Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-11 / 100. szám
Erdély története Mai hazai tudományosságunk kiemelkedő alkotásai közé tartozik ez a három kötet. Frdély történeti ábrázolásainak hosszú sorában a legterjedelmesebb, legteljesebb, legsokoldalúbb. Kétezer oldala ötvenhét fejezetet és ezerharminchárom ábrát, képet, táblázatot, térképet foglal magában. Jeles szakértők munkája. Köpeczi Béla főszerkesztői, Mokkái László, Mácsy András és Szász Zoltán szerkesztői irányításával Barta Gábor, Bóna István, Köpeczi Béla, Makkal László, Miskolczy Ambrus, Mácsy András, Péter Katalin, R. Várkonyi Ágnes, Szász Zoltán, Tóth Imre, Tró- csányi Zsolt, Vékony Gábor jegyezte egy-egy korszak bemutatását. Vállalkozásuk több, mint tíz éve indult. Kiderült közben, hogy a források és értelmezések köre széles, ugyanakkor hiányos és ellentmondásos. Ezért a szerzők „nemcsak leldolgozott forrásanyagra és tanulmányokra támaszkodtak, hanem ahol lehetett, igyekeztek maguk is alapkutatásokat végezni" — tájékoztat az Előszó. Bonyolultabb feladattal is találkoztak. Nevezetesen, hogy a századok óta együtt élő magyarok, románok, szászok történészei „eltérő nézeteket lo- galmaztak meg olyan kérdésekről, mint az egyes etnikumok kontinuitása, Erdély államiságának jellege a különböző periódusokban, állam és etnikum viszonya a történelem során, az osztályharc és a nemzeti függetlenségi harc összefüggése a régiókban és egész Európában, a soknemzetiségű és a nemzeti állam helye és szerepe." Ehhez igazodó módozatokat és eszközöket kellett hát választaniuk Fenntartották az egyéni kutatásból származó egyéni vélemény jogát. Minden fontosabb esetben jelezték a bizonyítottság szintjét, a megingathatatlan állítástól a több irányú föltételezésig. Szilárd és nyitott szerkezet épült ilyenformán, a lezártság és a ki- egészithetőség jegyében. Engedve a kényszerűségnek is. Az összes szálat a kezdetektől csak 1918-ig vezethették, minthogy ,,Erdély története 1918 után Románia történetének része .. . Széles történelmi körkép helyett csak a fejlődés nagy vonalait tudjuk vázolni, a történeti kutatás mai állása mellett részletes elemzésre nem vállalkozhatunk." Cáfolhatatlanul józan megállapítás. összhangban áll a mű eszmei és szakmai igényességével. Ezen a tudós munkaközösség főleg azt értette, hogy ,,a történeti tényeket kell tekintetbe venni. . ., az adott kor körülményeinek figyelembevételével kell elemezni és értékelni". Továbbá: „Szemléletünket a történeti materializmus alapkategóriáinak alkalmazása jellemzi, miután meg vagyunk győződve arról, hogy a történelem elsősorban a társadalmi haladás és az ezzel szemben fellépő erők küzdelmeinek története, még ha ezek a küzdelmek szoros kapcsolatban vannak is a különböző etnikumok, népek és nemzetek fejlődésével, s a 18. század végétől a nemzet, a nemzeti állam kialakulásával Ionodnak össze". Szakítást jelentett ez az igazoló, leleplező, példálózó, szóval céloksági rendeltetésű történetírással -, de a szakítás túlzó nyomatékossága, gör- csössége nélkül. Az Erdély története szemléletében, módszerében, hangnemében érett tárgyiasság és tárgyilagosság uralkodik. Közelebbről a történeti materializmus korszerű tárgyiasságára és tárgyilagosságára ismerhetünk, ami itt az eszmék keletkezését, pályáját, hatását is a folyamatok szerves részeként követi nyomon, tartózkodva a külsőséges minősítéstől, azaz a minősítést az anyagi és szellemi tényezők és erők adott állapotában, szerepében érzékeltetve. így egy-egy korszak politikai, világnézeti, tudományos, művé szeti, vallási törekvései mint természetes életjelenségek bontakoznak ki, nem pedig mint félig-meddig idegen járulékok, vagy kivételes rangú rendezőelvek. Ennek köszönhető, hogy az