Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-18 / 107. szám
19B7. április 18., szombat Dundntuit napló 3 MIT BIZONYÍT A SZAMURÁJ KÖTVÉNY? A közvéleményt hosszú ideje foglalkoztatja, hogy mennyi is Magyarország külföldi adósság- állománya, de a kérdésre csak a közelmúltban, a Magyar Nemzeti Bank februári sajtó- tájékoztatója nyomán kaptunk választ. Mint a bank elnöke bejelentette, a nettó adósság- állomány összege 7,8 milliárd dollár. Ám az újságolvasóban ennek nyomán további kérdések merülnek fel. Mindenekelőtt: mit jelent ebben a vonatkozásban a „nettó" jelző? Nem azt, amit sokan feltételeznek, hogy a kamatok nélküli Összeget, tehát a felvett tőkét jelölik Így. A nettó azt jelenti, hogy adósságainkból levonva, követeléseinket, jutunk el a 7,8 milliárd dollárhoz. Mert nemcsak felveszünk, hanem ki is helyezünk hiteleket —, bár erről ritkábban esik szó — és a nemzetközi elszámolásokban más követeléseink is támadnak. Aki tartozik, az igyekszik Talán éppen azért, mert korábban a közvéleményt nem tájékoztatták az ország eladósodásának mértékéről, elterjedtek olyan nézetek, hogy adósságaink túlságosan nagyok, hogy számos más országhoz hasonlóan talán nekünk is kellene kérnünk adósságaink átütemezését, vagvis halasztást a visszafizetésre. Táplálhatta ezt a nézetet az a gyakorlat is, hoqy a hitelfelvételekről rendszeresen meqjelentek a híradások, arról viszont, hogy a hitelekből és azok kamataiból a bank, az orszáq, mikor, mennyit törlesztett, ióformán semmit sem tud a közvélemény. Igaz, 1981-82-ben, amikor konvertibilis fizetési mérlegünkben a legsúlyosabb hiányok mutatkoztak, a pénzügyi szakemberek egy része is azon az állásponton volt, hogy helyesebb lenne átütemezni adósságainkat, lassítani a visszafizetést, és Így könnyebb helyzetbe hozni az országot. Mert ugyan mi bajuk is esett azoknak, akik így jártak el? - érveltek az átütemezés hívei. Válaszuk szerint: semmi. Hozzátették: a hitelezőknek ilyen esetben nincs más választásuk, ezért tudomásul veszik, hogy adósaik nem fizetnek, az adósok pedig még abban is bízhatnak, hogy — a világméretű pénzügyi összeomlást elkerülendő —, végül majd valamiféle külső segítség kihúzza őket a bajból. Sokan voltak, sőt, vannak azon a véleményen, hogy a magyar állam csupán presztízsféltésből nem kéri adósságainak átütemezését. Tény, hogy az adósságok súlyos teherként nehezednek ma is a népgazdaságra, hiszen az országnak nem csupán any- nyit kell megtermelnie, ameny- nyit el akar fogyasztani és fel kíván halmozni például beruházások formájában, hanem az adósságtörlesztéshez szükséges javakat is elő kell teremteni, méghozzá exportálható áruk formájában. Bármilyen nyomasztó teher is ez, nem holmi rossz értelemben vett presz- tizsféltés vezérli a pénzügypoliA nettó adósságállomány: 7,8 milliárd dollár Átütemezni a visszafizetést? - A törlesztésekről jóformán semmit sem tud a közvélemény - Túlzottan eladósodva? tikót, amikor nem kéri az adósságok átütemezését. Hanem mi? Egyfelől: ezzel a módszerrel csak időt, haladékot nyernénk, és semmiféle biztosíték nincs arra, hogy ezt a nyereséget jól hasznosítanánk. Inkább elképzelhető, hogy a haladék elkényelmesítené a gazdaságot; lassítaná az ipar szerkezetének, gyártmányainak korszerűsítését, a gazdaság modernizálását, ami amúgy sem a kellő lendülettel folyik. Az a tény viszont, hogy adósságainkat záros határidőn belül visz- sza kell fizetni, sarkallja, de legalábbis sarkallhatja a gazdaságot jobb teljesítményre, mindenekelőtt versenyképes, külföldön is jól értékesíthető áruk gazdaságos termelésére. Ebben