28 tagú felnőttklub is működik a könyvtárban, tagságuk többsége nyugdíjas, felolvasóesteket tartanak hetente. Náni néni, Heim Mátyásáé, a klub vezetője elmondta, hogy általában versekkel foglalkoznak, meg is vitatják ezeket, de elő-előke- rül egy-egy aktuális film is. örülnek az idősebbek, hogy valakinek elmondhatják véleményüket, értő . kezekbe kerülnek az elfogult megnyilvánulások, és van, aki kiigazítja őket, vagy alátámasztja érveiket, ha épp arra van szükség. Legutóbb Csokonai A Reményhez és örülök, hogy körülhatárol- hatatlan a válasz. Mutatják, nézzek körül. Itt van például ez a kismama, Miklósa Jánosáé. Kislány kora óta idejár, most pedig vele van négyéves kislánya is, aki, ahogy közelítve látom, éppen azt tanulmányozza, valóban egyfejű-e az a híres Süsü. Anyukája, mintha szégyen lenne, bevallja, inkább az izgalmas könyveket szereti, ezért jár el ide hetente akár többször is. A dunaszekcsői könyvtárat a községi ifjúsági klub helyén alakították ki, közben megépült az új ifjúsági klub a művelődési ház egyik szárnyának padlásterében. A könyvtárat naponta 30-40-en keresik fel, rendhagyó irodalomórákat is tartanak itt a szekcsői iskolásoknak, akik talán ugyanúgy éreznek, mint az újságíró, aki először járt itt: micsoda jó hely, egészen meglepődtem! Törvényszerű-e, hogy meglepődünk egy falusi könyvtár rendezettségén, a szakmai törődésen? Meddig gondolhatjuk ezt törvényszerűnek? Bozsilc László Nemzetiségi osztályok, szakosított képzés Az IH zenekarának hangversenye. lommal lépett a zsúfolásig megtelt Liszt Teremben a közönség elé március 18-án este a pécsi Ifjúsági Ház zenekara. Az 1975-ben alakult, több mint negyven tagú együttes minden év tavaszán tartja meg hangversenyét. A koncert első felében barokk műveket hallottunk. A nyitó számot, Vivaldi: Szimfónia című vonószenekari művét — Ma- rosy László vezényletével — lendületes, összecsiszolt előadás jellemezte. Purcell szvitjének bemutatása — ezúttal Mihály István irányításával — jelentős teljesítmény volt. Az egymás után elhangzó barokk tánctételek ellentétes karakterét a zenekar meggyőzően tolmácsolta. Hagyomány, hogy az együttes évről évre a versenyművet is műsorra tűzi. Az idei hangversenyen Bach: a-moll hegedűversenyét adták elő. A szólista Mihályi Éva, a Zeneakadémia másodéves növendéke volt, aki jelenleg Kovács Dénes tanítványa. A nyitótétel energikus bevezetője után a szólóhegedű kéthangú motívumai, egyenletes tizenhatod mozgásai és a zenekar kiegyenlítetten szólt. Mihályi Éva felszabadult, közvetlenül deklamáló, gyönyörűen szóló hegedűhangját a második - lassú — tételben tárta elénk. A zenekarban az egységes szólamhangzással helyenként a csellisták maradtak adósak. A zárótételben mind a zenekar, mind a szólista jó teljesítményt nyújtott. T. Zs. Idegennyelv tanulási lehetőségek az általános iskolákban Az általános iskolások többsége az oroszt tanulja idegen nyelvként, negyedik osztálytól, az első évben ciklusonként (tíz tanítási naponként) négy, majd hat tanítási órában. Ezenkívül lehetőségük van arra, hogy nemzetiségi nyelvként, szakosított tantervű nyelvoktatásban, második idegen nyelvként vagy fakultációban (hetedik, nyolcadik osztályban), esetleg szakkörökön, iskolai tanfolyamokon tanulhassanak nyelvet iskolájukban, szervezett keretek között. A nemzetiségi nyelvet elsőtől tanulhatják a gyerekek német és szerbhorvát tannyelvű iskolákban, ahol a későbbiekben más tárgyakat is a nemzetiségi nyelven sajátíthatnak el. Baranyában két olyan általános iskola van, ahol horvát- szerb és öt olyan, ahol német tannyelvű osztályok vannak. Ezekben ciklusonként először öt, majd harmadiktól hét órában foglalkoznak anyanyelvvel. Ezeken kívül összesen 55 baranyai iskolában van lehetőség németet, 14-ben szerbhorvátot tanulni az általános iskola nyolcadik osztályáig. A szakosított tantervű nyelv- oktatásba harmadiktól kapcso. lódhat be a kisdiák, alsóban ciklusonként öt, felsőben 8—9 órában. Oroszt 18, angolt 16, németet 9, franciát 2, eszperantót egy iskolában tanulhat Baranyában mintegy 4800 gyerek. Második idegen nyelvként is az imént felsorolt nyelvek választhatók, akár már harmadik osztálytól. 1980 óta arra is van lehetőség, hogy a szakosított tantervű osztályoknak megfelelő óraszámban tanulhassanak. Ennek sokszor akadálya a teremhiány, és - elsősorban német szakon - a pedagógushiány is. Fakultációs tárgyként a hetedik és a nyolcadik osztályban több mint négyszázan tanulnak idegen nyelvet a megyében. Sokan járnak az iskolák által szervezett - jutányos árú - szakkörökre é-s az önköltséges tanfolyamokra is. Felsorolásunk végén érdemes megemlíteni néhány idegen nyelvi kísérletet is. A pécsi, Fábián Béla Üti Nevelési Központban kísérletként már az óvoda középső csoportjától tanulnak a gyerekek oroszt, tanulmányaikat nyolcadikig foly. tátják, iközben ötödiktől német is szerepel az órarendjükben. Az Apáczai Nevelési Központban óvodáskortól tanítják a vállalkozó gyerekeket angolra és németre, heti 3 órában. A Jókai úti iskolában az angolt, a Köztársaság tériben a franciát elsőtől tanulják a gyerekek. A Testnevelési Általános és Sportiskolában a németet és az angolt valamennyi évfolyamon nem osztálykeretben, hanem vegyes kiscsoportokban sajátíthatják el. « Bozsik L.
