Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-21 / 109. szám
Nyitás előtt a Közlekedési Múzeum Nemzeti kincsek, történeti ereklyék Egy hazai hanglemez távoli főpróbasorozata Az amerikás Komár Komár László, az egyik legnépszerűbb magyar énekes nemrégiben érkezett haza az Egyesült Államokból. Sass Józseffel, Madarász Katival és Gál Gabriellával, valamint egy kéttagú zenekarral, több mint egy hónapon át az észak-amerikai földrész másfél milliós magyar közönségét szórakoztatták, beleértve természetesen a kanadai magyarságot. Idehaza pedig a Hungaroton elkezdte az Ez a divat 1957- 62. című új Komár-lemez préselését. Az amerikai vendégszereplés és az új lemez sajátosan összefügg. — Presser Gábor beszélt rá erre a lemezre - mondta hazaérkezése után. - Az 50- es évek legnépszerűbb világslágerei vannak rajta, például a „Mambo Itaíiano", az „Isztambulban láttam meg a mecsetet”, avagy a „Melodie d’amour". Ezenkívül annak a korszaknak nagy szórakoztatózenei egyénisége, Németh Lehel kap új életet régi daiai révén. A 14 dalból 8 Németh Lehel-szerzemény. A mai 40-60 évesek tehát gyermek-, illetve ifjúkoruk dalélményét kapják majd vissza a lemezről.- Hogy függ össze a lemez az amerikai vendégsze. repléssel? — Az ottani magyarok túl. nyomó többsége nem ismer engem, mert általában 30 éve vagy még régebben élnek kint. A magyarnóta énekeseket mindenki ismerte, Sass Józsit hasonlóan, mivel az örök pesti humort vitte ki. Én féltem, mert hiába lehet odakint is kapni a lemezeimet — a kinti magyar könyvesboltokban -, közvetlen kapcsolatom nem volt az ottani közönséggel. De az 50- es években népszerű dalok jól visszhangoztak a publikum leikéből. Ugyancsak sikert hozott a - szintén Presser Gábor ösztönzésére annak Idején magyarra lefordított szövegű Elvis Presley dalcsokor. Ezeket a dalokat odakint a magyarok csak angolul ismerték, és most rendkívüli örömmel hallották magyarul is. A dalok össze, kötő ereje alapján már úgy mertem köszönteni a közönséget, hogy: „önök idekint engem nem ismernek, én viszont ismerem önöket!”. Eh mondtam: a Vili. kerületi Tisza Kálmán téren nőttem fel és Miamitól Los Angeles- ig mindenütt volt egy-két Tisza Kálmán téri néző. Földessy Dénes 1987. április 21., kedd Fél évszázad után... Fölújítják az oroszlói leányvásárt A leányvásárok múlt századi szokása eléggé ismert ezen a tájon. A fogalom azonban Pécsváradhoz kapcsolódik. így 'meglepetés erejével hat, hogy Oroszlán ez év szeptemberétől ■fölújítják a búcsúval egybekötött leányvásárt. Lantosné Imre Mária néprajzkutató adatai szerint a harmincas évekig hagyományozó- -dott a leónyvásár szokása Oroszlán. Szent Mihály napja utáni vasárnapon tartották, a búcsú, a népünnepély minden elképzelhető kellékével és nagy vásárral egybekötve. Széles környékről özönlött a nép ide, hogy részese legyen a szakrális hagyományokat követő földi javak, mulatságok örömeinek. A fiatalok számára ismerkedési alkalom, lehetőség mindez akkor. Jövőjükre nézve azonban, ha két fiatal megtetszett egymásnak, nem számított alapvető szempontnak. Az oroszlói leányvásáron 50-100 éve még jobbára a „legényes" gazdák, vagyis a szülők nézték ki maguknak a menyüknek valót. S nem titkoltan a várható „hozomány mekkorasága" szerint . . . A feudális szokások eltűntek, illetve átalakultak századunk második felére. Az oroszlói leányvásár vidám mulatságait azonban ez év szeptember 27. én fölújítják: búcsúval, népünnepéllyel, műsorokkal, kirakodó vásárral és hajdani népi játékok újraélesztésével. W. E. Húsvéthétfő a Malomvölgyi tónál Kinek halászlé, kinek bámulás A motorcsónakmodell hasította a vizet, bőgő hangja megtörte a csendet, vízibicikii- zők, csónakázók, napozók méltatlankodva kapták fel a fejüket. Aztán pár perc múlva