Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-16 / 105. szám
1987. április 16., csütörtök Dunántúlt napló 3 Hi lesz a hibás vagy romlott árukkal? 1500 fajta élelmiszercikk és 4000-5000 fajta iparcikk sorakozik a pécsi 2. számú „piros" ABC polcain. Átlagos napi forgalma 380 000 forint. Tavaly ösz- szesen 149 000 forintértékű romlott árut dobtak a kukába. Arányaiban ugyanennyi a veszteség szinte minden ABC-ben. A kenyér a legkényesebb pont. Az emberek az aznapi kenyeret keresik és elégedetlenek, ha már nem jut belőle. A megmaradt kenyér nem a szemétbe kerül: a piros ABC-ben három és négy forintos áron száraz kenyérként értékesítik. Ez év január elsejétől közel 2500 kilogramm volt, amit így tudtak eladni. Tejtermékekből minden szállításnál visszáruzni kell: kiszakad a tejeszacskó, megrongálódik a sajt, a vaj, a túró csomagolása. Hetente 100 000 forint értékű tejtermék érkezik a piros ABC-be, ebből 1200 —1300 forint értékűt küldenek vissza a Pécsi Tejipari Vállalatnak. Hogy ott mit kezdenek a hibás áruval? Balog János, a Pécsi Tejipari Vállalat főmérnöke elmondotta, hogy naponta körülbelül 15 000 forint értékű tejtermék érkezik vissza, de ez a szám kettős-hármas ünnepeken megtízszereződhet. Állati takarmányként hasznosítják azokat a termékeket, amelyeket már nem tudnak feldolgozni. A sértetlen zacskós, de lejárt szavatossági idejű tejből ömlesztett sajtot készítenek. A sertéshúsok gyakran kerülnek a szabványnak nem megfelelő állapotban a boltba: túl zsírosak, vagy a lábrészeket, csülök- és fejrészeket nem tisztítják meg rendesen. Húst csak a legritkább esetben küldenek vissza a Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, mert ez zavart okozhatna az ellátásban. Inkább az ABC dolgozói hozzák rendbe a húsárut. Zöldáruból, gyümölcsből hetente 50—60 kilónyi kerül vissza az üzletből a pécsi Zöldérthez, mert ezek minősége nem igazodik az árhoz. A Zöldért kiskereskedelmi osztályától megtudtuk, hogy ami még használható, konzervgyáraknak küldik, vagy leárazva értékesítik, például cefrének. Ami már megrohadt, az a kukába kerül. Ó. Zs. Ifjl iü IfüWtflI A keszüi elágazás csupán 2,5 kilométerre van a pécsi, Sarohin tábornok út közlekedési lámpával ellátott kereszteződéstől. Ennek többszörösét teszi meg az, aki Kertvárosból akár a belvárosba, akár Pécs más kerületébe jár dolgozni. Az embernek az az érzése, ha még egy kicsit terjeszkedik a város, és még egy- pár háza épül Keszünek, annak összeér a kettő. Az utóbbi azonban - vagyis Keszü növekedésének lehetősége — egyelőre távlati terv. A település annak ellenére, hogy ennyire városközeiben fekszik, mégis igazi falu. Az egyetlen utca szelíd lankák közé fut be, a jobb és bal oldalát vízelvezető árok kíséri, amelyben egy kis forrás vize csordogál. Száraz időben alig látszik, de esőzésekkor 70-80 centiméterre is felduzzad a lezúduló víz. A házakat övező lankákon hétvégi házak, a pécsiek járnak ide friss levegőt szívni. Az elöljáróval, Besenczi Ferenccel megyünk végig a községen. Sok a szép, új és felújított ház, de sok az öreg is.- Keszü, sajnos, elöregedett — mondja az elöljáró. — 153 háza van, és 480—500 közötti a lakók száma, 70 százalékuk nyugdíjas. A kis nyugdíjak, az idős kor miatt sokuknak nem kell községfejlesztési hozzájárulást fizetni, így mindössze 55 000 forint jön össze évente. Az elöregedésre jellemző, hogy a valamikor szebb napokat, népes lakodalmakat látott kultúrház pusztulóban van. Az öregek mór nem járnak oda, a fiatalokat meg a városi munkahely köti inkább közösséghez, mintsem a falu. A falu körüli terület a görcsönyi tsz-hez tartozik, azonban már csak egy aktív tsz-dolgozó él itt, a többi nyugdíjas. A szép, két- tantermes iskolának három tanulója van. E három gyerek miatt jár ide Pel lérd ről egy tanító.