Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-11 / 100. szám

Az egészség - érték. A teljes emberi élét alapfeltétele. Nem­zeti programot dolgoztak ki egészségünk megőrzése érdeké­ben. A program tervezetét a kö­zeljövőben tárgyalja a Miniszter- tanács. A kormányszintű intézke­désre az a tény késztette a leg­felsőbb vezetést, hogy az egész­ségügyi ellátás fejlettsége ellené­re (az egy főre jutó ágyszámot és orvoslétszámot nézve az élen­járók között vagyunk) a lakosság egészségi állapota romlott. Euró­pában a halálozás aránya nálunk érte el az egyik legmagasabb ér­téket. A szív-érrendszeri, a daga­natos betegségek járvónyszerű szaporodásának okát a környezet ártalmaiban és az egyén életmód­jában, egészségkárosító szokásai­ban kell keresnünk. A helytelen táplálkozási szokások és a moz­gásszegény életmód miatt a fel­nőtteknek több, mint a fele elhí­zott. Csaknem félmillió az alko­holbeteg. A felnőttek mintegy 40, a 14-30 éves férfiak 58 százaléka dohányzik. Mindezek, plusz a na­pi stresszhelyzetek a felelősek a halálozási számokért. Más orszá­gok tapasztalatai bizonyítják, hogy e rizikótényezők visszaszorí­tásával, a betegségek megelőzé­sével csökkenteni lehet a beteg­ségeket. Ám hiába a jó szándékú beteg­ségmegelőző program, megvaló­sulása, sikere rajtunk, embereken múlik, azon, hogy mennyire aka­runk, vagy tudunk ehhez partne­rek lenni. Mert a nagy társadalmi szintű feladatok mellett — ame­lyeket az erre hivatott intézmé­Németi látképe. A faluról szóló riport a 6. oldalon Fotó: Läufer László Fotó: Läufer László Gyermekekkel egyedül A felbomlott házasságok száma egyre nő, s egyre töb­ben nevelik gyermekeiket egye­dül. Az elromlott közös élet rendezésekor még reményked­nek, bírni fogják egyedül is. Ám a mindennapi helyzetek egyre több terhet tesznek a /állukra. Három, gyermekét egyedül nevelő szülőt kérdez­tünk meg arról, hogyan alakult élete a válás után. Éva három éve neveli egye­dül hétéves kisfiát. Sok­szor átgondolta már az életét, tisztában van a helyzetével. Pontos, határo­zott mondatokban beszél. Szü­lei, rokonai más városban él­nek. Egy éve van önálló laká­sa. — a rezsi, a részletek és egyéb kötelező befizetések összege 3200—3500 forint. Há­zi jövedelme családi pótlékkal együtt 5700. Órákat ad — ki­egészítésként. A lakásban csak a legszükségesebb búto­rok vannak. — Igazán csak a hétvége­ken tudok együtt lenni a fiam­mal — mondja. Kevés az időm a tanítványok miatt. Az aerobi- kon kívül szinte sehová sem járok. A fiam ilyenkor egyedül van. Megtanult egyedül lenni. Beteg még nem voltam, én eqyszerüen nem lehetek beteg. De ha hirtelen mégis kórház­ba kellene mennem igazán nem tudom mit kezdenék vele. Sokkal hátrányosabb helyzet- oen lenne, ha az alkoholista apja velünk élne. így legalább nyugodtan vagvunk. Igaz, ő is rzi. nem állunk iái anyagilag. Ha kér valamit, hozzáteszi: a névnapomra. Csendesen bele­nő ebbe a helyzetbe. Apa nem lehetek, de megpróbálom fér­fivá formálni. Szeretném pél­dául, ha erős lenne, ezért úszó­tanfolyamra írattam be. Ahová, más a férjével jár, én a fiam­mal megyek. Szinte élettárssá zált. Leszűkültek a kapcsolata­im. Három házaspárral járunk össze, de ez olyan, hogy in­kább mi megyünk. A munka­helyemen senki sincs hasonló helyzetben. Úgy érzem, egyre távolabb kerülök a házasság­tól. Hogy milyen egy jó há­zasság, nem tudom, de ebben a helyzetben nagyon felértéke­lődik az együttélés. * Igor műszaki. Négy éve vált el. A leánya elment az anyjá­val, ő a 14 éves fiával él. A vogyonmegosztásban a bebú­torozott tanácsi lakás és a ga­rázs az övé lett. Anyaqilag nem áll rosszul, de ő is külön­munkát vállalt azért, hogy ne kelljen lemondaniuk orról, amit megszoktak. — Baráti társaságomban a válás nem okozott változást, de feleségem távozását csak most kezdem kiheverni. A fiam megmaradt nekem, s mert ő ki­tart mellettem, mérhetetlenül szeretem. Egymásra vagyunk utalva, közösen csinálunk min­dent. Azért ügyelnem kellett, ne nehezked jen rá a szerete­tem. ne legyek terhes neki. Válás előtt előfordult, hogy évente eqyszer-kétszer