a megközelítésben tetemes adósságainknak előnyös oldala is van. A bankárok véleménye Másfelől a jó értelemben vett presztízsféltés valóban visszatart attól, hogy halogassuk a hitelek visszafizetését. A pénz világában ugyanis a presztízs igencsak fontos dolog. Mármint az a kép, amely az adott adósról, az adott országról él a hitelezőkben. Ha ez a kép kedvező, akkor megnyílnak a bankok páncélszekrényei, és a bankárok viszonylag kedvező feltételek mellett folyósítanak akár újabb hiteleket is. Ha ez a kép kedvezőtlen, akkor az illető adós csak magasabb kamatra vagy egyáltalán nem képes további hitelekhez jutni. Sőt, árut sem kap külföldről hitelbe -, csakis készpénzért. Tehát előbb exportálnia kell, és csak az így szerzett pénzzel jelentkezhet majd az árupiacokon. Mert az adósságátütemezés tulajdonképpen nem más, mint a gazdasági csőd bejelentése, valamiféle udvarias formában. Mi szerencsére nem vagyunk ilyen helyzetben — ellenkezőleg. A Magyar Nemzeti Bank illetékesei állítják, hogy a magyar államot a pénzpiacokon jó adósként tartják számon, amely mindig pontosan, megbízhatóan fizet. Elfogultak lennénk? A mértékadó külföldi szaklap, a The Banker című folyóirat a következőket írja: „Magyarország, amely az OECD szerint a nyitottság politikáját folytatja a pénzügyi információ- szolgálat és a nemzetközi gazdasági rendszerben való pozitív részvétel tekintetében, 8 milliárd dolláros adósságterhe ellenére is annyi pénzt vehet fel, amennyit csak akar, a Libor feletti mindössze 0,25 százalékos kamatfelár mellett." De országunk kedvező megítélését a tények is bizonyítják. Itt sorolhatnánk az újabban felvett hiteleket, ismertethetnénk azok kedvező feltételeit, de inkább kiragadunk példaként egy pénzügyi manővert, amelyre nemrégiben került sor, és amely érzékelteti a hitelezők magatartását Magyarországgal szemben. Japán bankok néhány hete 20 milliárd jen értékű hitelt nyújtottak a Magyar Nemzeti Banknak, méghozzá úgynevezett szamuráj kötvény formájában. A szamuráj kötvény előkelő értékpapír, amely iránt messzemenő bizalmat táplál a japán állampolgár, és amelyet emiatt előszeretettel meg is vásárol. Nyilvánvaló, hogy a japán bankok azért szánták rá magukat ilyen értékpapír kibocsátására, mert a magyar államot jó adósként tartják számon. Sőt, nem csak úgy általánosságban, hanem konkrét vizsgálatok alapján. Japánban ugyanis működik egy, a hitel- képességet megítélő hivatalos szervezet, amely ,,AA” jelzéssel minősítette Magyarországot. Ez a besorolás csak egy árnyalattal alacsonyabb a lehetséges legjobb, a három A-val jelzett besorolásnál. A szervezet három fő szempont alapján ítélte oda Magyarországnak a két A-t: az ország politikai stabilitása, az ország adósságtörlesztő múltja, és az ország gazdasági helyzete volt az elemzés tárgya. A japán kötvénykibocsátás ilyen előzményei érzékeltetik, mekkora súlya van a presztízsnek, az adós múltjának egy-egy hitel nyújtásában, feltételeinek megállapításában. Nem félni - fejleszteni Fogadjuk hát el, hogy Magyarország nemzetközi megítélése a pénzügyi körökben kifejezetten kedvező, hogy továbbra is vannak, lesznek lehetőségeink jó feltételek mellett hiteleket felvenni. És ha a hitelezők nem minősítenek bennünket túlzottan eladósodott országnak, hát ne teqyük ezt mi magunk sem. Ha ők nem látják kockázatosnak pénzüket nekünk kölcsön adni, akkor mi se tartsunk attól, hogy fizetési válságba kerülünk. Legalábbis akkor nem kell ettől tartani, ha a hiteleket megfelelő célokra fordítjuk. Mert ez alighanem fontosabb, mint az összeg nagysága, az eladósodás