Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-07 / 65. szám

Aki Dobszán iskolába megy, a könyvtárba vagy a művelődési házba, nem mondja, hogy ,,az általános művelődési központba” indult. Csak annyit: ,,az iskolába”. De egy olyan iskolába, amely ma többet tud, mint sok más falusi társa. Előzmények A hetvenes évek közepén a körzetesítési hullom csúcsán Dobsza környékén egyszer csak ott állt tíz kis település ta­nács, iskola, közművelődési in­tézmények nélkül, rossz utak­kal és rossz közlekedéssel, ro­hamosan fogyó lakossággal'. Dobsza pedig romló közmű- lödéssel és szűk iskolával, de ütőképes tantestülettel. A ki­utat keresők az oktatás és a közművelődés szervezeti össze­vonását és együttes műkö­dését javasolták a kísérletekre fogékony szakmai közvélemény a kis falvak hátrányos helyze­te csökkentésének egyik lehe­tőségét látta ebben a meg­oldásban. 197? .márciusában létrejött a Dobszai Általános Művelődési Központ, s a ki­alakult gyakorlat már régen nem választotta külön, ki a pe­dagógus, ki a népművelő, ami­kor 1981-ben megjelent az el­ső jogszabály, amely pontosan körülírta az ilyen intézmények működési feltételeit. Bokor Béla, a Megyei Műve­lődési Központ igazgatója így emlékszik vissza azokra az évekre.- Azf vártuk az új'szervezet­től, hogy integrálni tudja az iskolai és iskolán kívüli neve­lés, . oktatás munkáját, hogy szervezze a környék életét mű­velődési szempontból. Nem csalódtunk: a ház valóban té­nyező lett a vidék életében. Si­került a halmozottan hátrá­nyos helyzetet a közművelődés eszközeivel is csökkentenie és részt vennie a különböző szol­gáltatások lebonyolításában, szervezésében. Befektetés Kolics Pál pedagóqus, kez­dettől fogva az ÁMK igazga­tója. Az első három év a helyzet leimérésének, a szövetsége­sek keresésének időszaka volt. Segítettek a szigetvári járási hivatal munkatársai, a Sziget­vári Állami Gazdaság, a me­gyei' tanács, a helyi tanács és a tsz. Meg kellett nyerni a szü­lőket, a lakosságot is: az ér­dek állította őket mellénk, a gyerekeiké és a saját érdekük. Megszerveztük például a dol­gozók iskoláját, a betanított munkások tanfolyamát stb. Idővel mellénk állt az értelmi­ség is. ­Az 1980-85-ös időszak a lát­ványos gyarapodás ideje. Tan­termek, klub, tornaterem, ebédlő. Autóbusz hozza és vi­szi a gyerekeket a környező falvakból. A fejlesztés iskola­centrikus, ahogy mondják. A legfontosabb, hogy minden gyerek a lehető legjobb elhe­lyezést és* tanítási módszert kapja az iskolában, óvo­dában. A helyzet nem volt ideális, ma sem az. A nagy­ebédlő kivételével minden he­lyiségben tanítanak. Az előre­jelzések szerinti 270 gyerekre E HÉTVÉGE A dobszai mod^fl tervezték a házat: ma 330 az iskolás, ötven az óvodás. Közben berendezték az ifjú­sági klubot, az előtérben já­tékterem van. A könyvtár este hétig nyitva. Szombaton, va­sárnap nyitva a tornaterem a felnőtteknek, fiataloknak. A fia­talok jönnek tornázni, focizni, karatézni. A felnőttek focizni a tornateremben, lakodalmat, névadót tartani az ebédlőben, A bevételek már könnyítenek az intézmény működési terhe­in. Dobszára figyelni kezdtek: az oktatási szakemberek, nép­művelők, szociológusok eqy- másnak adták a kilincset. Or­szágos Közművelődési Központ, Országos Közművelődési Ta­nács, ELTE, Országos Pedagó­giai Intézet, Janus Pannonius Tudomán'yegyetem, Kaposvári Tanítóképző, Soros-alapítvány. Dobszán szívesen szerveznek rendezvényt a különböző