többet ittam a kelletténél, de azóta még spiccesen sem látott a gyerek. Fiayelem a tanulását, együtt kirándulunk, voltunk külföldön is, jól éreztük ma­gunkat. Őszinte a kapcsola­tunk. Előfordult, hogy ő kül­dött el táncolni. A partnerei­met is bemutatom neki. Fon­tos, ő mit szól hozzájuk, ho­gyan fogadják egymást, mert tőle függ a kapcsolat folyta­tása. Fél éve van egy élet­társam, aki úgy tűnik megért minket. Amikor először megbetege­dett a fiam a válás után, első pillanatban a volt feleségem­hez akartam szaladni. Ha a gyerek beteg, rosszabb mintha én lennék az. A bajban még jobban összekovácsolódtunk. A lányom közben elment a volt feleségemtől, aki most a fiamat próbálja magához édes­getni, s a gyerek rájött, ki­játszhat egymás ellen. Mind­ketten adunk neki pénzt, s ami könnyen jön, könnyen megy. De nem szólok, mert itthagy. Nem nógatom azért sem, hogy jobban tanuljon. Megalkuszom, hogy megtart­sam. * Ilona és három gyermeke helyzete kilátástalannak tűnik. Négy éve vált el. Később meg­betegedett, s mivel állapota nem javult, tavaly rokkantsági nyugdíjba került. A nyugdijá­ból és a családi pótlékból, összesen 5010 forintból kell fenntartania a lakást és meg­élnie három gyermekével. Na­ponta negyven forint körül jut négyükre, illetve az utóbbi időben valamivel több, mert gyerekeinek az óvodába és az iskolában elengedték az ebé­dek befizetését. Segélyeket is kap, de nagyon hiányzik a tar­tásdíj, amelyet csak hébe-hó­ba küld a férje. Iskolai segélyt kap, de rendszeres nevelési segélyt nem. A lakásban rend, tisztaság van. A jó állapotban levő bú­torokat kéz alatt vette, abból 3 pénzből, amelyet a lakásá­nak cseréjekor kapott. Minden erejével igyekszik gyermekei­nek megfelelő körülményeket teremteni, de nagyon nagy szüksége van anyagi segítség­re. 1985 októberében köl­töztünk Budapestről Pécsre. Már táppénzen voltam, s anyó­som megígérte, segít. Édes­anyám sem egészséges, s nő­véreimre sem támaszkodha­tom. Állapotom nem javul, a térdeim nagyon nehezen mo­zognak. Lesz idő. amikor nem tudok felkelni. Most is a gye­rekek segítenek kiszállni a fürdőkádból. Legidősebb, 11 éves. Lehet, hogy sokat is kell foglalkozniuk velem. A karom­ban nincs erő, nem tudok ke­nyeret vágni, a leveleimet a szomszéd néni írja, és mosás­nál is segít a nagyobb dara­bokat kicsavarni. — A gyermekeimnek nagyon kevés új holmijuk van. A több­ségét úay kaptam. Középső lanyomnak eqy csizrfiája van, ciDŐ'e nincs. Igen szerényen élünk. Karácsonykor 40 deka­gramm húsra futotta. Igaz, én nem nagyon eszem. A mosógé­pem nem működik rendesen, de pillanatnyilag nem tudom megjavítani. Igyekszem tartani magam. Élni akarok. Nagyon örülök három szép, okos gyermekem­nek. Porth Etelka * nyek lesznek hivatottak végrehaj­tani - mi az egyének, kisebb kö­zösségek a mindennapi élet apró dolgaiban is sokat tehetünk. Jó lenne segíteni egymásnak abban, hogy okosabban éljünk, segíteni azt, aki szeretne változtatni rossz szokásain. Ne forduljunk el a kör­nyezetünkben alkoholizálóktól. Megbélyegzés helyett segítsünk, mert egy pontig még lehet, egy ponton túl mór nem. Próbáljuk elfogadtatni a dohányosokkal a nem dohányzóknak a füstmentes levegőhöz való jogát. Az emberi természet törvényszerűségeiből adódóan a munkahelyeken soha nem lesz a mindenki mindenkit szeret állapot. De a nem szimpa- tizálás ne legyen egyenlő a gyű­lölködéssel, ártó szándékkal. Az értelmetlen munkahelyi intrikák ki­váltotta stresszállapot, az emiatt álmatlan éjszakák mind egy-egy lépés az infarktus felé. És ez nem mond ellent annak, hogy termé­szetesen a munkát meg kell kö­vetelni, a mulasztót felelősségre vonni - józanul, reálisan. Valószínű lesznek, akik az ál­lampolgár magánügyeibe való beavatkozásnak fogják fel az egészségjavító kezdeményezése­ket. Legyen erre válasz dr. Csehák Judit miniszterelnök-helyettesnek a nyilatkozata: A szocialista társa­dalomban a közösség számára nem lehet mellékes, hogy egy- egy ember szokásaival rombolia a saját vagy mások egészségét. SoaoJi. I5. hét Az egészség - érték!

Next

/
Oldalképek
Tartalom