mértéke. Az az ország ugyanis, amely a külföldről felvett pénzt egyszerűen elfogyasztja — feléli —, valóban könnyen bajba kerülhet a hitel törlesztésekor. Az az ország viszont, amely a kölcsönkapott pénzt gazdaságának fejlesztésére, ésszerű beruházásokra, iparának korszerűsítésére használja, az ezzel egyúttal megteremti a visszafizetés feltételét is. Bár nincsenek kimutatásaink arról, hogy melyik bankhitelt, pontosan milyen célra fordítottuk — kivételt legfeljebb olyan célhitel jelent, amilyen az idegenforgalmi volt, s amelyből szállodák és más turisztikai objektumok épültek -, bízzunk abban, hogy Magyarország az utóbbiak közé tartozik. Okkal feltételezzük, hogy a kölcsönkapott pénzen olyan technikát, technológiát, gépparkot vásárolunk, amely elősegíti a jól exportálható áruk termelését, s ily módon önmagában jelent garanciát a hitelek visszafizetésére, és - egyúttal, illetve fő célként —, a magyar gazdaság korszerűsítésére. Gál Zsuzsa Ha virágba borulnak a gránátalmafák A gránátalmát Zeusz feleségének, Hérának szentelték, mert sok apró magva a termékenységet jelképezi. A fát Aphroditénak köszönhetjük. A szépség istennője Ciprus szigetén elültetett néhányat a gyönyörű bokorból, a szegény nép gyönyörűségére. A magyaroknak is kedvelt növénye, Mátyás király udvarában vörösmórvány gránátalmák ragyogtak. S minthogy égőpiros színe miatt a szerelmet jelképezi, hát vigyáznia kellett annak a lánynak, aki gránátvirágot kapott. Ennyit a legendáról. A valóság pedig az, hogy július végén virágba borulnak a pécsi parkokban és az utak mentén a gránátalmafák. Júliusra ezen is fodros szirmú, skarlátvörös virágok pompáznak -, mutat egy kicsi, száraz bokrot Búza Miklósné, a Pécsi ÁFÉSZ dísznövénytermesztő szakcsoportjának tagja, Szemet, lelket gyönyörködtető Búza Miklósné medditerrán kertje a cserkúti szőlőhegyen - mondták, akik nyáron erre jártak. Piroslik a gránátalma, sárgul a füge, illatozik a selyemakác.- Tíz éve vetettem el az első gránátalmamagot — mondja Buzáné. — Erdésztechnikusként dolgoztam, s amikor rokkantsági nyugdíjba helyeztek, ez a kert pótolta, amit ott kellett hagynom. Ma már nem magról vetik, hanem dugványozzák, bújtatják, egy évig szabadföldben, madj többszöri átültetéssel termesztőedényben nevelik a grá- nátalmafácskákat. öt év után virágzik először. Egyszerre jelenik meg az ágon a bimbó, a virág és az apró alma. Télen szalmával és kukoricaszárral óvtuk a fagytól a fiatal bokrokat. — Most áprilisban ötszáz virágzóképes bokrunk van. Eladásra is, nyugdíjkiegészítésnek — mondja Búza Miklósné. — Egy szakcsoporttársunk szívességből megengedte, hogy a Damjanich utca 17. szám alatti kertjében áruljuk. Marton Gy. Hó és jég után Nem ismétlődhet meg! Az idei tél mindannyiunk számára emlékezetes marad. Voltak olyan napok, amikor teljesen megbénult Pécsett a közlekedés. Nem jártak az autóbuszok, s nagy merészségre volt szüksége annak, aki személygépkocsijával akart eljutni munkahelyére. Gyakran emlegettük azokban a napokban a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatot. Tény, hogy a PKUV nem állt a feladata magaslatán, ezért Piti Zoltán, Pécs Megyei Város Tanácsának elnöke vizsgálatot rendelt el, amely a napokban fejeződött be. A tanács és a PKUV között határozatlan időre szóló szerződés van érvényben, télen, — november 15. és március 15. között — a városi tanács biztosítja a pénzt a síkosságmentesítési munkák elvégzésére. A vállalat szerint ez azonban csak átlagos időjárási viszonyok mellett teszi lehetővé a zavartalan hó- és síkosságmentesítést, erősebb havazás, rendkívüli időjárás esetén nem. Természetesen arra egyetlen vállalat sem készülhet fel, hogy téli ügyeleti eszközparkját és dolgozói létszámát a legzordabb időjárásra „méretezze", de arra iqen, hogy ilyen esetben külső segítséget igénybe vegyen. Erre a szerződés is lehetőséget ad, mely szerint, „ha a készenléti létszám és az eszközállomány a mentesítési munkákhoz nem elegendő, a vállalkozó jogosult a létszámot alkalmi munkavállalókkal megemelni, gépi eszközöket pedig bérlet útján biztosítani". Az idei télen ezzel csak részben éjt a PKUV ... A vállalat minden évben készít operatív hó- és síkosságmentesítési tervet. Ennek végrehajtása most nem volt teljes körű. E terv értelmében Pécsett, 152 kilométer hosszúságú úthálózatot — tulajdonképpen a tömegközlekedési utak —, kellett volna mentesíteni a síkosságtól. A kritikus időszakban ennek a feladatnak a vállalat nem tudott eleget tenni. Szalner József, a PKUV üzemvezetője szerint ehhez kevés a kilenc szóró és ekés kocsi... De azt is elismeri, hogy a késedelmes munkavégzésnek belső szervezési okai is voltak. A vizsgálat megállapítja: a mentesítési idő igen hosszú, a mentesítési útvonalak nincsenek összhangban a város területi kiterjedésével, nincs megoldva a só és a homok tárolása, tartós igénybevételnél a váltólétszám nem kielégítő, s a szerződésben nincs rögzítve a tanácsi ellenőrzés rendje. Jellemzi az akkori helyzetet: a tanács január eleji nagy havazáskor elrendelte a Fürdő-Munkácsy—Jókai utcák mentesítését, ennek azonban nem tett eleget a PKUV, sőt az még a március 4-i mentesítési útvonaltervben sem szerepelt. Dr. Molnár Zoltán, a városi tanács általános elnök- helyettesének véleménye szerint az idei télen több olyan mulasztás volt, melyek együttesen eredményezték a kialakult kedvezőtlen helyzetet. Szervezetlen volt a hószolgálat működése, nem vettek igénybe idegen technikát, s erre tervük sem volt, a tisztításra kijelölt úthálózat csak részben vette figyelembe a megváltozott forgalmi, forgalomszervezési viszonyokat. Az 1987-88-as télre új szerződést köt a tanács a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalattal, melynek értelmében a mentesítési úthálózat sorrendiségét megváltoztatják - például kiemelten kezelik a felüljárókat —, a tengely útvonalakon konvojos mentesítést végeznek — két-három hókotró egymás mellett dolgozik s a PKUV-t kötelezik, hogy a szemétszállítás útvonalait saját költségei terhére tisztítsa. Való igaz, hogy a vállalat eszközparkja, annak műszaki állapota -, a kocsik átlag- életkora 8,1 év, de a járművek nagyobb része tíz évnél idősebb — kemény, csapadékbő időjárás esetén nem felel meg a követelményeknek. Ezért a vállalat vásárol négy IFA-gépkocsit: gond azonban, hogy az Autókernél megrendelt tehergépkocsikat csak 1988-ra igazolták visz- sza. Kettőt talán még az idén sikerül beszerezniük. Ennek . ellenére arra továbbra is le- : hetőségük lesz, hogy más vál- ! lalatoktól béreljenek járműveket. ■ ] Mint dr. Molnár Zoltán el- jj mondta, a városi tanács költ- i ségvetéséből évente 9 millió forintot irányoznak elő síkos- * ságmentesítésre. Ezt az össze- jj get az elmúlt két évben min- [ dig túllépték. ' Hangsúlyozta, j hogy a téli síkosságmentesí- j tésnek pénzügyi akadálya j nem lehet. A többletköltsé- j gek egy részét vállalja a ta- j nács, de ehhez a vállalatnak is hozzá kell járulnia, mert ; a PKUV, nyereségérdekeltsé- j gű, így ezt a képződő nye- S reségből köteles megtenni. Roszprim Nándor Diákok törik a jeget januárban, a Janus Pannonius utcában A Budapest, Ferihegy 2. repülőtér utasforgalmi épülete