tár­sadalmi és tömegszervezetek, mozgalmak.: itt mindig van kö­zönség. A tantestület aktív tag­jai már mind kaptok valami­lyen kitüntetést, legutóbb Ko­lics Pál az Országos Béketa­nács „A békéért" emlékpla­kettjét. Amikor ez szóba kerül, az igazgató a dicsőséget az intézményre hárítja, és ez nem tűnik álszerénységnek. Dobsza divatba jött, de több annál, mint divat. Példa. Sőt: modell. Dobsza sok forrásból kapott pénzt — 7 milliót — és pénzt adott - 7 milliót - a közséqi tanács, hogy a modell a kö­rülményekhez képest jól mű­ködjön.- Dobszán és a hozzátarto­zó tiz faluban mintegy száz négyzetkilométeres területen 2500 ember él - mondja Sán­ta László tanácselnök. - Sokat hozott a falunak ez a műve­lődési központ. Mi úgy tartjuk, óz iskola termelő ágazat, erre költöttük a legtöbbel, sokszor erőnkön lelül is. A házhoz kap­csolva működik sok más szol­gáltatásunk. Vettünk egy mik- lobuszt, hogy segítsük a gye­rekek bejárását, aztán egy. fur­gont, amelyik - házhoz viszi az ebédet majdnem száz idős em­bernek. S ha jobb lenne a közlekedés, többet tudnánk ten­ni a művelődésért is: Dobszá­ra utazni a környékből vagy oda-visszautazni este autó­busszal még ma is lehetetlen. Ezért volt fontos felismerés, hogy nem (nemcsak) „kivinni” kell a kultúrát a központból a kis falvakba, pusztára, hanem újjáéleszteni, ápolni az ott élő hagyományt. Az elmúlt két év­ben a figyelemből több jutott a társközségekre. Mindenhol van, vagy rövidesen lesz egy helyiség vagy közösség, amely kóré a közélet, a művelődés szerveződhet. Ceglédpusztán a már országos hírű faluház, Gö- rcsgalban az ifjúsági klub, Tót- szentgyörgyön a régi faluház. Molványban a klubkönyvtár. Kisdobszán Szakos Sándorné nyugdíjas pedagógus irányítá­sával éledt újjá az egykori színjátszás, tavaly a Sári bíró, az idén A bor kerül színre. A dobszai tantestület kez­deti létszáma 28 volt, ma 31 a pedagógusok, népművelők, könyvtárosok száma. A kezdő csapatból már sokan nincsenek itt. Szentkereszti László test­nevelés—ének szakos tanár 1976 óta naponta jár ki Pécs­ről. Azt mondja: „Sokan el­mentek olyanok,- akik kedve­zőbb ajánlatot kaptak vagy - sportnyelven szólva - nem bír­ták a tempót, esetleg hosszú volt nekik a táv. Én jól érzem magam abban a testületben, ahol a feladatokat hozzánk méretezték." Megtérülés E közgazdasági fogalommal címzett fejezet mottója legyen Kolics Pál igazgató egy mon­data, amely akár ars poetica­ként is felfogható: „Az ÁMK- nak azt a többletet kell meg­adnia a gyerekeknekr amivel versenyképesek lehetnek más, nem ilyen hátrányos helyzetű falvakban élő tanulók mellett is."- Nekem öt fiam von, négy még most is idejár — mondja Miklós Lajosné női szabó Dobszán. — Egyedül nevelem, őket, rászorulok az iskola se­gítségére. A tanítóknak mindig itt a szemük, nincs-e valami baj. Egyszer az igazgató beszélt rá, ne vegyem ki őket a rra/b- köziből.% A fiúk közepesek, de mindnek van valami hobbija. Krisztiánt a munkásőrség, Zsol­tit a természetbarátok, Balázst a számítástechnika érdekli. A legnagyobb már Szigetváron tanul, de hét végén visszajár az iskolába focizni. Prisztács Attila hetedik osz­tályos. Tárgyilagosan, részlete­sen ismerteti, milyen szolgálta­tásokat nyújt az iskola az ér­deklődő diáknak: könyvtár, mozi, tornaterem, szakkörök. Attila édesapja főagronómus, édesanyja üzemgazdász. Be­szélgetésünk udvariasan foly~ dogál, míg csak a számítógép szóba nem kerül, amely mint