országtudat, nemzettudat, nemzetiségtudat, közösségtudat erdélyi változatai páratlan élességgel és árnyalatossággal . sorjáznak korszakról korszakra, a tartalmaknak és arányoknak azzal a hitelességével, ami csak eleven és teljes összefüggésből táplálkozhat; noha épp itt nem feledkezhetünk el a viszonylagosságról, a lezártság, és a kiegészíthetőség említett párhuzamosságáról. Kivált az 1867 utáni magyar, román, szász nerhzeti és nemzetiségi mozgalmakat sikerült sokrétűen megjeleníteni, érdekek, elvek, érzelmek, szükségességek, lehetőségek sűrű és forró közegében. Ez a mű tisztult szemléletének egyik legmeggyőzőbb próbája. Itt is, másutt is a kapcsolatok tágítása törte az utat. Térben és időben az aprólékos okfejtés és hasonlítás végül nagyvonalú rendszerezésre jutott, egyebek közt a római hódítással és a magyar állam- alapítással határolható szakaszban. Egészében új kép formóltatott Dacia-Erdőelve eme kilenc évszázadáról. Majd a kisebb-nagyobb mozgások, változások pontosan illeszkedő hálózata a Kárpátok hágóin érkezett magyarság tüzetesebb ismeretéhez kínált fogódzókat. Ezek szerint valószínű, hogy Erdély, a gyulák és az öt ősfoglaló nemzetség földje, illetve az esztergomi-székesfehérvári királyi központ viszonya értelmezheti a „fekete" és a „fehér" magyar megkülönböztetést is. Nem etnikai különbség volna ez, „ . . . inkább arra kell gondolni, hogy a .fehér' és a .fekete' jelzők a türk népek szokása szerint politikai-katonai rangsort, uralkodó és alávetett, István-kori viszonylatban az utóbbi ,alávetendő1' népet vagy néprészt jelentenek". Ugyancsak a településterület és a helynévadás rétegeinek időrendi vizsgálatából következtethető, hogy „a székelység zöme legalább a 11. század eleje óta lakja Erdélyt, és első erdélyi szállásai a Marostól délre, a déli és a keleti határhegység lábáig húzódva terültek el". Fonalként, bizony vörös és fekete fonalként húzódott végig Erdély századain a szüntelenül torlódó bajok elütő, sőt gyakrabban ütköző orvoslási szándékainak külön párviadala. Fájdalmas mérleg, hogy itt kis haladásért is nagy árat kellett fizetni. Bevégzett dolgok élő tanulsága aztán, hogy jó és rossz megoldás egyként sokban függött társadalmi, nemzeti, nemzetiségi önismeret és politikai gyakorlat kölcsönösségétől. Elsőrendű szerepe volt, van, és persze lesz ebben a történetírásnak. Szorosabban annak, hogy ma és holnap milyen alapot nyújt a politika választásai, döntései számára. Innen nézve a történetírás felelősséget visel a tudományosságon kívül is. Esetünkben ez közös felelősség. „Erdély különleges etnikai és kulturális egység Közép- és Kelet-Európábán, helyzetének alakulása befolyásolja ennek a régiónak fejlődését, különösen Románia és Magyarország együttműködését, amelynek erősítése románok és magyarok közös érdeke" — összegez a Kitekintés. - „A jövő kutatóinak leiadata az alaposabb feldolgozás, s a fejlődési tendenciák továbbgondolása is". Jó lelkiismerettel nyugtázhatjuk, hogy az Erdély története derekasan megfelelt ebben is a rá eső feladatnak és felelősségnek. Kezdeményezése mindenképp folytatást érdemelne. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.) Sz. Á. A Kanári-szigetek hét nagy és több apró szigetből álló szigetcsoport az Afrikához közel, Spanyol-Szaharával egy magasságban. Már az ókorban tudtak létezéséről. Spanyolországhoz tartozik, annak idején vulkánkitörések következtében emelkedett ki az óceánból. Az Európát, Afrikát és a Közel-Keletet Amerikával összekötő hajóút fontos kikötője. Nevezték már Boldogok szigetének is. Őslakói a guancsók a csatákban kutyákat hajtottak maguk előtt, állítólag innen ered a sziget neve. Canis ugyanis latinul kutyát jelent. Másfél millió ember él itt, ösz- szesen 7200 négyzetkilométeren. De hogy él? Ügy, hogy nem tudja, mi fán terem a télikabát és fogalma sincs a fűtésről. Minek is kellene tudnia yóluk, hiszen mindig tavasz van. A leghidegebb hónap a március, okkor 18,6 fok oz átlaghőmérséklet. A legmelegebbet általában augusztusban mérik, akkor 28 fok a maximum. Ami persze annyit is jelent, hogy februárban 23 fokos melegben fürödtünk az óceánban, ami 19 fokos volt. Akkor. Szokott ennél még élvezhetőbb lenni, hiszen hőfoka a márciusi 18,74- es és a csúcsot jelentő szeptemberi 23,34-es átlag között ingadozik. Az ottani szállodatulajdonosok úgy csábítják a külföldieket, hogy állandó napsütést ígérnek. Nem is kockáztatnak sokat ezzel, mert 270 a napsütéses napok száma évente. Júniusban, júliusban és augusztusban egy csepp eső sem szokott esni. Igaz, máskor sem sokkal több. És ha már süt a nap, akkor annak ereje is van. A bennszülöttek mondták: jó lesz vigyázni a napozással, ugyanis napernyő alatt ülve is le lehet égni. Ez sokaknak sikerül. Főleg a gyanútlan német turistáknak (rengeteg van belőlük), akik tejfehér bőrükkel kimerészkednek a napra, • aztán szinte percek alatt pórul járnak. Állandóan enyhe szél lengedez, a tűző napon sem izzad az ember, emiatt sokkal könnyebb „odakozmálni". A strandok délelőtt 10-től népesülnek be. Addig szinte halott a város. Ottjártunkkor, februárban reggel fél 8-kor is sötét volt, a nap 3/4 8 körül kelt fel ... és este 7-ig, 6-ig keményen sütött. Az üzletek, az áruházak is 10-kor nyitnak, dél és 5 óra között szinte semmit sem lehet nyitva találni, csak a nagyáruházakat, amelyek 10—19 óra között non stop üzemelnek. A megnyújtott ebédidőben mindenki pihen. Ki a szállodában, ki otthon, ki a parti homokban. A strandon temérdek a felsőrész nélkül napozó, für- dőző hölgy — korra való tekintet nélkül. A 70 éves dédnagymama (persze, külföldi) éppúgy nem titkol semmit deréktól felfelé, mint mondjuk a 20 esztendős, fölöttébb kívánatos leányzó. Las Palmas a Kanári-szigetek nagyságra harmadik legnagyobb szigetén, az 1532 négyzetkilométeres Gran Ganarián fekszik, 14 km-es karéjban nyúlik el a parton és a part feletti teraszon. Háromszázhetven ezer lakosa van. Bevásárlóparadicsomnak tartják, mert nincsenek vámkorlátozások. Mindent lehet venni. A legtöbb kis üzlet főként fényképezőgépeket, órákat, híradástechnikai cikkeket árul, számunkra hihetetlen olcsón. Többnyire a Távol-Keleten készített, nem híres márkájú termékeket kínál, amelyekre lehet alkudni. Akár a kezdeti ár egynegyedét is le lehet faragni az alkudozás során eljátszott mindenféle trükkel. Elképzelhető, hogy az eladónak mennyibe kerülhetett, ha elad automata fényképezőgépet forintra átszámítva körülbelül ezerért, autórádiót hatszázért. Persze, ezek a legolcsóbbak. Az egymásba érő, ilyen profilú kisboltokat jobbára Indiából, illetve arról a környékről érkezettek üzemeltetik, angolul jobban tudnak, mint spanyolul. Az ott eltöltött 10 nap alatt szerzett ismerősöm mesélte, hogy az újságokban olvasta: tavaly 35 ezer bevándorló jött illegálisan Spanyolországba. Zömük Las Palmasban szállt partra. A kapitányokat lefizetve vagy egyszerűen a hajókra fellopózva elrejtőztek a világ más tájain a a tengerjárókon és más kisebb vízi alkalmatosságokon, és amikor ide értek, előmerészkedtek. Természetesen majd mindenki vagy akkor, vagy később papírok híján ezeket szándékosan otthon hagyták — lebukott, de a kihallgatáskor csak a nevüket voltak hajlandók elárulni, azt nem, hogy honnan jöttek. Akkor meg hova toloncolják vissza őket? Maradtak Spanyolországban. S mivel hajójegyre, repülőre nincs pénzük, a Kanári-szigeteken tengődnek. Ök üres, mások ellenben teli zsebbel élvezik az örök tavaszt. (Utóbbiak sincsenek kevesen). Mint például azok, akiket Maspalomasban, ebben a Las Palmastól 