elhallgatott a kis modell, és ismét eluralkodott a tóparti hangulat: ki-ki végezte tovább pihenő tevékenységét, s élvezte a Malomvölgyi tó húsvéti ajándékát; vizet, napsütést, a szép táj látványát. A szabadságérzet csak néhány keszeget és pontyot hagyott el, szakokba zárva nem is csoda. Mára napijegyet váltottam a Málomi tóra, vonzott a ponty — mondta Beréti Ferenc horgász —, de csak egy keszeget fogtam, a másik kettő a két szomszédomé. — Mi már azt sem tudjuk, hogy milyen a pontykapás — szólt közbe az egyik horgásztárs, de hangjában több volt a reménység, mint a lemondás. Bezzeg a Garai család tudja. Hiszen tegnap is megfogták a magukét. Délután 3-ig három pontyot, s amikor eljöttem tőlük, a gátról visszanézve láttam, hogy ismét szákba kerül egy hal: azt az édesanya fogta. A négytagú Garai család részt vett a tó körüli bozótirtásban, így éves jegyet válthattak idénre. A két fiúgyerek még ifi horgász, de a felszerelésük, tudásuk már komoly. A tegnap foqott pontyokból halászlé lesz vacsorára. Nagy Ferenc Helesfáról érkezett a lányaival: — Fél kettőkor jöttünk ki, fél óra múlva itt volt a kapás mutatott Nagy Ferenc a kifogott pontyra. A kisebbik lányom is horgászik, éves jegyet váltottunk ide. Szép a tó, könnyen megközelíthető. Ahhoz, hogy igen rendezett a tó környéke, Nagy Ferenc is hozzájárult, csakúgy, mint a Pécsi Horgászegyesület több száz tagja. Esőben, hóban irtották a dzsungelszerü bozótot, rendezték a terepet, s a kialakított szép környezettel megajándékozták a nem horgászó természetkedvelőket is. L. Cs. K. Dunántúli napló Április 30-án megnyílik az átépített, fölújított és újjárendezett Közlekedési Múzeum. A Városliget ÉK-i sarkán elnyúló épülettömbhöz új épületszárny is csatlakozik. Ezzel a főépület kiállítási tere csaknem kétszeresére, ötezer négyzetméterre növekedett. Ha hozzávesszük a tőszomszédságban álló Petőfi csarnok anyagát, amely a magyar repülés történetét mutatja be mintegy négyezer négyzetméternyi területen, akkor itt múzeumnézésre egy nap szinte kevésnek is tűnik. Mert ki ne érdeklődne a hazai vaspályák, a dunai hajózás, a városi közlekedés, vagy a legendás .eredményeket fölmutató magyar aviatika csaknem 200 éves emlékei iránt? (A statikus levegőbe emelkedés, az első léggömbkísérletek már 1784-től megkezdődtek nálunk is.) Nemzeti kincseink ezek, az első villamostól, gőzhajótól, konflistól a mai, modern metrószerelvényekig megőrzött relikviák, makettok és korabeli fölvételek, amelyek nosztalgikus érzéseket, a korosabb generációkban személyes emlékeket idézhetnek föl. Részben helyükön állnak már a kiállítási tárgyak és képek, de 10—12 nappal a nyitás előtt még jobbára fólialeplek alatt. Az új épületszárny első szintjén a városi közlekedés története látható. Európai, illetve hazai és külön budapesti viszonylatokban. A fényképek, modellek és eredeti tárgyak között megkapó, s valóban nosztalgiát ébreszt a lóvasút, vagy az első (szegedi) villamos látványa. Vagy az egyszintes ős-omni- busz, amelynek még nincs „teteje" ... Az épületszárny második szintjén a gépkocsizás, a harmadikon magának a kocsizásnak a történeti fejlődését mutatják be. Nyakfolyosón jutunk át a századelős, régi épületbe, ahol több ismerős és több újdonságszerű kiállítási tárgy- gyal találkozhat az, aki járt már itt. A monstrumok, pl. a korabeli (1887.) gőzös, meg egy személykocsi nem mozdíthatók. Ezek maradtak a helyükön. (Utóbbi a Pécs- Mohács vonalon közlekedett.) A „szerelvényhez" egy királyi szalonkocsit csatlakoztatnak. A kupolaqalérián régi hajózási emlékek, a nagycsarnokban a MÁV-személykocsik története látható 1 :5 arányú modelleken. A Közlekedési Múzeumnak (a repülés története és a Deák téri földalatti vasúti múzeum mellett) legújabb külső bemutatóhelye a Kossuth Múzeumhajó, a dunai gőzhajózós úszó múzeuma. A napokban nyílt volna meg, a magas dunai árhullám azonban elodázta. Rövidesen ezt is megnyitják, s a Lánc- hídnál kikötött hajómatuzsálem belsejében föltárulhat előttünk a Duna hajózástörténete. A múzeumnak Pakson, Nagycenken, Párádon és Szántódpusztánál látható egy- egy közlekedési ágazatot szemléltető fiókmúzeuma. Tervek szerint e skanzenok körét bővítik. Ferihegy ll-n repülés- történeti; Újpesten városi közlekedési; Szolnokon nagvvas- úttörténeti skanzen kialakítását tervezik az elkövetkezendő években. W. E. Szigó társastáncklub Szigetváron Csodálatos tüllköltemények- ben és elegáns öltönyökben suhannak a táncosok a szamba, a pasodoble vérforraló, és a bécsi keringő lágy ütemeire. Elegancia, harmónia és csodálatos ritmusérzék jellemző valamennyi táncosra. Ezért az ember szívesen nézi el a tv-ben a hazai és a nemzetközi tánc- versenyek közvetítését. Sokan tán fél is sóhajtanak: könnyű nekik, mert minden lehetőségük megvolt . . . Ha körülnézünk hazánkban, elmondhatjuk, hogy több városban a táncolni vágyóknak táncklubot szerveztek. így a szigetváriakat és a Szigetvár környékieket — a tízévestől a húszévesekig - a Szigo-tánc- klub várja. A klub szervezője, vezetője és táncoktatója Kap- ronczai József, a Sellyéi Vízgazdálkodási Társulat építés- vezetője. Pécsett diákoskodott, a Doktor Sándor Művelődési Házban Fellner Lászlóné mester vezetésével versenytáncos volt. ötször vett részt a Savaria táncversenyen. Házasságkötése, munkábaállása visszaszólította Szigetvárra. Több évi tervezge- tés után, 1983-ban a szigetvári Városi Tanács és a Művelődési Központ segítségét kérte: indítsanak táncklubot. Az ötlet megnyerte a város vezetőinek tetszését. Előbb tánciskolát, majd táncklubot szerveztek. A legügyesebb táncosokból kerültek ki a klub tagjai. Jelenlegi 11 pár — 11—21 éves — fiút és lányt tanít. Múlt év óta szinte minden hazai versenyen — Budapesttől Szombathelyig — részt vesznek. A klubtagok rangos helyezéssel, oklevéllel „háA hazai mérkőzéseken mindig helyezési- szereznek rint jó táncolni, mert jó kikapcsolódós, és jó a társaság. Azért jelentkezik a Zrínyi Gimnáziumba, hogy itt maradhasson a közeibe és táncolhasson. Katit a szép ruha, és a tánc vonzotta. Ö is tovább folytatja a táncot, a tanulás mellett. A húszéves Forgács Sándor és a vele egyidős Kapronczai Katalin C-kategóriás (mint mondták focinyelvre fordítva NB lles minősítésű) táncosok. Mindketten három éve tanulnak táncolni. Sándor a pécsi Orvos- tudományi Egyetemre jelentkezik — jelenleg Pécsett műtős, míg Katalin, a Kaposvári Tanítóképzőben tanul. Egyeztetik az időt és mikor lehet - gyakorolják a táncot. Profik szeretnének lenni, eljutni a Sa- baria tóncversenyre — ez életük nagy álma. Ezért áldoznak fel minden szabadidőt. A szülők pedig támogatják gyermekeik elképzelését — hisz a versenyruhák igen drágák, tízezer forint körüliek. A Szigetvári Cipőgyár a helyi versenyek ajándékait és a dekorációit vállalja, valamint jutányosán juthatnak a lányok versenycipőkhöz. A Művelődési Központ pedig a versenyekre való utaztatás, szállás és étkezés költségeit fedezi. Ezek pedig nagy segítséget jelentenek valamennyiüknek. Most két esemény is foglalkoztatja őket: készülnek a Zrínyi-ünnepségre és nyáron a jugoszláviai Valpovóban lépnek fel a virágkarneválon. Ádám Erika Iáiják meg" a velük való foglalkozást. Heti három alkalommal két-két órát gyakorolják a tíz versenytáncot a gyerekek. A tizenhárom éves Ravazdi Barna és párja, Metz Katalin D,-es kategóriát értek el és negyedik helyezettek lettek a múlt vasárnapi nyíregyházi versenyen. Mindketten a Szigetvári 1. sz. Általános Iskola tanulói. Barna véleménye szeSzép ruhák, szép mozgás