fakultációs tárgy a háztartási és közlekedési ismeretek mel­lett felvehető. Attila a Petőfi- versek, a tudományos-fantasz­tikus regények és a lövészet mellett ezt élvezi igazán: már önállóan tud készíteni feleltető orogramor. Különben a pécsi Zipernovszkyban tanul tovább, hogy aztán elektromérnök le­hessen. Sárközi Mónika az igazgatói iroda foteljében keresztbe te­szi a lábát, összekulcsolja p kezét és társalog. Nem telje­sen folyékonyan, hanem úgy. mint aki megtanulta, hogyan kell. Csupa mosolygás és csu­pa igyekezet, ahogyan javítja magát és törekszik a választé­kos kifejezésre. Mónika máso­dikos és az osztályban ilyen tantárgy is van: nyelvi kommu­nikáció.- Akkor én most másodíz­ben logok szerepelni az újság­ban? Mert egyszer már Írtak rólam, amikor rajzpályázatot nyertem Pécsett, nagycsoportos koromban. Talán még ma is ott van, illetve ott függ a rai- zom a falon.- Igaz, hogy érted külön megy a busz Nemeske pusztá­ra? Értem és az öcsémért. Reggel hétkor kelünk, regge­lizünk, mert a mamám nem en­ged el minket reggeli nélkül.- Szeretsz, iskolába járni?- Én annyira szeretek, hogy most, amikor kórházban fe­küdtem, a doktor néni csü­törtökre, irt ki, de megkértem, hadd jöjjek már kedden. No, nem bánom, válaszolta.- Rossz volt a kórházban?- Az volt a legkínosabb, hogy nem Törődhettem. Én megszoktam, hogy mindennap fürdők. %- Mi leszel, ha megnősz?- Én föl szeretnék valamit találni. Például egy szép ver­set. Vagy könyvet. A könyv az én barátom.- Ezt a mondatot te találtad ki?- Nem. Olvastam. De hasz­nálom. Aup és Anfu, akik a hét vé­gén régi játékokat játszanak Mónikával, a tsz-ben dolgoz­nak: egyikük traktoros, a má­sik segédmunkás a tehenészet­ben. Gárdonyi Tamás BERTÓK LÁSZLÓ \ Utolsó simítások A közel egy mázsa kő, ami egyébként csont, hús, zsír, idegek, meg csillag, meg zuhan: félig kész mű az is. Meztelenül sétálgatsz az utcán, de nem tudod. Kiadod, elárulod, mielőtt megválásul, tehát sohase készül el. Csak a sebessége fokozódik, csak a félelem, hogy becsapnak. S minthogy becsapnak, pillanatonként elvégzed az utolsó simításokat. ítélkezel. Könyörtelenebbül, mint a gravitáció. Ártatlanul, mint a kizökkent vattacukorgép. SASS ERVIN A fa tizenöt méterre az ablakodtól égre vetődő torony óriás árnyék a múltból tizenöt méterre tőled még él és zöldbe öltözött ápri­lisban tizenöt méterre az abla­kodtól nem is sejti hogy jön majd egy úr és felméri vihogva holnap kivágjuk túl magas túl szép túlságosan sokat látott éj­szaka vágjuk ki amikor nem lesz csak a hold és a posztromántikus örültek fedél alatt álmodnak a nyárról A Toldi-szótár hasznáról Megesik, hogy érzéseink, gondolataink árnyaltabb kife­jezésekor nogy íróinktól vesz- szük kölcsön a szóban forgó helyzetekre iegjobbpn • illő mondatokat; és citálás közben, megfeledkezünk arról, kitől idéztünk. Vélhetően azért, mert ebben az esetben nem a szer­ző neve a fontos, hanem a tőle való gondolat. Nem ritka, hogy o másoktól kölcsönzött szavak, mondatok szinte észrevétlenül épülnek bele saját szókin­csünkbe, ár alános műveltsé­günkbe. így vagyunk a Toldi­val. Arany lános valószínűen a legtöbbször idézett költőink egyike. Ha például képszerűen szeretnénk kifejezni hogy felis­mertük valakinek a titkos szán­dékát, netán alattomosságát, ez o mondat ötlik fel a Toldiból: „Jól tudom, mi lappang bok­rodnak megette." - A Toldi (immár 140 éve) nemcsak köz­kedvelt olvasmány gyermek és felnőtt