40 km-re lévő luxushelyen láttunk. Hipermodern szállodákban laknak, dél előttől estig a hotel parkjában töltik az időt. Az óceánvizzel töltött fürdőmedence közelében, nyugágyon. (A nyugágy itt egy napra 2000 peseta, 100 méterrel arrébb, a szabad strandon csak 100. Körülbelül 3 pesetc ér 1 forintot.) Elegáns pincérek kószálnak állandóan a pálmafákkal teli parkban, s mindent kivisznek, amit a vendég kér. Reggelit, ebédet, italokat, szivart és sorolhatnám. A tengerpart felett kétfedelű repülőgépek cirkálnak, és hatalmas reklámfeliratokat húznak maguk után. Különben Maspalomas környéke még melegebb klímájú vidék, ahol már sivatagra emlékeztető homokdűnékkel is találkoztunk. A Kanári-szigetek vulkanikus talaján nem sok minden terem meg. Ami viszont igen, az bírja o napot. Olyan édes narancsot még életemben nem ettem, mint amilyen az oda. valósi volt. A növényzetet illetően eléggé vegyes a kép, fenyőt, pálmát, gesztenyefát, kaktuszt sokfelé lehet látni. Az útikönyv nem túloz a növényzetet illetően sem: itt az árokparti giz-gaz is megnézni való csoda. A déligyümölcsök közül sok banánt és narancsot esznek, de fogy az alma és a körte is tisztességgel. Mivel van vitamindús salátájuk, gyümölcsük éppen elég, az étkezésnél nem takarékoskodnak egyikkel sem. Érdekességként továbbadom, hogy is állt össze egyik Az orok tavasz szigete ebédünk, amit a Hotel Imperial éttermében ettünk. Először is feltálalták a salátástálat. Ez nyers paradicsomból, uborkából, csíkokra vágott fejes salátából, olajbogyóból állt. Aztán leves jött, benne rákkal, kagylóval, majd tintahal rántva, borjúszelet roston sütve és a végén sütemény vagy gyümölcs. Ha az utóbbit választotta valaki, akkor két-két banánt, narancsot és almát hoztak ki neki Ha még maradt ereje enni. Amennyire nyugodt emberek a kanári-szigetiek, annyira ki tudnak vetkőzni magukból, ha futballról van szó. A stadionban őrjöngenek, szinte önkívületi állapotban szurkolnak. A Las Palmas—Barcelona mérkőzés előtt egy tucat, nőnek öltözött néző lepte el a játékteret. Körbe futották a pólyát, belülről próbálták harisnya- nadrágban, szoknyában, sárga női parókában buzdításra serkenteni a lelátón helyet foglalókat. Ott élő alkalmi ismerősöm mondta: mintha a szomszédban lakó tanárembert .vélte volna felfedezni egyikükben. A gyanúját az is megerősítette, hogy tudta: a gyermek- nevelésben türelmes, halk szavú pedagógus él-hal a fociért. A las palmasiak egyébként is játékos kedvűek: pénzbe dominóznak, sok lottót és sorsjegyet vesznek, amelyeket erőszakos mozgóárusok tukmálnak rájuk, és bingóznak. Bingónak azokat a játékautómatákat hívják, amelyeken a csúcsnyeremény 5000 és 10 000 peseta. Bisztrókban, szállodai hallókban sok az ilyen automata, körülöttük éjjel-nappal lehet látni szerencsevadászokat. Olyan olcsó a benzin, hogy gyalog csak azok járnak, oz odavalósiak közül, akik sétálnak a parton. Egyébként mindenki taxit int le, amely potom pénzért szállít. Sokszor néhány méter megtételére is igénybe veszik a kockásokat. A taxin kívül is sok a gépkocsi, mert nem kerül sokba. Főleg az az autó, amelyet a spanyolok gyártanak. Mint például a Seat Marbella, ez 611 ezer pesetába kerül. Az ottaniak szerint egy új Mercedesért 1,5 milliót kell fizetni, ami a magyar autóárakat ismerve, nem sok. Az autók pedig éktelenül dudálnak. Ha megindulnak, ha fékeznek, ha indexelnek — napközben és éjjel is. Ez leg« feljebb csak a külföldinek tűnik fel. Akik rengeteg pénzt hagynak ott a Kanári-szigeteken. S cserébe sok mindent kapnak. Mert bár gyárak is vannak e csodálatos földdarabon, a szigetek mégis csak az idegenforgalomból élnek. Elég jól. Mert o turistainvázióra bízvást számíthatnak a jövőben is. Horváth László 1987. április 11., szombat HÉTVÉGE