- Megmondjam, miért van ez így? - kérdi Besenczi Ferenc. - Mert itt 1972 óta nem KESZÜ Mielőbb el kell hárítani a parcellázás előtt álló akadályokat parcelláztak új építési telkeket. Talán majd most, a közeljövőben sikerül itt a falu elején, a régi sportpálya helyén hat telket kialakítani. Távlati terveink között szerepel 180 házhellyel új utca kialakítása. Sajnos, csak akkor kapunk engedélyt, ha közmű- vesíteni tudunk, erre pedig egyelőre nincs pénz. A vezetékes víz nagyon kéne a falunak, a kutak vize nitrátos, szennyezett. Keszünek azért vannak erényei is. A bolt jól ellátott, naponta jön friss kenyér, tej és rendszeres a friss hentesáru. A boltos műszaki cikkeket is árul, és bármit meghozat, amit rendelnek nála, színes tévétől, hűtőládától a terménydarálóig. Az elöljáró fiatal ember. Nem is keszüi, 1972 óta lakik itt, mégis őt választották meg e társadalmi feladatra.- Falusi gyerek vagyok - mondja -, Perekeden születtem. A tanácsi munka nem teljesen ismeretlen számomra, mert Berkesden voltam már tanácstag. A feleségem idevalósi, azért költöztünk ide. 1983-tól hivatásos állományú tűzoltó vagyok. Hogy miért engem választottak? Nem tudom. Talán, mert bizalmuk volt hozzám az embereknek. Én mindenesetre először tiltakoztam, de aztán mondták, csak vállaljam, majd segítenek. A pel- lérdi tanácshoz tartozunk, és tényleg sok mindenben kapok segítséget. Az emberekkel közvetlen a kapcsolat, nekem, falubélinek jobban elmondják a panaszokat, próbálok is segíteni, már amit tudok.- Egy valamit nem tudok se megérteni, se elviselni, ez pedig a lassú ügyintézés. Ezzel munkám során sajnos gyakran szembetalálkozom. Nem tudom, egy-egy felvetés, kérelem után miért kell hónapokat várni a válaszra? Félek, ha nem oldódik meg gyorsan az építési telkek ügye, az emberek elmennek máshová. Talán mégsem! Azt gondolom, Keszü nemcsak hogy nem fog elsorvadni, de minden esélye megvan a gyors fejlődésre. Pécs közelsége, szép környezete, az, hogy mindösz- sze 300-400 méterre van innét a Malomvölgyi-tó, talán cselekvésre készteti azokat, akik tehetnek ennek érdekében. Mert, ha a vízprobléma megoldódna, valószínűleg sokan telepednének le itt, akik vállalnák, hogy saját erőből építsenek otthont. Sarok Zsuzsa (gggtelfaf beszélgetések Légy önmagad! Nyitott, rugalmas, megértő ember maradni Lauster szerint az ember az élet számtalan kihívására, vonzására, fenyegetésére vagy adakozására alapvetően két féleképpen szokott reagálni. A többség elzárkózik, évről évre újabb „mészkőréteget" épít maga köré, hogy az élet viharaival dacolni tudjon. A biztonság látszatában el, saját igazságát kincsként őrzi addig a napig, amíg valamely sorsszerű esemény mindent elborít hullámaival. Aki azonban engedi, hogy az új. az ismeretlen beléáramoljon, keresztul- járja, akinek a számára mindig van olyan pont, ahonnan újra lehet kezdeni és aki nem ismer lezárt vitatémát, az nyitott, rugalmas, megértő ember marad. „Énünk vállalása azt a bátorságot jelenti, amellyel a bizonytalanságot vállaljuk . . . Aki csak a biztonságot keresi, szeretne elbújni mögötte." A korai szellemi elíásulás- nak, elöregedésnek mi magunk vagyunk az okai. Nem merjük megvalósítani önmagunkat. A racionalitás, a tudomány, a mérhető eredményekre törekvés kultuszában élünk, de az egész embert elhanyagoljuk vágyaival, érzelmeivel. A szerző saját gyakorlatából ismer kiváló értelmi képességű, szellemileg és anyagilag igen sikeres embereket, akiknek érzelmi élete sivár, boldogtalan. Vágyaik sorsa az elfojtás lett, mert „nem illetlek" az optimális teljesítmény elérésének terveibe. Még többen vannak azonban, akik nem a külsőleg sikeres éiel miatt „írják le” lassan érzelmi életüket. Ök mindenki szemében „jónak" akarnak látszani és attó1 félnek, ha saját vágyaiknak hangot adnak vagy még küzdenek is értük, környezetük egoistának bélyegzi majd őket. Az alkohol későbbi rabjairól nem is szólva, mennyi álmatlanság, szívritmuszavar, fejfájás vagy gyomorfekély mögött vergődik a „sorsába beletörő- dett” ember, aki végül megtanulja, hogyan kell minden baját környezetére, a társadalomra visszahárítani és nem veszi észre, hogy ezzel bezárta a kört önmaga körül! „Ismerd fel, hogyan akaiják mások meghatározni az életedet! Lásd pontosan, hogy az elvárás és értékelés lándzsáit, hogyan szegezik naponta feléd!" Lauster azt mondja, hogy az embernek ezzel szemben így kell szólnia, nekem s van jogom, hogy megvalósítsam önmagam, hogy saját napi céljaim, távolabbi terveim legyenek, hogy saját érzelmeimet fontosnak — sőt lét- fontosságúnak — tartsam, hogy ki az, akihez bizalommal akarok fordulni, és ki az. akinek a bizalma fontos az én számomra is. És ha van, aki önzőnek tart, ugyan miért aggódom? Tényleg szükségem van arra, hogy mindenkinél „jó legyek"? Tényleg olyan fontos, hogy mindenki szeressen? Ha valaki Lauster gondolatait végigkövetve megvalósításukra törekszik, nem lesz „rosszabb" ember és sok fölösleges, nyomasztó tehertől szabadítja meg magáé Az élet legkülönbözőbb területein valósíthatjuk meg önmagunk. A szóban forgó könyv szerzője mondanivalóját egyenesen az olvasóhoz intézi. A kérdés az, eljutottál-e önmagadhoz is életed folyamán, megtaláltad-e saját célodat is? Aki a változások egymást követő feladataiban találta meg magát, célt talált meg. Aki az állandóságban lelte meg önmagát, aki a szerelemben az egyetlent találta meg, célba ért. A cél nem a távoli jövő, hanem ez „itt és most”, önmagunk nyitottsága, kibontakoztatása. A könyv végére még egy megjegyzés kívánkozik csupán. Az ókori Delphoi-ban ez a felirat fogadta a látogatót, aki jóslatra áhítozott: „Legyél!” Ami más szóval azt jelenti: valósítsd meg önmagad! Mert az ember csak így „lehet". Dr. Zágony Rudolf Sör, Kiwi és Maracuja A Martfűi Szövetkezeti Sörgyárban befejeződött a karbantartás; az üzem felkészült az 1987-re tervezett 260 ezer hektoliter sör előállítására. Új sörfajtákkal az idén nem jelentkeznek, de a csomagolásban máris van újdonság, megkezdték a félliteres, do- bozdlt Gold Fassi sör forgalmazását.' Új színekkel dekorált, 0,33 literes dobozokban hozzák forgalomba az „Arany Hordó" sört is. Az idén megszüntetik a szlovák Fátra sör importját, helyette egész évben folyamatosan gyártják az „Arany Hordó Pils" sört, amiből a jelesebb ünnepekre az idén is töltenek ötliteres hordókba. A sör mellett megkezdték az üdítőitalok üzemszerű gyártását is Martfűn. A kellemes za- matú és aromájú „Kiwi" mellett folyamatban van a „Maracuja” üdítőgyártás előkészítése. Ez a termék várhatóan két hónapon belül kerül az üzletekbe. Nyárra dobozba töltött üdítőitalokat is küldenek "a boltokba. Tisztábbak a mohácsi utcák Tíz év után ismét alkalmaznak utcaseprőket Magánvállalkozók gondozzák a zöldterületeket Mohács város köztisztaságára idén 2 240 000 forintot fordítanak. Ez az összeg tavaly is, tavalyelőtt is, sőt hosszú évekre visszamenőleg is ugyanennyi volt. Azóta nőtt a város, nőttek az igények. Hogyan lehet ugyanennyi pénzből minőségileg jobb, hatékonyabb munkát végezni? A Mohácsi Városi Tanács és a Mohácsi Városgazdálkodási Vállalat közösen határoztak úgy, hogy fontossági sorrend szerint osztják fel a várost. A turizmus szempontjából a belváros tisztasága a legfontosabb — erre fordítják tehát a legtöbb pénzt és időt. Ezután következnek a külsőbb területek ahol már ritkábban tisztítanak, majd a periférikus zónák, ahol a lakosság dolga a tisztántartás. Az első két városrész rendbentartása a városgazdálkodási vállalat feladata. Az utóbbi hetekben a mohácsiak ismét találkozhattak a belváros utcáin az utcaseprőkkel. A város adottságai miatt szükségszerű a kézi munka, ezért 10 év után újból alkalmazzák őket. A kétmillió forintból több mint egymilliót áldoznak erre. Amióta söprik az utcát, nagyobb a rend, tisztább a város, de a tavaszi jó idő fogja végleg eldönteni, beválik-e az új módszer. Az utcaseprők ugyanis maguk határozhatják meg, hogy menynyit dolgoznak: négyzetméterenként 20 fillér jár. Mi lesz a gépekkel? Nos, az igazsághoz hozzáta'tozik az is, hogy a város tisztaságát biztosító kukás- és söprőkecsik elöregedtek, s pénzügyi okok miatt egyelőre nem tudnak újakat beszerezni. A Mohácsi Városi Tanács ígéretet tett arra, hogy 1988—89 re hárommillió íorintot biztosít a gépek felújítására, illetve cseréjére. Tavaly új rendelet lépett életbe, amely a magánemberekre és n tulajdonosokra nagyobb fe'elősséget hárít: azelőtt csak a házak, illetve szórakozóhelyek előtti járdarészt kellett tisztán tartani, most ez a tciület kibővült az úttestszegélyig. A városi tanács égisze alatt működő közterületfelügyelet dolga, hogy ellenőrizze a portálok előtti rendet és —- ha kell — megfelelően büntesse a hanyagságot. A városok színfoltjai a parkok, zöldterületek. Mohácson ezek rendbentartása ez év január elejétől már nem a városgazdálkodási vállalat feladata: magánvállalkozók végzik ezt a tevékenységet. A város zöldterületét 29 egységre osztották, amelyeken már elkezdődtek a tavaszi munkák. Illegális szemétkupacok eltüntetésére évente 150— 200 000 forintot fordít a tanács, mégis újból és újból megjelennek a parkokban és a járdák, utak mentén, annak ellenére, hogy a szemetes kukák rendben sorakoznak min denütt. Áprilisban újakat is kihelyeznek 250 000 forint értékben. A mohácsi szeméttelep fenntartási munkálataira 700 000 forint áll rendelkezésre idén. Az előbb említett rendelet a tanácsokat is kötelezi arra, hogy a szeméttelepeken szociális helyiségeket létesítsen az ott dolgozóknak. Ezenkívül kerítést kell építeni, szélfogóhálót biztosítani, tűzoltóberen- dezést felszerelni, megszervezni — az úgynevezett figyelőkutak segítségével — a talajvíz szennyezettségének mérését, és egy hídmérleget is be kell szerezni. Ez utóbbi maga kétmillió forint. Ami már megvan: a kerítés, a tűzoltóberendezés és a figyelőkutak. Idén kialakítják a szociális helyiségeket. A Mohácsi Városi Tanács másik ígérete: a hetedik ötéves tervidőszakban öt és fél millió forintot ad a VGV- nek — a szeméttelep üzemeltetőjének a hiányosságok megszüntetésére. Nagy gondja Mohácsnak a szennyvízelhelyezés. A nemrég létesített ürítőhely olyan bűzt árasztott, hogy a KÖJÁL leállította a működését, ezéri ideiglenes ürítő helyet alakítottak ki: A Dél-dunántúli Tervező Vállalat környezetvédelmi szakosztálya már készíti a terveket a szag kiküszöbölésére. Várhatóan méq idén üzembe állíthatják az új berendezést. Óvári Zsuzsanna