számára, hanem anya­nyelvűnk egyik leggazdagabb fogalomtára, gondolattára. E kincstár aforizmáit, hasonlatait, metaforáit azért is rögzítjük emlékezetünkben, hogy érzék­letesen fejezzük ki azt, ami saját szavainkkal szinte el­mondhatatlan. Találóan írja Sütő András a Toldiról: „Nyel­vünk erdőzúqását hallqattam benne . . . Bence hűségében apómra ismertem ... fa Toldi) beszélni tonított . . . (Szerettem volna) fölszippantani szavan­ként az egészet, utolsó jelző­jét is eltárolni az üre$ kama-4 rákban.” Jóllehet a Toldi a mai ma­gyar nyelvünk szépirodalmi változatának és a köznyelvnek egyaránt fontos adatbázisa, olapszókincsünk kikezdhetet­len értékű dokumentuma, a mű teljes szókincsének feldolgo­zásával mindmáig adós maradt nyelvtudományunk. 1986 tava­szán végre megszűnt ez az adósság: Pásztor Emil főisko­lai tanár szép munkájáért a Tankönyvkiadó megjelentette a TOLDI-SZOTÁR (rövidítése: AT£z.) című könyvet. Ez a mű hasznos segítője lehet annak, hogy Arany János Toldijának szókészletét sokoldalúan, be- hctóan megismerjük. A köny­vet a szerző azoknak szánta, okik szeretnék teliedczni, és egyúttal birtokba venni -a Tol­di nyelvi világának szépsége­it. Az ATSz. teljességié törek­vő írói szótár, amely adatokat szolgáltat a Toldi minden sza­vának, kifejezésének pontos megértéséhez. Ilyen értelem­ben ez a szótár nemcsak a nyelvtudományt (ezen belül a lexikográfiát) akarja szolgálni, hanem nyelvművelő céljai sze­rint nyelvi ismeretterjesztő és készségfejlesztő szerepet is be- tclthet. Az ATSz. voltaképpen olyan konkordancia (szógyűjte­mény), amely a Toldi szöve­gének összes szavát (címsza­vakban, ábécé-repdben) felso­rolja a szövegkörnyezettel együtt. Az ATSz. nem csupán szógyűjtemény, hanem a jelen- • tésstruktúrák alapján összeál­lított értelmező szótár; sőt az ATSz. szócikkeinek vő. jelzésű anyagában a Toldi nyelvének szinonimavilága is feltárul az olvasó előtt. így az ATSz. be­tölti a Toldi szinonimaszótára szerepét is. Bemutatja továb­bá a Toldiban 10-nél többször használt szavak előfordulásá­nak gyakorisági sorrendjét (264-69). Minthogy az ATSz. stilusszótár is, jelentős szerepet koptak benne a stilisztikai mi­nősítések (18-20): durva, tré­fás. választékos stb. A Toldj teljes szókincse kb. 10 000 szóra tehető. Az ATSz.- ben 2873 önálló címszó, 186 utaló címszó van. összesen 3059 szócikknek kb. 9900 elő­fordulásával lehet számolnunk. Természetesen Arany János tel­jes életművének szókincse az itt említett számokat messze meghaladja. Az ATSz. szócikkei a címszó­val kezdődnek. A címszó után ólló rövidítés a szófajra utal. A rövidítés után levő félkövér arab szám azt jelzi, hogy a szónak több egymással össze­függő jelentése vagy felhasz­nálási módja van a Toldiban. A zárójelben olvasható szavak részben szóalakváltozatok, részben a szinonimákra való utalások. Az ATSz. szócikkének értelmezö-sremlé'tetö résfe. ál­talában félidézőjeles (’ ............') szó értelmezéssel kezdődik, és ezt- követi kettőspont után az idézet a lelőhely jelzetével. - Az ATSz. szóértelmezéseit raj­zos ábrák segítik. A könyv vé­gén táblázatok találhatók a szavak előfordulásának gyako­risagáról. Az ATSz. nemcsak értelmező szótár. Feleletet ad Arany Já­nos nyelvhasználatának, stílu­sának számos kérdésére is. Se­gítségével feltárul előttünk a költő gondolat- és érzésvilága. Pesti János * 198?. március 7. szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom